Kitekintés a XX. század második felére | Száz Magyar Falu

Kitekintés a XX. század második felére

A szovjet csapatok bevonulása alapjaiban megváltoztatta a községi politikai viszonyokat. A megszálló csapatok összegyűjtötték a falubeli férfiak egy részét, egyes források szerint 175 embert, és kényszermunkára hajtották el őket. Már 1944 novemberében létrejött a Magyar Kommunista Párt helyi szervezete.

Az igen korán megalakult nemzeti bizottság a kommunista párt és a szakszervezetek négy-négy küldöttjéből állt össze 1944. december 27-én.

A nemzeti bizottság kommunista párti tagjai Vincze János, Jenei László, Nemes Pál és Ivicz József voltak. Az alpári szakszervezet részéről Kürthi Mihályt, Repáruk Józsefet, Tar Ferencet és Kopjás Bélát küldték a bizottságba. Az ülésről készült jegyzőkönyvet Magyar István és Terecskei Mátyás alpári szakszervezeti vezetők írták alá.

Ugyanezen a napon egy másik jegyzőkönyvet is készítettek, amely a községi tanácsba delegált tagok megválasztásáról szólt. A négy tanácstag Magyar István, Vikor Rókus (kommunista részről), Magyar László és Bársony Gáspár (szakszervezeti részről) lett. Feltűnő, hogy az egyik jegyzőkönyvet szakszervezeti vezetőként aláíró Magyar István a másik jegyzőkönyvben mint kommunista párti jelölt szerepelt.

A helyi társadalom politikai viszonyait egyoldalúan tükröző, csonka községi képviselő-testület 1945. január 14-én kezdte meg munkáját. Január folyamán létrejöttek a demokratikus pártok (Független Kisgazdapárt, Szociáldemokrata Párt, Nemzeti Parasztpárt) alpári szervezetei is. Ennek megfelelően május 24-én újjáalakult a falu negyvenfős képviselő-testülete, ahová már valamennyi párt delegálhatta tagjait. Nem meglepő, hogy a bírói tisztséget az imént említett Magyar István kapta meg.

A földosztásra 1945 március–áprilisában került sor. A helyi földigénylő bizottság által készített felmérések alapján 296 alpári és 224 újfalusi igénylőnek összesen két és félezer katasztrális hold földet osztottak szét. 1945 novemberében megalakult a földművesszövetkezet, amelybe később a helyi Hangya szövetkezetet is beolvasztották. Az alpári és az újfalusi szövetkezetek egyesítésére 1955-ben került sor. Az ekkor megalakult Alpár és vidéke körzeti földművesszövetkezet 1964-ig működött önállóan, majd beolvadt a kiskunfélegyházi szövetkezetbe.

Az 1940-es évek második felében az országos politikai eseményekkel párhuzamosan a községben is felszámolták a demokratikus politizálás intézményeit, lehetőségeit, és a falu vezetése hosszú időre az 1948 júniusában a községben is megszervezett MDP-be tömörült kommunisták kezébe került. Az 1950-ben megalakult községi tanács összetételében az „új rend” híveinek kizárólagos jelenléte tükröződött.

Az 1940-es évek végén megjelentek a „mezőgazdaság szocialista átszervezésének” első termékei, a bimbózó termelőszövetkezetek. 1949-ben Alpáron Előre Termelőszövetkezeti Csoport, Újfaluban Tiszaújfalui Tisza Termelőszövetkezet alakult meg.

Az 1956. évi forradalom budapesti eseményeit a helyiek sem szemlélték tétlenül. Október 24-én Vankó Sándor hadnagy nyolc katonával Félegyházáról Alpárra érkezett, három gabonaraktárt őriztek, és folyamatosan járőröztek. A következő napon röplapok jelentek meg az utcákon. Az október 26-án lezajlott félegyházi tüntetés egyik főszereplője az alpári Varga Oszkár szűcsmester volt, aki a tanácsháza hangosbemondóján keresztül beszédet intézett a tömeghez. Egyik vezetője volt annak a küldöttségnek, amely behatolt a félegyházi rendőrségre és pártbizottságra. Forradalmi tevékenységéért 1957. december 16-án három év börtönre, háromezer forint vagyonelkobzásra és három év jogvesztésre ítélték.

Az októberi napokban több nagyszabású tüntetés zajlott le Alpáron. Az egyik fölvonulást Varga Vince, Csikós János, Bakos Imre és Bozsik Ferenc kezdeményezte. A tömeg előtt Ivicz Bálint szabómester haladt lóháton.

A tüntetésen az említetteken kívül Czimmer Illés, Cinege József, dr. Papp Miklós, Magyar József, G. Marton József, Korgyik András és sokan mások is részt vettek. Eltávolították hivatalából a tanácselnököt és leváltották a községi tanácsot. Megalakult a nemzeti bizottság, elnökévé Kása Andrást választották. Létrehozták az ötvenöt tagú nemzetőrséget. Kopjás Mihály éjszaka vasfűrésszel lefűrészelte a helyi pártház tetejéről a vörös csillagot. November 1-jén a nemzetőrség fegyvereket kapott Kiskunfélegyházáról. Miután nyolc géppisztolyt Vankó hadnagy foglalt le, a nemzetőrök kezén húsz karabély maradt.

A forradalom leverése után Alpáron is a megtorlás napjai következtek. Decemberben a járási karhatalom a helyi rendőrség, a régi MDP-tagok és az 1919-es veteránok bevonásával több razziát tartott a községben. Ezek során többeket őrizetbe vettek az októberi események főszereplői közül. Kürti Andrást, aki 1957 márciusában magánügyek miatt megfenyegette Szikszai István községi vb-titkárt, 1957. május 9-én hét hónap börtönnel sújtották. Kopjás Mihályt első fokon hat év börtönre, háromezer forint vagyonelkobzásra és öt év jogvesztésre ítélték. Börtönbüntetését a Legfelsőbb Bíróság 1958 márciusában három évre enyhítette.

Tiszaújfaluban Loczki Sándor főhadnagy vezetésével egy nyolcfős karhatalmi egység járőrözött 1956. október 24-étől kezdve, és védte a gabonaraktárat, a Holt-Tisza-ág hídját. Október 29-én itt is nagyszabású tüntetést tartottak a tanácsháza előtt, amelynek keretében eltávolították a kommunista jelképeket, és Bunovszki István párttitkár, illetve Kiss Sándor tanácselnök kiadását követelték. Loczki főhadnagy ezt megakadályozta, majd midőn beszédet intézett a néphez, az „elvtárs” kifejezésért lehurrogták, mire átváltott „polgártárs”-ra. A tüntetés megszervezésében Barcsa István, Szepesi István és Bársony István vállaltak kiemelkedő szerepet. A forradalmi bizottság tagjaivá Bársony Istvánt, Zsolnai Józsefet, Czimmer Illést, Kapás Jánost, Jusztin Istvánt, id. Ökrös Gergelyt, Zsigó Károlyt, Bársony Mihályt, Almási Mihályt, Vígh Istvánt, Olajos Ferencet, Pásztor Ferencet és Kacziba Sándort választották meg a templom előtti téren. A Nemzetőrség parancsnoka Olajos Ferenc lett. Tagjai: Farkas Mihály, Hegyi László, Pásztor István, Barcsa István, Zsolnai József, Barna János, Kacziba Sándor, Major Ferenc és Czimmer Illés. A téli megtorlás idején Újfaluban is többeket őrizetbe vettek.

Az alpári és az újfalusi termelőszövetkezetek megszervezésének legfontosabb időszakát az 1959–60 körüli esztendők jelentették. Az 1960 januárjában létrehozott Búzakalász és Árpád Mezőgazdasági Termelőszövetkezetek március 11-én egyesültek Búzakalász Tsz néven. A már említett újfalusi Tisza Tsz-hez előbb az 1960-ban alakult Kossuth Tsz, majd az 1959-ben létrehozott Petőfi Tsz csatlakozott. A nagyüzemi gazdálkodás lehetőségeinek kiteljesedését az 1952-ben alakított Alkotmány Tsz Tisza Tsz-hez történő hozzácsatolása jelentette 1971-ben. Ezáltal jött létre a rendszerváltásig meghatározó szerepű Tiszatáj Termelőszövetkezet, amely 4936 hektár földön gazdálkodott, és jelentősége főként a dohánytermesztés és a szarvasmarhatartás terén emelkedett ki. A 3461 hektáron gazdálkodó Búzakalász Termelőszövetkezet a szarvasmarhatartás mellett a szőlő-, gyümölcs- és zöldségtermesztésre szakosodott.

Az Alpár és vidéke Takarékszövetkezet 1958. június 27-én alakult meg 122 taggal. Taglétszáma egy évtized múlva megsokszorozódott (1540), és betétállománya ennek megfelelően 8,1 millió forintra növekedett.

A falubeli szabad, elsősorban női munkaerő lekötésére 1970-ben a Kecskeméti Szolgáltató Vállalat és a Kiskunfélegyházi Háziipari Szövetkezet egyaránt létrehozta itteni részlegét. Az 1970-es évek derekán előbbi 62, utóbbi 132 főt foglalkoztatott. Hasonló okokból hozták létre a félegyházi ruhaüzem tiszaalpári telepét 1973-ban.

A művelődési viszonyok fejlődésében fontos szerep jutott a közkönyvtár létrehozásának és az 1970-es években működésbe lépett kultúrház felépítésének.

Alpár és Tiszaújfalu több évszázados egymás mellett élés után 1973-ban egyesült közigazgatásilag, Tiszaalpár néven. A nagyközség infrastruktúrája az országos viszonyokhoz igazított mértékben fejlődött a XX. század utolsó harmadában. A fejlődés legfontosabb elemeit az utak és járdák kiépítése, az ivóvíz és villamoshálózat kiterjesztése jelentették.

1975-ben ünnepelték a falu „kilencszáz éves fennállását”. Alpár főterén felavatták az évfordulóra készített emlékművet. 1996-ban a községben jelentős ünnepségsorozatot tartottak a honfoglalás ezerszáz éves évfordulójának tiszteletére.