Zabola Összefoglaló
Zabola
Összefoglaló
Összefoglaló
Zabola Erdély és a Kárpát-medence egyik legkeletibb magyar többségű közössége. A magyarok már az Árpád-korban megtelepedtek a Keleti-Kárpátok kanyarjában, később királyaink a XII. század végén a hegylánctól keletre, Moldvába költöztették őket, ahol védelmi célból jelentős magyar faluhálózatot hoztak létre.
Királyaink a magyar közösségek helyébe a XII. század végén székelyeket telepítettek, akik a középkorban fontos védelmi feladatokat láttak el, s cserébe kedvező kiváltságokkal és mint közösség gazdasági, társadalmi önkormányzattal rendelkeztek.
A feudalizmus csak a XV. század közepén tudott ezen a területen meggyökeresedni, amikor Zabolán is egyre több család vált jobbággyá. Mivel az oszmán-törökök az ország határait veszélyeztették, újra szükség volt a székelyek határvédő erejére, ezért Mátyás király tudatosan lépésekete tett, hogy a falu népe ne süllyedjen jobbágysorba.
A Magyar Királyság felbomlása után, 1542-től formálódott ki az önálló Erdélyi Fejedelemség. A XVI. század második felében a Basa és a Mikes család jelentős számú jobbágy birtokába jutott. A fejedelemség idején mindkét família nagy szerepet játszott Erdély politikai és társadalmi életében. A Mikes család tagjai a XVII–XVIII. század fordulóján tevékenyen kivették részüket a Thököly Imre, majd a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharcokban.
A XVIII. században Erdély és Székelyföld a Habsburg Birodalom keretébe került. Az osztrák hatóságok 1764-ben a Székelyföldön erőszakos úton megszervezték a határőrséget, amely alapjaiban sértette a székely közösségek korábbi rendi alapú önkormányzatát. A zabolaiak is részt vettek az emiatt kitört 1764. évi madéfalvi lázadásban. A mozgalom leverése után községünkből is sokan Moldvába bujdostak.
Az 1848–1849-es forradalom és szabadságharcban számos helyi fiatal vette ki részét a harcokból. Az 1867. évi kiegyezés után, az Osztrák–Magyar Monarchia korában Zabola is gyorsan polgárosodott. Kiépült a vasútvonal, fűrésztelepeket létesítettek, a falu határát tagosították, és számos polgári egylet alakult. A XX. század közepéig a falu fejlődésében a Mikes családnak volt döntő szerepe. Évszázadokon át követendő társadalmi, gazdasági és szellemi példát nyújtottak a helybeliek és a környékbeli települések számára.
A békés építőmunkát az első világháború, majd az azt követő impériumváltás szakította félbe. Az antanthatalmak az 1920. évi békediktátumban Erdélyt a Román Királyságnak ítélték. A román adminisztráció Zabolán is hamarosan berendezkedett. A hatalmi változás felborította a korábbi etnikai viszonyokat.
A második világháború idején, 1940. augusztus 30-ától Erdély és benne Zabola újra Magyarországhoz tartozott. A háború megpróbáltatásai ellenére a helyi magyarság erővel, hittel és reménységgel élte meg ezeket az éveket. Románia 1944. augusztus 23-án kiugrott a háborúból, és átállt az addig ellenséges szovjet-orosz oldalra. A második világháborút lezáró békeszerződések Észak-Erdélyt újra Romániának ítélték.
Az 1940-es évek végétől berendezkedő kommunista diktatúra mind türelmetlenebb nemzetiségi politikát folytatott, amely elsősorban a magyarságot sújtotta. Különösen 1965 után, amikor Románia élére Nicolae Ceaus¸escu került. Tovább mélyült a kisebbségek elleni bizalmatlanság, a hatalom a nemzeti elnyomás újabb és újabb eszközeit alkalmazta. Súlyos zavarok keletkeztek a lakosság élelmiszerekkel és közszükségleti cikkekkel való ellátásában. Az elégedetlen romániai tömegeknek 1989 decemberében sikerült megdönteniük az embertelen diktatúrát.
A rendszerváltás eddigi legnagyobb eredménye Romániában – s Zabolán is –, hogy visszakapták a földjeiket a korábbi tulajdonosok. Az ország demokratikus, polgári átalakulása azonban lassan halad. Ennek kedvezőtlen hatásai természetesen a magyarok, románok és cigányok által lakott Zabolán is lecsapódnak.
