Falugazdaság a XX. század második felében
Falugazdaság a XX. század második felében
A településen háborús károkat kizárólag az 1945. március 25-i frontátvonulás okozott. Elsősorban a község egyetlen jelentősebb ipari üzeme – a Dunántúli Mész-, Tégla és Kőipari Rt. ugodi mészégető üzeme – rongálódott meg súlyosan. A romos épületeket a lakosság a háborút követő években lebontotta, s építkezéseinél felhasználta. A volt üzem helyén napjainkban a Tüzép telepe működik. Az üzem pusztulása után mintegy két évvel, 1947-ben a kőbányában is megszűnt a termelés. Az elmúlt évtizedekben csak kisüzemi mészégetés folyt a község határában.
Az 1945-ben lezajlott földreform során a községben megszűnt a pápa-ugodi Esterházy-hitbizomány uradalmának nyomasztó túlsúlya. A község határának nagyobbik részét kitevő uradalmi erdőbirtok (6058 katasztrális hold) állami tulajdonba került. 1945–1950 között az Állami Erdőgondnokság felügyelte. Ezt követően 1950-től itt működött a magas-bakonyi erdők kezelésére szervezett erdőgazdaság, amelynek külön ugodi üzemegysége volt. Újabb átszervezés nyomán, 1954–1963 között működött a Magas-Bakonyi Állami Erdőgazdaság (Pápa központtal), melynek része volt az ugodi Erdészeti Kísérleti Üzem. Ez idő alatt jelentősen megnőtt az erdőgazdaság vadállománya. Egy 1960. évi felmérés szerint 267 szarvast, 21 dámvadat, 95 őzet és 50 vaddisznót tartottak nyilván. Vadkárok persze ezután is előfordultak. A gazdaságnak jelentős bevételei származtak a vadásztatásból. Egyre több nyugati, elsősorban német vadász fordult meg a bakonyi területeken.
Az 1945. évi földreform küszöbén a község összterülete 11 083 katasztrális holdat tett ki. Ebből erdő volt 6703 katasztrális hold. Mezőgazdaságilag művelhető terület 4380 katasztrális hold maradt. Utóbbiból az Esterházy-hitbizomány birtokolt 1252 holdat, s 600 katasztrális hold volt az Esterházy család tulajdonát képező dióspusztai bérgazdaság területe. Öszszesen 1852 katasztrális hold mezőgazdaságilag hasznosítható földje volt Ugod határában az Esterházy családnak. Ugod határából tehát 2528 katasztrális hold mezőgazdaságilag hasznosítható föld maradt a község 2124 főnyi lakosságának.
Az 1945. évi földreform ugodi eseményeiről levéltári dokumentum nem maradt fenn. A földjuttatásokban nyilván az a 103 család (298 családtaggal) részesült elsősorban, akiknek öt katasztrális holdnál kisebb törpebirtoka volt 1941-ben. Kaptak földet a mezőgazdasági munkások és a cselédek is, ez 578 családtagot jelentett. Az igénylők között szerepelhetett az a 77 család is, akik öt-tíz katasztrális holdas birtokkal rendelkeztek, és összesen 220 családtagot tartottak el.
A magyar koalíciós kormányban egyre nagyobb szerepet játszó Magyar Kommunista Párt (később Magyar Dolgozók Pártja) különösen 1947-től nyíltan hirdette, hogy a parasztság jövője kizárólag a nagyüzemi gazdaságokban, a termelőszövetkezeti csoportok megalakításában keresendő. Ez irányú politikai törekvésének egyik megnyilvánulása volt az 1948–1949. évi hatalomátvétele után, hogy a vagyonosabb (25 katasztrális holdnál nagyobb birtokkal rendelkező) gazdákat gazdaságilag és lelkileg tönkretegyék (kuláklisták). Itt is kulákká nyilvánították például Vörös Pált, Szabó Imrét, Farner Lajost, özvegy Török Endrénét, özvegy Présing Jánosnét, György Imrét, Erdős Lajost, Hegyi Imrét és Mészáros Károlyt.
A kis- és középparasztságot az 1950 októberében megalakult tanácsrendszer után a kötelező terménybegyűjtés hajszolásával igyekeztek a mezőgazdasági termelőszövetkezetekbe szorítani. A községi tanácsüléseken szinte másról sem volt szó, mint a begyűjtési eredmények és százalékok hangoztatásáról. „A községben a begyűjtés a legfontosabb kérés – mondta Kozma Sándor vb-elnök az 1951. novemberi községi tanácsülésen –, amit mindenki szívügyének kell hogy tekintsen. A községben a begyűjtési kérdések lazán voltak kezelve, és nem ismerte a tömeg (sic!) annak nagy jelentőségét. Pártunknak már megvolt a terve, amikor felszabadított bennünket. Megállapította, hogy a 18-24 holdas gazdáknál található a legtöbb nemtörődömség a beszolgáltatást illetően.” Az 1952. februári tanácsülésen a vb-elnök „kimerítően beszélt a nagyüzemi gazdálkodás jelentőségéről”, és szükségesnek látta a „primitív” egyéni gazdálkodás felszámolását. Néhány napon belül, 1952 február végén Ugodon megalakult a Szabadság III. típusú termelőszövetkezeti csoport. Erről alig vannak ismereteink. Kis szervezet lehetett, mert 1952. decemberében a községi tanácsülés „...egyhangúlag kimondja, hogy Sztálin elvtárs születésnapjára a dolgozók körében végzett felvilágosító munka alapján megalakítanak egy újabb III. típusú termelőszövetkezeti csoportot. A csoport legalább ötven családból fog állni, s az Úttörő Termelőszövetkezeti Csoport nevet fogja viselni.” A megalakult második termelőszövetkezeti csoport nevében Csizmadia József egy 1953 januárjában lezajlott tanácsülésen vállalta, hogy a vetést egy héttel a határidő előtt teljesítik. Ugyanakkor Horváth Imre iskolaigazgatóhelyettes azt vállalta, hogy „fokozottabban tanítanak”.
Az 1953. júniusi, Nagy Imre-féle új kormányprogram nyomán, amely lehetővé tette a termelőszövetkezeti csoportok megszüntetését, Ugodon mind a Szabadság, mind az Úttörő feloszlott, 1959 tavaszáig a termelőszövetkezetek szervezéséről a politika helyben is hallgatott. A szervezettebb gazdálkodásra azonban szükség volt, s ennek jegyében az 1955. januári községi tanácsülésen felmerült a gazdakör megszervezésének terve.
A Nagy Imre kormány bukása után, 1955 márciusától a pártvezetés újra visszatért a termelőszövetkezeti csoportok ügyére. Ugodon Kizmus Ferenc végrehajtó bizottsági elnök az 1955. márciusi községi tanácsülésen élesen bírálta az 1953. júniusi kormányprogramot, s reményének adott kifejezést, hogy Ugodon új termelőszövetkezet alakul. Valóban, 1955 májusára a Szabadság termelőszövetkezeti csoport újra megalakult Nádasi Ferenc elnökletével. Az első ténykedésük az volt, hogy elfogadták a nemesszalóki termelőszövetkezeti csoport aratási versenykihívását. A lelkesedés azonban még alacsony volt, mert az 1955. november 5-i tanácsülésen Bornemissza József, a termelőszövetkezeti csoport párttitkára bejelentette, hogy a csoport a vetéstervek végrehajtásában még jobban lemaradt, mint az egyéni gazdák „Nagyban hozzájárul ehhez az is, hogy a tagok nagy része még mindig nem látja fontosnak a közös munkába való teljes részvételt, inkább a háztáji területekről végzik a kapások betakarítását, valamint az utóbbi napokban a szüreteléseket.”
Az egyre feszültebbé váló kül- és belpolitika következménye volt, hogy legfelsőbb pártutasításra az 1956. június 20-i tanácsülésen az 1950-ben kulákká minősített kilenc személy közül nyolcat felmentettek a megbélyegző kulák minősítés alól. Egyedül Mészáros Károly volt vendéglőst és vállalkozót nem, mert ő „idegen munkaerőt alkalmazott” 1945 előtt.
A rövidesen, 1956. október 23-án kirobbant forradalom hatására Ugodon a Szabadság termelőszövetkezeti csoport ismét felbomlott. Még 1957 februárjában is teljes volt a bizonytalanság a földtulajdon rendezése ügyében. Senki nem kezdte meg volt földjei trágyázását. A volt téeszcsoport-tagok tiltakoztak a tagosítások ellen, mindenki a saját volt földjét követelte vissza. Gond volt a Szárhegyen a legeltetési bizottság által kezelt 300 katasztrális holdas volt szántóterület miatt. Ezt közös legelővé alakították át. Gondot jelentett, hogy mi legyen a csoport által telepített közös gyümölcsössel.
A Magyar Szocialista Munkáspárt kétévi taktikai szünet után 1959 tavaszán nagy erők bedobásával újraindította a termelőszövetkezetek szervezését. Ennek során 1959. február 25-én az ugodi Szabadság Termelőszövetkezet újra megalakult. A szövetkezetben 220 család lépett be 223 taggal. Összterületük 2610 katasztrális hold volt, melyből szántóterület 1805 katasztrális hold. Állatállományuk 625 szarvasmarha (ebből 264 tehén), 888 sertés (ebből 115 koca), 89 ló és öt juh.
Az ugodi Szabadság Termelőszövetkezet rosszul gazdálkodott, s mikor az 1962. évi zárszámadáson egy-egy munkaegységre csak tizenhat forint jutott, az elkeseredett tagság az egész vezetőséget menesztette. Új elnököt Csótról, főkönyvelőt Borsosgyőrről hoztak. A változtatások pozitív hatására az 1963. évi zárszámadásra már közel a duplájára, harminc forintra emelkedett egy munkaegység értéke.
Általános termelőszövetkezeti egyesülés zajlott le 1971. november 24-én, ennek során az ugodi Szabadság, a homokbödögei Bakony, a nagyteveli Aranykalász ugodi Szabadság Mezőgazdasági Termelőszövetkezet elnevezéssel egyesült. Rövid idő után, 1972. január 1-jén az adászteveli Béke Szövetkezet is csatlakozott. Ezzel a Szabadság Mezőgazdasági Termelőszövetkezet hatóköre túllépett a községen, s négy községet magában foglaló nagygazdaság központjává vált.
A település határának nagyobbik részét képező erdőket a Balatonfelvidéki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság ugodi erdészete vette kezelésbe 1959-től, Weibl Elemér erdőmérnök irányítása alatt. Hatezer hektáron átlag 135 ember dolgozott itt az 1959 utáni években.
A Szabadság Mezőgazdasági Termelőszövetkezet túlélte az 1989–1990-es évektől végbemenő rendszerváltozást, s csak 2000-re hullott szét, alakult kisebb egységekké. A mezőgazdasági területek korábbi tulajdonosaik birtokába kerültek vissza, de régi értelemben vett paraszti magángazdaság kevés állt helyre. A magántulajdonba visszakerült földek zömét a Pápai Agroprodukt Rt. vette bérbe, illetve néhány kisebb vállalkozás bérel földeket.
A határ nagyobbik részét képező erdőségeket továbbra is a Befag Rt. kezeli és műveli. Franciavágáson működik a Fűrészáru- és Falemezgyár. E nagyipari jellegű üzemek mellett több kisebb faipari és asztalosipari vállalkozás is tevékenykedik a megújuló piacgazdaság jegyében.
)
