Falu a magasparton

Teljes szövegű keresés

Falu a magasparton
Tiszavárkony a Tisza jobb partján, Szolnoktól tizenhét kilométerrel lejjebb fekszik. Területe 6253 katasztrális hold (35,62 négyzetkilométer). A községgel szomszédos települések: északon Tószeg, délen Vezseny, nyugaton Jászkarajenő, keleten Rákóczifalva. Ez utóbbival természetes közös határa a Tisza folyó. A térség központjába, Szolnokra Tószegen keresztül vezet az út, bár régebben a várkonyi réven átkelve, Rákóczifalvát és Szandaszőlőst érintve hamarabb érték el a várost. A szomszédos Vezsenyen, Tiszaföldváron át Cibakházát 21 kilométerre érték. Ma Tiszavárkony bekötőúttal csatlakozik a Szolnok–Kiskunfélegyháza közúthoz. A leágazás Tószegnél van. A község határában fut a Szolnok–Kiskunfélegyháza vasútvonal is, de állomása a falu belterületétől mintegy négy kilométerre található.
A falu lakóinak száma 2001. január 1-jén 1723 fő volt. Közigazgatásilag Jász-Nagykun-Szolnok megyéhez tartozik. A szolnoki agglomeráció része. Élővize a Tisza és az abba folyó Perje-csatorna. Településünk a Szolnoki ártér kistájon fekszik. A Tisza az, amely a történelemben, napjainkban és minden bizonyára a jövőben is meghatározza a vidék és a település arculatát.
Igen, a Tisza, amelyet népünk apraja-nagyja ismer. Amelyről annyi dal, annyi vers született, annyi festmény készült. A szőke Tisza az utazót napjainkban is elgyönyörködteti, de a Tisza az is, amelyről tudni, „zúgva-bőgve törte át a gátat” – hogy Petőfit idézzem. A Tisza az, amely az ezeréves államiságát ünneplő ország népét most is figyelmeztette a természet örök törvényére: a természeti egyensúlyt nem lehet megbontani. Az itt lakóknak szimbiózisban kell élniük a folyóval.
Amikor kimondjuk ezt a szót, a Tisza nevét, kevesen gondolnak arra, hogy ez az egyik legrégibb földrajzi nevünk. A Kárpát-medence és azon belül az Alföld kialakításának egyik meghatározó természeti ősereje a Tisza. A földfelszín évmilliók alatt nyerte el mai formáját süllyedések, vetődések, törések és feltöltődések révén. A tenger borította táj a pleisztocén korban (mintegy egy-másfél millió évvel ezelőtt) szárazfölddé változott. A vetődések és süllyedések árkaiban kialakultak a folyómedrek, amelyek aztán a hegyekről lezúduló csapadékot gyűjtötték össze.
Az Ős-Tisza ekkor még a maitól keletebbre folyt. Aztán, mintegy nyolc-tízezer évvel ezelőtt, sorozatos mederváltoztatás és futásirány-módosítás után elérte, illetve megközelítette a mai vonalát, amelyet, különösen a Szolnoktól délre fekvő területeken, máig is megtartott. Közben a mélyebb felszíneken (mint például a Borsodi, a Hevesi vagy a Szolnoki ártér) erőteljes felszín-átalakító munkába kezdett.
A Tiszavárkony környéki táj domborzati képét és felszíni formáit alapvetően a futásirányát többször is változtató Tisza határozta meg: elhagyott folyómedrek, morotvák, régi erek hálózata teszi mozgalmassá a felszínt, amelynek nyugati peremén egy-három méter vastag ártéri lösz, illetve a szél munkájának nyomát jelző homokformák is megjelennek.
A Szolnoki ártér részét képező Tiszavárkony határát a kistáj más részén is előforduló talajféleségek borítják. Az ártéri jellegnek megfelelően magas a löszön vagy az alluviumon képződött, nehéz mechanikai összetételű (agyag vagy agyagos vályog) réti és réti öntéstalajok részaránya, a falu északnyugati határában nagy területeket fed a mélyben sós réti csernozjom is.
A felszíni vizek között a Tisza mellett meg kell említenünk a Gerje-Perje vízfolyást. Ez utóbbi előbb Tiszavárkonynál, majd a szabályozás után a szomszédos Tószeg mellett vezette be az általa összegyűjtött vizet a folyóba. Tószegnél volt tehát az egyik fok, amely hol bevezette a vizet a folyóba, hol pedig, ha az megáradt, ki is juttatta a vízfelesleget az anyamederből az ártérre. A magasabb felületek így biztosíthattak lakóhelyet az embernek. Tiszavárkony tengerszint feletti magassága kilencven méter. A környék éghajlatát a meleg, száraz időjárás jellemzi. A kistáj évi középhőmérséklete 10,2–10,3 Celsius-fok. A legmelegebb nyári maximum sokévi átlaga 34,4 Celsius-fok, a leghidegebb téli maximum mínusz 17 Celsius-fok. A napsütéses órák száma 2020 körüli. A nyári napfénytartam 800–820, a téli 185–190 óra. A fagymentes időszak október 20. körül ér véget. Az utolsó tavaszi fagyok április elején várhatók. Ez a kistáj az ország legszárazabb vidékei közé tartozik. 480–500 milliméter csapadék esik évente, ebből a vegetációs időszakra 280–290 milliméter jut. A talajvíz átlagos mélysége négy-hat méter. Az átlagos hóvastagság 15-16 centiméter. Hótakaró 33-34 napig fedi a tájat. Az uralkodó szélirány északi, északkeleti és nyugati.
A kistáj növényföldrajzi szempontból a tiszántúli flórajárásba tartozik. Erdeiben bokorfűz, kőris és éger, tölgy, kőris, nyár és szilfák találhatók. Külön figyelmet érdemel a Fűz-erdő, Fűz-kert a várkonyi Tisza-parton, szerepe jelentős volt az itteniek életében még a XX. század első felében is. A folyóparti erdők fáira, bokraira ligeti szőlő, vadkomló, süntök és gyepűtök, fátyol fut fel, az aljnövényzetet zömmel a szeder és az óriáscsalán alkotja.
Tiszavárkony állatvilágát is az erdők, mezők és a víz jelenléte határozza meg. Gazdag a madárvilága (kanalas gém, üstökös gém, szürke gém, békászósas, kis kócsag, bakcsó, kárókatona, egerészölyv, héja, vörös vércse, kabasólyom, barna kánya, fülemüle, barátkaposzáta, vörösbegy, erdei pinty, berki tücsökmadár) és kisvadak (nyest, menyét, vidra, vízi denevér, erdei cickány) is jellemzik. A folyóban található halak a pontyfélék, a csuka, a keszeg, a harcsa, a márna, a kecsege, hogy csak a legismertebbeket említsük. Különleges látvány a „tiszavirágzás”, egy kérészfajta egynapos násza.
A várkonyi ember hasznosította a rendelkezésére álló területet, élt a természet adta lehetőségekkel. A vadon termő növényeket felismerte, a vadállatok tulajdonságait megismerte, a talajadottságokat, a vízjárási viszonyokat és az éghajlati körülményeket figyelembe véve alakította ki gazdálkodását, amelybe az ártéri a legelő- és a szántóföldi gazdálkodás egyaránt beletartozott. Jellemző szántóföldi növénye a búza, őszi árpa, kukorica, cukorrépa, de szőlőművelést is folytatott. 1866-ban a 6291 holdból 3545 volt a szántó, 1445 a legelő, 529 a rét, 276 a szőlő, 497 katasztrális hold a hasznavehetetlen terület. Száz évvel később, 1966-ban 4701 katasztrális hold volt szántó, 404 legelő, 75 rét, 56 szőlő, 606 katasztrális hold volt a művelés alól kivett terület.
A falu szinte megbúvik a Tisza kanyarulatában. A belterületről kivezető utakra merőlegesen futnak a dűlőutak. A legnagyobbak a Tószegi út és a vasúthoz vezető út, utóbbi a Pecek sarki-kiserdőnél Vezseny felé is elágazik. A vasút menti tanyák szomszédságában találjuk a Tiszavárkonyi-szőlők nevű külterületi lakott helyet, a község belterületétől csaknem nyolc kilométerre, Jászkarajenő szomszédságában alakult ki.
A faluból kivezető út bal oldalán feküdtek a Kis-földek, amelyek a református templom építésében játszottak fontos szerepet. A dűlőutak mentén tanyahelyek sorakoznak (Fehér-tanya, Sárközy-tanya, Szodorai-tanya, Miskolczi-tanya, Szűcs-tanya, Róth-tanya). Ezeket mindig a tulajdonosukról nevezték el. A földeket is így jelölték (Kormosék földje, Berkó-dűlő, Kanta-dűlő). Külön számon tartották a jegyző földjét, a város földjét és az egyház földjét (Pap földje, Kántor földje, Kántor úr árka). A tanyához bevezető utat is annak alapján nevezték el, hogy kinek a rámpája (átjárója, bejárója) volt (Marosiék rámpája, László Bálinték átjárója).
A tanyák körül szántóföldek húzódtak. Ezen a területen alakították ki egykori tulajdonosaik a két Markbreit-majort és építették fel a Szalay-kastélyt.
A határ jellegzetes épületei voltak a csárdák. Mint például a Cserepes csárda, amely jó szolgálatot tett a Várkonyi-szőlőkbe, a karai pusztára vagy Tiszajenőre igyekvőknek.
A Vezseny felé vezető út mentén, a köztemető után áll a Bádogjézuska. A legeltető állattartás emlékét őrzi a Járás, vagy Gulyajárás. Ez a legelő a vasút felé feküdt, ahol az emberek emlékezete szerint nem volt még egy fa sem, csak egy kút, ahol ittak és deleltek a jószágok. A Tószegi út és a Tisza közötti rész a Várkonyi felső-rét, amely, ha megöntötte az áradás, bőségesen biztosított szénát az állatoknak. A folyó partján több nevezetes hely van. Itt végigsétálva átélhetjük Tiszavárkony egész történetét.

A községbe vezető út

Házsor a Tisza-parton

Magaspart a község szélén: a Sárga-part, 1958 (Fehérvári Miklós albumából)

Tisza-parti erdőrészlet

A Bádogjézuska: út menti kereszt a Tisza-gáton

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT