Tiszavárkony Összefoglaló
Tiszavárkony
Összefoglaló
Összefoglaló
A Tisza jobb partján fekvő község gazdag történelmi múlttal rendelkezik. Avar kori és Árpád-kori régészeti lelőhelyeit számon tartják. Történelmi dokumentumok is alátámasztják a szájhagyományban napjainkig élő, a helyi történelmi tudatot erősítő, a helyhez kötődő események emlékét: a középkorban királyaink itt keltek át a Tiszán vagy éppen itt találkoztak alattvalóikkal, ellenfeleikkel. Várkonyban találkozott Endre király és Béla herceg, Mátyás király és Szilágyi Mihály, itt kelt át a Tiszán Dózsa György is felkelőseregével. A település az átvonuló hadaknak később is az útvonalába esett. A török korban a szomszédos Varsány elvesztette mezővárosi rangját, de Várkony jelentősége is fokozatosan csökkent. A XVIII. század elején már újra kellett telepíteni a helységet.
Várkony telepítő földesura a Pély Nagy család lett. Bár a benépesülés során kisnemesek is érkeztek a faluba, nehezen tudták státusukat megőrizni. A földesúr jobbágyai munkájára számítva fokozatosan fejlesztette majorságát. 1771-ben nyolc egész telkes, három háromnegyed telkes, tizenhat féltelkes és tizennégy negyedtelkes jobbágycsalád élt a faluban. A házas zsellérek száma kilenc, a házatlan zselléreké kettő.
A XVIII. században nemcsak a község igazgatását kellett helyreállítani, de szükséges volt az egyházszervezetek kialakítása is.
A ma is álló templomaik felépítésére a XIX. század elején került sor. Földesuraik ebből kivették részüket. A középületek építése, javítása, fenntartása mindig nagy gondot jelentett a szerény anyagi tehetséggel rendelkező falunak. Állami támogatást csak a XX. századi nagy építkezésekhez nyert a település. A külső segítségre nagy szüksége volt a községháza, az iskola építésekor.
A XIX. században az ide kerülő új földesurak saját birtokukon is építkezésekbe kezdtek. Ekkor épült a Böszörményi-, a Domokos, a Fehér-kastély. A jobbágyfelszabadítás új helyzetet teremtett a faluban. Hatása az 1870-es években már jól látható. A korábbi nagybirtokok meggyengültek, gyakran új tulajdonos kezére kerültek. Ezek azonban már nem helyben élők, gazdálkodók voltak. A birtokaikat gazdatisztjeik irányították.
Míg a gazdasági életbe a nagybirtokosok szóltak bele, addig a szellemi élet irányítása a lelkészek kezében volt. Különösen jelentős volt azon papok szerepe, akik több évtizedig tartózkodtak a településen. Az egykori kisnemesek és jobbágyok, csaknem azonos jogi és gazdasági helyzetük folytán, hasonló életmódot és gazdálkodást folytattak. Egyre többen váltak földnélkülivé. A falu társadalmi rendjének kereteit a XX. század fordulójára már szétfeszítették a szociális gondok. Ebből kivezető utat az időközben elkezdett ár- és belvíz-szabályozási munkák jelentettek. A tiszai gátépítés, a Gerje-Perje lecsapolása több száz helybelinek adott munkát. Később a Tápióhoz és más vidékekre is elszegődtek földmunkára a várkonyi kubikosok.
A XX. század második felében Budapest és Szolnok iparosítása révén juthattak munkához a várkonyi emberek. Ez ingázással és elköltözéssel járt. Jelenleg a község lakosainak nagy többsége eljár a faluból dolgozni. Így alvófalu lett a település.
A külterületen kialakult lakott helyek (szőlők, tanyák) a korábban ide húzódott szociálisan hátrányos helyzetűek közösségei. A falu értelmiségi és hivatalnokrétege más településekről érkezőkből alakult ki. Szolnok közelsége miatt a város nemcsak elvonja az embereket, de másoknak munkalehetőséget kínál a község.
A hagyományos paraszti kultúra – a falu lakosságának szerény anyagi helyzete miatt – nem mutatott különleges jegyeket. Az Alföldi ember életmódjára, kultúrájára általában jellemző képet rekonstruálhattunk a XX. század első felére vonatkozólag. Napjainkra már ez a kép is feledésbe merült, és az újabb hatások eredményeként egy átalakuló, egységesülő, falusias arculatát elvesztő kultúrát találunk Tiszavárkonyban.
