A Bakony-vidék legszebb temploma | Száz Magyar Falu

A Bakony-vidék legszebb temploma

A vár és birtok második urának, a Csák nembéli Ugod fia II. Demeter ispánnak három fia közül kettő, Mór és Károly az 1290-as évek körül a Domonkos-rend szerzetesei közé állt. Különösen Demeter fia Mór tűnt ki istenfélő jámborságával, ezért az egyház a boldogok közé emelte. Az egyházi életrajzi hagyomány szerint Boldog Csák Mór Ugod várában született, itt nevelkedett, s innét távozva szakított a világi élettel.

A település középkori temploma, melyet csak nagyon későn, 1480-ban említenek meg a források, feltehetően a vártól délkeletre emelkedő magaslaton állott, körülötte terült el a falu temetője. Ennek maradványai az 1909. évi iskolaépítéskor előkerültek, de az első istenházának még egy kövét sem találták meg. Talán éppen a közeli vár valamelyik erődítési munkálatainál bontották le és használták fel.

Az itt szolgáló plébánosokról is csak kései okleveles adatok maradtak fenn. Az esztergomi érsek helynöke először 1522. december 9-én tett jelentést az ugodi papról, de nevét nem említette.

A lutheri reformáció egyik legsikeresebb magyarországi területe Pápa és környéke volt, ahol a földesúr, enyingi Török Bálint – és főleg leszármazottai – már 1536-tól támogatták az egyház megújulását. Talán a reformáció elterjedésével kapcsolatos az az eset, mely 1528. február 3-án történt. Iklandi Mátyás nevű ugodi nemesember nyilvánosan becsmérlő szavakkal illette Hartyáni Máté pannonhalmi bencés rendi coadjutort, s a bencés rend tagjait gyújtogatóknak nevezte, illetve azzal vádolta, hogy házát felgyújtották. Habsburg I. Ferdinánd magyar király elrendelte az ügy kivizsgálását. Az eredményt nem ismerjük.

A korábban együttműködő protestáns egyházak 1591-től váltak szét az evangélikus (lutheri) és a református (kálvini) irányzatokra. Ugod 1608. évi újratelepítése után a várban és a körülötte elterülő mezővárosban elsősorban a kálvini reformáció tanai terjedtek el. Ennek első emléke, hogy 1653-ban Szeli György pápai református esperes arról értesítette Magasi István ugodi hadnagyot, hogy rövidesen, 1653. március 12-én, Gergely napján a református egyháznak gyűlése lesz Veszprémben.

Alig tíz esztendővel később, a kibontakozó ellenreformáció akciójaként 1662-ben a falu római katolikus földesurának, gróf Esterházy Ferencnek fegyveres tisztjei településünkön a templomot és a paplakot a római katolikusok részére visszafoglalták, s az ugodi református lakosokat vallásuk elhagyására kényszerítették. A falusiak ezt követően azonban mégis viszszatértek a református egyházhoz, mert az említett eset után tíz évvel, 1672-ben a pápai várkapitány fegyvereseivel üldöztette el Ugodból a református lelkészt, akinek helyébe római katolikus plébánost vittek a faluba, s az itt élőket a római katolikus vallás ismételt felvételére kényszerítették.

De az ugodiak valószínűleg ismét visszatértek a kiátkozott hitre, mert egy 1698. évi összeírás adatai szerint a falu szinte teljes lakossága református volt, mindössze egy személy volt római katolikus.

A XVIII. század első felében aztán egyre többen érkeztek olyanok, akik a régi hitet vallották. Az Öreg utcában egy kis fatemplomot ácsoltak maguknak. Mellette egy haranglábon függött az 1693-ben öntött 157 fontos (mintegy 78 kilogrammos) harangjuk. A templomot Szent Péter és Szent Pál apostol tiszteletére szentelték. (Ez a jelenlegi templom védőszentje is).

A község bekerítetlen temetője messze volt a templomtól, hiszen az azonos volt a régi temetővel, amely a vártól alig néhány métere feküdt. Egy 1841. évi falutérkép szerint itt egy fakereszt állott, amely valószínűleg a teljesen lebontott és elhordott középkori templom helyét jelezte. (Erre a helyre épült 1909-ben az új iskola.)

Kezdetben még plébánosa sem volt az ugodi római katolikus gyülekezetnek. 1721-ben egy licentiátus, egyházi teendőkkel megbízott világi személy, név szerint Pereszteghy Miklós látta el a hívek körüli teendőket. Az ekkor a győri római katolikus püspökségnek alárendelt pápai főesperesség 1726-ben szervezte meg az ugodi római katolikus plébániát, s nevezték ki az élére Dobos Gergely plébánost. őt 1729-37 között Hajgató Péter követte, majd 1737-42 között Péri György volt a hívek lelki vezetője. Az ő idejéből, 1740-től vezették az anyakönyveket, és kezdték írni a gyülekezet historia domusát. Bejegyzései között szerepel az adat, hogy az első plébánosokat, Dobos Gergelyt (1729) és Hajgató Pétert (1737) még a kis fatemplomban helyezték örök nyugalomra, és később vitték át tetemeiket a falu régi temetőjébe.

Péri György plébános idején született az az összeírás (Conscriptio loci Ugod 1738.), melynek adatai szerint az ugodi fatemplomot Szent Péter és Szent Pál apostolok tiszteletére a falu költségén építették. A leltár szerint volt benne egy oltár hordozható oltárkővel, volt két harangja, és rendelkezett a misézéshez szükséges egyéb kegytárgyakkal.

Ehhez a plébániához tartozott kezdetben Gyimót, Csót, Homokbödöge, Adásztevel, Pápateszér, Béb és Bakonyszücs római katolikus filiális egyháza is.

Péri György plébános 1742-ben meghalt, posztját Viniczay Ferenc egyházmegyés pap vette át, aki Győrből került Ugodra. 1748. március 8-án a győri püspökség pápai főesperessége canonica visitatiót tartott a faluban.

A bizottság először a templomot vette vizsgálat alá. Megállapította, hogy fából épült, Péter és Pál apostol tiszteletére építették. Teljes búcsúval tartották meg a védőszentek napját azok névünnepén, június 29-én. Az oltárkőben a két apostol ereklyéje van elhelyezve, „igaz ugyan, hogy nem hitelesített”. Az építményt a hívek emelték, s jó karban volt. Elegendő a felszerelése is: egy kehely, áldoztató kehely és Úrmutató. Ezüst szelence a szent útravaló viteléhez, három színes és egy fekete miseruha, két karing, egy misekönyv, egy szertartáskönyv, nyolc corporale (a szent ostya elhelyezésére szolgáló kendőcske), tíz kehelykendő. Mindezt rendben és tisztán tartják. Van egy oltár, egy oltárkő, két megáldott harang. A temető távol van a templomtól, és minden oldalon nyitott. A faluból két alkalommal zarándoklatot tartanak: Szent István ünnepén Szentmártonba (a mai Pannonhalmára) és egy szabadon választott napon Tétszentkútra. Menet is, jövet is megőrzik a körmeneti rendet. A faluban, közterületen két kereszt áll, nem tudni, megáldották-e őket vagy sem.

A plébános Viniczay Ferenc, harmincéves, egyházmegyés pap. Öt éve végzi hivatását. Győrött tanult a szemináriumban, magyarul beszél, és a közepesnél gyengébben németül is. Jó viszonyban van a földesúrral, Esterházy Ferenccel. Betartja a püspöki és helynöki rendeleteket. A szentségek kiszolgálásánál minden lehetőséget megragad, így aztán senki nem halt meg az elmúlt időszakban a szükséges szentségek kiszolgáltatása nélkül. Ezért a pap fizetségként semmit nem kíván. Mielőtt a jegyeseket összeadná, háromszor kihirdeti őket, ugyancsak hirdeti az ünnepeket és a böjtöket is. Van könyve, amelybe szorgalmasan bejegyzi a keresztelteket, házasultakat és megholtakat. Az oltárszekrényt, a szent olajokat, a corporalékat, kehelykendőket, kelyheket tisztán és rendben tartja. Nincs keresztelőkút, természetes vízzel keresztel. Az oltáriszentséget két-, esetleg háromhetenként újítja meg. A szentmisét rendszerint kilenc óra körül tartja. Vasár- és ünnepnap nem hagyja el a prédikációt. Az igaz hitre mintegy húsz lelket vezetett vissza. A faluban katolikus, jó erkölcsű, esküt tett bába van, a szükséges tudnivalókat ismeri.

A jegyzőkönyv a falu lakóiról is megemlékezik: a nép magyar, mindenki katolikus, összesen 629 fő, ebből gyónóköteles 418 fő. Egy lutheránus jobbágy van, háza népével együtt nyolc személy. A lakosság tiszteli a szent dolgokat, az istentiszteletet buzgón látogatják, engedelmeskednek a plébánosnak, anyagi kötelezettségeiknek eleget tesznek. Pontosan megtartják a kötelező ünnepeket. Nyilvános bűn nincs a településen.

Ugodon van paplakás, a közösség feladata annak karbantartása, el is készítették kőből. A plébánosnak két földje van, 18 pozsonyi mérős (azaz kilenc katasztrális holdnyi) őszi gabonával a közösség beveti, tavaszival nem. Van hét kocsi szénát hozó rétje. A párbér gabona negyven győri mérőt (mintegy kétezer-kétszáz litert) tesz ki. A hat garas készpénzből 24 forint jön össze. (Egy garas = három krajcár; egy forint = hatvan krajcár.)

A meghatározott stólapénz a következő: keresztelésnél egy kenyér és egy tyúk; avatásnál egy kenyér és egy garas; esketésnél egy forint; felnőtt temetésnél öt garas; ház megáldásánál, amit adnak. A stólából származó jövedelem az egész plébánián mintegy negyven forint (feltehetően a filiákkal együtt).

Viniczay Ferenc plébános távozásáról, s az őt követő Rozenics Máté plébános érkezéséről, illetve tevékenységéről adatok nem maradtak fenn. Csupán Rozenics Máté plébános 1754. évi távozása ismert.

Esterházy Ferenc már 1750-től tervbe vette egy új ugodi római katolikus templom felépítését. Ismert egy levél, melyben egy harangöntő mester 1750. december 15-én értesítette a grófot, hogy a harang hamarosan elkészül. 1752. április 23-án a földesúr új értesítést kapott, hogy a harang elkészítése még mindig késik. Ugyancsak a templomépítést készítette elő az uradalom, amikor 1756-ban az uradalom egy új téglavető- és égető műhelyt állított munkába a faluban.

A plébánia historia domusa szerint 1756-ban felmérték a romokban heverő várat, amelynek ekkor már csak a leomlott körfalai és összedőlt belső épületei voltak meg. Olyan elképzelés született, hogy külső és belső falait átlagosan egy öl (mintegy két méter) magasságra viszszabontják, majd az így kialakított zárt térséget a falkorona magasságáig feltöltik részben a körfalak, részben a belső épületek romjaival, illetve más törmelékkel és földdel. Erre az átlagosan két méter magas platóra akarták felépíteni az új templomot. Adataink szerint az előkészületi munkák 1753-ban kezdődtek meg. Az épület tervezője ismeretlen. Csak feltételezhető, hogy esetleg az Esterházyak családi építésze, Franz Anton Pilgram készítette a rajzokat. Mások Fellner Jakabot tartják a tervezőnek. A szakmunkákat bécsi kőművesek végezték. Az épület 30,5 méter hosszú és 11 méter széles.

Az új templom 1759 októberére készült el, gróf Esterházy Károly egri püspök földesurasága és Balogh Ferenc uradalmi régenssége idején.

Egyszerű tömegű épület – mondja Koppány Tibor építész és műemléki szakértő –, egyetlen homlokzati toronnyal, amely kétoldalt homorú falszakaszokkal csak félig lép ki a templom testéből. A toronyhoz fent ugyancsak homorú ívekkel csatlakozik az oromfal, szélein rokokó vázákkal. Csak főhomlokzatot díszítette a templom ismeretlen tervezője. A bejárat felett helyezték el az építtető, gróf Esterházy Károly egri püspök címerét. Belsejében két csehsüveg boltozatos hajó és egy boltszakaszos, egyenes záródású szentély van. Az általánosan érvényesülő egyszerű, már-már klaszszicizáló copf stílussal ellentétben a diadalív szélén álló szószék gazdag faragványaival még rokokó jellegű. A főoltár felépítése a pápai nagytemplom mellékoltáraival mutat rokonságot.

Az új templom belső berendezései évekkel később készültek el. A Pollinger Ignác – pápai képíró, azaz festő – készítette főoltárkép 1766-ban került a helyére. Később ezt a képet a tatai plébániatemplomba szállították át. A két oldalsó festmény egyike 1772-ből, a másik 1773-ból származik. Az első a Mária mennybemenetele, a második a menekülés Egyiptomba témát ábrázolja. A süttői vörös márvány keresztelőkút tetején Krisztus megkeresztelése témájú szoborcsoport helyezkedik el, s ez a pápai templom keresztkútjának előképe. Az új templom bakonyszücsi szürke márványból faragott oltárát 1793 októberére készítette el az uradalom szobrásza, Adami Jakab. Balásovits Mihály uradalmi prefektus terveit már előre bemutatta a lakosságnak: „Ugodon létemben meg mutattam... az új építendő márvány oltárt, szeretik... fogadták, hogy ezen héten már a Bakonyba mennek a márvány darabokért.”

A templom olyan jól sikerült, hogy 1772-ben gróf Esterházy Károly püspök megkérte Pauly Mihály építészt, mérje fel az új épületet. Egyúttal utasította a pápai uradalmi prefektust: „A kőműves mesternek pedig hadgya meg, hogy az ugodi templomot lerajzolja.” Ugyanis az uradalom további falvaiban építendő templomokat ennek mintájára szándékoztak felépíteni.

Toronyóráját 1774-ben helyezték el, majd 1791-ben bejárata előtt felállították a süttői márványból készített keresztet.

Az 1766-ban festett főoltárképet gróf Esterházy Károly püspök, földesúr kívánságára a tatai templomba szállították át. Helyben ennek csak egy Frank Kristóf által készített másolata maradt. A püspök Hubert Maurer bécsi akadémista festővel új főoltárképet készíttetett. A festőművész a Szent Péter és Szent Pál kompozíciót Bécsben kiállította, hogy a „hozzáértők” megtekinthessék. Miután az uradalom a képért kifizette a 180 forintot, 1797-ben Ugodra szállították.

A kép érkezéséről az alábbiakat írta Bittó Titus uradalmi prefektus: „Meg érkezett az ugodi templom oltárjához való Péter és Pál képe, magam is kimentem Ugodba, hogy annak minémüségit meg láthassam, mely iránt azt tapasztaltam, hogy a képen tett munka különös, mind a képírásra nézve, mind pedig az indulatok ki magyarázására nézve... Írtam is a mai Postával a bécsi ágens (itt közvetítő) úrnak, hogy föll fogom a pénz küldeni.” Vagyis a prefektus meg volt elégedve az eredménnyel.

Míg az új templom épült, több plébános is szolgálati idejét töltötte a faluban: a már említett Rozenics Máté 1754-ben távozott, majd 1754– 1767 között egy ideig a bakonybéli bencés rendi szerzetesek látták el a hitéleti teendőket a plébánián. Tizenhárom év után, 1767-től a volt szanyi káplán, Szakács Pál töltötte be az ugodi plébánosi tisztet 1779-ig. Ebben az időben – 1777-ben – jelentős változás zajlott le az egyházközség életében: a pápai főesperesség és azon belül az ugodi plébánia is átkerült a győritől a veszprémi püspökséghez.

Az átszervezés után, 1779-ben Szakács Pál ugodi plébános helyet cserélt Királyhegyi (Kőnigsberger) László vanyolai plébánossal, aki ezután az 1779–1802 közti években szolgálta itt a híveket.

A plébánoscserét követően, 1779. május 2-án a veszprémi római katolikus püspökség egyházlátogatást tartott a faluban. Elsősorban a plébánia földvagyonát mérték fel. Megállapították, hogy az Olaszfalusi-dűlőben negyvennyolc pozsonyi mérő mag alá való, azaz mintegy huszonnégy katasztrális hold szántóföldje van. Szomszédai a határban özvegy Réd Mihályné és Boldizsár János, valamint Török István, illetve a tanító javadalmi földje. Ugyancsak az Olaszfalusi-dűlőben feküdt a plébánia két kaszás rétje is, amely hat szekér szénát termett. Szomszédságában az uradalom rétjei voltak. A plébánia másik kaszálója, amely négy szekér szénát termett, a Királykúti-dűlőben volt.

A látogatási jegyzőkönyv említést tett a régi plébániaházról. Egyszerű épület, három szobából, konyhából és kamrából áll. 1791-ben Királyhegyi László plébános lebontatta, s helyén felépítette a jelenleg is álló plébániaházat. Ugyanő megjavíttatta 1789-ben a győri Bernhardt Mátyás mesterrel az 1774-ben készült toronyórát. Az új vörös márvány keresztelőkutat 1779-ben készítette el.

Miután az 1693-ban öntött 157 fontos harang 1800-ban, 107 évi használat után megrepedt, még ebben az évben új anyaggal kiegészítve, a harangot 205 font súlyban (mintegy 105 kilogramm) újraöntette.

Ezután, mert súlyosan megbetegedett, 1800. június 29-én megírta végrendeletét. Ebben az ugodi szegényekre és a templomra száz-száz, a lovászpatonai és gecsei templomra ötven-ötven, a vanyolai templomra pedig 4294 forintot hagyományozott. Az utóbbit 1802. május 24-én ötszáz forinttal még megtoldotta. Három nappal később, 1802. május 27-én ugodi plébániáján elhunyt.

A francia háborúk Magyarországot is érintő időszakában, 1802-től 1821-ig Boros Ferenc volt a falu papja. A Sopron vármegyei Páliban született 1757-ben. Tanulmányait Győrben és Veszprémben végezte. Felszentelése (1782) után Pápán volt káplán, majd plébánosként működött Pápakovácsiban. Innen került 1802. június 2-án az ugodi plébánia élére.

Működése alatt számos intézkedést tett a templom javítására. A belsejét 1804-ben olasz festőkkel megtisztíttatta. A megrepedt hatszázfontos (hozzávetőlegesen háromszáz kilogrammos) öregharangot a hívek anyagi támogatásával 1805-ben 845 fontos (mintegy 423 kilogrammos) igazi nagyharanggá öntette át. Ő létesítette a falun kívüli új temetőt 1807-ben, s a temető közepén egy kronosztikon (szövegbe rejtett római számokból évszámot adó) feliratos kőkeresztet állítatott fel 160 ezüstforint áron. A templomban lévő Mária képet 1815-ben egy pápai mesterrel kijavíttatta, majd 1816-ben a templomot az olasz Bernardo Regnierivel kifestette. Frank Kristóf festővel ő készíttetett egy másolatot a tatai plébániatemplomba 1797-ben elszállíttatott régebbi főoltárképről, s azt a templomban helyezte el.

Boros Ferenc plébánost 1817-ben szentbeszéd közben agyszélhűdés érte. Ettől kezdve kisegítők látták el az egyházi teendőket, de az ugodi híveinek szeretete nem engedte távozni a faluból. Négy évig élt még itt, és a plébánián halt meg 1821. április 1-jén. Az általa emeltetett temetői kereszt előtt jelölték ki sírhelyét, itt helyezték örök nyugalomra.

A Gerence-völgyben lévő két malom a XVIII. század közepétől fogva 1817-ig az ott lévő korcsmával és vadászlakkal együtt az ugodi római katolikus plébániához tartozott. Azonban Kurbély György veszprémi püspök 1817 novemberében – a plébános súlyos betegsége miatt – arra kérte a pannonhalmi főapátot, hogy az említett kültelki lakóhelyek gondozását a bakonybéli plébánia vegye át.

Boros Ferenc halála után Dóczy József lett a plébános. A Zala vármegyei Mindszentkállán született 1783-ban, nemesi származású szülőktől. Tanulmányait Szombathelyen és Veszprémben végezte. Pappá szentelése (1807) után káplán volt Sümegen, Keszthelyen, Pápán, majd plébánosként működött Pápakovácsiban. Innen helyezték át 1821. május 2-án Ugodra. Az eredetileg cserépfedeles templomtoronysisakot bádogra cseréltette. Az 1774-ben készített toronyórát ismét kijavítatta, illetve a templomot kívülről tataroztatta. Az orgonát 1824-25-ben egy győri mesterrel megjavíttatta. Az 1791-ben épített plébániaházhoz 1825-ben 290 ezüstforintért két új szobát építtetett. A templom szentélyét 1851-ben 536 forint 23 krajcár költségen Szűz Mária és Szent István ábrázolásával kifesttette. Közvetlenül nyugdíjaztatása előtt, 1862-ben az orgonát Wilde József veszprémi orgonaművésszel újra megjavíttatta. Az 1841. évi főesperesi jelentés szerint: „szerény, szelíd, paptársait és népét szerető, tiszta életű, munkás ember volt, akit mindenki tisztelt”. Javadalmairól 1862. április 24-én lemondott, és nyugalomba vonult. Ezután Pápán élt, s 1865. december 3-án itt halt meg 83 éves korában.

A XIX. század első felében a veszprémi római katolikus püspökség évről évre kiadott sematizmusokban közölte az egyházmegye településeinek római katolikus és nem katolikus népességének lélekszámát. A sematizmus szerint 1812–1852 között kizárólag római katolikus lakosság lakta Ugodot.

Az 1848–1849. évi szabadságharcot követő Habsburg-abszolutizmus, majd a dualizmus évtizedeiben fokozatosan megszűnt Ugodon a római katolikus hitgyakorlás egyeduralma. Az 1850-es évek elejétől megjelent a zsidó vallású lakosság a községben, egyre növekvő létszámban. 1853-ban még csak négy izraelitát regisztrál a statisztika – és 1479 római katolikust –, negyed századdal később, 1877-ben az 1640 katolikus mellett már 65 izraelita élt a faluban.

1895-től a protestáns felekezet is újra képviseltette magát, igaz, ebben az évben még csak öten mondják magukat a református hiten levőnek.

Dóczy József római katolikus plébános nyugdíjba vonulását követően, 1862. április végén Lukácsek János – aki a Nyitra vármegyei Jókőn született 1828-ban – vette át az ugodi plébániát. Mint fiatalember részt vett a szabadságharcban. Tanulmányait Pesten és Veszprémben végezte, majd pappá szentelése (1853) után több helyen káplánként működött. Veszprémhidegkútról került falunkba.

Jelentős közéleti és egyházi tevékenységet folytatott: 1875-78 között az ugodi kerület országgyűlési képviselője, majd 1897-től szentszéki ülnök. Településünkön halt meg 1898. május 26-án, sírját máig gondozza a község. Plébánosi működéséhez fűződik az 1888. szeptember 14-én a templom körül épült és átadott kálvária, valamint a plébánia előtt 1883-ban felállított Pieta elkészíttetése. (A szobor felirata: „Legszentebb s legfájdalmasabb Szűz anya könyörögj érettünk.”)

Lukácsek plébános halála után, 1898 júniusában Alasz Miklós vette át az ugodi hívek lelki gondozását (Alsószakony, 1867). Teológiai tanulmányait Budapesten és Veszprémben végezte, majd káplán volt Lesencetomajon, Somlóvásárhelyen, Kaposvárott, végül Pápán nevelője lett gróf Esterházy Móric Pál nevű fiának. Innen nevezték ki 1898-ban Ugodra, először adminisztrátornak, majd 1900-tól plébánosnak, amely tisztséget 1921. októberéig látta el. Ekkor Devecserbe helyezték, ott halt meg 1934-ben.

1922. február 16-tól Dragovics István lett a falu papja, Vasszécsényben született 1881-ben, tanulmányait Szombathelyen végezte. Felszentelése után káplán volt Kéthelyen, Nágocson, Enyingen, majd hitoktatóként tanított a veszprémi Davidikum Árvaházban. Ugodra szintén adminisztrátorként került, plébánossá 1930-ban nevezték ki. Itt hunyt el 1945. július 20-án.

Az első világháború utolsó évében tetőzött Ugod község római katolikus népességének lélekszáma. A községben 2084 lelket számláltak, de teljesen római katolikus vallású volt Huszárokelőpuszta (24 fő), a vasúti őrház (kilenc fő); Dióson 147, Vadkerten 118 római katolikus hívő élt. Más felekezetű volt Ugodon 22 zsidó vallású személy, s Dióson is élt 12 izraelita, Vadkerten pedig tíz protestáns, négy evangélikus és hat református felekezetű személy.

Ugod és külterületei népességének vallási hovatartozása

	Római katolikus	Evangélikus	Református	Zsidó
1926
Ugod	1592	–	–	12
Huszárok-előpuszta	22	–	–	–
Diós	112	16	12	11
Mésztelep	35	–	–	–
Vadkert	125	–	–	–
1931
Ugod	1687	2	2	18
Huszárok-előpuszta	60	–	–	–
Diós	100	16	12	–
Mésztelep	57	–	2	1
Vadkert	101	–	–	–
Irtáspuszta	13	–	–	–

Az első világháború után, 1926-ra jelentős létszámcsökkenés mutatkozott a római katolikus lakosság soraiban, ugyanakkor a kivándorlás miatt módosult a más vallásúak arányszáma, amint ezt az alábbi táblázat is mutatja.

Az első világháborút követő szociális feszültségek kedvező talajt teremtettek a szekták jelentkezéséhez. A falu plébániáján 1931. november 21-én, majd december 8-án tíz ugodi: hét férfi és három férjezett asszony, bejelentette, hogy a római katolikus egyház kötelékéből kilépnek. Közölték, hogy felekezet nélküliek kívánnak lenni. Ekkor a községben már jelen voltak a kisegyházak, elsősorban a Jehova tanúi szekta tagjai.

Dragovics István a második világháború utolsó előtti évében súlyosan megbetegedett, Kertész Antal vette át, adminisztrátori minőségben, a plébánia vezetését. 1945 július-tól 1946. júniusig Horváth István vezette ideiglenes adminisztrátorként a plébániát.

1946. június 5-től a volt minorita szerzetes, Széll János Eduárd (Bakonyszücs, 1893.) vette át mint egyházmegyés pap az ugodi plébánia vezetését, kezdetben adminisztrátorként, majd 1949 októberétől kinevezett plébánosként. Itt működött az egyházra oly súlyos nehézségeket jelentő években, 1960. február 29-én bekövetkezett haláláig.

Széll János halála után Kubinyi György (Budapest, 1918.) került a plébánia élére. Szolgálati ideje alatt kívül-belül megújult az ugodi templom.

1967. augusztus 4-től a pápai Szent Anna-plébánia élére nevezték ki, az ugodi plébánia vezetésével 1967. szeptember 4-től Rajczi Pál Pétert, jelenlegi plébánost bízták meg (Pécs, 1926). Rajczi atya korszerűsítette a templom villanyvilágítását 1968-ban, majd 1971-ben a plébániaházat tataroztatta, s ennek során zárttá tette az addig nyitott folyosót. 1974-ben a templomban új padozat készült, és a padokat felújíttatta. A templomtornyot 1976-ban lefestette, s ugyanekkor elkészült az új liturgikus tér, amelyet Erdei Ferenc, az Országos Műemléki Felügyelőség építészmérnöke tervezett. 1977-ben megtörtént a templomban hangosító berendezések felszerelése. A harangokat elektromos működésre állították át. Elkészítette a keresztelési és esketési anyakönyvek betűsoros névmutatóját 1742-től 1980-ig, a halotti anyakönyvekét pedig 1740-től 1980-ig.