Basák és Mikesek

Teljes szövegű keresés

Basák és Mikesek
A Basa család a legősibb székelyföldi famíliák közé tartozott. Az oklevelek tanúsága szerint Basa Györgyöt, a nemzetség első ismert tagját Szapolyai János 1526-ban követként küldte II. Lajoshoz. Erdély vajdája a magyar királyt általa értesítette arról, hogy a segítségére érkező hadai úton vannak, s amíg azok nem érkeznek meg, addig kerülje el a nyílt, döntő harcot a török seregekkel. Sajnos, a fiatal uralkodó nem vette figyelembe a Basa vitte üzenetet, és 1526. augusztus 29-én a Mohács melletti csatában vereséget szenvedett.
A következő adatunk Basa Péterről szól, aki 1566-ban I. Miksa magyar király hadaiban szolgált, majd 1574-ben egy úgynevezett osztályos egyezség felvételekor tanúként szerepelt. Basa Péter Tamás nevű fia Kálnoki Bálint lányát, Druzsinát vette feleségül. Házasságukból négy fiú – (második) Tamás, Péter, István és János – született. István más főemberekkel együtt, részt vett egy Báthori Gábor fejedelem ellen szervezett összeesküvésben, amiért az 1610. március 25-i besztercei országgyűlésen „megnótáztatott”, azaz fej- és jószágvesztésre ítélték. Végül Bethlen Gábor akasztatta fel, a testvérét, Pétert pedig a Dunába dobatta. Az 1614-ben, majd 1635-ben készített lustrák (első) Tamás fiát, Pétert, mint Zabolán élő nobilist, vagyis nemest említik. Később II. Rákóczi György fejedelem fogságba vettette, ahonnan társaival együtt csak 1660-ban szabadult, majd 1666-ban meghalt.
E zűrzavaros időkben a családfa szerint a nemzetség legkiemelkedőbb alakja Basa (második) Tamás, akit I. Rákóczi György 1636-ban a román Lupul vajdához küldött követként. Ugyancsak az előbbi évben a fejedelem békebiztosaként tevékenykedett a Zaránd vármegyei Jenőnél, ahol Rákóczi és a budai pasa egyezséget kötöttek. Erdély uralkodója negyvenezer tallért fizetett a Portának és az erdélyi trónt követelő, 1630. szeptember 28. és november 26. között rövid ideig fejedelem Bethlen Istvánnak (néhai Bethlen Gábor öccse) vissza kellett adnia a birtokait.
Basa Tamást 1642-ben Háromszék főkapitányának választották, 1645-ben már tanácsos, később Konstantinápolyban volt portai követ. II. Rákóczi György később, 1653-ban Basa Tamásnak jelentős birtokokat adományozott Márkosfalván, s egy Fekete-ügy folyó melletti malmot – melyet a Mikesek fej- és jószágvesztésén koboztak el –, száz forintért Basa Tamásnak juttatta. Ugyancsak 1653-ban, Tóth Klára, Köpeczi Mihály felesége a fejérvári (gyulafehérvári) káptalan előtt hitelesített szerződés szerint ezerkétszáz forintért Basának eladta gelencei, zágoni, hilibi, petőfalvi és imecsfalvi jószágait.
Basa Tamás a továbbiakban is fontos tisztségeket, illetve közéleti szerepet töltött be. Például 1657. november 1-jén az Erdélyi Fejedelemség mint ország részéről ő írta alá a II. Rákóczi Györgynek adott assecuratoriumot, vagyis garancialevelet. Ott volt Ali pasa, a török által kezdett erdélyi hadjárat szerdárja (főparancsnoka) táborában is, akinek nyomására az erővel Marosvásárhelyre egybeterelt 1661. szeptember 14-i országgyűlés Apafi Mihályt emelte Erdély trónjára. A fejedelem a következő évben a Mikes testvérek „megnótáztatása” miatt ideiglenesen birtokos nélkül maradt zabolai, pávai, kovásznai és lécfalvi jószágokat Basa Tamásnak adományozta.
Mikes Katalinnal kötött házasságából született Basa egyetlen lánya, Heléna, akit később az ozsdolai Kun István vett el feleségül. Az ő frigyükből származott Basa Tamás egyetlen unokája, Ilona, akinek kezét a későbbi történetíró, erdélyi kancellár gróf Bethlen Miklós kérte meg 1667-ben Zabolán. A kézfogóra jóval később így emlékezett meg 1708 és 1710 között készült Önéletírásában: „Zabolán engem, mint afféle tüzház-látót igen jó szivel látának, vendéglének; Kún István, mint ki azon kívűl is borozó ember vala, innya kezde Nemes Jánossal; az öreg Basa úr igen idős, circa hetvenhárom esztendős, és másként is józan, mértékletes ember lévén, nem ívott; én sem akartam innya, meglévén már ab anno 1660. józanságról való fogadásom, melyre nézve én is abban az időben a bort vízzel elegyítve ittam, kiváltképpen ha hol köszöneteket kellett innom, hogy ha az embernek kedveskedem is italommal valamit, az eszem maradjon meg. Ott Kovásznán igen derék hires savanyu víz lévén, Basa Tamás is azzal elegyitette rendszerint a maga italát; én is mondtam, hogy adjanak egy palack savanyu vizet az inasom kezibe, hogy az én boromat az én szokásom szerint azzal elegyítse. Szemem előtt adtak, de minthogy gonosz szokás, hogy a leánynézőt, ha lehet, megrészegítsék valakitől sült ki, kerestek szász bort, olyant mint a savanyuviz, szinére nézve, és hasonló üveg palackba tették a savanyu vizes palacknak helyébe a jeges vizbe; az inas sem tudta, nem hogy én. Gyógyi bort ittunk, de ők, hogy már savanyu vizzel bőven elegyítem, köszöngetni kezdték nagy fennyen. Mondok magamban: ezek engem a borral akarnak kitanulni, de bizony megcsalják magokot, én iszom ki őket bezzeg úgy… tekintém, hát oly részeg vagyok, hogy az embernek az orra is kettőnek látszik.”
Bár a lány, Kun Ilona akkor nemrég elhunyt nagybátyját gyászolta, és súlyos, lázas betegségéből, a hagymázból éppen csak kigyógyult, mégis elnyerte Bethlen Miklós tetszését: „Nékem mégis tetszék, a minthogy bizony alkalmas, szép, mind termetü, mind ábrázatú asszony is lőn azután belőle testére nézve, lelkére pedig kiváltképpen való jó asszony lőn: tudós, jó hamar iró, kegyes, tiszta erkölcsü, jó gazdaasszony, engem halálban szeretett.”
Másnap reggel Bethlen eléggé rosszul érezte magát a bortól, s a háztűznézés után tovább indult Vargyasra, hogy ott megtekintse Béldi Pál leányát is. Útközben Orbaiteleken találkozott az ifjú Dániel Péterrel, aki szintén a Basa kúria felé hajtatott leányt nézni. Bethlen Miklós akkor hozott gyors döntését később így mesélte el: „Gondolat ütközék elmémbe, talán ő is leánynéző; úgy is volt, és mivel én semmi szót nem adtam a leányos házhoz, hátha elüti a kezemről? Azonban hátha a vargyasi nékem nem fog tetszeni, osztán sem egyik, sem másik nem lészen. Én hirtelen mindjárást csak resolválám magamat, és egy jeles tréfás, Bacsó István nevü, jó iható prokátor, Basa Tamás ekkor engem kisérő szolgájától, kezem beadásával visszaizenék, hogy a leányt én elveszem. Én osztán a másiknak látására sem menék Vargyasra, hanem csak haza az atyámhoz, ki is helybenhagyá, és kevés hetek múlva… megesküvénk a mátkámmal; de mivel igen gyenge és kicsiny idejű is volt, esztendeig kellett várnom mátkaságban, és in anno 1668. 11. Juniusban volt a lakodalmunk ugyan Osdolán, lévén ő akkor tizenöt esztendős három holnapi csak, én pedig huszonöt esztendős két holnapi. Bár lett volna idősebb, talán egészségesebb lett volna.” Ilona 1671. április 5-én bekövetkezett korai halálával a Basa család kihalt, birtokai a Kun, a Naláczi és a Pálffy család tagjaira szálltak.
Zabolán a népi emlékezet Basa Tamás alakját napjainkig megőrizte. A szájhagyományban két monda maradt fenn vele kapcsolatban. Az egyik szerint a Keresztesek havasának lábainál csörgedezik egy kristálytiszta vizű forrás, amelyet a zabolaiak ma is Basa kútjának neveznek. Egy cselédnek az volt a feladata, hogy a nemes úrnak onnan hozzon ivóvizet. Mivel a hosszú utat télen-nyáron mindennap meg kellett tennie, a szolga megpróbálkozott közelebbi források vizével is, de Basa Tamás mindig rájött a csalásra, és lusta emberét szigorúan megbüntette. Végül a falu közvetlen szomszédságában, a Pérászka-hegy északi oldalában talált egy ugyanolyan ízű forrást, mint amilyen a messzi rengetegben volt. Ezután mindig innen hordta a vizet, amit Basa Tamás jóízűen fogyasztott. A másik monda szerint, amikor Basa Tamás a török szultánnál járt követségben, hazafelé az embereivel együtt megpihent a zabolai havasok keleti oldalában. Ott, a moldvaiak által Zabola vizének nevezett patak mellett, egy nagy lapos kövön költötte el ebédjét. A nép azóta azt a követ Basa asztalának nevezi.
Az 1671-ben leányágon is kihalt Basa família mellett a Mikesek az 1940-es derekáig alapvetően határozták meg Zabola történetét. Még a XIX. században Orbán Balázs kutatta ki, hogy nemzetségük már a középkori magyar királyság évszázadaiban is létezett, de egyes tagjai csak az önálló Erdélyi Fejedelemség idején tűntek ki vitézi tetteikkel. Ősi jogon szerzett régi birtokaikat ekkor gyarapították jelentősen új adományokkal. Így például (első) Benedek, Mihály nevű unokája 1584. április 1-jén Báthori Zsigmond fejedelemtől megkapta Simon János nemesi birtokát. Ugyancsak ebben az évben és hónapban új donációként Papolcon, Zágonban, Pákéban, Barátoson, Kőrösön, Mártonfalván, Maksán és Bitán nyert újabb birtokokat. Mikes Mihály felesége, László Anna Papolcon és Zágonban kúriát, Barátoson, Zabolán, Orbaiteleken és Kovásznán pedig nagyobb földterületeket kapott Erdély uralkodójától. Testvérének, Mikes Györgynek a birtokai 1584. április 30-án Zágonban kúriával; nejének, Szörcsei Ilonának a jószágai pedig Báthori Zsigmond adományai révén Kovásznán, Barátoson, Szörcsén, és Imecsfalván gyarapodtak jelentősen. Később, 1591. március 20-án Mikes György újabb adományokban részesült Zágonban, Papolcon, Kőrösön, Kovásznán és Pákéban.
A fentebb említett Mikes György a testvérével, (második) Benedekkel együtt Székely Mózes fejedelem oldalán állt és harcolt. Amikor Radu S¸erban 1603-ban betört Erdélybe, a székelyek – mint már utaltunk rá – tömegesen csatlakoztak a havasalföld vajdához. A Brassó mellett, 1603. július 17-én vívott sikertelen csatában Székely Mózes életét veszítette, és a mellette hűséggel harcoló és kitartó Mikes György és Mikes Benedek az osztrák generális, Basta fogságába esett, aki az ellene elszántan harcoló székely nemeseket könyörtelenül kivégeztette. Közben Mikes (első) Zsigmond Mihály nevű unokája – Basta nyomására – 1602-ben felesküdött a magyar király (és osztrák császár), I. Rudolf hűségére. Aztán 1609. október 16-án Báthori Gábortól kapott jelentős birtokokat Páván. Mikes Zsigmond azonban csakhamar elveszítette a szeszélyes fejedelem kegyeit. Mielőtt 1611 tavaszán Báthori a jelentős szász fészek, Brassó elfoglalására indult, megnótáztatta a háromszéki nemest. Az 1613. október 23-án fejedelemmé megválasztott Bethlen Gábor azonban felmentette Zsigmondot a fej- és jószágvesztés alól. Aztán mint bizalmas emberét többször is követségbe küldte, majd hűséges szolgálataiért 1626. június 26-án neki ajándékozta az örökös nélkül elhunyt Szalánczi György zágoni birtokait.
A családfa szerint Mikes (második) Zsigmondnak öt gyermeke volt: (második) Mihály, (első) Kelemen, János, Ilona és Anna. Daliás fiai, Mihály, Kelemen és János 1630-ban regényes körülmények között elragadták Tarnóczi Sebestyén lányát, Sárát kézdiszentléleki udvarházából. A fejedelem, I. Rákóczi György 1634-ben – az akkor szigorúan tiltott leányrablás miatt – törvény elé idézte a három Mikes fiút, de azok elmenekültek. Távollétükben a tettükért fej- és jószágvesztésre ítélték őket, de 1639-ben a fejedelemtől kegyelmet kaptak.
A székelyek katonai erejét I. Rákóczi György 1635-ben felmérte, és minden székben az irányításával végezték el a nemesek, a lófők és a darabontok lajstromba vételét. Amikor a fejedelem 1644-ben Felső-Magyarországon hadjáratot indított III. Ferdinánd császári csapatai ellen, Mikes Mihályt jelölte ki az erdélyi tüzérség parancsnokának. Jármy Ferenccel együtt olyan ügyesen és határozottan vezette a székely hadakat, hogy azok sikeresen bevették a Abaúj vármegyei Regéc várát is. Rákóczi 1648-ban Mikes Mihályt küldte Lengyelországba, hogy ott tárgyalásokkal megszerezze számára a lengyel koronát. A következő évben a fejedelemtől adományként megkapta a marosújvári uradalom jelentős részét.
II. Rákóczi György csapatai 1650-ben tevékenyen résztvettek a moldvai Lupu vajda hatalmának megdöntésében és Gheorghe S¸tefan trónra emelésében. Mikes Mihály a Moldvában vívott sikeres hadjáratban bizonyította hadvezéri képességeit, a fejedelem 1653-ban ezért őt jelölte ki annak az erdélyi seregnek az élére, amelyet a lengyelek megsegítésére indított. Követként is többször teljesített fontos diplomáciai feladatokat, amiért 1656-ban Rákóczi újabb birtokokkal jutalmazta a zabolai nemest.
Kemény János fővezérségével, 1657. január elején indult seregével II. Rákóczi György Lengyelország ellen, X. Károly svéd királlyal szövetségben. A hadjáratban Mikes Mihály is részt vett, ezúttal korlátnok, azaz a kijelölt tárgyalófél minőségében. Amikor a lengyelek és a tatárok szorításában Rákóczi békét kért, nevében ő írta alá azt Wierczboczban. Mikes Mihály ott volt az Erdélybe hazamenekült fejedelem szűkebb kíséretében, ellátva kézjegyével azt az okmányt, amely a trónjáról lemondott Rákóczi számára garantálta korábbi birtokait. Erdélyt ekkor érte a legsúlyosabb csapás Mohács óta: óriási hadisarcot kellett kifizetnie a török szultánnak, az erdélyi hadsereg jelentős része a krími kán fogságába esett, a tatárok pedig végigdúlták a védtelenül maradt fejedelemséget. II. Rákóczi Görgy uralkodásának utolsó éveiben romba dőlt Bethlen Gábor és I. Rákóczi György virágzó erdélyi állama.
A török és tatár büntető hadak 1658-ban Háromszéket is pusztították, ekkor lett a megtorlás martaléka a Zabola és Tamásfalva között húzódó Domokosfalva. A helyi néphagyomány ezzel kapcsolatban két mondát őrzött meg. Az egyik szerint a környék magyarsága a Halmon gyűlt össze, ahol Basa Tamás vezetésével sikeresen ellenálltak a török csapatok támadásainak. A másik: amikor a bátor székelyek elől megfutamodott a Háromszéket felégető és kirabló török seregek vezetője, a vidék falvaiban összeharácsolt aranyból készített osztovátát, vagyis szövőszéket a Halmon rejtette el. Őrzésére egy vörös kakast rendelt. Az idősebb lakosok úgy tudják, hogy a zabolaiak közül sokan nekiláttak kiásni a kincset, amit csak holdtöltekor, pontosan éjfélkor és szótlanul lehetett végezni. Amikor a keresők eljutottak az arany szövőszéket maga mögött rejtő vasajtóig, a kakas hangosan kukorékolni kezdett. A kutakodók ijedtükben nagyot kiáltottak, és elszaladtak.
A Segesváron 1658. október 7-én tartott országgyűlés elfogadta fejedelemnek Barcsay Ákost, akit három héttel korábban Köprülü török nagyvezér nevezett ki Erdély élére. A török–tatár és a beavatkozó császári seregek dúlásai, valamint a két fejedelem híveinek heves ellentétei miatt 1658 és 1662 között Erdély romhalmazzá vált. A Rákóczi pártján álló Mikes Mihály már ezelőtt, 1657-ben elnyerte a kancellári tisztséget, ami nyomban kiváltotta Barcsay Ákos erős haragját. A zabolai nemes azonban következetesen kitartott II. Rákóczi György mellett még akkor is, amikor Barcsay elfoglalta Erdély trónját.
Mikes György és (első) Mikes Kelemen 1658-ban jelentős szerepet játszott abban, hogy az erdélyi rendek a medgyesi országgyűlésen II. Rákóczi Györgyöt újra fejedelemmé választották. Amikor Rákóczi már harmadízben szerezte meg a címet, Mikes Mihály vezette azt a csapatot, mely a trón átvételére indult. Rákóczi közben Moldvára támadt, majd magyarországi főméltóságok támogatását kérte hatalmának megszilárdításához. Barcsay azonban behívta a budai pasa csapatait. A Mikes vezette had Balázsfalva szomszédságában bekerítette seregeit, vezérüknek azonban sikerült bemenekülnie a várfalakkal, bástyákkal megerősített Nagyszeben városába. Mikes csapatai előbb bevették Brassót, majd Rákóczi megbízásából 1660. január 7-én ostromolni kezdték Nagyszeben falait. Az erődített szász várost a székelyek olyan keményen támadták, hogy Barcsay csak Szejdi Ahmed török pasa segítségével tudott megmenekülni.
A hadakozások alatt Erdély nem fizette ki a töröknek járó adót, ezért az oszmán hadak Konstantinápolyból hatalmas erőkkel indultak útnak. Mikes Mihály Nagyszeben alól hamarjában Gyalu felé vonult, és a Kolozs vármegyei Szászfenes határában bekapcsolódott az Szejdi Ahmed budai pasa ellen 1660. május 22-én vívott csatába. Az összecsapásban II. Rákóczi György súlyosan megsebesült, s bár a fejedelem el tudott menekülni, július 7-én Váradon belehalt sérüléseibe. Ezt követően a pasa elfoglalta Váradot, a Partium nagyobb része is oszmán uralom alá került.
A szászfenesi vereség után Mikes Ecsed várát védelmezte, amelyet Barcsay a budai pasával együtt vett ostrom alá. Amikor a török vezér látta, hogy a Mikes által védett várat nem tudja elfoglalni, a korábban elfogott Mikes Jánost kötéllel nyakában a várfal előtt felállított akasztófa alá vitette. Beüzent Mihálynak, hogy ha nem adja fel Ecsedet, kivégezteti testvérét. A kancellár elszántan válaszolt a pasa felszólítására: „Ismerem testvéremet, hogy ha kell, a hazáért halni tud.” A török vezér, látván Mihály bátor helytállását, megkegyelmezett Mikes Jánosnak, és elvonult az erőd falai alól. Barcsay azonban magával hurcolta Mikes Jánost a törökök által nemrég elfoglalt Váradra, ahol a zabolai nemes a várbörtönben meghalt.
Mikes Mihály testvére, (első) Kelemen 1659-ben már ítélőmester, majd Háromszék főkapitánya, később a rendek elnöke. 1662-ben I. Apafi Mihály fejedelem (1661–1690) hűségére tért, előbb tanácsosnak, majd hamarosan a székelység generálisának választották. Székely Lászlóval és Naláczy Istvánnal együtt fondorlatosan előkészítette, hogy a fejedelem 1676 tavaszán letartóztathassa Teleki Mihályt és annak fiát, valamint az uzoni Béldi Pált. A zabolai nemesnek része lehetett abban is, hogy Béldit bebörtönözték, és annak uzoni és bodolai birtokait, valamint kastélyát az 1679. évi erdélyi országgyűlés végzése Mikesnek adományozta. Fiai közül Pál 1685-ben bárói címet kapott.
Másik gyermeke, az 1670-es évek elején született (harmadik) Mihály gróf Bethlen Druzsinát vette feleségül. Először Háromszék kapitánya, később királyi táblabíró, majd kormányszéki tanácsos, 1693-ban bárói, 1696. május 4-én grófi címet nyert I. Lipót királytól. Mikes Mihály is aláírta az 1702. évi gyulafehérvári országgyűlésen azt a bécsi udvarnak címzett folyamodványt, amelyben a Székelyföld főtisztségviselői és országgyűlési követei tiltakoztak a székelyek megadóztatása ellen. Mikes Mihály – mivel a bécsi udvar bizalmát élvezte – 1703-ban erélyesen fellépett a II. Rákóczi Ferenc oldalán fölkelt háromszékiek ellen, de Szászhermány mellett a kuruc hadak fogságába esett, és kis híján életét vesztette. Hamarosan az 1704. július 8-i gyulafehérvári országgyűlésen erdélyi fejedelemmé választott II. Rákóczi Ferenc mellé állt, aki tábornokká nevezte ki. 1707-ben a Rabutin osztrák tábornok vezette császári csapatok elől Havasalföldre, majd Moldvába menekült, ahol az Ojtoz, a Tatros és a Szeret mentén fekvő magyar falvakban talált menedéket.
Mikes Mihály már a Rákóczi-szabadságharc kitörése előtt jó kapcsolatot tartott fenn tekintélyes moldvai román családokkal és a jászvásári fejedelmi udvarral. Bár a politikai helyzet ezekben az években gyorsan változott, Moldva vajdája támogatta az Erdélyből odamenekült kuruc csapatokat, biztosította szabadságukat, közlekedésüket és adómentességüket. Ennek egyik jelentős hozadéka volt, hogy a székelyföldi előkelők és szabad katonák családjai éveken át közvetlen viszonyba kerültek a Moldvában élő csángó magyarokkal, akiktől folyamatosan hajlékot és élelmet kaptak, templomaikban közösen imádkoztak. Mikes Mihály egyébként már a XVII. század végétől a moldvai római katolikus magyar közösségek pártfogója volt.
A bujdosók nagyobb része csak az 1711. április 30-án aláírt szatmári béke után térhetett vissza Erdélybe. A zabolai gróf pályája ezt követően is töretlen maradt, már ebben az évben III. Károly király (s osztrák császár) hívei között találjuk. Mikes Mihály olyan korban támogatta az esztelneki, a kantai és a csíksomlyói ferences kolostorokat és iskolákat, amikor református és az unitárius vallás szinte államvallássá rangosodott Erdélyben. Az 1721. január 6-án elhunyt római katolikus főurat ősei mellé, a csíksomlyói ferences klastromba temették.
Mikes Pál (első) Zsigmond fia 1685-ben Schaffenberg tábornokhoz küldött követként tevékenykedett, később Thököly Imre oldalára állt. Az 1690-ben néhány hónapig erdélyi fejedelem szabadságharcának bukása után Mikes Havasalföldre menekült, ahonnan csapataival átkelt a Kárpátok titkos ösvényein, és Zágonban kegyetlenül megbüntette az osztrákok hűségére tért székelyeket. A Habsburgok végül a románokkal fogatták el a Havasalföldön bujdosó Mikes Pált, és Erdélyben, a császáriak fogarasi börtönében szörnyű kínzások után kivégezték.
Fia, Mikes Kelemen 1690-ben született Zágonban, a zűrzavaros idők miatt édesanyja a Zabolán élő rokonokhoz menekítette. De a majdani rodostói száműzött legboldogabb gyermekéveit nem a sokat emlegetett Zágonban, hanem itt, Zabolán töltötte.

Basa Tamás könyvesszekrénye a XVII. századból

Basa Tamás kúriájának romjai a XIX. század közepén

Habán stílusú csempe rajza a Mikes-kastélyból

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages