A szocializmus útján
A szocializmus útján
A tanácsrendszer bevezetése után a falu önálló tanácsú község lett, a héttagú végrehajtó bizottság elnökévé Turóczi Pált, titkárává pedig Kelemen Györgyöt választották. Ugyanebben az évben, 1950-ben a tiszai járás megszűnt, és a kisközség a kibővített kisvárdai járás része lett.
Az újonnan földhöz jutott gazdák, akikről félig tréfásan, félig komolyan az a hír járta, hogy nem tudnak önállóan gazdálkodni, mivel egész életükben cselédek lévén megszokták, hogy parancsra dolgoznak, szövetkezetekben tömörültek. Az első csoport már 1949. október 31-én megalakult, 1951-ről pedig két téesz is működött a faluban: Petőfi és Vörös Csillag néven. Elnökeik Miski Géza, majd Bánházi Józsefné és Szücs László, illetve Katkó Gyula voltak. Azokban az években a határrendezések során a volt zemplénagárdi részt a Tisza innenső oldalán Tuzsérhoz csatolták.
1953-tól Vincze Gyula a tanács elnöke, ugyanabban az évben a volt Petőfi helyett a Kálonga-tanyán új termelőszövetkezeti csoport alakult Béke néven, vezetője Szilágyi Gábor lett.
Az 1955-ös választások idején lett tanácselnök Kovács Mihály, ugyanakkor Tóth Ferenc a titkár, akit hamarosan Zakor Gyula követett. Az 1950-es évek elején került a faluba körorvosként dr. Török Dezső. Az általános iskola igazgatója akkoriban Makk Józsefné volt. Az ő idejében alakították át a kiskastélyt hat tantermes központi iskolává. Ezenkívül Kálonga-tanyán és az Újfaluban folyt még egy-egy tanteremben a tanítás.
Az 1956-os forradalom helyi eseményeiről 1957 tavaszán készített jelentést Kovács Mihály, a végrehajtó bizottság elnöke: „1956. évi október 23-án este a forradalom kitörésének hallatára a község lakosságának nagyobb része felvonulást rendezett. A felvonuláson részt vett a község lakosságának nagyobb része, pártállásra való tekintet nélkül. A felvonulás kimondottan csak abból állt, hogy a tömeg elénekelte a ‘Kossuth Lajos azt üzente’ című éneket, egy fiatalember, név szerint Révész Dezső több helyen elszavalta a Talpra Magyar című verset, majd elénekelte a Szózatot.”
A rádió és a városokból hazaérkezett munkások kezdeményezésére az földművesszövetkezeti bolt épületéről a csillagot leverték. Ezután Révész J. Gyula levette a csillagot a tanácsházáról is. Október 24-én este a felvonulás megismétlődött, de 9-kor befejeződött, mindenki hazament. Másnap Bethlendy Ferenc volt főjegyző és Szabó Balázs volt kisgazdapárti vezető ment be a titkári irodába azzal, hogy a régi pártokat újjá kell szervezni. A felhívás kihirdetését a tanácstitkár megtagadta. Délután megalakult a munkástanács. Működése formális, „mivel úgy a V. B. elnök, mint a V. B. titkár az egész idő alatt hivatalban volt”. Rablás, fosztogatás nem történt, a rendet sikerült megőrizni. Nehezebbé vált a helyzet akkor, amikor a bevonuló szovjet csapatok a záhonyi határőr laktanyát menetből szétlőtték, és a menekülő magyar katonák fegyvereiket a Tisza töltésén eldobálták: egészen 1957 január közepéig a Tisza mentén, a füzesben állandóan lövöldöztek.
1956. november 1-jén több orosz tank és motorkerékpáros érkezett a faluba, akik egy nap és egy éjszaka után eltávoztak. Azzal érveltek, hogy a faluban lévő kommunistaüldözést kell megakadályozniuk. 1957. január közepétől karhatalmisták kutatták – eredménytelenül – a fegyvereket, akkorra a lövöldözés is megszűnt.
A forradalmat követő megtorlás során Bethlendy Ferencet a népi demokratikus államrend elleni izgatás vádjával perbe fogták. Az eljárás során viszont még a tanács elnöke is mellette állt ki, így mindössze hat hónapi börtönbüntetésre ítélték. Más indokok, hanyag ügykezelés miatt mentették fel a végrehajtó bizottság titkárát, akit 1958-tól Viktor Tibor követett ezen a poszton.
1956 telén a Kálonga-tanyán lévő Béke Termelőszövetkezet felbomlott, s csak 1957 tavaszán alakult újjá Bálint János elnöksége alatt. Ősszel az iskola élén is változás történt, igazgatóvá Nagy Józsefet nevezték ki. Ekkorra lett kész a kiskastélyban a központi iskola. Oda akkor 271 gyermek járt, ezenkívül az újfalusi és a Kálonga-tanyai tagiskolákban, csak alsó tagozatosként, 34-34 tanuló tanult. 1958-ban Barkóczi Béláné, Török Dezsőné, Maklári Józsefné, Nagy Istvánné, Szép Béláné, Tokaji Istvánné, Gyuris János, Jobbágy Piroska óvónő, Mándoki Anna, Szabó Béla igazgatóhelyettes dolgoztak az általános iskolában.
Az 1960-as évek elején fejeződött be a falu villamosítása, addig csak az utcákon és néhány lakásban, hivatalban volt elektromos világítás.
Már 1958 végén felmerült, hogy a falu két termelőszövetkezetét egyesíteni kellene. A község lakossága akkor kétezer-háromszáz fő volt, a határ nagysága 3011 hold, ebből a Vörös Csillag 152, a Béke Termelőszövetkezet pedig 78 holdon gazdálkodott. A két téesz Béke Csillaga néven 1959 januárjában egyesült Szabó Ferenc elnökségével. A falu a nagy agitációs kampány után 1960-ban termelőszövetkezeti község lett, de továbbra is két téesz működött, a Béke Csillaga (elnök: Fülöp József) és a Rákóczi (új alapítású), utóbbinak az elnöke Révész Kálmán volt.
Az 1950-es évek végétől indult el Tuzsér nagyobb arányú fejlődése, amikor is megkezdődött a Szovjetunióból érkező faimport átrakása a Komoróig megépített széles nyomtávú vasútról a hazai normál nyomtávú vagonokba. Az első ide telepített üzem az Erdért 14. számú vállalata volt.
Kezdetben kézi erővel folyt az átrakás a széles nyomtávú kocsikból a normál nyomtávúakba. Az első időkben mintegy évi egymillió köbméter vegyes fenyőáru (bányafa, rönk) érkezett az átrakóba, itt történt meg a válogatás és a továbbszállításra történő előkészítés is. 1963 közepétől a fűrészüzem is megkezdte a munkát, s a fűrészelt áru melléktermékeiből – a hazai almatermesztés igényeit kielégítendő – a ládagyár is beindult. 1968-tól a második fűrészüzemben is elkezdődött a termelés. Az 1970-es évek közepén két és fél millió köbméter fa érkezett évente a Szovjetunióból (egymillió köbméter fenyőfűrészáru és másfél millió köbméter gömbfa). Ennek válogatása és feldolgozása is itt történt meg.
Az 1960-as évek elején szervezték meg Tuzséron a II. számú óvodát, melyet a nagykastélyban helyeztek el. A faluban akkoriban mintegy százhetven családot jegyeztek fel, amelynek tagjai eljártak dolgozni a vasúthoz, főleg Záhonyba, de távolabbra is. Az óvodával a nők munkába állása könynyebbé vált.
1964 január elején a falu két termelőszövetkezete egyesült, s megalakult a Rákóczi Mezőgazdasági Termelőszövetkezet, melynek elnökévé Révész Kálmánt választották. Már abban az évben 431 hold gyümölcsösön gazdálkodtak, s a következő ötéves tervben további száz hold törpe almást kívántak telepíteni. Elsősorban a háztáji gazdaságok almásainak szakszerű kezelésére szerveződött meg 1968-ban a kertbarát klub, amely, halála után a jonatán metszését kikísérletező gyümölcstermesztési felügyelő, Nagy Sándor nevét vette fel. Ez az akkor még szokatlan civil szerveződés ma is működik. A falu lakosságának nagyobb része viszont azokban az években nem a földművelésben, hanem az egyre gyarapodó ipari üzemekben kereste a boldogulását. 1969-ben már csak a lakosság 48 százaléka élt a mezőgazdaságból. Ugyanakkor a település határában növekedett az ipar számára átadott terület is. 1969-ben a MÁV-átrakó kapott 101 holdat, a Hungarofruct hűtőház és tranzitraktár részére pedig még 52 holdat. Az ipari üzemek által elfoglalt földterület akkor már hatszáz holdra rúgott.
1958-tól a községi tanács V. B.-elnöke Bezzegh István, utódja az 1971-es választás után Nemes Csaba tanár, kultúrházigazgató lett. Viktor Tibor titkár Záhonyba távozott, őt Papik József követte, aki a rendszerváltás után a jegyzői teendőket látta el.
Az 1960-as évek végére a kiskastély mellé felépült az új, hat tantermes iskola szolgálati lakással együtt, és az 1968–69-es tanévet már ott kezdték a tanárok és tanulók. Nagy József igazgató nyugdíjba vonult, tőle Szép Béla vette át az igazgatói teendőket.
Az iparosításnak új lendületet adott a Hungarofruct 1969. szeptember 15-én üzembe helyezett hűtőháza s a mellette létesített ládaüzem is. Akkor épült egy ezervagonos hűtőház, később pedig egy háromezer vagonos tároló. A rendszerváltás előtt évi kétszázötven-háromszáz ezer tonna alma felvásárlását és átrakását biztosította az üzem.
1971-től fogorvosi körzet központja lett a falu: a rendelőt, valamint a szolgálati lakást a nagykastélyban alakították ki. Ugyancsak a nagykastélyban működött a községi könyvtár Juhász Tiborné vezetésével. Állománya akkor mintegy hatezer kötetre rúgott, az olvasók száma 518 volt. A könyvtár helyiségei a kastély földszintjének bal szárnyában, míg a művelődési ház nagyterme (benne egy ideig a mozi is), valamint a klubszobák a középső részben működtek. Az emeleten a két szolgálati lakás – az egyik a művelődési ház igazgatójáé, a másik az orvosé – mellett vendégszobákat is kialakítottak.
1973. április 15-ével a falut közigazgatásilag összevonták Komoróval, Községi közös tanács alakult, melynek végrehajtó bizottságát kilenc főre növelték. A Rákóczi Termelőszövetkezet élén váltás történt, új elnökévé Szeles Andrást választották meg. Még abban az évben a tuzséri és komorói termelőszövetkezet egyesült, hozzájuk csatlakozott 1978. január 1-jén a tiszabezdédi Kossuth Termelőszövetkezet is. Akkoriban történt meg a külterületi iskolák körzetesítése, a felszabadult tantermekből óvodát, klubtermet és orvosi rendelőt alakítottak ki.
Az 1960-as évek vége, az 1970-es évek eleje igen sok változást hozott a közlekedési kapcsolatokban, megtörtént a Nyíregyháza–Záhony vasútvonal villamosítása (1969), a második vágány megépítése (1974–75), majd az új 4-es számú fő közlekedési útvonal átadása (1973)
Az 1970-es évek elején az Erdért-telepen ezernyolcszáz, a Hungarofructnál négy-ötszáz, a MÁV területén pedig háromszázötven-négyszáz fő dolgozott. Azokban az években az Erdért-Medosz futballcsapata az NB III-ban játszott, de volt a falunak asztalitenisz, sakk, majd az évtized végén a strand jelentős fejlesztése után kajak-kenu szakosztálya is.
Az 1970-es évek közepére a falu cigánytelepe nagyjából megszűnt, a putrik helyett OTP-kölcsönnel családi házak épültek, a cigánygyermekek száma nőtt, a rendszerváltás éveire minden ötödik tanuló cigány származású.
1974. november 23-án a reggeli órákban a kastély tetőzetének egy része leégett. A becsült kár mintegy ötszázezer forintot tett ki. A tetőzet újjáépítése után tovább folyt a művelődési munka a nagykastélyban. A nyíregyházi tanárképző főiskola rajz tanszéke Horváth János tanár vezetésével évente kéthetes alkotótábort működtetett a kastélyban és a Tisza partján lévő csónakházban. A résztvevők falfestményei díszítik ma is egyes középületek homlokzatát és egyéb alkotásaik a belső tereket.
Az évtized végén új vállalkozásba fogott a falu: a jó és egészségez ivóvíz biztosítására vízműtársulatot alapítottak, a víztorony 1980 őszén már állt, s a következő évtől kezdődtek a bekötések a házakhoz is.
1980-ban a lakosság száma 3029 fő volt, ebből az aktív keresők száma 1241. Az itt élők ellátását tíz kiskereskedelmi bolt és öt vendéglátóhely biztosította. A nagyközségben 801 lakás volt, ebből vízvezetékkel 142-t láttak el. A vízvezetékek hossza 16,2 kilométer. Körzeti orvos, fogorvos működött a faluban, az óvodába jár 149 gyerek járt tíz óvónő felügyelete alatt. Az általános iskolai tanulók száma négyszáznyolcvan, a pedagógusoké 33 abban az évben.
1984. január 1-jével a kisvárdai járás is megszűnt. Tuzsér mint Kisvárda városkörnyékének települése községi közös tanácsként működött tovább Komoró társközséggel, míg 1989 január 1-jén a települést nagyközséggé nem nyilvánították, 1990-től pedig önálló nagyközségként intézi ügyeit.
1985. július 1-jén kezdte meg munkáját a nagyközségtől kapott tíz hektáron a Taurus Carbonpack (koromkezelő és csomagoló) leányvállalata, mely újabb, nagyjából százfős munkalehetőséget teremtett.
A rendszerváltás előtti évtized nagy beruházásai közé tartozott a ravatalozó társadalmi munkában való megépítése 1985-ben, a nagykastély északi szárnyépületében az ifjúsági ház és a mozi kialakítása, a régi kiskastély felújítása után azon épület egy részében a közös iskolai és községi könyvtár kialakítása, majd az új iskola létesítése és mellette a kiskastély műemléki felújítása, később az új, nyolc tantermes iskola felépítése. Az 1985-ben a leköszönő Nemes Csaba tanácselnök utódja Úr Albert lett. Az iskola élén is változás történt: a nyugállományba vonult Szép Bélát Juhász Tiborné, addigi helyettese váltotta fel.
Az 1980-as évek elejétől az addigi ipari üzemek mellett mások is helyet kértek Tuzsér határában. A nyíregyházi központú Vagép a Szovjetunióból érkező személygépkocsikat itt vette át, és a magyar Ikarus autóbuszokat itt rakta szovjet vagonokra. Ezekben az években az Erdért-telepen közel kétezren, a mezőgazdasági termelőszövetkezetben kilencszázan, a Hungarofruct telepén mintegy négyszázan és a MÁV átrakóin közel hatszázan dolgoztak.
A leromlott kastélyt Jandek Ernő nyíregyházi építész tervei alapján 1988-tól ismét elkezdték felújítani. A tervező elképzelései szerint a földszinten klubhelyiség, szakkör és kiállítóterem, valamint múzeum, az emeleten pedig vendégszobák kaptak volna helyet. A munkálatok közepén, 1990 október 19-én az épület ismét leégett. Elpusztult a tető, kiégtek a padlóburkolatok, ajtók, ablakok. Kapott ugyan egy védőtetőt az épület, de a helyreállítás leállt. A munkálatok csak az 1990-es évek közepétől indultak meg újra, s napjainkban fejeződnek be.
A rendszerváltás utáni első választáson a nagyközség független polgármester mellett döntött, s azóta – immár a harmadik ciklusban – Révész László agrármérnök a nagyközség első embere, egyúttal 1990 óta a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közgyűlés tagja.
A község címere (Borosné Barabás Katalin alkotása)
A szüreti mulatság egyik résztvevője: Gargya Béla (1946)
Egy osztály Makláriné Ica nénivel (1956–57)
Almaszedő brigád (balról): Szabó Károlyné, Koi Róza, Révész G. Bertalanné, Szabó Ferenc, Bóka Józsefné, Bóka József, Szabó Albertné, Révész N. F. Balázsné, ismeretlen, Révész J. Bertalanné, Fehér Sándor, Tóth Sándor, Révész Balázs, Révész J. Gyula, (középső sor): Nagy Béláné, Révész Sándorné Eta, Gargya Ferenc, Révész N. Gy. Áronné, Keszthelyi Elekné, (felső sor): ismeretlen, Furda Ferencné, Szabó Éva, Révész N. Gy. Ilona, két ismeretlen (1960-as évek)
A téesz alapítóinak egy csoportja. Ülnek (balról): Révész B. Ottó, Révész J. Benjamin, Szabó Elek, Battyáni Lajos, Lakatos Bertalan, Révész Ferenc, Csontos Bertalan. Állnak (balról): Jakab József, Szabó Balázs, Barabás András, Csontos Bertalan, Vilmán György, Révész P. Tamás és Rimár József
Szénaporciózás a téeszben, Vilmán János és Fancsali András (1960-as évek eleje)
A zárszámadó közgyűlés résztvevőinek egy csoportja (1961)
A téesz zárszámadó közgyűlésére készül az ebéd (balról): Kepics Barnáné, Kepics Józsefné, Révész Kálmánné, Révész V. Bertalanné, Révész B. Béláné, Révész Balázsné, Révész Borbála,Szabó Mártonné, Révész M. Elekné (1961)
Az énekkar az 1960-as évek elején. Vezényel Vass János
A volt cigánytelep egy putrija (1971)
Óvodaépítés társadalmi munkában
A téesz első helyezett lövészcsapata a megyei versenyen. Révész Kálmán elnök (guggol), Katkó Gyula edző és Márkus Balázs elnökhelyettes. Ülnek (balról): Battyány Lajos, Révész Béla, Fülöp Károly, Bardi István és Szabó Barna
A focicsapat (balról): Kocsis Pál, Bakó Gyula, Révész N. Gy. Balázs, Bíró Béla, Újlaki Sándor, Szilágyi Gábor, Izsák László, Szabó János, Tóth János. Ülnek: Gazdag István, Révész Béla, Pataki László (1940-es évek)
