Források

Teljes szövegű keresés

Források
Vaja történetéről eleddig nem készült monografikus igényű összefoglalás. Adalékokat a kuruc kor szakirodalma és a különböző időkben keletkezett Szabolcs megye történetét tárgyazó monográfiák s a publikált országos összeírások közölnek a településről. Ezek közül a legfontosabbak Borovszky Samu: Szabolcs vármegye. Magyarország vármegyéi és városai 15. Budapest, é. n.; Uő.: Szatmár vármegye. Magyarország vármegyéi és városai 16. Budapest, é. n.; Dienes István (szerk.): Szabolcs vármegye szociográfiája. Vármegyei szociográfiák IV. Budapest, 1939.; Hunek Emil (szerk.): Nyíregyháza és Szabolcs vármegye községei. A magyar városok monográfiája VIII. Budapest, 1931.; Maksay Ferenc: Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén. Budapest, 1990.; Danyi Dezső–Dávid Zoltán (szerk.): Az első magyarországi népszámlálás (1784–1787). Budapest, 1960.; Ludovicus Nagy: Notitiae politico-geographico-statisticae Inclyti Regni Hungariae, Partiumque eidem adnexarum I–II. Buda, 1828–29.; Takács Péter: Úrbéresek vallomása Szabolcsban 1772. Budapest, 1991.; Uő.: A Dél-Nyírség és a Hortobágy melléke parasztjainak vallomása 1772-ből. Nyíregyháza, 1988.; Maksai Ferenc: A középkori Szatmár megye. Budapest, 1940.; – A Dercsényi Dezső (szerk.) Magyarország műemléki topográfiája sorozat témánkhoz kapcsolódó kötete Entz Géza (szerk.): Szabolcs-Szatmár megye műemlékei I–II. Budapest, 1987.; Csermely Tibor és Hársfalvi Péter (szerk.): Szabolcs-Szatmár megyei történelmi olvasókönyv. Nyíregyháza, 1970.; Pók Judit: Szabolcs vármegye katonai leírása 1782–1785. Nyír-egyháza, 1992.; Mező András: Szabolcs megye rovásadó-összeírása 1543-ban. In: Hársfalvi Péter–Takács Péter (szerk.): Acta Academiae paedagogicae Nyír-egyháziensis 10/B. Történettudomány. Nyíregyháza, 1985.; Uő.: Szabolcs megye a XVI. század közepén. Szabolcs-Szatmári Szemle, 1985. 4. sz.; Hársfalvi Péter–Takács Péter (szerk.): Helytörténeti olvasókönyv I. Bereg, Szabolcs és Szatmár megye történetéhez a honfoglalástól 1849-ig. Nyíregyháza, 1985. A Vay család történetével kapcsolatban többször említést tesz Vajáról és a vajai várról Dr. Vay Gilda: A Vay család 1000 éves története. Budapest, 1963. (Kézirat.)
Az országos és a helytörténeti szakirodalom szórványadatait csak a levéltári kutatás során feltárt tényekkel, adatokkal formálhattuk történeti folyamattá. Sajnos Vaja falu (págus), majd mezőváros (oppidum) levéltárának 1849 előtti anyaga teljesen megsemmisült. Ezért csak Szabolcs megye törvényhatóságának jegyzőkönyveiből, közgyűlési, törvénykezési irataiból hámozható ki az a néhány tucat forrás, amelyik közelebb enged bennünket a XVI. század első harmadától 1849-ig zajló településtörténet folyamataihoz és mozzanataihoz. E korból szegényes a vajai református parochia irattára éppúgy, mint a tiszántúli református egyházkerület Debrecenben őrzött irattára. Ezek alapos feltárása nélkül azonban az általánosságokon túl alig lehetett volna valamit elmondani Vajáról. Itt köszönjük meg mind a tiszántúli református egyházkerület, mind a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár dolgozóinak és Bencze Tamás vajai nagytiszteletű úrnak kutatásaimhoz nyújtott önzetlen és szíves segítségüket.
A szisztematikusan tanulmányozott levéltári és gyűjteményi fondok: Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár IV. A.1. állaga. Itt találhatók a Vajára és a Vay családra vonatkozó források, és ugyanitt találhatók a térképek is. Az egyes fejezetekben idézett forrásokra a megfelelő alcím alatt hivatkozunk. Ugyanezt az eljárást követjük az egyházkerület gyűjteményeiben található források idézése során is. Kutatásunk során értékes anyagot találtunk a vajai református parochia irattárában is. Hasznosítottuk mikrofilmről Pesty Frigyesnek az Országos Széchényi Könyvtárban őrzött kéziratos Helynévtárát.
Víz és homok garmadái. Szarvas, arany nyílvesszővel. Az e fejezetben bemutatott urna a Jósa András Múzeumban van nyílvántartva (64.1017.l. ltsz.), a kardokat Kemenczei Tibor közölte (A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve VI. 1963– 64/LXVI. t.), az említett levél szintén a Jósa András Múzeum Régészeti Adattárában (ltsz. 91.37.). – A Vajaiak középkori szerepéhez Németh Péter: A Vayak ősei című dolgozata (megjelent a Molnár Mátyás-emlékkönyvben Vaja, 1998) mellett a Zsigmond-kori okmánytár I–VI. (szerk.: Mályusz Elemér és Borsa Iván) Budapest, 1950–1999. köteteit használtuk fel; az idézett rész Maksay Ferenc : A magyar falu középkori településrendje (Budapest, 1971.) című munkájából való. Az összes többi adat a leleszi konvent országos levéltára (Pozsony-Bratislava) Acta annorum, illetve Statutoriae sorozatában lelhető fel.
Egy jeles család jobbágyai. A szakirodalomból az alábbi művekre támaszkodtunk: Barta Gábor–Fekete Nagy Antal: Parasztháború 1514-ben. Budapest, 1973.; Szabó István: A falurendszer kialakulása Magyarországon, X–XV. század. Budapest, 1971.; Szirmai Szirmay Antal: Szathmár vármegye fekvése, történetei és polgári esmérete I–II. Buda, 1809–1810. Borovszky Samu (szerk.): Szabolcs vármegye. Budapest, é. n.; Rácz István: A hajdúk a XVII. században. Debrecen, 1969.; Balogh István: Szabolcs megye dézsmajegyzéke 1566-ból. Különlenyomat, Budapest, 1960.; Maksay Ferenc fentebb idézett művei. Lásd még Nagy László: „Nem jöttünk égi hadak-útján…” Budapest, 1982.– A témakör felvázolását elősegítő szakirodalom: Radvánszky Béla: Magyar családélet és háztartás a XVI–XVII. században. 2–3. k. Budapest, 1879.; Nagy Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzedékrendi táblákkal. Pest, 1865. vonatkozó kötete.; Dr. Vay Gilda: A Vay család 1000 éves története. Budapest, 1963.; Esze Tamás: Vay Ádám 1657–1719. (In: Molnár Mátyás szerk.: A Vay Ádám emlékünnepség tudományos ülésszaka 1969. május 24–25. Vaja, 1969.); Szalay Krisztina (szerk.): Vay Ádám verses Önéletírása. Vaja, 1978. – Az általunk felhasznált levéltári források: Vay család jószágosztálya: fasc. 21. nro. 17/1603.; A Jármy-javak Vaján: fasc. 47. nro. 12/1629.; Miller György hatalmaskodására: fasc. 54. nro. 493./1753.; fasc. 68. nro. 861./ 1767.; Szentmiklósy János hatalmaskodására: fasc. XIII. nro. 17. sine dato; Vay László és Tatár Balázs hatalmaskodása: fasc. IX. nro. 227/1780.; Vay György adóssága, javainak összeírása: fasc. 48. nro. 282/1747. fasc. 48. nro. 327/1747. fasc. 49. nro. 88/1748.; Vay István panasza Vay Péter ellen: fasc. 52. nro. 441/1751. Vay István javai: fasc. 52. nro. 449/1751.; Néhai Ibrányi Istvánné javai: fasc. 60. nro. 398/1759.; Az Ibrányi-javak szétzüllése: fasc. XIII. nro. 2/1785.
Közösen, ahogy a presbitérium kívánja. Az urbáriumhoz szabni magukat köteleztetnek. A különböző jogállású és foglalkozású lakosok összeírása Vaján: fasc. 37. nro. 238/1736.; fasc. 53. nro. 323-325/1752.; fasc. 68. nro. 2120., 2123., 2125., 2198-2199./1767.; fasc. 68. nro. 2131/ 1762.; fasc. 68. nro. 2119-2120/1767.; fasc. 58. nro. 363-364/1757.; fasc. 35. nro. 13-17/1770.; Vaja úrbérrendezése: IV. A. 1/g. urbarialia Vaja.
Egy rangos mezőváros. Vaja XVIII–XIX. századi története levéltári források alapján tárható fel leginkább. A SzSzBMLt. IV.A.1. állagában található iratok alapján a XIX. századi falu társadalmáról, történetéről szinte családokig lemenő mélységű kép rajzolható. Vaja vásáraival és mezővárosi rangjával kapcsolatos iratok: 37. cs. 492. db/1837.; 38. cs. 389., 1052. db/1838.; 39. cs. 82., 704., 756.db/1839.; 41. cs. 493. db/1841.; 43. cs. 96., 190.db/1843.; Vaja úrbéri rendező s legelőelkülönözési pere és az ezzel kapcsolatos panaszok: 37. cs. 67. db/1837.; 44.cs. 737. db/1844.; 45. cs. 355., 1042., 1923. db/1845.; 46. cs. 558. db/1846.; 48. cs. 1.db/ 1848.; IV. B. 102. 49. cs. 182..db/1849.; Vay István és kuriális zsellérei: IV. B. 102. 49. cs. 544 db./1849.; Uo. 49.cs. 209. db/1849.; Az 1848– 49-ben honvédnek önként beállt és toborzott személyek nevét Bene János muzeológus volt kedves a tanulmány rendelkezésére bocsátani.
A nép vallásos, munkás, eléggé értelmes… Az ország jön el Vajára. Hosszú háború, rövid béke. Elköltözők, kivándorlók. Nehéz utakon a rendszerváltásig. Kastélyból múzeum. A munkásság és parasztság élete és mozgalmai Szabolcs-Szatmár megyében 1886-1919. (Források és dokumentumok.) Nyíregyháza, 1981. A munkásság és parasztság élete és mozgalmai Szabolcs-Szatmár megyében 1919–1944. (Források és dokumentumok.) Nyíregyháza, 1982.; Bús János–Szabó Péter: Béke poraikra… Budapest, 1999.; Dr. Dikán Nóra: Az 1956-os forradalom utáni megtorlás Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei dokumentumai. (I/11. A baktalórántházi járás.) Nyíregyháza, 1997.; Fábián Lajos: Szabolcs, Szatmár, Bereg vármegyék területének és közigazgatási beosztásának változásai (1001–1995). A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat Levéltárának Kiadványai. Nyíregyháza, 1997.; Gudenus János József: A magyarországi főnemesség XX. századi genealógiája IV. köt. Budapest, 1998.; Mező András: A baktalórántházi járás földrajzi nevei. Nyíregyháza, 1967.; Molnár Mátyás: A századvégi parasztmozgalmak, a polgári demokratikus forradalom és a Tanácsköztársaság eseményei a baktalórántházi járásban. Baktalórántháza, 1969.; Rákóczi-kori tudományos ülésszak, 1996. Vaja, 1997.; Szabolcs vármegye alispánjának jelentései a megadott évre. Szabolcs vármegye almanachja, 1910. Kisvárda, év nélkül; Szabolcsi hősök névsora. Nyíregyháza, 1929.; Szabolcs-Szatmár-Bereg megye monográfiája I. (Szerk.: Cservenyák László.) Nyíregyháza, 1993.; Százéves vajai freskó. Vaja, 1997.; Takács Zsolt Gusztáv: Vajai telepesek Magyarbólyon (1939–45). Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle 1992/4. 498–510. – Levéltári források: SzSzBML V. 444. Községi iratok (Vaja 1950-ig); Vajai református egyház presbitériumi jegyzőkönyvei; SzSzBML. XIII. 4. A luskodi és vajai Vay-család iratai; Uo. XXIII 826. Vaja községi tanácsi és vb-jegyzőkönyvei (1950-től).
Föld és népe. Vaja lakóinak számát csak szélsőségek közötti ingadozással határozhatjuk meg a II. József elrendelte népszámlálásig. Ehhez az alábbi irodalmat és forrásokat használtuk fel Acsády Ignác: Magyarország népessége a pargmatica sanctio korában. Budapest, 1896.; Veres Miklós: Szabolcs megye adózó népessége a XVI–XVII. században. Tört. Stat. Évk. 1960. 5–33.; Veres Miklós: Szabolcs megye népessége a XVIII. században. Tört. Stat. Évk. 1961–1962.; Fényes Elek: Magyarországnak, s a hozzá kapcsolt tartományoknak mostani állapotja statisztikai és geographiai tekintetben. I–V. Pest, 1839.; Uő.: Magyarország geographiai szótára. I–IV. Pest, 1851; A Magyar Szent Korona országainak helységnévtárai és A Magyar Korona Országainak statisztikái. Hasznosítottuk az alábbi forrásokat is: fasc. 53. nro. 324/1752.; fasc. 68. nro. 2136/1767. Lélekösszeírások: fasc. 16. nro. 1289/1816.; fasc. 22. nro. 1241/ 1822.; fasc. 24. nro. 273/1824. ; fasc. 25. nro. 1150/1825.; fasc. 27. nro. 850/ 1827.
Századai a szent eklézsiának. Vaja a néphagyomány szerint már a XVI. század második harmadában áttért a református hitre. Konkrét forrással ezt adatolni ma még lehetetlen. Az egyháztörténeti szakirodalom megrajzolta tendenciák és lokális jellemzők azonban ezt nem cáfolják. Lásd erre vonatkozóan Zoványi Jenő: A reformáczió Magyarországon 1565-ig. Budapest, 1922.; Kiss Áron: A XVI. században tartott református zsinatok végzései. Budapest, 1981.; Barcsa János: A Debreceni Kollégium és pártikulái. Debrecen, 1905.; Tóth Endre: A legáció. Pápa, 1935.; Kiss Kálmán: A szatmári református egyházmegye története. Kecskemét, 1878.; Kovács J. István (szerk.): Magyar református templomok 1–2. Budapest, 1942.; Barcsa János: A tiszántúli református egyházkerület történelme. Debrecen, 1908.; Molnár János: A vajai református egyház vázlatos története. Debreceni Protestáns Lap, 1911. 462–63., 478–79.; Koncz Sándor: Vaja. Reformátusok Lapja, 1970. dec. 27. sz.; Várady József: Tiszántúl református templomai I–II. Debrecen, 1991. – A vajai református gyülekezet történetére a parochián található anyakönyvek, levéltári anyag mellett a Tiszántúli Református Egyházkerület Levéltára, Prédikátori és tanítói díjlevelek.; 8. Egyházkerületi levéltár iratai. C. Egyházközségi adattár, Vaja.; Egyházközségekre vonatkozó iratok, I. 34. A. j. 57–58. doboz.; Egyházlátogatási iratok, I. 8. e/12.; Budai Ézsaiás generális vizitáció 1825. anyagát használtuk. A templom renoválása, a torony építése – Szabolcs megyei Levéltár: fasc. 2. nro. 5/ 1775.; fasc. 2. nro. 20/1776.; fasc. 2. nro 25/1777.
Nagyház, pitar, alsó ház. Mező András–Németh Péter: Szabolcs-Szatmár megye történeti–etimológiai helységnévtára. Nyíregyháza, 1972. 133.; Páll István: A vajai tájház. (Adatok Vaja népi építkezéséhez.) Vaja, 1984.; Páll István: A táji jellegzetességek keveredése Északkelet-Magyarország népi építkezésében a 18–19. században. In: Népi építészet a Kárpát-medence északkeleti térségében. Miskolc–Szentendre, 1989. 201. (Szerk.: Cseri Mi.–Balassa M. I.–Viga Gy.)
A vár históriája. A vár történetének feldolgozására a restaurálásokkal, helyreállításokkal kapcsolatban került sor, de a Vay család levéltárának 1956-os megsemmisülése miatt ez igazán nem vezetett sikerre. Történeti szerepkörét, védelmi funkcióit, hadtörténeti jelentőségét – II. Rákóczi Ferenc és Pálffy generális 1711-es találkozóját kivéve – homály fedi. A várra, de inkább a várkastélyra vonatkozó irodalomból Ágostházy László–Gerőné Krámer Márta: Vaja, a Vay-kastély helyreállítása. Műemlékvédelem, 1962. 141–146.; Ágasházy László–Krámer Márta: Vaja. A Vay-kastély. Helyreállított műemlékek 6. Budapest, 1964.; Koroknay Gyula: Adatok a Vay-várkastély történetéhez. Műemlékvédelem, 1963. 2. sz.; Ferenczi Imre–Molnár Mátyás: Fordulj, kedves lovam… Vaja, 1972.; Balogh István: II. Rákóczi Ferenc Szabolcs és Szatmár megyében. Nyíregyháza, 1976.; Csoma József: Vay Ábrahám címerlevele 1418-ból. Turul, 1900. 49–51.; II. Rákóczi Ferenc fejedelem Emlékiratai. Archivum Rákóczianum III. osztály: Írók, II. Rákóczi Ferenc művei. I. Budapest, 1978.; Pulay János emlékírata a szatmári békekötésről, 1718. Sz-Sz-BMLt, XIV/8. (1755-ös másolat).; Levéltári források a vajai várra: Szabolcs megye levéltára, IV.A.1. Prot. II. fol. 127., 131.; fasc. 61. nro. 558–559./1760.; – A műemléki kutatás legújabb eredményeit Feld István: 16. századi kastélyok Északkelet-Magyarországon. Sárospatak, 2000. (Sárospataki Rákóczi Múzeum Füzetei 38.) foglalja össze. – A Vay Ádám Múzeumról és az Alkotóházról Molnár Mátyás: A Vay Ádám Múzeum. Vaja, 1972, 1978.; Uő.: Tízéves a Vay Ádám Múzeum. Vaja, 1974; 30 éves a Vay Ádám Múzeum. Összeállította: Molnár Sándor. Vaja, 1994; A Vay Ádám Múzeum Baráti Körének Tájékoztatója. 1–25. sz. Vaja, 1967–2000. „Így múlék el tőlünk…” (Szerk.: Lászlóffy Csaba.) H. n. é. n. (A Vay Ádám Múzeum Baráti Körének Kiadványai); Százéves a vajai freskó. (Szerk.: Molnár S.) Vaja, 1997; Mai magyar képzőművészet. Vaja, 1971; A vajai alkotótábor. Összeállította: Molnár S. Vaja, 1944; Milei Lajosné–Rakó József: Az Országos Hagyományörző Úttörőmúzeum. Vaján. H. n., 1978.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages