Igaz mesék életről, halálról
Igaz mesék életről, halálról
A község színes szellemi hagyománykincséből egy kötetre való mondát, a nép ajkán élő igaz történetet tudott megmenteni a neves békéscsabai néprajzkutató, Krupa András. Amikor 1974-ben a helyi hímző szakkör asszonyainak előadást tartott a néphagyományokról, kiderült, hogy számos történet, amiről az előadásban hallottak, itt ismert. Ezután szoros együtt munkálkodás alakult ki a gyűjtő és adatközlői között. Az 1974 és 1977 között magnetofonszalagra rögzített beszélgetések anyagát a kutató kötetbe gyűjtötte össze, s az anyag 1981-ben meg is jelent. Munkája egyedülálló a megyében, hiszen nincs más település, ahol ilyen módszeres gyűjtés folyt volna. Krupa András gyűjtését a néprajztudomány módszereivel dolgozta fel, alkalmazva annak általános katalogizálási, tipológiai rendszerét, beemelve az Újkígyóson gyűjtött anyagot a magyar, de az európai néprajztudomány anyagába is.
A gyűjtés nagy részét a hímző szakköri összejöveteleken, majd a gyűjtő kedvéért szervezett alkalmakkor mondták el különböző korosztályhoz tartozó adatközlők. A beszélgetések során Krupa tudomására jutott, hogy az alkalmi közösség tagjai ismernek olyan idős embereket, akik számos érdekes történetet tudtak, így őket is felkereshette.
Az Újkígyóson gyűjtött mondák, igaz történetek szorosan beleilleszkednek a magyar, de számos ponton az európai néphagyományba is. A szegedi származás azzal jár községünk esetében, hogy a kibocsátó város történeti hagyományainak ismerete mellé az idetelepülés után, a környezettel kialakított kapcsolat alapján megismerik lakói Békés megye történeti hagyományait is. (Érdekes Krupa András észrevétele: a történetek helyszínei között szegedi már nem szerepel, ami azt mutatja, hogy a közösség végleg elszakadt a kibocsátó várostól.)
Adatközlők voltak – nevüket itt is indokolt feljegyezni – Mohácsi Lászlóné Tomán Erzsébet, Szekerczés Andrásné Mengyán Judit, Csatlós Mihályné Gedó Erzsébet, Korcsog Mátyás, Korcsogné Skaliczki Rozália, Krucsai Balázsné Csernus Anna, Balkó Péter, Fáber Jánosné Domokos Margit.
A Kígyóson gyűjtött történeti mondák a helyi természeti képződményekhez, épületekhez kötődnek (halom, a grófi kastély, hármas keresztút). Itt is ismertek a megye más helységeiben (Gyulán, Sarkadon) előforduló alagútmondák, amelyek a török időkben vagy később keletkezett titkos alagutak, pincék történetét elevenítik fel. (A grófi kastélyhoz kapcsolódó alagút meséje egészen új keletű.) Megmozgatták az emberek fantáziáját a község határában folyó ásatások, a földből szántás közben elkerülő régi tárgyak is (Bozsó-tanya, Apátipuszta). A betyármondák közül a Rózsa Sándorról szóló történetek élnek még, de már halványan, az emberek emlékezetében.
A hiedelemmondák közül a legtöbb a hazajáró lelkekről szóló történet (a halott lelke valamiért visszajár övéihez, és csak akkor nyugszik meg, ha a hiedelem által előírt cselekedetet a hozzátartozók megteszik). Ismertek itt is a tetszhalottakról, álhalottakról szóló történetek.
A felvett kísértetmondákat az úgynevezett álhiedelem-mondákhoz sorolja a tudomány, mert minden történetről kiderül, hogy a lányokat, asszonyokat, vagy az egész falut ijesztgető kísértet lepedőbe burkolódzott, magas mankóval, létrával járó legény vagy ember. A világító szörnyalak pedig kifúrt töklámpás mindössze. Az éjszaka hazafelé igyekvőt követő lámpásról is kiderül, hogy ügyes praktika csupán, sőt nem ritka, hogy a sötétben a ruhája suhogásától ijedt meg a „kísértet” által üldözött legény. A történet végén lelepleződő ügyeskedő megbűnhődik a rossz tréfáért.
A boszorkányokról szóló történetek is számos változatban fordulnak elő az újkígyósi hagyományvilágban (állat alakjába rejtőző boszorkány, akit, ha lóként jelenik meg, megpatkolhatnak, a tejrontás, a szemmel verés, lovak megkötése). A praktikákkal patkányokat elűző ember, a gyógyító ember, a tudós asszonyok, a javasasszonyok esetei is előkerülnek a közös emlékezet tárházából. Néhány érdekes ráolvasással való gyógyítási esetet is elmondtak az adatközlők. Újkígyóson is volt léleklátó, sőt egy, a Szűz Máriát könnyezni vélő asszony látomásáról is tudtak.
Az elásott kincsről szóló mondák szintén igen népszerűek a kígyósi elbeszélők körében. A kincsről álmában tudomást szerző Ábris bácsi hiába próbálkozik többször annak nyomára akadni a józsefmajori dombon, minden fáradsága hiábavaló.
A természetfeletti, mitikus lényekről szóló mondákból nagyon szegényes anyagot sikerült Krupa Andrásnak összegyűjteni. A markalábbal való ijesztgetést a szegedi hagyományvilágból eredezteti a néprajzi kutatás.
A jeles napokhoz fűződő szokásokban megjelennek az igézés, a szerelmi varázslás, az egyes napok jellegzetes cselekményei is. (Ferenc-nap, Luca-nap, karácsony böjtje, karácsonyeste, aprószenteki vesszőzés) Az így közölt anyag még további kutatások kiindulópontja lehet!
A mondák, a hiedelmek korban korábbra visszanyúló történetei mellett jelen vannak a kígyósi nép körében a nagyszülők, szülők, sőt az adatközlők által átélt igaz történetek is, sajátos színt adva a közösség szellemi hagyománykincsének. Áchim L. András korteskedése Újkígyóson, az első világháború, a háborús rekvirálás elől az élelem elrejtése, a román megszállás, a mindennapok eseményei, alkalmai idéződtek fel a beszélgetések során.
Számos történet fűződik az újkígyósi dohányhoz mint a közösség hosszú időn át egyik meghatározó megélhetési lehetőségéhez. Főleg a fináncok elől elrejtett dohány körül forognak a történetek, felelevenítve az újkígyósi nép e téren mutatkozó ötletgazdagságát.
Rablóhistóriák, a szerelmi dráma megdöbbentő tragédiája, a község különös embereiről, koldusokról, lecsúszott egzisztenciákról szóló történetek is lejegyzésre kerültek községünkben.
A történetek előadásának körülményei arra utalnak, hogy felidézésük a közösségben a gyűjtés idején már csak a szórakoztatás igényével történt, a jeles napok szokásaihoz fűződő hiedelmek egy része kivételével már nem hisznek bennük a jelenlevők. Hozzájárul ehhez persze az is, hogy a speciális ismeretekkel rendelkező, polgárosultabb kertészcsaládok kevésbé kerültek a különböző babonás történetek hatása alá.
1974-ben Krupa András a hímző szakkör asszonyaitól és más adatközlőktől tizenhat balladát is lejegyzett, illetve felvett magnetofonszalagra. A gyűjtött anyagot ismertető dolgozatával, a közölt tizenhat balladaszöveggel és kottával olyan, megyénkben már elveszettnek hitt népi alkotásokat tett közkinccsé, amelyeket már az adatközlők is időnként csak nehézségek árán tudtak felidézni. Több mint egy évszázaddal korábban e tájon Kálmány Lajos, előbb Csanádapáca, majd Battonya, 1887-től Mezőkovácsháza katolikus lelkésze gyűjtötte a nép körében élő balladákat. Ő azt akarta ezzel bizonyítani, amint Krupa András írja, hogy az Alföldön is megtalálhatók „a népi alkotásnak olyan ékes drágakövei, mint Erdély fenséges hegyei között”. A megye szellemi hagyatékának gazdag tárházában a balladákat szinte kizárólag Kálmány gyűjtése képviseli. Az Újkígyóson is begyűjtött, Szegvári Katica című balladát az Ortutay–Kriza-féle balladaválogatás is előkelő helyen közli.
A Krupa által gyűjtött újkígyósi balladák egykori éneklésére az uradalomban, majd az állami gazdaságban végzett közös munkák során került sor. A balladák egy részét a Heves megyei idénymunkás lányoktól, más részét a vásári ponyvákból ismerték meg. Az énekelhető, mély érzelmeket kiváltó történetek az élőszavas terjesztés mellett már a lejegyzés útján is eljuthattak az érdeklődőkhöz: a szöveget, dallamot megismerő helyi leány vagy asszony gyakran iskolai füzetbe írta le a hallott történetet.
A tokaji kislány balladája a megátkozott leány történetét adja elő drámai tömörséggel, akit a saját édesanyja átkozott meg, mert nem ahhoz ment hozzá, akit ő szeretett volna. A Szegvári Ilona című balladának számos változata él az országban. Kálmány Lajos Szegvári Katica címmel gyűjtött hasonló témájú balladát. Krupa megállapítása szerint az általa rögzített változat csupán tematikus rokonságot mutat a Kálmány által feljegyzettel. A szégyenbe esett lány után az őt halva találó vőlegény is a halálba menekül, foglalható össze a ballada története. A történetnek több száz változata van. Az Újkígyóson 1974-ben gyűjtött variáns e gazdag anyag egy igen szép darabja.
A régi és az új stílusú balladák közt foglalnak helyet a gyűjtő által közölt, a Megölt legény típusú balladák, a betyárballadák közül pedig a Rózsa Sándor elfogását panaszló történet. A szakirodalom szerint a legszebb új stílusú ballada, állapítja meg Krupa András, a Szendre báró lánya című, amelyben a juhászlegénybe beleszerelmesedett bárókisasszony helyett a juhászlegény bűnhődik. Az előzőhöz hasonló témájú A kisasszony gulyája című. Itt azonban a gulyás nem hajlik a szerelembe esett kisasszonyhoz. A féltékenységről szóló Bogár Imre című, a gyilkosságtörténetek, a cséplőgépbe esett leány tragikus története, a rabnóták ugyancsak szerepelnek a Kígyóson gyűjtött gazdag anyagban. A magyar folklórban ritka, férjgyilkosságról szóló balladát is sikerült megmenteni: Élt egy szép asszonyka a címe, a ponyvairodalom vérfagyasztó történeteire emlékeztet.
