A katolikus Rátót

Teljes szövegű keresés

A katolikus Rátót
Rátót falu középkori szentegyháza a török hódoltság másfél évszázada alatt ismeretlen időpontban és körülmények között elpusztult. Az 1740-es években Althann Károly váci püspök különös gondot fordított egyházmegyéjében az új templomok építésére, plébániák szervezésére.
Bár a XVIII. század elején történő újratelepítés során Rátótot szinte kizárólag katolikus vallásúak népesítették be, valószínűleg kis lélekszáma miatt, önálló plébániát nem kapott. 1922-ig a Mária-Magdolnának szentelt sződi plébániához tartozott mint filia, Göd és Őrszentmiklós faluval együtt.
A sződi plébánosok Rátótról származó jövedelmének alapja a három nyomásban lévő szántó, mindegyik négy pozsonyi mérő (két hold) vetésterülettel. Az 1828. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv pontosan meghatározta a helyüket: egyik a Baksza József földjénél a sződi határban, a másik Grezner József és Kollár Pál földje között, míg a harmadik az úgynevezett kenderföld mellett, Vívoda Sámuel és Kollár Pál földje között helyezkedett el. Ebben az esztendőben Rátóton egyházgondnokként Bentze Márton, harangozóként Grezner József harmincéves zsellér működött.
Vácrátót lakossága a XVIII. század elején történt betelepítésétől kezdődően napjainkig szinte kizárólag csak katolikus vallásúakból áll.
Vácrátót népessége vallás szerint 1754–1999 között
Év
Katolikus
Református
Evangélikus
Izraelita
Katolikus az
össznépesség
százalékában
1754
331
8
97,6
1775
357
19
94,9
1796
437
100
1836
539
4
48
91,2
1870
694
7
25
12
94
1900
987
24
11
11
95,5
1920
1145
16
8
17
96,4
1941
1270
23
20
5
96,1
1970
1400*
 
 
 
93,2
1993
1500*
 
 
 
94
1999
1500*
 
 
 
93
*Becsült adat
 
A katolikus hívek közé csak olykor-olykor telepedtek be – többnyire hullámszerűen – más vallásúak (a XIX. század elején az evangélikusok, a század végén a reformátusok és néhány izraelita). Arányuk azonban mindvégig jelentéktelen maradt. A reformátusok anyaegyháza Váchartyánban, az evangélikusoké Csomádon, az izraelitáké Tót-Györkön volt.
Az 1828-as egyházlátogatási jegyzőkönyvben is rögzítették, hogy Rátót lakói buzgó hívők, akik „vasárnapokon és ünnepeken szívesen és számosan jöttek a templomba, nemcsak lányok és asszonyok, hanem egyaránt mindenki”. A katolikus hívők számára a legnagyobb földesúr, Mágocsy János építtetett templomot a kastély parkja mellett. (A templomépítő földesúr a templom alatti kriptában nyugszik a család hét másik tagjával együtt.)
A faluban a XVIII. század elején már volt egy, Szent Mihálynak szentelt kápolna. Az 1777. évi leírás szerint ez a település első temploma, a temetőjével együtt. Fenntartásáról még a XIX. század elején is gondoskodtak a patrónus földesurak. A Mágócsy család kegyurasága József 1803. évi halála, illetve özvegyének, Radits Johannának 1811-ben történt elköltözése után szűnt meg. A templomot részletes leltár készítésével az özvegy átadta Kámánházy László váci püspöknek.
A Szentháromságnak szentelt templom alapkövét 1743-ban tették le, és 1746-ban készült el. Ekkor a fából készített – a felszentelése után teljes búcsújogot kapott – főoltára már állt, ezért sor kerülhetett megáldására is.
A püspöki felszentelést 1760-ban végezte Eszterházy Károly. A leírás szerint a templomnak díszes szószéke és öt oltára volt: a főoltár a Szentháromság, a mellékoltárok Nepomuki Szent János, Assumptio, Szűz Mária és Szent Anna tiszteletére állíttattak. A széles karzatra nyolcmutációs orgona került. A barokk épület főhomlokzata falsávokkal keretelt. A bejárat fölé 1780-ban Hebenstreit József pesti szobrász három alkotása került: középre a Pieta, oldalra Szent Flórián és Szent Rókus. A templom melletti Szentháromság-szobrot Hebenstreit készítette, a fennmaradt adatok szerint nyolcvan rajnai forint, húsz kiló tiszta búza és nyolc kiló rozs ellenében. A homlokzat fölé emelt toronyba három harang került. A bejárati kapu fölé emelt zárókövön „A.D.1746” felirat látható.
Első jelentősebb felújítására 1796-ban került sor, ennek során megváltoztatták az oltárasztalokat, 1936 és 1938 között, Hoitsy Pál plébánossága idején megnagyobbították a kiszélesedő középső oszlopos hajórésszel. A templom jelmondata a középső boltíven olvasható: „Az Atya szeretete, a Fiú kegyelme, a Szentlélek ereje legyen Mindnyájunkkal.” Oltárai és fő berendezései a magyar barokk faszobrászat legszínvonalasabb alkotásai közé tartoznak.
A belső teret díszítő képek közül a legérdekesebb a második világháború alatt tönkrement Szent Kereszt felmagasztalása-kápolnából idehozott, valószínűleg Majsai János váci urasági juhászt és családját ábrázoló, ismeretlen festő műve. Az említett juhász állítólag egy köcsög aranyat talált a Kígyós-hegyen, és ezért hálából, „az Istennek kegyelméből szerzett” vagyonából, a jelenlegi vasútállomással szembeni Kígyós-hegy előtti mezőn – ahol korábban egy feszület és harangláb állt – 1081 forint költséggel felépíttette az említett kápolnát.
1820-ban írta kérvényében: „Hogy nehéz kézi munkánkat Istennek áldása kövesse és szőllőmíves Társaimnak is ájtatos szándéka teljesedhessék... Istennek dicsőségére egy Kápolnát építeni és azt a belső megkívántatóságokkal is fölékesíteni magamban eltökéllettem, avégre hogy abban ollykor ollykor, a midőn tudni illik Szerzetes Papok ottan megfordulnak Szent Mise szolgáltassék, s a kívül nyaraló munkás keresztény ember Istennek áldásáért buzgóbban könyöröghessen.”
A kápolna „conserválását” a földesuraság és a szőlőket bíró váci lakosok vállalták. A kis kápolna a második világháború során súlyosan megsérült, helyreállítása nem történt meg, és mivel igazi gazdája sem volt, magára hagyatottan elpusztult. 1958-ban még állt a tornya, és látható volt a homlokzata, mára azonban már a romjai sem maradtak meg.
A Mágócsyak által épített Szent Mihály-kápolna a XIX. században egyre romosabbá vált, és a század végére már csak a négy fő fala maradt meg. A plébános ekkor javasolta a végleges lebontását. A püspök engedélyezte, hogy felhasználható köveiből a temetői kápolna épüljön fel.
A váci egyházmegyei főhatóság 1922. augusztus 1-jével önálló plébániát létesített Vácrátóton, őrszentmiklós filiával. „Egyszer láttam a szép rátóti templomot, s a gyönyörű Vigyázó parkot. Láttam egy idillikus, kedves községet, szívesen vállaltam a megbízatást” – írta Kovács Vince, Vácrátót első plébánosa. Majd így folytatja: „Kedves, vallásos, ragaszkodó nép a rátóti.” A község részéről a plébános javadalmazása: „tisztességes lakás, két öl fa, illetőleg annak megfelelő pénzértéke, beleszámítva a fuvart is, két szekér széna, illetőleg annak megfelelő pénzértéke és fuvar, és 365 liter bor, illetőleg annak megfelelő pénzértéke”.
A plébánosok gyakran cserélődtek. Azt tartották, ennek egyik oka a kényelmetlen szállás. A plébánia, illetve a lelkészlak alacsony, nádfedeles, szűk kis épület volt, pedig a lelkészi lakás felújítására „egy Amerikába vándorolt rátóti ember” is küldött százkilenc dollárt.
A falu lakói buzgón gyakorolták vallásukat. A Budapestről Vácrátótra látogató cserkészek – akiknek benyomásait másutt már idéztük – írták a falut jellemezve: „A falu kivétel nélkül katolikus. Járnak szorgalmasan templomba, a házaik tetején mindenütt ott látjuk a keresztet.” Az egyházi körmeneteken a község teljes katolikus lakossága részt vett. Mindenkor nagy megtiszteltetésnek számított „máriás lánynak” lenni. Ők vitték a körmeneteken a Mária-szobrot, tiszta fehér ruhában. Szűz Mária tisztelete egyébként is nagyon erős a rátóti hívek között: a legtöbb leánygyermek a faluban a Mária nevet kapta a keresztségben, első vagy második utónévként.
A megszálló szovjet katonaság elől a községben szüleinél tartózkodó P. Liszkay István atya mentette meg a plébánia anyakönyveit és iratait. A bútorzatot és a berendezéseket a harangozó és néhány helyi lakos vette magához. Maga a plébánia lakhatatlanná vált, a templom azonban nem károsodott. Díszközgyűlésen emlékeztek meg 1946-ban felépítésének kétszázadik évfordulójáról.
Az egyház elleni támadások különösen Mindszenty hercegprímás letartóztatását követően erősödtek fel. Az iskola államosítása után, 1951-ben megtörtént a papi, kántori és harangozói javadalmi földek és a templomi földek „felajánlása” az államnak.
A helyi plébánosok és a hívek alkalmazkodással és csendes megadással próbálták elviselni az üldöztetést, a vallás szabad gyakorlásának korlátozását. 1948 karácsonyán jelentette a körjegyző: „Az éjféli misén és a karácsonyi ünnepen is a prédikáció kizárólag az evangélium magyarázatára szorítkozott, a béke és a szeretet kívánatos ápolását hangoztatta, körlevelet nem olvasott fel.” A „szilveszteri vecsernyén” a plébános az év eredményeit említette, statisztikai adatokat közölt, majd „...méltatta a magyar kormány újjáépítési tevékenységét, kitért az eredményekre és rámutatott a villanyvilágításra, mely a község jólétét van hivatva szolgálni. Méltatta a magyar kormány eredményeit, és Isten áldását kérte mindazokra, akik ezt elősegítették...” Ugyanakkor: „Lemondott Gábor András templomgondnok, aki több mint 40 éven át látta el tisztségét, mert nem tudott megfelelni azoknak a kívánalmaknak, melyek tisztségével együttjárnak.”
A vácrátótiak erős hitét mutatja, hogy a szigorú tiltások és a hátrányos megkülönböztetések ellenére még a legnehezebb esztendőkben is minden második gyermeket hittanra járattak, és minden évben magas volt a bérmálkozók száma. Mindenki megkereszteltette gyermekét, mindenki pappal temetkezett és egyházi esküvőt tartott.
A vácrátóti templom ünnepnapjain, Szentháromság vasárnapján, illetve a szentségimádásokon (január 12. és július 7.) is mindig megtelt a templom a hívekkel. Ezen ünnepi alkalmakkor kiteszik az oltáriszentséget, és minden órában más-más imádkozik és énekel.
A községben rendkívül ritka az egyházi szertartás nélküli esküvő és temetés. Az első „laikus házasságkötés” a kultúrházban, 1965-ben történt, ahol – az egyházközség házkönyve szerint – az esketést végző tanácstitkár közvetlenül a „szertartás” után, a helyszínen meghalt.
Őrbottyán község katolikus hívei is 1986-tól a vácrátóti egyházközséghez tartoznak. A vácrátóti egyházközség régi gondja oldódott meg a kilencvenes évek során. Az egyháztanács 1992-ben elhatározta, hogy új plébániát kell építeni: „Oly sokat kellene költeni a közel százéves, szigeteletlen, sötét, nedves, régi épületre, hogy az nem éri meg.” Az évtized közepére közvetlen a templom mellett el is készült a többszintes, minden igényt kielégítő reprezentatív plébánia, 1996-ban pedig befejeződött a templom egyik fő díszének, a barokk főoltárnak a restaurálása is.
Vácrátóti plébánosok 1922–2000 között
Kovács Vince
1922–1925
Dr. Romoda Ödön
1945–1955
Fitos Pál
1925–1927
Antal Sándor
1955–1960
Csík József
1927–1928
Dr. Nagy József
1960–1968
Hoitsy L. Pál
1928–1938
Zlehovszky Kornél
1968–1982
Dr. Nagy Balyi Viktor
1938–1940
Priváni István
1982–1983
Végmann Antal
1940–1944
Szádoczky Károly
1983–1999
P. Liszkay István
1944–1945
Virágh József
1999–0000
 
Az egyház vezető testülete – az egyháztanács – és a község vezető testülete – képviselő-testület – között jó és szoros a kapcsolat. Az eredményes együttműködést mindenképpen segíti az, hogy néhány személy tagja mindkét testületnek.

A katolikus templom napjainkban

A templom belső tere a főoltárral

A főoltár

A Szent Kereszt-kápolna megmaradt oltárképe

Barokk körmeneti zászlódísz

A Mágócsy család által felállított kőfeszület – ma a templomkertben

Feszület a Petőfi tér 21. számú ház udvarán

A Králicz Tamásné által 1868-ban állított feszület a Vörösharaszton

Az 1770-ben felállított Nepomuki Szent János-szobor a Hartyáni-patak mentén

A pásztorjáték szereplői 1931-ben

A pásztorjáték szereplői 1934-ben

Első áldozók 1960-ban

Templomi ünnepi viselet a harmincas években

A „máriás lányok” a húsvéti körmenetre készülnek (1955)

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT