Szabadkígyós két kísérlete | Száz Magyar Falu

Szabadkígyós két kísérlete

A szovjet csapatok bevonulása elől a grófi család 1944 augusztusában elmenekült. A jószágállományt és a mozdítható javakat bevagonírozták. A vasúti szállítmány sorsa ismeretlen, valószínűleg odaveszett a harcok során. A családi iratok sem maradtak a kastélyban, a legfontosabbakat magukkal vitték, ismereteink szerint egy részük ma is a leszármazottak birtokában van. Újkígyós község XX. századi történetének összefoglalásában említettük, hogyan indult meg az elhagyott uradalomban a gazdálkodás. A kastély üresen állt, kívülről szinte alig érte kár a háború alatt. Az épületből azonban az összes rézkilincset és a villanyvezetéket szakszerűen leszerelték, a selyembrokát és az aranyozott, domborított műbőr tapétákat letépték a falakról. A bútorokból, berendezésből semmi sem maradt. A kastély osztozott magyarországi társainak sorsában: a szabad rablás áldozata lett…

A kastély vonzáskörében megtelepült majorságot és uradalmi központot magában foglaló Ókígyós 1945–1950 között Újkígyóssal egy közigazgatási egységet alkotott. Amikor az 1945. március 17-én megalakult tizenegy tagú újkígyósi földosztó bizottság (elnöke: Lipták Mihály) megkezdte az uradalom területének kiosztását, ott, a kertészek falujában házhelyeket nem tudtak kimérni, ezért 1946 tavaszán a későbbi Szabadkígyós – akkor Ókígyós – területét is bevonták a parcellázásba. A program kivitelezése azonban a terepadottságok miatt nem volt éppen egyszerű. Közvetlenül a Szent Anna-kápolna körül a szikes földek miatt nem volt célszerű háztelkeket kialakítani. A volt szeszgyárral (ami most a szakmunkásképző intézet sütőipari tanműhelye) szemben pedig korábban temető volt, ezért ennek a területét érintetlenül hagyva, onnan kiindulva végezték a házhelyosztást, mégpedig a községet átszelő út és a kisvasút között.

A portaosztást 1946. május 3-án reggel hat órakor kezdték meg Várkonyi Ödön mérnök irányításával. Az egyes igénylők részére hatszáz négyszögöl (mintegy kétezer négyzetméter) portát alakítottak ki, mindegyiket sorszámmal látták el, és az igénylők kalapból húzták ki, melyik sorszámú porta lesz az övék. A kihúzott sorszámú ingatlant azonnal birtokba is vehették, a papírmunka azonban még hosszabb időt vett igénybe. Templomnak is jelöltek ki helyet a mai óvoda és az iskola közötti területen. A helyén ma is feszület áll, Frontó József készíttette Andó Mihály kőművessel. Az első telepes Szilágyi Lajos volt, háza a mai Arany János utca és Árpád utca sarkán állt.

Az illetékes szakhatóság már 1946-ban a volt uradalom területén élők létszáma alapján itt, a központi majorban önálló település létrehozását tartotta kívánatosnak. (A későbbi, 1949-es adatok szerint a dokumentumokban Újfalunak, majd Szabadkígyósnak is nevezett részen 494, a hozzá közvetlenül csatlakozó Ókígyóson 463, míg a többi idetartozó határrészen, a MÁV-tanyákon 86, Makkos-háton 55, Ökörjáráson tizenegy, Két vasút közén tizenkét, Csere-telepen 98, Pálligeten húsz, a Haleszi- és a Józsefmajori-tanyákon negyven fő lakott.) Az önálló községgé alakulás ügyét egy külső ok lendítette előre. A kastélyba és a hozzá tartozó gazdasági épületekbe ugyanis a békéscsabai Magyar Állami Mezőgazdasági Középiskola költözött. Igazgatója, dr. Révész Zoltán 1947. január 17-én kérelmezte a belügyminisztertől, hogy az iskola területét, beleértve a nekik juttatott tangazdaság földjét is, csatolják Békéscsabához. A felterjesztésben az iskola elsősorban Békéscsaba közelségével érvelt, míg ha Újkígyóshoz tartoznának, az – úgymond – hátrányos lenne az intézmény számára: a tanárok többsége békéscsabai, az intézmény területén nincs lakásuk, „bejárnak”. Újkígyós 1947. november 4-én, a hozzá időközben megküldött felterjesztésre válaszolva cáfolta az iskola érveit, és rámutatott annak képtelenségére, ha Békéscsaba közigazgatási területéhez tartozó iskola beékelődne a kialakítandó új község belterületébe. Hasonlóképpen nem látta kivihetőnek az átcsatolást a gyulai járás (ahová Újkígyós tartozott) közigazgatási vezetője, a főjegyző sem. Mind a község, mind a főjegyző azon az állásponton volt, az lenne célszerű, ha Újkígyós közigazgatási kirendeltséget létesítene a majdani új község helyén, ahol az emberek ügyes-bajos dolgaikat elintézhetik; hetenként egyszer az orvos is kijárhatna az anyaközségből. A kirendeltséget a mezőgazdasági iskolában helyezhetnék el, vélelmezték, amelynek vezetője egyébként végül elállt az átcsatolás szorgalmazásától, miután a megyei vezetők sem pártolták a dolgot. A közigazgatási kirendeltség lett volna az első lépés az önálló község felé vezető úton.

1949. május 18-án, a belügyminiszter 5203-24-4/1949. I/8. o. számú rendelete kimondja „Ókígyós külterületi lakott hely és környékének községgé alakítását”. Ugyancsak a belügyminiszter 1949. december 23-án kelt rendelete megerősítette az „Újkígyós községhez tartozó Ókígyós községgé alakulását”. E rendelet határozta meg a további teendőket is: végleges név és határ megállapítása, a képviselő-testület megalakítása, szervezési szabályrendelet készítése, az anyaközséggel kapcsolatos vagyoni problémák rendezése, az önálló anyakönyvi kerület létesítéséhez szükséges intézkedések megtétele.

A rendelet a községgé alakulás időpontját 1950. január 1-jében határozta meg. Az előírtakat azonban ennyi idő alatt az illetékesek nem tudták teljesíteni, ezért az alispán haladékot kért a belügyminisztertől.

Az új községet a fenti rendelet a gyulai járás területébe osztotta be, ahová az anyaközség is tartozott. Tisztviselői létszámát három főben állapította meg (jegyző, irodatiszt, altiszt).

A képviselő-testület alakuló és tisztújító közgyűlését 1950. január 25-én délelőtt tíz órakor tartották Mucsi Imre járási főjegyző elnökletével. Újkígyós község függetlenségi népfrontszervezete előterjesztése alapján a képviselő-testület huszonhat fő választott és hat fő hivatalból kiküldött taggal alakult meg. Működését az 1950. október 22-i tanácsválasztásokig folytatta.

Az elöljárók választását kínos incidens zavarta meg, mert (a jegyzőkönyv szerint) „egy előre megszervezett ellenzéki tábor” a népfront által jelölt bíró nevének említésekor „Le vele!” kiáltásba tört ki. A járási főjegyző erre kilátásba helyezte, hogy kiküldi a közönséget, csak a képviselő-testületi tagok maradhatnak bent, akiknek szavazati joguk van. A figyelmeztetés megtette hatását, mert ezután a képviselő-testület egyhangúlag elfogadta a népfront (ekkor már a kommunista párt segédcsapata) javaslatát, és megválasztotta az elöljárókat, élükön Hürkecz István községi bíróval.

Ugyancsak a január 25-i képviselő-testületi ülésen született döntés az új község végleges nevéről is. Az erről szóló határozat így fogalmaz: „Szabadkígyós képviselő-testülete egyhangúlag kimondja, hogy Ókígyós tanyaközpont nagyközséggé alakulása folytán az új község végleges neve Szabadkígyós legyen. A »szabad« szó a volt uradalom alóli felszabadulást jelzi, míg a Kígyós szó a község régi nevére utal, egyben megkülönböztetésül szolgál az anyaközségtől, tehát Újkígyóstól.” A javaslatot a „névválasztásra” a függetlenségi népfront tette, felsőbb döntés alapján. A Szabadkígyós nevet véglegesen és hivatalosan a belügyminiszter 1950. július 15-ei rendelete hagyta jóvá.

Szabadkígyós önálló községgé alakulása előtt a tanyai tanács titkársága az 1949. november 1-jei állapotnak megfelelő, részletes, bizalmas jelzéssel ellátott összeállítást készített Ókígyós tanyaközpontról. A 61 kérdőpontból álló dokumentum részletes adatokat szolgáltat a földrajzi jellemzőkről, a pártokról, „népi” szervekről, a lakosságról, a középületekről, a közlekedés, a hírközlés állapotáról, és az új község létesítésével kapcsolatos teendőkről. Eszerint Ókígyóson – hamarosan Szabadkígyós – ezerhatszáz fő lakik háromszáz házban. Ebből a belterületen 463 fő negyvenegy házban. A középületek, közintézmények felmérése szerint a közigazgatási kirendeltség az iskolában működik, az iskolák száma: három, tanítói lakás: négy, gazdasági iskola: egy, gépállomás: egy, pártok és szervezetek: Magyar Dolgozók Pártja (titkár: özvegy Pomucz Györgyné), Parasztpárt, EPOSZ, MNDSZ, Szabadságharcos Szövetség. Orvos, védőnő kiszállással látja el a lakosokat. Van templom, lelkészlakás, rendőrpihenő, posta, szövetkezet, tejbegyűjtő, szeszgyár (üzemen kívül, leszerelve), daráló: három, négyszázötven vagonos gabonaraktár, temető, artézi kút: három, út, gazdasági vasút, autóbusz-közlekedés érinti, vasút ugyancsak, telefon a postán, a gazdasági iskolában és a gépállomáson van. Iparosok a következők: asztalos, kovács, kerékgyártó, cipész, hentes, borbély. Egy kocsma, egy szatócsbolt és egy szövetkezeti bolt képviseli a kereskedelmet. A lakosság foglakozási megoszlása: 95,5 százalék mezőgazdasággal foglalkozik, a maradék 4,5 százalékból kilenc fő iparos és kereskedő, huszonhét értelmiségi.

A határ kialakításánál Újkígyós és Gyula hátárából is csatolnak területeket az új községhez, így területe 9414 katasztrális hold lesz.

Külön fejezet foglalkozik az elnevezés, névváltoztatás kérdésével. „A tanyaközpont nevéül az Ókígyós elnevezés fenntartása nem kívánatos, mivel az anyaközség nevével könnyen összetéveszthető. A megjelent érdekeltek javaslata, hogy az új község neve „Szabadkígyós legyen, mely elnevezés magában foglalná a már köztudatba átment Kígyós elnevezést is, azon kívül utalna az itt élő uradalmi cselédek helyzetére a felszabadulás után”.

Ami a földrajzi adottságokat illeti, „…a terület geológiai szempontból hordalékos eredetű, beleesik a Békés-Csanád megyei lösztábla vidékébe. Uralkodó szélirány ÉK-i. Fagyzug nincs. A csapadék évi átlaga kb. 600 mm” – rögzíti a jelentés. A terület tengerszint feletti magassága: 88 és 94 méter között váltakozik. A lakosság a békéscsabai, kisebb részben az újkígyósi piacot látogatja, terményeit szekéren és vasúton szállítja. A területen 293 katasztrális hold erdő is található (nyilván ez a Nagyerdő).

A földművelésről szóló fejezetből megtudhatjuk, hogy ekkor már termelőszövetkezeti csoport létezik, Dózsa néven, közel kétszázötven katasztrális hold területen, ötven taggal. (Ötven holdon rizst termelnek.) Az 1945-ös földosztás során 981 katasztrális hold földet osztottak ki mintegy kétszázötven család között. A földbirtokmegoszlás szerint öt hold alatti területtel rendelkezik 585 család, öt-tíz holddal 128, tíz-tizenöt holddal huszonöt, tizenöt-huszonöt holddal tizenhat család.

Tanulságos szó szerint idézni az uradalmi épületek hasznosításáról szóló fejezetet: „Volt uradalmi épületek. A kialakítandó belterületen az ún. »Nagymajorban« a kastély épületben a gazdasági gimnázium van elhelyezve, kultusztárca tulajdonában. Az ókígyósi Földműves-szövetkezet tulajdonában egy magtárépület (450 vagon befogadására alkalmas) és egy szeszgyár van (jelenleg üzemen kívül). Az ókígyósi gépállomás tulajdonában 7 lakóépület (30 lakással), 2 darab gépszín, kovács, illetve esztergaműhely van, mely magában foglalja a géperővel berendezett bognárműhelyt is. 1 iskola a VKM tulajdonában van, 1 postaépület, 1 lakóház a plébánia részére juttatva. A gazdasági iskola tulajdonában 3 istálló (300 darab állat befogadására) és 1 kocsiszín van. A belterülettől délre fekvő ún. kanászháznál 1 lakóépület kb. 10 lakással, kb. 10 m hosszú rossz karban lévő juhakol és az ókígyósi majorban még további 10 lakóépület van újgazdáknak juttatva. Az Apáti majorban 2 lakóépület, 3 juhakol Újkígyós községnek juttatva. A makkosháti részen 1 sertésól, 2 csőszház ugyancsak Újkígyós község tulajdonába került.”

A jelentés számba veszi, milyen középületeket kell építeni, milyen gazdálkodási lehetőségeket lehet biztosítani, milyen fejlesztésekre lesz szükség. Ekkor még nem volt villany a községben, a Gyuláról kiinduló távvezetékre kívántak kapcsolódni.

Az új község képviselő-testülete az 1950. október 22-én lezajlott tanácsválasztások után átadta helyét az 51 rendes és 26 póttagból álló községi tanácsnak. A tanácstagok között a többség földműves, gazdálkodó, állami gazdasági alkalmazott, termelőszövetkezeticsoport-tag, néhány MÁV-alkalmazott, községházi dolgozó, háztartásbeli, gyári munkás, a gépállomás, illetve az állami gazdaság vezetője. Az első tanácselnök Kovács Lajosné lett, a végrehajtó bizottság titkára pedig Litavecz István. A község az 50-es években a legfontosabb középületek, az igazgatás, a napi élet feltételeinek megteremtésével volt elfoglalva. Tamás Andrásné Dajka Rozáliának a Békés Megyei Hírlapban 1999 nyarán közölt helytörténeti naplószemelvényeiből láthatjuk, hogyan teremtődött meg a szétszórt tanyavilágból és a majorból az önálló község, bábával, orvossal, iskolával.

De mire kialakult a többé-kevésbé hatékony intézményrendszer, a megyében lezajlott közigazgatási átszervezések folytán Szabadkígyóst 1977. április 1-jei hatállyal Újkígyóshoz csatolták, és a két község együtt mint nagyközségi közös tanács működött. Elnöke Süli János lett. Csak a rendszerváltás óta járják ismét a maguk útját a két község. Újkígyóson Bozó Imre, Szabadkígyóson pedig Filó János lett az első polgármester. Újkígyóson ma is Bozó Imre viseli e tisztséget, míg Szabadkígyóson 1998. október 18-ától Balog József a falu első embere.

A szabadkígyósi főbb adatokat is áttekintő Békés megye kézikönyve szerint a község népességszáma megkétszereződött 1949–1980 között, miközben Békés megyében csökkent a lakosság száma. 1997. január 1-jén 3006 fő élt a településen. A korösszetétel is kedvező: a tizennyolc év alattiak és az aktív korúak 84 százalékot tesznek ki, a hatvan év felettiek tizenhat százalékot. A születések száma az elmúlt években emelkedett. A falu alapításától kezdve jellemző a helyi demográfiai viszonyokra, hogy a születések száma mindig meghaladta a halálozásokét.

A község vezetékes ivóvízellátása 1980-ban valósult meg, a gázhálózat 1986-ban létesült. 1999-ig a község 1010 lakásából 650-be vezették be a gázt, hétszázban pedig telefon is van. Az óvoda, az általános iskola és a művelődési ház közös igazgatás alatt általános művelődési központként működik. A soron következő feladatok közül a legnagyobb az Újkígyóssal közösen létesítendő szennyvíztisztító mű és a csatornahálózat megépítése.

A település jelentős intézménye a volt grófi kastélyban működő Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Szakképző Intézet, fenntartója a Békés Megyei Önkormányzat. Története, amelyet Timkó Béla iskolatörténetéből megismerhetünk, magán viseli a tárgyalt korszak minden jellegzetes vonását. Az intézmény 1921-től Békéscsabán, a mai Áchim L. András Általános Iskola épületében működött mint Magyar Királyi Felső Mezőgazdasági Iskola. 1945 tavaszán Szobek András, Békés megye „demokratikus” főispánja (a megye akkori politikai vezetője, a kormány képviselője) intézkedésére a megyei földosztó bizottság határozatban kiutalta az iskolának a szabadkígyósi (akkor ókígyósi) kastélyt és a hozzá tartozó negyvennégy katasztrális holdas parkot. A középfokú mezőgazdasági szakoktatás céljára juttatott épülethez a határozat a gyakorlati munkák elsajátításához szükséges földterületet is adott, így összesen hatszáz katasztrális hold területtel rendelkezett az iskola. A főispáni döntést a helyi pártszervek és az országos szakhatóság is jóváhagyták.

Az iskolának 1945. május 15-étől át kellett vennie a kiutalt kastélyt és a földterületet. Horváth Jenő igazgató Timkó Béla mezőgazdasági szaktanárt bízta meg a tangazdaság megszervezésével. Az első „honfoglalók” (hat diák) Cseke Zoltán mezőgazdasági szaktanár vezetésével mentek ki a kastélyba, ahol Nagy András volt grófi inassal találkoztak, aki segítségükre volt a sokféle teendőben. Az első a kastély megvédése volt a széthordástól, a kastélypark százados fáinak megmentése a kivágástól. Amint Timkó Béla írja: „Állandóan jöttek a hírek Újkígyósról: miért döntöttek így a felsőbb szervek, hiszen a helyi dolgozók verejtékes munkájából megépült kastély anyagából, a park kivágott fáiból egy új falut lehetne építeni. Jöttek a környék cigányai a nyárfákért: milyen nagyszerű teknőt, vályút, fakanalat faragnának azokból.” Az akkori főispán, a későbbi begyűjtési miniszter Szobek Andrásnak és az iskola tanárainak, diákjainak köszönhetően megmenekült a pompás épület a széthordástól, a fákból nem lettek gerendák, kanalak, vályúk. (A kastélyról készült régi – XIX. század végi – Klösz-fotók viszont mutatják, mi ment – sajnos – veszendőbe a berendezésből, milyen értéket képviselne most akárcsak idegenforgalomi szempontból! Az eredeti berendezésből a toronyszoba kártyaasztala és néhány szekrény maradt meg mindössze.)

A kastély persze nem iskolának készült, ezért az intézmény kialakításához nagy nehézségek közepette szerzett szakemberekkel átalakításokat kellett végeztetni. Az osztálytermeket, szertárakat, konyhát, az éttermet és a mosodát a kastéllyal szembeni emeletes, volt gazdasági épületben alakították ki. A főépületben végül az irodák, a tanári szoba és a kollégium nyertek elhelyezést. Mivel a csabai Felső Mezőgazdasági Iskolának nem volt kollégiuma, ezért sem berendezéssel, sem evőeszközzel, edényekkel nem rendelkeztek. A diákok hozták be saját ágyukat az ágyneművel és a többi felszereléssel együtt. Az asztalokat és a székeket a grófi parádés lóistálló padlásának deszkázott padozatából készíttették el.

A kastélyt és a szükséges épületeket 1945. október 1-jére, a tanárok és a diákok fizikai munkájának igénybevételével végül is sikerült beköltözhetővé tenni. Az átköltözés több mint egy hónapig tartott. A hosszú idő oka: sem teherautó, sem vontató nem állt rendelkezésre, csupán a tangazdaság ló- és ökörfogata. Végül az iskola százhúsz tanulója és tanári kara birtokba vette az épületeket, és elkezdődött az oktatás a Magyar Állami Mezőgazdasági Középiskolában. A tangazdaság felszerelése, az állatállomány megteremtése is csak lassan ment, de sikerült.

Az iskolát az 1949–50-es tanév kezdete előtt a Földművelésügyi Minisztériumtól a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium vette át, Állami Mezőgazdasági Gimnázium lett. 1950–1953 között hároméves tanulmányi idővel mezőgazdasági technikumként működött. Az újabb átszervezés 1953-ban zajlott, amikor áttértek a négyéves mezőgazdasági technikumi képzésre. Az 1968–69-es tanévig a képzés őszi-tavaszi és téli időszakra tagolódott, a szakma követelményeinek megfelelően, hiszen télen több idő volt humán és reál tárgyak tanítására, mint a mezőgazdasági munkák idején. 1955–1963 között a felnőtt dolgozók bentlakásos szakmunkásképzését is az iskola végezte, állattenyésztési szakon. Az 1970-es iskolareform megszüntette a technikusképzést, az iskola a szakmunkásképzésbe kapcsolódott be (élelmiszer-tartósító, sütő és kertész szakmunkások képzése), Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Szakmunkásképző Intézet néven. Mára nemcsak a szakképzés, de a helység kulturális életének is fontos tényezőjévé vált dr. Komáromi Sándor igazgató vezetésével.

A kastély, a kastélypark, valamint a Szabadkígyós környéki szikes legelők, szántóföldek és erdők együtt mint tájvédelmi körzet kedvelt turista látványosság. A kastélyparkot 1954-ben nyilvánította védetté az Országos Természetvédelmi Tanács, míg a tájvédelmi körzet létesítéséről az Országos Természetvédelmi Hivatal elnökének 7/1977. számú határozata döntött. Érdemes idéznünk a határozat indoklását, mert ennél tömörebben nehéz lenne összefoglalni a megóvásra érdemes természeti értéket: „A Békés megyei Szabadkígyós körül még nagy területen megtalálhatók a szikes legelők és az Alföldre egykor jellemző erdős-puszta maradványai, valamint ezeknek jellegzetes növény és állatvilága. A szélsőséges természeti viszonyok a terület nagy részén a gazdálkodást a külterjes állattenyésztésre korlátozzák, ezért természeti értékei még megmaradtak. A pusztával határos park, a műemlék kastély, a mellette levő műemlék magtárral jelentős kultúr- és gazdaságtörténeti értéket képviselnek.”

A kastély, mint említettük, 1875 és 1879 között épült, Ybl Miklós tervei alapján, felavatására 1882. július 19-én került. Eklektikus, neoreneszánsz stílusú, erősen tagolt homlokzatán két torony magasodik, a főépületet nyitott folyosó kapcsolja a melléképülethez. A főépület keleti szárnyán van a kápolna, a mellette levő télikert üvegházát a harmincas években lebontották. Az épület központi része kétszintes, az emeleten lakosztályok, vendégszobák voltak, a földszinten a faborítású impozáns ebédlő, a könyvtár, a kis- és nagyszalon, a kerek torony alsó szintjén a dohányzó. (Tamásné Dajka Rozália írja, hogy a kastély 365 ablakával, 52 szárnyas ajtajával, 12 bejáratával a naptári évet idézi.) Az épületet 1958-ban felújították, mára azonban ismét teljes rekonstrukcióra szorul.

Szabadkígyós műemlékei közül az Ybl Miklós által tervezett magtár épületét, és a Wenckheim József Antal által építtetett Szent Anna-templomot kell megemlítenünk. A kápolna a kastélyparktól nem messze fekvő dombon áll; ifj. Czigler Antal építész tervei szerint, klasszicista stílusban épült. A bejárati ajtó napkeletre, a szentély nyugatra tájolt. A kupolával fedett templomhajót délről és északról egy-egy félköríves ablak világítja meg, Jézus Szentséges Szívét és a Szűzanya Hétfájdalmú Szívét ábrázolják. A kupola négy szegletén a négy evangélista festett képe. A mennyezet seccóját 1997-ben újíttatta fel az egyházközség. A templom oltárképe a védőszentet, Szent Annát ábrázolja a kis Máriával, a múlt század elejére jellemző környezetben és öltözetben.

A templom július 26-i búcsúnapjára a második világháborúig zászlós zarándokcsoportok érkeztek az ókígyósi tanyavilágból, az anyaközségből, de a környező településekről is. Az újkígyósi öregek emlékezete megőrizte a jámbor újkígyósi búcsúvezetőt, a fehér gatyába öltözött Jézuskás Matyi bácsit, akinek vezetése és előimádkozása mellett érkeztek a Szent Anna-búcsúra, énekkel fohászkodva: Nyerj a házasoknak egyes szívet, / Nyerj az özvegyeknek tűrő lelket, / Égi, ’s földi áldást országunkra. / Szerezz boldogulást mindnyájunkra, / Óh! Szent Anna, áldott anya.

Ugyancsak Ybl Miklós tervei alapján, 1850 körül épült, klasszicista stílusban, a templom dombjához kapcsolt Wenckheim-kripta. Főhomlokzatán négyvájatos dór oszlopon nyugvó előtér, fölötte timpanon, amelyet a család címere díszít. A timpanon csúcsán kereszt, sarkain akrotérionok. A belső tér görög kereszt alaprajzú, a központi négyzet felülről kap világosságot. Az oldalszárnyak a koporsók elhelyezésére vannak kiképezve.

Szabadkígyós katolikus temploma megépítésének – amit a község önállóságának pillanatától tervez a közösség – a rendszerváltás után már csak anyagi akadályai lehettek. Hankó József kezdeményezésére a békéscsabai Jamina Cserép- és Téglagyár osztrák tulajdonosa, Franz Olbrich térítésmentesen ajánlotta fel a szükséges téglát és a cserepet. Ezután indultak meg a munkák Szigeti Antal újkígyósi plébános irányításával. A terveket Bánfi Zsolt újkígyósi tervezőmérnök készítette, a belső tér kialakítása Hámori Judit budapesti iparművész munkája. Alapkövét 1997. április 14-én dr. Lénárd György püspöki helynök áldotta meg. Az építkezés költségeit a hívek adományai fedezték. A nyolcvan ülő- és a mintegy százötven állóhellyel rendelkező, egytornyú kis templomot a jubileumi szentév második napján, 2000. január 2-án szentelte fel Gyulay Endre szeged-csanádi megyés püspök. A templom védőszentje Szent József.