Templom és közösség

Teljes szövegű keresés

Templom és közösség
Amint a község történetéből látjuk, Újkígyós törzslakosságát szegedi eredetű katolikus családok alkotják. A falu és a római katolikus egyházközség története szorosan összefügg egymással. Takácsy Dénes esperes-plébános a plébánia létesítésének és a templom egy évszázados történetének fontosabb eseményeit összefoglaló kéziratában olvashatjuk, hogy az első telepesek 958 fős csoportjának már volt plébánosa és anyakönyveit 1816-tól vezették.
Az első plébános, Kőnig Ferenc Ókígyósról járt át, és ilyenkor idősebb Gera Józsefnél szállt meg. A szentmiséket a község kis házi kápolnájában, Makra Andrásnál végezte. Plébánosi kinevezése 1816. október 20-án kelt, és november 20-án már Búza Pál portáján, az ideiglenes iskolateremben misézett. 1817. április 4-én a temetőben a hívek keresztet állítottak, 5-én náddal bekerítették a plébánia kertjét, írja Takácsy Dénes. Ugyanebben az évben, július 18-án megtörtént a plébániaépület alapkőletétele is.
Az építkezést Czigler Antal gyulai származású építőmester végezte: október 11-én Kőnig plébános már be is költözhetett. A templomépítés dátumáról két adatot ismerünk. Egyes feldolgozások 1816-ra, mások 1818-ra teszik. Takácsy Dénes kézirata alapján a második dátum a hiteles, a falu temploma a plébánia udvarán 1818. szeptember 12–13-ra készült el. A kisméretű templomhoz, inkább kápolnához a kegyúr, gróf Wencheim József Antal tizenkétezer vályogot és kétezer kéve nádat adott, a hívek pedig kétkezi munkájukkal segítették építését, melyről nincs képünk, részletes leírásunk. Tulajdonképpen kis kápolna volt, vályogból, nádfedéllel. „A Kisaszszony napja utáni vasárnap, Szűz Mária neve napján a Mindenható Isten s a Szűzanya, Angyalok királynéja tiszteletére a megáldást speciális delegátus, Kricsfalussy Ferenc endrődi plébános esperes végzi…” – olvassuk Takácsy kéziratában. A szertartásban az akkori békéscsabai káplánok segédkeztek.
Az új templom megáldásán a környező településekből is részt vettek hívek. A szentbeszédet Bitskos János gyulai plébános mondta. Két harangja valószínűleg a korábbi házi kápolnának 1817-ben Kocsis András bíró által adományozott huszonkét fontos és a hívek közadakozásából öntött negyvenfontos harang volt, Szent Regina, illetve Szent József, a haldoklók pártfogója tiszteletére. Újabb harangról 1829-ből tudunk, amikor Lajcsák Ferenc váradi püspök megáldotta Horner Henrik váradi harangöntő munkáját.
Az első kápolnának 1817-ben, felesége halála emlékére a kegyúr szentségtartót, misekelyhet, ciboriumot, füstölőt, tömjéntartót, feszületet (pacificale) adományozott, ami bizonyára átkerült az új épületbe is. A templom patrónája a Boldogságos Szűz Mária, az Angyalok Királynéja volt. A patrónát a főoltáron festmény ábrázolta, amelyet 1844-ben újítottak meg.
A Mária-tisztelet is a szegedi kultúrkörből hozott örökség, hiszen annak szakrális központja az alsóvárosi Barátok temploma volt. 1824-ben született az a püspöki döntés, hogy a templom búcsúja Mária neve napján legyen. (Ez azóta is így van.) A főoltár egyszerű kivitelű lehetett, oltárszekrényét ugyancsak 1844-ben újították meg. Ekkor szereztek be hat oltárgyertyatartót fehér színben, minden valószínűség szerint fából és két aranyozott, kisebb gyertyatartót a szentségtartó mellé. Szintén 1844-ben Jézus feltámadását ábrázoló domborművet, úgynevezett faképet helyeztek el az oltárszekrény felett, ajtajára feszületet, de hogy hogyan, azt a leírásból nem tudjuk megállapítani. Mellékoltárról Takácsy Dénes feljegyzése 1826-tól tud. A templomnak orgonája is volt: 1823-ban az új plébános, Kubovics Antal elődje hagyatékából vásárolta meg a csabai templomét. A fenti évben történt javításáról is tudunk. (Kőnig Ferenc, az egyházközség alapító plébánosa 1823-ban, tüdővészben hunyt el.)
1820-ban a templom tetőzetét háromezer cseréppel fedték, és tizenkét padot állítottak be, ami azt jelentette, hogy a templom elkészülte után még nem voltak benne padok. 1827 szeptemberében a kegyúr kijavíttatta, és belülről kimeszeltette. A hívek adományai is gyarapították az elkövetkező években a felszerelését. 1823-ban gyóntatószéket állíttattak, 1826-ban Kraller József csabai lakos zsinóron függő öröklámpát, 1827-ben idősebb Locskai József Szent Flórián képet adományozott. (Szent Flórián a tűzoltók, a tűzzel dolgozók patrónusa, a tűz ellen az ő oltalmába ajánlották házaikat, javaikat a hívek.) 1828-ban Szabó Ferenc templomatya Szentháromság és Fájdalmas Anya-képet, Verner Erzsébet Pičtát adományozott, 1929-ben Páczelt György főjuhász Mária képet, Ecce Mater Dei (Íme az Isten Anyja) felirattal.
A templom kiseprését a községben élő egészséges koldusok végezték, ennek ellenében részesültek a hívek alamizsnájában. Fenntartásáról, rendjéről a templom curatora (gondnok vagy templomatya) gondoskodott. Lóval, kocsival rendelkező tekintélyes gazdának kellett lennie, mert az ő kötelessége volt a templom részére beszerzett bármilyen ingóságot saját kocsiján hazaszállítani. Munkájáért fizetést is kapott. A templom kisbírója fizetség nélkül látta el hivatalát. Ő volt a templom és a plébánia jövő-menő embere. A harangozó és a kántor az egyházközség fizetéses alkalmazottjaként működött.
Abban a végrendeletben, amelyben gróf Wenckheim József Antal örökösét a dohánykertészek szerződésének meghosszabbítására szólítja fel, kiköti, ha a község templomot kíván építeni a régi helyett, „az uradalommal egyesült erővel építtessék”. Az új szerződést az örökös, a kiskorú gróf Wenckheim Krisztina gyámjai 1853-ban a kígyósiakkal meg is kötötték, és 1856-ban a szükséges tégla helyben történt kiégetésével Léhner Mihály plébánossága idején megindult a munka. Az építőanyag értéke – a tégla, mész, fedélcserép, amit az uradalom biztosított – a 24 398 forintra rúgó költségek felét tette ki. Az épület tervezője az uradalom építésze, a már többször említett Czigler Antal volt.
Az egyhajós, a főbejárat fölött magasodó toronnyal ellátott szentegyház romantikus stílusú. A patrónáját, a Boldogságos Szűz Máriát ábrázoló főoltárkép Fischer Károly gyulai festő alkotása, aki a Gyulán inaskodó Munkácsy első mestere volt. A padok és a főoltár kiképzése hasonlít a vele csaknem egy időben készült gyulai Szent József-temploméhoz. Sajátos, másutt ritka jelenség, hogy a főoltáron az Oltáriszentség őrzésére szolgáló tabernákulum szekrény ajtajába van beépítve az örökmécs lámpája.
Az épület 1901-ben belső ornamentális festést kapott, amelynek művészi megoldása az úgynevezett nazarénus iskola jellegzetességeit mutatja; Kiss Alajos egri festő-tanár munkája. (Ez a Rómában működött iskola a középkori egyházművészet, elsősorban a quattrocento hagyományait követve hozott létre rangos egyházi műalkotásokat. A freskók keretdíszei szintén értékesek.)
A templom főhomlokzatán kétoldalt egy-egy falfülkében Szent Ferenc és Szent Vendel festett kőszobra áll, festésük naiv népi alkotásnak tűnik. Az épület előtt, a bejárattól jobbra az örökváltság emlékére emelt kőkereszt állt, ami az 1960-as évekre erősen megrongálódott. Lebontása után, 1965-ben, a község alapításának százötvenedik évfordulójára állították az újkígyósi hívek a mai feszületet. A kőkereszttel szemben, a bal oldalon, magas oszlopon Szűz Mária szobra állt. Sajnos ez a szobor is megrongálódott az idők folyamán, lekerült talapzatáról, és sajnálatos módon elkallódott. A templom harangjainak sorsáról a történeti fejezetben már szóltunk.
A templom előtti kereszten kívül, amint ez a katolikus községekben megszokott, Újkígyóson is több helyütt álltak keresztek. Harangozó Imre és Zsótér József a közelmúltban ismertették az egyházközség lapjában a most is álló feszületeket. (Nevüket az állíttatókról, illetve helyükről kapták: a Gazsó, Dragán, Gera, Pap, a Pacsika, az említett templom előtti, a zárdai, a Templom utcai temetői.)
Az egyházközséget 1816-tól napjainkig tizenkét plébános szolgálta. Az alapító Kőnig (Koenig) Ferenc (1816–1823) idején épült az első kápolna, a plébánia, ő kezdte el vezetni a plébánia háztörténetét, a Historia domust. Utódai Kubovics Antal (1823–1827), Takács Károly (1827–1836), Léhner Mihály (1836–1863).
Léhner Mihály 1805. július 25-én a Szatmár megyei Nagykárolyban született. 1829. szeptember 19-én szentelték pappá Nagyváradon. Szentjobb, Szentandrás, majd Gyula plébániáján volt káplán. 1836-ban került Újkígyósra plébánosnak. Amikor átvette az egyházközség vezetését, az uraságtól évi százötven, a községtől háromszáz váltóforintot, húsz hold szántóföld, hat hold kaszáló használatát, hat öl tűzifát, két akó bort és minden házaspártól két csomó dohányt kapott évente, amint ezt saját kezű feljegyzései bizonyítják. A későbbi években a papi föld területét húsz holddal megemelték, az uraság ezen felül „örökös grationaléul” évente adott még hat köböl búzát, árpát, csöves kukoricát és egy sovány sertést.
Léhner Mihály teológiai tanulmányai előtt jogi stúdiumokat folytatott, így érthető, hogy az előzőekben ismertetett népvének gyűlése, amelynek megalakítását és működésének engedélyezését nyilván az ő inspirációjára engedélyezte a földesúr, úgy működött, mint a szabad királyi városok tanácsa.
A népvének gyűlése tevékenységének korábbi ismertetésénél láttuk, a község fizetőképességének, ezzel jövőjének biztosítása mellett a testület számos, a jó erkölcsöket, a vallásos élet zavartalanságát biztosító intézkedést hozott, de sohasem csupán a büntetés volt a cél. Nagyon sokszor a még egy esély lehetőségét adta meg a grémium a vagyonát lassan eltékozló embertársának is.
A szegények támogatására, a rossz termés miatt megszorult gazdák kisegítésére Léhner takarékmagtárt hozott létre, majd az 1850-es években takarékpénztárt. Gondja volt a jövő generációra is: az ő idejében épült (1839-ben) az új iskola az uradalom segítségével. A község fuvart, gyalog napszámot adott az építkezéshez. Nem véletlen, hogy az 1842-es községi Rendtartás elsőként éppen az iskolába járást szabályozta, előírva, hogy a szülőknek, figyelemmel a nagyobb gyerekek fizikai erejét is igénybevevő mezőgazdasági munkákra, mikor kell mindenképpen elküldeni az aprónépet tanulni.
Az elhagyatott plébánia és templom rendbetétele mellett Léhner plébánosnak volt mindig ereje a rábízott hívekkel is foglalkozni. Nemcsak a lelkek épülésével törődött, ha kellett, orvos híján gyógyította hívei testi bajait is. „Tudott erélyes, egyben jóságos lenni, nagy életbölcsességgel” – írta róla késői utóda, Takácsy Dénes. Amikor híveitől távol meghalt, nem akarták elhinni, csak miután földi maradványait hazahozatták, győződtek meg a pótolhatatlan veszteségről.
Léhner Mihályt hasonlóan nagy egyéniség, Göndöcs Benedek követte, aki 1863–1873 között egy évtizedig volt Újkígyós plébánosa. Előzőleg már káplánként működött itt, majd Wenckheim József Antal udvari papjaként kiskorú leányának egyik gyámja volt. Az ő jó szívének, segítőkészségének példájára lett a felnőtté növekedett grófkisasszony az ország egyik leggazdagabb birtokosaként a megye egyik legbőkezűbb adakozója.
Göndöcs Benedek is gazdálkodni kényszerült, hogy szerény jövedelmét kiegészítse. Ő azonban az okszerű gazdálkodásra és a nép nevelésére helyezte a hangsúlyt: pártolta és szorgalmazta például a méhészkedést, ami nem nagy befektetéssel jelentős jövedelemkiegészítés lehetett a gazdáknak. Mint már említettük, az általa feltalált és róla elnevezett kaptár országos népszerűségre tett szert mint olcsón előállítható, praktikus szerkezet. A szójabab meghonosítását is kezdeményezte hívei körben, igaz, a drága pénzen meghozatott értékes magokból kikelt növény termését a disznókkal etették fel a gazdák. Ő is végzett gyógyítómunkát, különösen sokat küszködött a maláriával. Egyik orvos kortársa írta le egy újságcikkben a reggelenként pálinkába oldott „china kéregből készült” gyógyszerért felsorakozó jó kígyósiak esetét, akik az ingyen féldeciért a keserű ízt is elviselték. Amikor Göndöcs rájött a csalafintaságra, beszüntette a medikamentum kimérését, és egy csapásra megszűnt a malária a faluban.
A parókiáján tartott házi gyógyszertárában nemcsak gyógynövények, hanem patikában készült orvosságok is voltak, amelyeket ingyen bocsátott a hozzá forduló betegek rendelkezésére. A kígyósi hívei körében pusztító népbetegség, a tüdőbaj ellen annyit tehetett, hogy a betegeket kifektette zsúfolt házaik tornácára, nappalra és éjjelre egyaránt. Igyekezett őket elkülöníttetni a hozzátartozóktól, akik így kevésbé voltak kitéve a fertőzés veszélyének. (Ez a gyógymód hosszú ideig tartotta magát a tbc kezelésében.) 1873-ban Göndöcs Benedeket gyulai plébánossá nevezte ki a nagyváradi püspök. 1894-ben bekövetkezett hirtelen haláláig Gyula mellett Újkígyóson is tovább folytatta áldásos tevékenységét. Gyulán katolikus Tessediknek nevezték: szolgálta a közt, nevelt, szépítette a várost, két cikluson át országgyűlési képviselő is volt.
Göndöcs Benedeket Széchényi Lajos (1873–1898), Tárkányi Péter (1898–1910), Barabás György (1910– 1911), Kovács Márton (1911–1937), Takácsy Dénes (1937–1966) követte a plébánosok sorában. Takácsy Dénes már említett kéziratos munkájából ismerhetjük meg a plébánia születésének és a templom első száz esztendejének történetét. Példamutató alapossággal vezetett Historia domusa számos községtörténeti, művelődéstörténeti, szakrális néprajzi adatot őrzött meg. Hosszú plébánoskodása idejére esett a második világháború, az ő idejében (1945-ben, a földreform során) vesztette el az egyházközség javadalmi földjeit, 1948-ban pedig az egyházi iskolák államosításával iskoláit is. Az államosítás elleni püspöki pásztorlevél felolvasásával buzdította híveit az önkényes állami intézkedéssel szembeni tiltakozásra. 1966-ban nyugdíjba vonult, 1973. augusztus 5-én halt meg, 79 éves korában, papságának 57. évében. Gyenes Mihály piarista plébános követte 1966 és 1980 között. Ebben az időszakban került sor – 1977-ben – a templom belső festésének megújítására. Szívélyes, szeretetreméltó egyéniségű plébánosukat, „Miska atyát” őszintén szerették hívei, későbbi állomáshelyén, a békéscsabai plébánián is gyakran felkeresték. 1980 óta Szigeti Antal áll a plébánia élén. A parókia felújítása, a közösségi élethez szükséges helységek kialakítása, a templomtorony keresztjének saját kezű helyreállítása, a háborúban elvitt harang pótlása fűződik a nevéhez. Egyházközségünk címmel, havonta megjelenő (immár IV. évfolyamánál tartó) nyomtatott újság felelős szerkesztőjeként munkatársaival igényesen tájékoztatja híveit az egyházközség és a katolikus világ híreiről. 1989-ben kezdeményezésére indult a mai Szent Erzsébet Szeretetotthon építkezése. Az akkori Egészségügyi Minisztérium pályázatán az egyházközség kétmillió forintot nyert. Ez volt az induló tőke. Az épülethez szükséges vályogot helyi, vidéki, magyar és külföldi felnőttek és diákok munkájával sikerült kivetni. 1990 tavaszán el is kezdődött az építkezés a templom mögötti, a község által adományozott telken. Az otthon belső zárt udvarral rendelkező, kvadrumos épületét Bánfi Zsolt újkígyósi építész tervezte, és a kivitelezés műszaki ellenőri feladatait is ő látta el. A további minisztériumi támogatás, a megye, a község és a hívek adományaiból elkészült épületet Gyulay Endre megyés püspök 1991. december 1-jén szentelte fel. Ekkor még csak az épület földszintjén levő szobák készültek el, a padlástér beépítése 1994-ben fejeződött be.
Az otthon az egész országból fogad bentlakókat, most száz fő elhelyezésére van lehetőség, akiket harmincöt főállású dolgozó lát el. Szép kápolnája különösen a nehezen mozgó idős emberek lelki gondozásában játszik fontos szerepet.
Ugyancsak 1991-ben került sor a kárpótlás során egyházi tulajdonba viszszakerült volt tanítói szolgálati lakásból kialakított Ipolyi Arnold Népfőiskola felszentelésére. Ipolyi Arnold, tudós nagyváradi püspök, a magyar mitológia kutatója – fából faragott szobra az intézmény udvarán áll – szellemi hagyatékához híven az egyesületként működő intézmény a magyarságismereti, a helytörténeti, honismereti, a néprajzi kutatást szolgálja. Rendezvényein ismert kutatók, Erdélyi Zsuzsanna, Kiszely István és sokan mások tartottak előadást. Vezetője Harangozó Imre néprajzkutató, a helyi hagyományok, de különösen a csángó nép néprajzának, múltjának kitűnő ismerője. A gyimesi és moldvai magyarok archaikus imádságaiból, ráolvasásokból, kántálókból összeállított, 1998-ban megjelent „Krisztusz háze arangyosz…” című könyve a nemzetközi szakközönség érdeklődését is felkeltette. A népfőiskola saját kiadványsorozattal is dicsekedhet, berendezése, néprajzi gyűjteménye is figyelemre méltó.
Az újkígyósi katolikusság szakrális néprajzának módszeres feldolgozásával még adós a kutatás. Bálint Sándornak a szegedi nagytáj hagyományait feldolgozó munkája hivatkozik ugyan a faluból mentett adatokra, de ezek csupán jelzései annak, milyen is lehetett a közösség vallásos hagyományvilága. Már az 1842-es Rendszabályok néhány fontos információval szolgál. Eszerint a vasár- és ünnepnapok, valamint a község fogadott ünnepeinek megülését szigorú előírás szabályozta. A vasárnap megszentelését szolgálta a szombat fél ünnep jellege. E napon a déli harangszóig mindenkinek haza kellett térnie a mezőn végzett munkából – a fuvarozásból a kora délutáni vecsernyére szólító harangszóig. Otthon a gazda még folytathatta munkáját, nehogy vasárnapra maradjon.
A szombat délutáni vecsernyén minden családból legalább egy családtag köteles volt részt venni. A szombat délutáni mezei munkák tilalmát részint „a Boldogságos Szűz tiszteletére, hogy hathatós közbenjárása által a veszedelmes jég csapásoktul oltalmazzon”, részint azért fogadta meg a község, nehogy a szombaton elvégzendő ház körüli munkák vasárnapra halasztása miatt valaki munkával töltse azt, elmulasztva a szentmisén való részvételt.
A vasárnapi reggeli szentmisén büntetés terhe alatt köteles volt mindenki jelen lenni, helyette dolgozni, kocsmázni, kártyázni, vadászni ugyancsak szigorú büntetés terhe alatt tilos volt. (A büntetés a múlt század közepén lehetett pénzbeli vagy akár elzárás is.) A kora délutáni vecsernyén és az annak keretében tartott keresztény tanításon, ha a szülők otthon maradtak is, tíz éven felüli gyermekeik kötelesek voltak részt venni. (A leányok egész évben, a fiúk pedig mindszenttől Szent György napig.) A vecsernye után tartott iskolai előadásokra senkit sem kötelezett a rendtartás, de ha ezt az időt a férfiak a kocsmában töltötték, pénzbüntetésre, a kocsmában a tánctól való eltiltásra vagy fogságra ítélhették az elöljárók. A templomban rendbontókat, oda részegen bemerészkedőket ugyancsak kemény büntetéssel sújthatták a statútum szerint.
Az egyházi év két nagy ünnepét, a karácsonyt és a húsvétot megelőző, előkészítő adventi, nagyböjti időszakban, mint korábban már utaltunk rá, mindenféle lármázás, muzsika tilos volt.
A vasárnapok, a karácsony, a húsvét, a pünkösd és az egyházi naptár más ünnepei mellett a község fogadalomból megünnepelte Páduai Szent Antalnak (június 13.), a szegedi dohánykertészek és paprikatermelők védőszentjének napját, valamint Illés prófétáét (július 20.), aki az időjárás egyik patrónusa. Tiszteletük is a szegedi hagyományvilágban gyökerezik. Idézzük fel a kígyósiak Szent Antalhoz intézett szép XIX. századi imádságát (Harangozó Imre gyűjtötte és tette közzé): „Könyörögj érettünk Páduai Szent Antal, hogy méltók lehessünk Krisztus ígéreteire!
Könyörögjünk!
Irgalom Istene! Ki megkönyörülsz néped ínségén s a hozzád kiáltónak esedezését meghallgatod! Leborulva könyörgünk királyi szent széked előtt, tekints reánk kegyelmesen ’s Páduai Szent Antal esedezése által oltalmazd dohány ültetvényeinket s minden mezei ’s kerti veteményeinket az ártalmas férgek, ’s kártékony bogarak pusztításától. Őrizd meg határunkat a jégesőtől, aszálytól, viharoktól és minden elemi csapástól, hogy megismerhessük hozzánk való jóvoltodat! Páduai Szent Antal könyörgése által, a Szentháromság egy Isten irgalma, jósága ’s kegyelmének áldása legyen kezeink minden munkáján.
Legyen dohány ültetvényeinken, mezei és kerti veteményeinken, ’s maradjon velünk most és mindörökké!
Ámen.”
A kígyósi kertészség katolikus közössége ugyancsak az anyaváros, Szeged tradícióinak ihletéséből rendszeresen felkereste a radnai és a szeged-alsóvárosi „Havi Boldogasszony búcsúit”. A radnai búcsújárásról szóló ismereteket Harangozó Imre dolgozta fel Radna fényes csillaga című könyvében. Tőle tudjuk: a község benépesítése után lakói továbbra is rendszeren felkeresték a híres Mária-kegyhelyet. 1853-ig, a „nagyvasút” elkészültéig gyalogosan, keresztjük alatt tették meg az utat. A Budapestet Brassóval összekötő vasút megnyílta után Szabadkígyóson vonatra szálltak Aradig utazva, onnan az „arad-hegyaljai” vasúton mentek Radnáig. A vonattal történő utazással már megszűnt a keresztaljak közös indulása is, és kisebb csoportokban, rokon famíliák mentek együtt.
A nagyobb tömeget megmozgató zarándoklat az első világháborúig volt rendszeres; az utolsó búcsús menet 1918-ban indult, s a trianoni béke után – jórészt politikai okokból – végleg megszakadt a tradíció.
A búcsúsok ismerős szállásadóknál helyezkedtek el, körbejárták a kegytemplomot, szép énekükkel köszöntötték a Szűzanya kegyképét és a mellékoltárokat is. A közös misehallgatás, szentségekhez járulás, a keresztút elvégzése minden búcsú elmaradhatatlan része volt. A hazatérés előtt megvették a „búcsúfiát”, majd felhangzott a templomban az „elbúcsúzó ének”, és elindultak hazafelé. Hazaérve a templomukban misét hallgattak. Otthonukban meglátogatták őket a rokonok, ismerősök, szomszédok. Ekkor került sor a búcsúfia átadására (imakönyv, szentkép, rózsafüzér mézeskalácsból, valódi szentolvasó). A Rendszabályok is foglalkoztak a búcsújárás méltóságának megőrzésével, tiltva azt, hogy a hazatérő búcsúsok világi énekeket énekeljenek, kurjongassanak vagy közvetlenül a hazatérés után a kocsmába betérjenek. A radnai búcsújárás jelentőségét mutatja, hogy a radnai kegyhelyen Újkígyósnak is van keresztje, mégpedig éppen a kegytemplom bejáratánál. Felirata szerint 1859-ben Szabó Anna „alapította”, aki, Harangozó Imre kutatásai alapján tudjuk, falubeli volt. Az időközben megrongálódhatott kereszt helyett a mait, felirata tanúsága szerint, ismét az újkígyósi hívek állíttatták 1912-ben. (A keresztállítás vagy a keresztúti stációkból egy-egy stáció állítása a búcsújáróhely vonzásában élő helységek katolikus híveinek szép szokása: Elek, Gyula, Endrőd, Újkígyós és más környékbeli helységek neve szerepel egy-egy stáción. A gyulaiakét nemrég újították fel.)
A templom búcsúnapja szeptember 12., Mária neve napja. A helyi búcsús hagyományok feldolgozása még a jövő kutatásának feladata. Hasonlóképpen feldolgozásra vár az egyházközségben működött vallásos társulatok története is (Szent László Társulat, Rózsafüzér Társulat, Ferences Harmadrend, Oltáregylet, Mária Kongregáció).
A népi vallásosság legősibb hagyományanyagával, az archaikus népi imádságokkal is találkozhatunk a mai újkígyósiak körében is. Erdélyi Zsuzsanna fáradságot nem ismerő, áldozatos kutatómunkája eredményeként alig három évtizede, hogy ezek a népi szövegek a folklórkutatás egy egészen új stúdiumát, az archaikus népi imádságok kutatását teremtették meg a magyar néprajztudományban. Harangozó Imre helyben gyűjtött anyaga helyet kapott a neves kutató asszony új népi imádságokat közreadó nagy munkájában is. A szájhagyományozódás útján egészen ősi, a középkorra visszanyúló veretes szövegek maradtak meg népünk ajkán, amelyek eddig, mint a búvópatakok, csörgedeztek, majd a kutatómunka során felszínre törtek. A reggeli és az esti imák, Mária siralma fia szenvedése miatt és még számos szép imaszöveg azt a mély átélést mutatja, ahogyan népünk a napot megszenteli és az esztendő nagy ünnepeit megüli.

A templom főhajója (Tömösi Károly felvétele)

A római katolikus templom Újkígyóson

Göndöcs Benedek egykori újkígyósi plébános, Wenckheim Krisztina egyik gyámja, gyulai apátplébános korában (Békés Megyei Levéltár)

Takácsy Dénes esperes-plébános

Az újkígyósi egyházközségi tanács tagjai, középen Kovács Márton plébános és Szolomayer Jakab iskolaigazgató, az 1920-as évek végén

Újkígyós, Szent Erzsébet Szeretetotthon

Az újkígyósi Szent Erzsébet Szeretetotthon felszentelési ünnepsége 1991. december 1-én

A népfőiskola házavatója 1994. április 9-én. A házat megszenteli Szigeti Antal plébános

Az Ipolyi Arnold Népfőiskola épülete Újkígyóson

Az újkígyósiak keresztje Mária-Radnán, a kegytemplom bejáratánál. Állíttatta Szabó Anna, 1859 (újraállíttatták az újkígyósi hívek 1912-ben)

Mária-leányok a katolikus templom 1924-es harangszentelésén

„Imádságos asszonyok” 1938-ban, a mindennapi misehallgatás után a templomkertben (Újkígyós)

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages