Ágyú, bátorításnak
Ágyú, bátorításnak
Az 1848. március 15-i pesti forradalmi események gyorsan eljutottak Erdélybe. A liberális nemesi ellenzék már március 20-án gyűlést tartott Kolozsváron, ahol – a Magyarországgal való unió megszavazására – követelte az erdélyi országgyűlés azonnali összehívását. A háromszéki Alsócsernátonba április 2-ára összehívott tanácskozás a református templomban tárgyalta meg a legsürgősebb politikai kérdéseket és tennivalókat, és elhatározta a háromszéki nemzetőrség megalakítását.
Magyarország és Erdély egyesítését a magyar országgyűlés április 11-i ülésén iktatták törvénybe. Az erdélyi diéta május 30-án mondta ki az uniót, a törvénycikket a király, V. Ferdinánd június 10-én szentesítette. Ugyancsak május 30-án Alsócsernátonban az egybegyűlt háromszékiek előtt ismertették a jobbágyok felszabadításáról szóló országgyűlési törvényt. Közben, április 25-én, a második székely gyalogezred négy százada Uzonban fellázadt, lefoglalta a fegyverkészletet, és megtagadta a Székelyföldről való kivonulást elrendelő parancsot.
Az erdélyi magyarok és székelyek támogatták a magyar forradalmi kormány intézkedéseit, a románok és a szászok a Habsburgok oldalán álltak. Az Udvarhely széki Agyagfalván 1848. október 16–17-én a település melletti fennsíkon tartott székely nemzeti gyűlés – melyen Háromszékről több mint tizenötezren vettek részt – a haza szabadságának védelmére elrendelte az általános népfelkelést. A zabolai református anyakönyvek szerint a tanácskozáson Nagy Antal nemzetőr százados, Bogyó Mihály és Csákány Elek vett részt falunkból, akik az esemény idején kolerával fertőződtek. Betegen szállították haza őket, október 23–27-a között szülőfalujukban érte őket a halál.
Nem sokkal ezután, 1848. november 11–12-én Háromszék küldöttei a sepsiszentgyörgyi vármegyeháza nagytermében döntöttek arról, hogy bekapcsolódnak az ország fegyveres önvédelmi harcába. A 2. székely gyalogezred tisztjei és jól kiképzett katonái is a szabadságharc oldalára álltak. A berecki születésű Gábor Áron november 16-án Sepsiszentgyörgyön felajánlotta, hogy két héten belül saját öntésű ágyúval és lőszerrel látja el a háromszéki erőket. A székely ezermester a hónap végétől mint az itteni hadiüzemek szervezője és vezetője a működése során körülbelül hetven löveget öntött.
Zabola elöljáróságának 1849. február 28-ai ülésén a helyi nemzetőrség parancsnokai is megjelentek: Kónya László, Hadnagy László, Finna Ádám, Szőke László, Szabó János, Szabó Ferenc, Szakács Ádám és Hadnagy Ádám. „Olvastatik az Ezred és Törzsparancsnokság 676 szám alat költ azon rendelete, miszerént Közönségünktől adjunk öntésre elő segéltésre egy 120 vagy 140 fontos harangot bé küldeni habozás nélkül rendeli. Tárgyalás alá vitetett, hogy a fennebbi rendelet elégtételére melyik Toronyból vétessen le a harang, mikor is több szo vita után Közegyezet lőn, hogy a Romano Katholika anyaszentegyház Tornyába lévén egy minden harangok között leg gyengélkedőbb hangú Harang, hogy az egy jobb megmentése tekinteteből vétetne le és adatna bé az ágyuk öntése elősegéllésére Közönségünk nevében, Hazánk és Nemzetünk lehető megmentésére, mely egyezetett a Katholika atyafiak minden ellentmondás nélkül helybe hagynak, de mindazon által, hogy a mint kinyilvánitjuk a Harangot a Mikes Grof is ki szoval nem irásul adta által az Megyének, és ha kivánná a Harangot közösön kel kielégitteni vagy egy akora mértékű harangal, vagy pénz árával, ezt egész közönségünk elfogadá, hogy miszerént kivánja a Tisztelt Gróf eleget tészen. Hogy ha pedig a Gróf a megyének hagyja, az ország letsendesedésével a Közköltségből vagy hanem veszen Közköltségen egy akkora Mértékű harangot, amit ez nyom, köteles Közönségünk öntetni. Halottaiknak a harang visszaállításáig a református Toronyban lévő harangokal ugy a kifizetésit mint az ott valoknak harangozni egyezet lőn. Ezen megjegyzéseknél fogva az érintett harang levétetni és a kért helyre elküldetni végeztetett, úgy hogy meg másitatásárol és bé adásárol közönségünköt egy megtartó irással nyugtassák meg jövendő használatul. Közönségünk régi ohajtása, hogy a Nemes Ezred és Térparancsnokság kérettessen meg arra, melyet Méltóztasson kieszközölni, hogy egy tsendesebb időn, mint Határ széli falvánkban tartás véget egy Ágyut nyerhetnénk későbbi bátorittásul.”
Erre annál is inkább szükség volt, mert a magyar forradalom ellen forduló császári katonaság és a felkelő románok sikerei következtében Háromszék kivételével az egész Erdély osztrák katonai megszállás alá került. Ebben a helyzetben nevezte ki november végén Kossuth Lajos, az Országos Honvédelmi Bizottmány elnöke a lengyel származású Bem József tábornokot az erdélyi hadsereg parancsnokává. Feladata, hogy szervezze újjá a rábízott hadat, és Erdélyt tisztítsa meg a császári csapatoktól.
A zabolai Mikes Kelemen gróf, aki 1837–1842 között a bécsújhelyi katonai akadémián szerzett tiszti rangot, 1848 júliusában kapcsolódott be az erdélyi könnyűlovasság megszervezésébe. A felállítandó huszárezred számára Berzenczey László októberben Háromszéken toborzó körutat tett. Szentkatolnán olyan mozgósító erejű beszédet tartott, hogy az előkelő székely családok fiai fellelkesedve önként jelentkeztek, így kezdetben ők alkották a Kossuth, majd Hunyadi, végül Mátyás ezrednek elnevezett huszáralakulat magvát.
Ezekben a hetekben gróf Mikes Kelemennek is döntő része volt az ifjak toborzásában és lelkesítésében. Érdemeiért hamarosan az ezred parancsnokává nevezték ki Kolozsvárt: 1848. október 23-án főszázados, majd őrnagy, november 1-jétől ezredessé léptették elő. Rövidesen felállítottak még egy századot, amellyel az Erdély peremére szorult magyar hadtesteket erősítették meg.
A Mikes Kelemen és Bethlen Gergely által vezetett századok mellé december közepén egy harmadikat szerveztek. A viszonylag gyorsan felszerelt és felfegyverzett Mátyás huszárok már december 20-án kitűntek vitézségükkel a zsibói csatában, amikor az erdélyi hadsereg Bem tábornok parancsnoksága alatt három irányból megkezdte az előrenyomulást Kolozsvár felé, és a várost december 25-én felszabadította. 1849. január elején a huszárezred harmadik százada is bekapcsolódott a harcokba.
A tábornok ezt követően, január 21-én, merészen megostromolta az erdélyi ellenséges erők legfontosabb fészkének tartott, osztrák kézben lévő Nagyszeben városát. Az előkészítő tüzérségi tűzpárbajban egy ágyúgolyó megölte gróf Mikes Kelemen ezredest. A huszárezred vezetését gróf Bethlen Gergely alezredes vette át. Az elesett parancsnok holttestét szekéren szállították haza falujába, ahol a Mikes család sírboltjában helyezték örök nyugalomba. Orbán Balázs a szabadságharc leverése utáni években hoszszabb ideig Zabolán tartózkodott, miközben a Székelyföld leírása című monográfiájához gyűjtötte a forrásokat, dokumentumokat. Eközben lerajzolta a huszár ezredes kriptáját, amelyet 1944 őszén a falubeli csőcselék feldúlt. A honvédezredes emlékét a kastély parkjában egy 1989 után felállított szerény kopjafa őrzi.
Bem tábornok kiváló szellemű, tizenháromezer fős hős hadtestével – melynek soraiban számos zabolai férfi is küzdött – három hónap alatt kiűzte Erdélyből az ellenséget. 1849 márciusára már csak két erdélyi város, Gyulafehérvár és Déva maradt osztrák kézen. Meglepő, hogy a zabolai református halotti anyakönyvbe nem jegyezték be a Háromszéken kívül zajlott harcokban elesett helyi hősök adatait. A római katolikus egyházközség matrikulájába viszont igen: „1. Ambrus József, 23 éves, elveszett a forradalmi háborúban Burgónál. 2. Fazekas Ferencz, 22 éves, elveszett a forradalmi háborúban. 3. Sütő Ferenc, 40 éves, az agyagfalvi gyülésen meijedett a háborúnak hirétől. 4. Szabó János, 22 éves, elveszett Hermánnál, eltemettetett ottan és Zabolán gyásztisztelet tétetett.”
Néhány mondat az 1848–1849-es szabadságharcban részt vett más zabolaik sorsáról. Csekme Mihály a bártfai katonai nevelőintézet növendéke volt. A küzdelmekben hadnagyként vett részt, negyvennyolc őszén ezredével együtt habozás nélkül csatlakozott a honvédséghez. A második székely határőrezred keretében az ojtozi vámnál szolgált.
Bibó Lajos századosként harcolt Háromszéken, negyvenkilenc februárjától az Ojtozi-szoros őrzésére kirendelt csapatok parancsnoka Sós-mezőn. Az osztrákok 1851-ben Nagyszebenben előbb halálra, majd két év várfogságra ítélték. Később, 1868-tól, Sepsiillyefalván telepedett le.
Zabolai György Tamás Nagyenyeden végezte iskolai tanulmányait, 1848 novemberében önkéntesként lépett be a Gábor Áron parancsnoksága alatt álló székely tüzérségbe. Előbb őrmester, 1849. március 29-től hadnagy, majd az 1. székely háromfontos üteg főparancsnoka. Alakulatát július 20-án az egyik orosz dandár a Vöröstorony-szoroson keresztül kiszorította Havasalföldre, ahol a török katonaság előtt letették a fegyvert. Zabolai György Tamást hazatérte után büntetésből besorozták katonának az osztrák seregbe. Később gazdatisztként, majd mint gazdálkodó dolgozott Marosbogáton.
Településünkről György János és Kozma László őrmesterként, Arros Ferenc és Szőke Zsigmond őrvezetőként, Deák Mózes, Finna Mihály, Hadnagy Miklós, Hadnagy Péter, Keresztes József, Keresztes Mihály, Kónya József, Kozma Lajos és Nagy Dániel tizedesként harcolt a szabadságharcban. Demeter László háromszéki történész kutatásaiból tudjuk, hogy összesen 87 zabolai honvéd vett részt a küzdelmekben.
Bagoly Ferenc negyvennyolcas honvéd, a grófi család vadásza
Gróf Mikes Kelemen 1848–49-es huszár ezredes
Mikes Kelemen huszár ezredes sírja Orbán Balázs korában
