Ősidők mélységei
Ősidők mélységei
Ugod nagyközség a Pápai-Bakonyalja néven ismert kistáj közepén helyezkedik el. Ez a halmos, dombos vidék mint különálló kistáj Veszprémvarsánytól Noszlopig hosszan végigkíséri a Bakony hegység északnyugati lejtőit, s átmenetet képez északnyugati irányba a szomszédos Pápa–Devecseri-sík és a Marcal-völgy felé, amelyek már a távolba nyúló Kisalföld részei.
A Bakonyaljától délre-délkeletre a Magas-Bakony vonulatai emelkednek. A tájat észak-déli irányú tektonikus törésvonalak szabdalják különálló kúpokra és szigetszerű magaslatokra, ezek a geológiai törésvonalak váltak az ősidők óta a vízfolyások természet adta medreivé. Mivel a történelmi Ugod térségének – amely magában foglalta a XIX. század közepe előtt a mai Iharkút határát is – déli felében húzódnak a Magas-Bakony legnagyobb hegyei, ott található a vízválasztó is. Annak déli lejtőin alig fakadnak vízfolyások, ezek a Veszprémi-séd felé csörgedeznek. Az itt születő patakok, csermelyek – kelet-nyugati irányba haladva: a Tapolca, az Öreg-séd, a Somberek-séd és a Vörös János-séd, s végül az Ugod határát keletről lezáró Gerence-patak (amelybe torkollik a két legutóbbi séd is) – mind-mind északi irányba folydogálnak, s végül is valamennyien a Gerence-patakba hordják vizüket, majd pedig ezt követően valamennyi pataké a Marcalon és a Rábán át a Mosoni-Dunában egyesül.
A patakokat vagy időszakos vízfolyásokat, sédeket rejtő völgyek felett a Magas-Bakony erdő borította vagy kopár hegyei, magaslatai tornyosulnak.
Ugod község 10 939 katasztrális holdnyi határának déli kétharmada, valamint a történelmi Ugodhoz tartozó Iharkút 3283 katasztrális holdnyi teljes határa a Magas-Bakony hegyei közé nyúlik. A történelmi Ugod, napjainkban Iharkút legmagasabb hegye a Tevelvár és a Pápavár nevű magaslat, 530 méteres tengerszint feletti magassággal. Ettől keletre valamivel alacsonyabb hegyvonulatok húzódnak: a Hideg-hegy kettős csúcsa (496 és 482 méter), illetve az Ácsfaragási-tető (471 méter). Ez a hegyvonulat alkotja egyébként a fentebb emlegetett vízválasztót is. A vízválasztó hegyvonulattól északra, egymástól völgyekkel elválasztva, számos más magaslat is emelkedik, valamivel, kisebb csúcsokkal. Ezek a Forrasztó-kő (366 méter), a Közép-hegy (377 méter), a Durrogós-tető (415 méter), illetve az ezektől ugyancsak északabbra emelkedő magaslatok: a Som-berek-tető (386 méter) és a Hársas-hegy (384 méter).
A földtani őskor (archaeozoikum: 4,5 milliárd-580 millió év) geológiai nyomai Ugod térségében ismeretlenek. Az ezt követő földtani ókor (paleozoikum: 570-235 millió év) időszakának is csak az utolsó korszaka – a permkor (285-235 millió év) – ismert. Az ebben az időben kialakult 800 méter vastagságú vörös homokkő rétegek északi irányban megsüllyedtek, a felbillent rétegek déli pereme alkotja a Balaton északi partvonalán kibukkanó vörös homokkő képződményeket az Alsóörs-Badacsonyörs vonalon. A permi vörös homokkő tábla északi irányban megsüllyedt térségét – a mai Magas-Bakony helyét – a földtörténeti középkorban (mezozoikum: 235-67 millió év) tenger borította el, s ennek a tengernek a mészkőképződményei alakították ki a Bakony keleti tömegeit, illetve a Bakony észak-északnyugati térségét alkotó Magas-Bakony mészkőhegyeit. A földtörténeti középkor első szakaszát képező triászkori tenger (235–195 millió év) hozta létre a Bakony és a részét képező a Balaton-felvidék egyik legjellegzetesebb kőzetrétegét, a mintegy 600 méter vastagságú fődolomitot. A földtörténeti középkor második szakaszában, a jurakorban (195–137 millió év) a térséget ellepő tengerekből rakódott le a fődolomitra, az úgynevezett dachsteini-mészkő. Ezek a mészkőrétegek uralják hófehér és világosszürke mészkőszikláikkal Ugod és Bakonykoppány magaslatait, s ennek a nagyon tiszta mészanyagából (CaCO3) égették Ugodon évszázadok óta az építkezésekhez használt meszet. A földtörténeti középkor harmadik szakaszát képező krétakorban (137-67 millió év) az elvonuló tengerek helyét hatalmas trópusi őserdők váltották fel. Majd ezt is tenger borította el, s ennek a mészkőrétegei alatt alakult ki az a barnaszéntelep rétegsor, amely az Ugoddal nyugatról szomszédos Homokbödögétől Ajka térségén át Sümegig észlelhető és bányászható napjainkban. Ugyancsak ebből, a krétakorból valók azok a bauxitlencsék, melyek Ugodtól délnyugatra (Iharkútnál) és északnyugatra (Fenyőfőnél) kerültek feltárásra a közelmúltban.
A fentebb említett földtörténeti középkor összesen 170 millió éve alatt kialakult mészkőrétegek is – hasonlóan a földtörténeti ókor rétegeihez – észak-északnyugati irányban megsüllyedtek. Míg a Magas-Bakony részei kiemelkedtek (mészkőhegyek formájában), a Kisalföld irányába húzódó rétegek több száz méter mélyre lesüllyedtek. A földtörténeti újkor (67 millió évtől napjainkig) első szakaszát képező harmadkorban (kainozoikum, 67 millió év) a Bakony helyét ellepő tengerek lassan eltűntek, s a kéreg mozgásai során ebben az időben alakult ki a földfelszín mai képe. Felgyűrődtek az Alpok és a Kárpátok hegyei, lesüllyedt a mai Kisalföld és Nagyalföld. A földtörténeti újkorban – elsősorban annak közepét képező miocénkorban (25–10 millió év) – a kéregmozgások következtében újra tenger lepte el ezt a térséget. Ekkor és az ezt követő pliocénkorban (10-2 millió év) a területet borító tengerekben rakódtak le azok a homok-, homokkő, aleurit- és agyagrétegek, amelyek Ugodtól délre jól felismerhetők, szinte minden bányában, feltárásban előbukkannak.
A mintegy egymillió évvel ezelőtt megkezdődött holocénkor, melynek egyenes folytatása napjaink kora, az ember megjelenésének időszaka is. Ebben az időben már kialakultak a mai táj domborzati formái. A jelenlegi irtásterületek barna erdei talaja a bizonyíték arra, hogy a régészeti múltban összefüggő és nagy erdőségek borították az Ugod határát képező hegy- és dombvidéket, s ennek késői maradványai uralják ma is a terep egyes részeit.
A bükk- és bükkös erdők gyepszintje kora tavasszal virágpompás. A teljes Bakonyra jellemző növényzet mellett mint egyedi ritkaságot a kilúgozott, sovány, savanyú erdőtalajokra jellemző, de ritka korpafüvek közül a montán lapos korpafüvet (Lycopodium complanatum) eddig csak az ugodi Vesszőfőnél és a szentgáli tiszafásnál, a szubmontán kapcsos korpafüvet (Lycopodium clavatum) Ugodtól Devecserig és Uzsáig találták meg. Az alhavasi részeg korpafű (Lycopodium selago) is fellelhető az északi Bakonyban, az Ugodhoz közeli Hubertlak mellett. A nyugatias elterjedésű tavaszi tőzike (Leucojum vernum) az ugodi erdőkben – Gyökeres-árok, Ingesbika-árok, Molnár-kuti-árok – éri el elterjedésének keleti határát. A déli pirítógyökér (Tamus communis) szárazabb talajú bükkös erdőkben az ugod-bakonyszücsi peremhegyeken is megél. A genyőte (Asphodelus albus) az ugodi Som-berek-hegy körzetében is tenyészik. A szubmediterrán lónyelvű csodabogyót (Ruscus hypoglossum) Ugod erdeiben is megtalálták.
A rovarvilág, a vízi élőlények, a madárvilág és az emlős állatok terén Ugod és körzete egyedi, csak itt jellemző különlegességekkel nem rendelkezik. Az apró- és nagyvadak azonosak a Bakony más területein élőkkel.
Kétségtelen tény, hogy a Balaton-felvidéken (a Balaton ekkor még nem is létezett!) és a szűkebb értelemben vett Bakony térségében az ember már 30-40 ezer évvel ezelőtt megjelent. Ugod határában azonban olyan barlangot nem találtak, amely szállást adhatott volna a legkorábbi őskor itt élő emberének.
Kilátás a Pápavárról (Fekete G. felvétele)
Hippurites-faj az ugodi mészkőből (Zittel nyomán)
Ugod környéki Bükkös (Fekete G. felvétele)
Az Ugod környéki erdők aljnövényzete (Összeállította: Galambos István)
1. Részeg korpafű (györgyfű) [Lycopodium (Huperzia) selago] 2. Kapcsos korpafű [Lycopodium clavatum] 3. Lapos korpafű [Lycopodium complanatum 4. Tavaszi tőzike [Leucojum vernum] 5. Pirítógyökér [Tamus communis] 6. Királyné gyertyája [Asphodelus albus] 7. Lónyelvű csodabogyó [Ruscus hypoglossum]
