Feudális várbirtok a Bakonyalján

Teljes szövegű keresés

Feudális várbirtok a Bakonyalján
Kereken tíz évig uralta a birtokot Ugod ispán, aki ebben az időben, 1271–1281 között építette fel birtokai védelmére és azok központjául azt a lakótornyos várat, amelyet nevéről Ugod várnak neveztek el.
Az új vár már lakott területen épülhetett fel. Körzetében a régészeti leletek bizonysága szerint lakóházak álltak, melyek maradványai között Mithay Sándor pápai múzeumigazgató és régész egyértelműen XI–XII. századra utaló kerámiatöredékeket talált. Az ugodi 5. számú épület alatti faszenes rétegben lelt bordás nyakú edénytöredék értékét igencsak megnöveli az, hogy együtt volt egy korai típusú bogrács töredékével – írta egy munkájában Takács Miklós régész. Ugyanis ezek a cserépbográcsok jellegzetes korjelzői a X–XI. századi magyar kerámiának, így korai magyar telepre vallanak.
Az épülő vártól és a körülötte lévő kis településtől északkeletre 2,5 kilométerre, a mai Szőlő-hegy térségében, egy alacsony dombháton terült el az Olaszfalu nevű település. Neve után ítélve feltehető, hogy a tatárjárás utáni királyi betelepítések során ide a mai Belgium területéről (egyébként az ország számos más részébe is) megtelepülő vallon (középkori magyar szóhasználattal „olasz”) telepesek érkeztek. A falu az 1540-es évek körüli háborúban szinte nyomtalanul elpusztult. A veszprémi Laczkó Dezső Múzeum régészei egy terepbejáráson, az 1960-as években paticsos lakóházak nyomait és azok között egyértelműen középkori háztartási cserépedények töredékeit gyűjtötték össze. Olaszfalu is ahhoz a területhez tartozott, amely királyi kézből Csák nembeli Demeter fia Ugod ispán birtokába került Szücs (Bakonyszücs), Fenyőfő, Fenyőteszér (Pápateszér), Ság (Bakonyság), Béb, Nyőgér (Pápanyőgér), Petend, Nyárád, Nóráp falvakkal együtt.
Az ugodi vár nem katonai célokra épült, csak egy főúri birtok központjának, ahol a jószágát kormányzó főúr bizalmi embere és az ő vezetése alatt álló fegyveres kíséret tagjai élhettek. Itt őrizték az iratokat, itt tárolták a terményadókat, és itt lehetett a szolganépet rettegésben tartó börtön is.
A Mithay Sándor, a pápai Helytörténeti Múzeum igazgatója vezetésével 1977–1984 között lezajlott ásatások nagy vonalakban tisztázták Ugod várának építéstörténetét. A települést hordozó dombhát legmagasabb pontján épült. Ettől az enyhe magaslattól délkeletre a hátság kissé megemelkedett. Minden valószínűség szerint itt állt, a mai iskola helyén, a vár körüli település temploma s a középkori temető.
A vár központi épülete többemeletes, szögletes alaprajzú torony. Ezt ötven méteres átmérővel szabálytalan nyolcszögű kettős kőfal vette körül. A külső várfal épülhetett korábban, szerkezete napjainkra csak részletekben maradt fenn. A külső várfaltól 100–130 centiméter távolságra épült fel a belső várfal, melynek falvastagsága 180-320 centiméter volt. A legvastagabb a belső fal északkeleten: 300 centiméteres, nyugaton pedig 320 centiméteres. A belső fal falsíkjai különböző méretűek: az északkeleti 18,50 méteres, a nyugati 19,30 méteres, a keleti 17,50 méteres, a délkeleti 16,70 méteres, az északnyugati 21,60 méteres volt. A fal síkjába épített kapuépület a vár északnyugati részén helyezkedett el. Felvonóhíddal és farkasveremmel volt ellátva. A belső falhoz tapasztva épületek sorakoztak: a délnyugati részen hét helyiségből álló épületegyüttes állt, az északnyugati oldalon három egymástól független helyiség helyezkedett el. Feltehető, hogy az épületek egyike toronyszerűen kimagaslott a várfal síkja fölé.
A külső várfal előtt és a vár körül árok húzódott 33,20 méteres szélességben. Külső partján földsánc emelkedett, koronáján fából ácsolt palánkkerítésnek az ásatás nem találta a nyomát. A középkori vártól északnyugatra terült el a külső vár. Ennek falmaradványai a Petőfi utca és a Fő utca 60. számú lakóház közti területen kerültek elő. Feltehetően ez volt az 1626-ban emlegetett „Palán”, melynek kőfalai 52 méterre voltak a vár északnyugati falától. A palánk kőfala jóval vékonyabb volt a belső vár védőfalainál, 70 centimétert tett ki.
Csák nembeli Demeter fia, Ugod ispán 1281-ben meghalt. Mivel örököse nem volt, Ádám nevű testvérének fiára, a Csák nembeli Ádám fia II. Demeterre szállt a vár és a várbirtok, valamint az örökös bakonyi ispáni cím. Egyébként ebben az okiratban említették név szerint, első ízben a birtok központját képező Ugod várát. Közvetlen birtoka jóval nagyobb volt, mint a mai Ugod település határa. A mai Iharkút (3283 katasztrális holdas) határa is ide tartozott. Így Ugod délnyugati irányban a Döbrönte várában lakó Himfy család jákói (Bakonyjákó) birtokával, valamint a veszprémi püspökség birtokával (a viszonylag későn, a XVIII. században betelepült Németbányával), déli irányában pedig a királyi kondicionáriusi és particuláris nemesi joggal rendelkező királyi vadászok szentgáli részeivel volt határos.
Miközben a Csák nemzetség más ágai az országos politika élvonalbeli tényezőivé váltak, az Ugodi ág hanyatlásnak indult. A Csák nemzetségbeli Ugodi II. Demeter elsőszülött fia, Móric 1291-ben a Domonkos-rendiek kolostorába vonult, ahol olyan példamutató életet élt, hogy boldoggá avatták. Felesége pedig a Domonkos apácarendbe kérte felvételét. Második fia, Károly ugyancsak szerzetesnek állt. Harmadik fia magtalanul hunyt el. Így aztán, amikor 1309-ben II. Demeter meghalt, komoly gondot jelentett a vagyon további sorsa. Az ugodi jószág végül a várépítő Ugod testvérének, Ádámnak Péter nevű fiától született unokájára, Péterre szállt. Péter egyik rokonuknak a Héder nemből való Kőszegi Henrik bán Iván nevű fiának adta el várát és birtokát. Természetesen ezek a nagyurak nem tartózkodtak itt. Egy 1330. május 17-én kelt oklevél szerint ekkor János mester volt a Kőszegiek várnagya.
Anjou Károly Róbert király 1332-ben a Csák nembeli Ugodi családot magvaszakadtnak nyilvánította, s a csehországi származású Csenig (Ceenig) mesternek, egyik megbízható hívének adományozta, cserébe a korábban kapott siroki várért és uradalomért. A birtok átadásakor tartott határjárás az ugodi várhoz tartozónak mondotta Teszér (Pápateszér), Saág (Bakonyság), Nyőgér (Pápanyőgér), Újfalu és Ács falvakat, s ezzel a birtok átadása 1332-ben megtörtént.
Az új birtokos – miután felvette birtoka nevét – Ugodi Csenignek nevezte magát. 1342-44 között veszprémi ispán volt. Csenig mester gyakran diplomáciai megbízatásokat látott el Károly Róbert és I. Nagy Lajos szolgálatában, így szinte állandóan a budai és visegrádi udvarban, illetve külföldön tartózkodott. Ezekben az években egy Buken nevű úr volt az ugodi vár várnagya, aki már a kezdet kezdetén törvénysértő eseményekbe keveredett. Egy 1333. júliusában lezajlott perből ismert, hogy Buken (Bökény) várnagy, Pous nevű uradalmi tisztjével és egy Bodoló nevű ugodi emberrel, valamint más ugodi hospesekkel – azaz betelepült parasztokkal – megtámadta a döbröntei vár urának, Heym fia Pál comesnek (Himfi Pál ispán) Tevel nevű faluját, s onnét hét ökröt erőszakkal elhajtottak, a dulakodás során három teveli embert megsebesítettek. A pert követően a hét ökröt vissza kellett adniuk a károsultaknak.
Ezen ügy után Ugod váráról nem esik szó a korabeli iratokban. Csak annyit tudunk, hogy Ugodi Csenig mester 1378 után örökösök nélkül halt meg. (Bár korábban – 1352-ben – említik János nevű fiát mint somlói várkapitányt. Fia tehát valószínűleg még apja életében meghalt.)
A királyi kincstárra visszaszállt Ugod várát és várbirtokát az ekkor uralkodó Luxemburgi Zsigmond király 1389-ben a közeli Somlyó várral és uradalommal együtt a kor egyik legjelentősebb főurának, Garai Miklós nádornak adományozta. Természetesen a Garai család tagjai is ritkán tartózkodtak ugodi várukban. Garai Miklós nádor János nevű fia idején, 1398-ban egy János nevű személy volt Ugod várának várnagya, aki egyidejűleg Somlyó várát és várbirtokát is kormányozta. A Garai família tagjai gyakran időztek közeli pápai birtokközpontjukban. Földesuraságuk a környék első fénykorának tekinthető.
Míg a Garai család nagyméltóságú tagjai országos ügyekben tevékenykedtek, ugodi castellánusaik (várnagyaik) sok esetben erőszakos cselekedeteikkel váltak hírhedtté. Zsigmond király 1410. június 15-én Erdélyi László ugodi várnagyot fogatta perbe, mivel az fegyvereseit minden igaz ok nélkül a bakonybéli apátság koppányi (Bakonykoppány) birtokára küldte, ahonnét azok nyolc ökröt erőszakkal elhajtottak. Három évvel később, 1413. július 20-án Tapsonyi Anthimus fia János ugodi várnagy familiárisai fegyveres kézzel támadtak Kapulnai Páter fia János birtokára, s onnan két ökröt és két tehenet elraboltak.
Az ugodi várnagyok erőszakoskodásai évtizedekkel később is megismétlődtek. Különösen a bakonybéli apátok tettek sokszor panaszt a veszprémi nemesség gyűlésein. Mihály béli apátúr 1436. augusztus 8-án a somlóvásárhelyi megyegyűlésen Kolthay Miklós fia Tamás ugodi vicekastellanus (alvárnagy) ellen tett panaszt, aki 1434. január 9-én a szomszédos Koppányban (Bakonykoppány) egy Bereczk nevű bakonybéli jobbágy házára tört, és onnan egy tábla szalonnát, sok gyümölcsöt, mézet, csirkéket, libákat és sok mást erőszakkal elvitt.
A feudális anarchia közepette előfordult az is, hogy többek között az ugodi várnagyot utasították rendcsinálásra. Ez történt az 1450. június 15-i országgyűlésen, amikor is Garai László nádor felszólította a pápai, ugodi és cseszneki várnagyait, hogy ha Gergely bakonybéli apátot bármiféle támadás érné, azonnal legyenek a segítségére. Az is előfordult, hogy ugodi várnagyok hatalmaskodási ügyek esetében maguk is a bírói székben ültek. Ez történt 1452. január 17-én, amikor a pannonhalmi apát közeli, Románd nevű falujában lezajlott hatalmaskodási perben Gős (Gews) Tamás ugodi várnagy is a bíróság soraiban szerepelt. Olyan eset is előfordult, hogy ugodi várnagy tett mások ellen panaszt hatalmaskodás miatt. Ez történt 1470. június 20-án, amikor nemes Sávoly László ugodi várnagy emelt panaszt Veszprém vármegye hatósága előtt bizonyos désházi nemesek ellen azok erőszakos tettei miatt.
A Garai család kihalta után, 1482-ben, a volt Garai-birtokok, köztük Ugod vára és uradalma, Ugod, Olaszfalu, Szücs (Bakonyszücs), Fenyőfő, Ság (Bakonyság), Béb, Fenyőteszér (Pápateszér), Nyőgér (Pápanyőgér), Petend, Nyárád és Nóráp faluval a királyi kincstárra szállt vissza. Az ekkor uralkodó Hunyadi Mátyás király más, volt Garai-birtokkal együtt enyingi Török Ambrusnak és feleségének, Devecseri Choron Katalinnak adományozta. A beiktatás meg sem történt azonban még, s az uradalom máris más birtokos kezére került, a nagy hatalmú Szapolyai István nádor és családja kapta meg. ő volt a pápai uradalom birtokosa is. Ráadásul őt illette az ugodi birtokok királyi adója is, melynek ellenében katonai bandériumot kellett kiállítania a királyi seregbe. Ezzel magyarázható, hogy az 1488. évi hadiadó összeírásban Ugodról az alábbi feljegyzés készült: „...Item Wgod, Stephani Kenchtarto floreni 25” Azaz: Ugodon Kincstartó (Szapolyai) István szedette be a település 25 jobbágyportájának adóját. Azonban az összeg után a „solvit” (befizetve) szó hiányzik, az országos hadiadó az ugodi váruradalom birtokosánál, Szapolyai Istvánnál maradt a katonaállítási kötelezettség ellenében.
Hasonló volt a helyzet az Ugodtól 2,5 kilométerre keletre fekvő Olaszfalunál is: „Item Olazfalw eiusdem”, vagyis itt is Szapolyai István szedette be a 21 porta után a királyi hadiadót. Itt is hiányzott a „solvit” (befizetve) szócska. Ugyanez ismétlődött meg az ugodi vár többi tartozékainál: a Nyőgéren beszedett 17 forint, a Noszlopon beszedett 15 forint is a földesúrnál maradt.
Míg a XIV–XV. század forrásai csak a vár castellánusainak (várnagyainak) tetteiről emlékeztek meg, az említett 1488. évi hadiadó-összeírás az első, melyből Ugod és Olaszfalu településről, azok lakosságának hozzávetőleges számáról is kaphatunk adatokat. Ebben a korban a földbirtokos minden jobbágyporta után egy forint dicát (állami hadiadót) fizetett be a kincstárnak. A jobbágyporta azonban nem egy, hanem több családot is jelenthetett.
Ugod és Olaszfalu annak a Szapolyai Istvánnak volt a birtoka, aki ekkoriban Pápa várát és városát is bírta, s Veszprém vármegye adóköteles jobbágyportáinak 22,8 százalékát, összesen 928 jobbágyportát tudhatott a magáénak. Az adóösszeírás szerint a 25 forint fizetésére kötelezett Ugodon huszonöt-, a 21 forint fizetésére kötelezett Olaszfaluban pedig huszonegy jobbágyporta volt. Vagyis az általánosan elfogadott hat-hét fős családi létszámmal számolva Ugod adófizető lakossága 150–175 fő közöttire tehető. Természetesen ezt kiegészítették a zsellérek és a földesúri adminisztráció létszáma. Ugod és Olaszfalu együttes lélekszáma így meghaladhatta a 300-350 főt, ami a kor nagyobb települései közé sorolja ezeket a falvakat.
A fenti dicális összeírással majdnem egyidejűleg, 1480-ban tettek először említést Ugod templomáról is, amely feltehetően a vártól délkeletre, a mai iskola helyén állott temetővel, fallal körülvéve. Az ugodi plébánosról azonban csak 1522-ből vannak adataink, sajnos ekkor is név nélkül említik.
Ugod várában továbbra is a földesúr bizalmi embere, a várnagy gyakorolta a hatalmat. A Szapolyai család várnagyai sem voltak jobbak a korábbi castellánusoknál. A szomszédos bakonybéli apát, az ugodi várnagyok örökös ellenlábasa, 1501-ben küldött panaszt a királynak, hogy Szapolyai János (a fentebb emlegetett István fia, a későbbi magyar király) Chalupa Pál nevű ugodi várnagya fosztogatta birtokainak népeit. Nem sok királyi intézkedés történhetett, mert öt évvel később, 1506-ban a bakonybéli apátság újra panaszkodott a királynál, hogy Chalupa Pál 2000 forint értékben megkárosította az apátságot.
Ugod várának és várbirtokának földesurai az országos törvények értelmében a XIV. század végétől 1526-ig kötelezően kiállított katonai egységükkel részt vettek a csehek, az osztrákok és a törökök elleni háborúkban. Sajnos, a részletek ismeretlenek. Az 1526. augusztus 29-i vereséggel végződött mohácsi csatát követő török hadjárat a Bakony északnyugati térségét nem érintette. Miután a magyar köznemesi párt 1526. november 10-én Szapolyai János erdélyi vajdát (s egyúttal Pápa és Ugod várának urát) választotta Székesfehérvárott magyar királlyá, Szapolyai I. János király 1527-ben ezt a jószágát régi hívének, a Dél-Magyarországról a törökök elől a Dunántúlra menekült Matusinai Jánosnak adományozta. Az ugodi várbirtok változatlanul Ugod mezővárosából (oppidum), Olaszfalu, Szücs (Bakonyszücs), Fenyőfő, Fenyőfőteszér (Pápateszér), Ság (Bakonyság), Nyőgér (Pápanyőgér), Béb, Petend, Nyárád, Nóráp Veszprém megyei és Szergény Vas megyei falvakban, valamint Noszlop falu és Derstho predium néhány birtokrészéből állott. (Az eredeti oklevelet átíró 1539. évi oklevél fotója látható kötetünk előzékén.)
Miután a főúri pártcsoport 1526 decemberében Pozsonyban az özvegy magyar királyné testvérét, Habsburg I. Ferdinándot, ausztriai főherceget és cseh királyt is magyar királlyá választotta, 1527 nyarán a két uralkodó között kitört a háború. Az első években a Habsburg-párt győzött, János hívei menekülni voltak kénytelenek a Dunántúlról. Valamikor 1527 után Ugod is gazdát cserélt, váraljai Horváth János és neje Thallóczy Bánffy Magdolna, valamint Horváth János nevű fiuk birtokába került.
János király szorult helyzetében a török hadsereget hívta segítségül. Ebben a hadjáratban a portyázó, pusztító török akindzsi és csarkadzsi lovas hadak a Bakony északi peremvidékét is – első ízben az elkövetkezendő másfél évszázados török háborúban – végigdúlták, bár az 1531. évi adóösszeírások adatai szerint Ugodot nem érte támadás, feltehetően a település központjában álló és fegyveresekkel megrakott vár riasztotta el a rabló lovascsapatokat. A közeli Olaszfalut azonban alaposan felprédálták.
Az 1531. évi királyi hadiadó összeírásakor Ugod még Horváth János birtokában volt. Összesen húsz jobbágyportát találtak a faluban. Közülük tizenegy volt adófizető; öt jobbágyporta olyan szegény volt, hogy adót fizetni nem tudott, négy porta pedig még ennél is nyomorultabb: sem ruházatukról, sem élelmezésükről maguk nem tudtak gondoskodni.
Olaszfalu jobbágyportáinak száma az 1488. évi huszonegy portájához képest gyarapodott: 1531-ben huszonhét jobbágyportát találtak az adóösszeírók. Azonban ezek közül csak nyolc volt adófizetésre képes. Volt még négy szegény és három szolgarendű porta, s tizenkettő olyan, amelyeket a török katonák felégettek.
Az 1529. évi török támadás után Szapolyai János király pártja kerekedett felül a belháborúban. Ebben az időszakban az I. János király pártján lévő főúri testvérpár Podmaniczky János és Ráfáel várat építtetett az ugodi vár földjeihez tartozó Szücs (Bakonyszücs) falu határának déli részén emelkedő és a Gerence-völgye fölé magasodó, 430 méter magas Tönkölös-hegyen, Bakonyújvár néven. Valószínűleg egy már ott meglévő régi erősséget bővíthettek ki az 1529–1533 közti években.
Az 1531. évi királyi adóösszeírást követő (1532-es) esztendőben a Horváth család Ugod várát és a várbirtokhoz tartozó falvakat: Ugodot, Bébet, Nyőgért (Pápanyőgért), Ságot (Bakonyságot), Olaszfalut, Szücsöt (Bakonyszücsöt), Teszért (Pápateszért), Fenyőfőt, Nórápot, Nyárádot, Petendet, a noszlopi birtokrészt és a Bakony-erdő egy részét 2600 aranyforintért eladta a környék egyik legnagyobb és leggazdagabb Habsburg-párti főurának: devecseri Chóron Andrásnak és Izsákfai Margit nevű feleségének, valamint örököseiknek. Az adásvételi szerződést a kapornaki konvent mint hiteleshely előtt kötötték meg.

Az ugodi vár rekonstrukciós alaprajza

A vár régészeti feltárása során előkerült középkori ülőfülke maradványa

Cserépedények rekonstrukciós rajzai az ugodi várból

Ugodi Csenikfi Péter idézése Igaron 1368-ban

A Garai család címere

Lőporszaru rekonstruált rajza az ugodi várból

Az ugodi vár egykori szépmívű cserépkályháinak töredékei

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages