Tűzvigyázók, színjátszók, dalosok, fúvósok
Tűzvigyázók, színjátszók, dalosok, fúvósok
Már Szent István törvényeiben szerepeltek a tűzvigyázók. Szervezetten először a váro-sokban védekeztek, Sopron a XV. század közepétől alkalmazott tűzjelző őrt. A falvakban a pörnyebíró dolga volt a kémények és az előkészített oltóvíz ellenőrzése, tűz esetén az oltás vezetése. 1769-ben jelent meg a tűzoltással kapcsolatos első rendelet. 1870-ben előírták a tűzoltó testületek helységenkénti megalakítását. Községünkben 1860-ban, 1898-ban és 1940-ben voltak nagy tűzesetek.
Horpácson 1896. november 15-én alakult meg Dávid Emil számtartó főparancsnoksága mellett 35 taggal az Önkéntes Tűzoltótestület. 1928-ban a megye 16 legjobb testületének egyike, a következő évben a megye legjobban kiképzett 21 tűzoltótestülete között találjuk a sopronhorpácsit. Az 1930-as években a parancsnok Fülöp Jenő őrmester, majd Horváth Flórián, Drázsnyák István, Drázsnyák Ferenc, Németh Imre töltötte be a tisztet, jelenleg pedig Hidegségi János.
Az önkéntes tűzoltó-egyesületek több mint négy évtizede évente versenyeken mérik össze tudásukat. A község önkéntesei ezeken számtalan elismerést értek el. E felmenő rendszerű erőfelmérésekből – járási–megyei–országrésznyi – csak a legsikeresebb kettőről szólunk: 1971-ben az ifjúsági szerelőraj az Esztergomban rendezett országrésznyi versenyen második helyezést, 1973-ban a leány szerelőraj az almásfüzitői versenyen ugyancsak második helyezést ért el.
A történeti Sopron megye tűzoltó-egyesületeinek többsége az 1880–90-es években alakult. Szép hagyomány az egyesületek körében az évfordulók megünneplése. A jubileumi ünnepségre meghívták a velük kapcsolatot tartó, munkájukat segítő önkéntes tűzoltókat. A falu tűzoltótestülete 1991-ben a burgenlandi Deutschkreutzban (Németkeresztúr) és Horvátzsidányban, 1992-ben Egyházasfalun, 1996-ban Répcevisen, 1997-ben Völcsejen vett részt az ottani egyesület százéves jubileumi ünnepségén, és ott voltak 1991-ben a soproni tűzoltóság 125 éves jubileumán is.
1996. június 23-án a saját egyesületünk alapításának századik évfordulóját ünnepeltük. Vendégeink voltak: Deutschkreutz, Glauberg, Völcsej, Und, Zsira, Répcevis, Csepreg és Szakony tűzoltótestületei, valamint a csepregi tűzoltózenekar és majorette-csoport.
A sopronhorpácsi tűzoltótestület ma is aktív, a községben és a környéken előforduló tűzeseteknél rendszeresen megjelenik, és szükség esetén részt vesz az oltásban. Sőt 2000-ben a Tiszán levonuló árhullám megfékezésére megyénkből az elsők közt küldte el ötfős önkéntes csoportját, amelynek tagjai ott elismerést vívtak ki fáradhatatlan munkájukkal.
A Leventeegyesület 1925-ben alakult 34 taggal, melyet az akkori falusi értelmiség hívott életre. A leventekötelezettség 12–21 éves korig terjedt. Általában tartalékos tisztek, altisztek voltak az oktatók. Később saját állományból is képeztek ki oktatókat – ifjúvezetőket –, de működésük a háború miatt tárgytalanná vált. Heti fél napon gyakorolták a katonai alapismeretek elsajátítását. A foglalkozások télen Völcsejen, nyáron Sopronhorpácson folytak, a két település közösen alkottott egy csapatot. Május hónapban különféle versenyeken vettek részt, télen ismeretterjesztő előadásokat tartottak.
A Polgári Lövészegylet 55 taggal alakult meg 1930-ban, Kovács Péter plébános elnökletével. Az ügyvezető Énekes Kálmán kántortanító volt. Az alelnöki és a pénztárosi tisztet gazdaemberek töltötték be, de volt közöttük egy zsellér is. Több mint tíz évig működött az egylet.
A község történetéből eddig legkorábbról ismert műkedvelő előadást 1846 karácsonyán tartották, amikor Széchényi Lajos, meglepetésként feleségének, egy Kotzebue-darabot mutattatott be.
Az 1900-as évek elejétől már a falu lakóiból is szerveződött színjátszó csoport. Az előadásokat karácsony és húsvét táján tartották, kultúrház hiányában az iskolában. A betanítást általában a tanítók végezték, a zenekíséretet a vak harangozó, Holler József játszotta. A bevételt egyesületi vagy templomi célra fordították. A bemutatott darabok a kor szokásainak megfelelően többnyire népszínművek voltak.
1941-ben alakult a Kalász Katolikus Leánykör, 38 taggal, elnöke Kovács Péter plébános, vezetőjük Udvarhelyi Imréné tanítónő volt. Több évig nagy ambícióval működtek, színdarabok, néptáncok előadásával tették színesebbé a község és a környék kultúréletét.
A Kalot Legényegyletet 1942-ben 24 taggal szervezték meg, elnöke, mint minden katolikus egyesülésé, Kovács Péter esperes, világi elnök Molnár Alajos kántortanító lett. Több tagja is részt vett a szomszédos Egyházasfalui Népfőiskola tanfolyamain. A leánykörrel együtt 1945-ben megszűnt.
1946 októberében Freier József, Böcskey Rezső és Udvarhelyi Imréné szervezésében 55-en gyűltek össze, és végül 38 taggal megalakult a Sopronhorpácsi vegyes kar, amely három év múlva már 60 tagot számlált. A karvezető Freier József kántortanító, iskolaigazgató. A munkatervben világi és egyházi kórusművek betanulása szerepelt. 1947 júniusában a szomszédos Zsirán a falunapon adott műsort az együttes. Az első templomi szereplésre ugyanezen év karácsonyán került sor.
További emlékezetesebb műsoraik a teljesség igénye nélkül: 1948-ban falunap Sopronhorpácson, tizenegy vidéki kórus szereplésével, ahol a szereplők és a vendégek száma megközelítette az ezer főt. Szinte az egész környék itt volt. Utána falunap Sopronkövesden, ahol teljes tábori misével és világi műsorral szerepelt az énekkar. A vegyes kar részt vett minden kulturális seregszemlén Lövőn, Sopronban, Nagycenken, kitűnő eredményekkel. A kórus 1949-ben az Országos Bartók Béla Szövetséghez csatlakozott. 1949. október 30-án a belügyminiszter betiltotta működését.
Az 1950-es években a Kutatóintézet fejlődésével párhuzamosan ismét fellendült a kultúrélet. Ehhez a falusi őstehetségek, egyes kutatók érdeklődő törődése és szervezőkészsége kellett. Az Intézet Jóléti Alapja jelentette az anyagi támogatást. A Széchényi-kastélyban 1951-ben kialakított kultúrteremben éveken át virágzó élet folyt: zenekar, énekkar, színjátszó csoport, néptánccsoport. A fiatalok a napi – sokszor fárasztó – munka után szívesen és jó kedvvel jártak a próbákra.
A kórus is újjáalakult 1952-ben, mint a kísérleti gazdaság énekkara. 1954-ben Lövőn a körzeti, Sopronban a járási kultúrversenyen első helyezést ért el. Ekkor már Johann Strauss Kék Duna keringője is műsoron volt. 1956-ban Budapesten a Medosz országos dalosversenyén ugyancsak első díj az eredmény, többek között Jandek Gusztáv népdalfeldolgozásaival és Kodály Esti dalával.
1958. október harmadikán a helyi születésű Szentirmay Elemér emléktáblájának avatásán a helyi fúvószenekarral együtt szerepelt, 1959. május 24-én pedig ugyancsak helyben a tavaszi kulturális seregszemlén aranyokleveles minősítést érdemelt ki a kórus. 1960-ban még sor került két nagyobb szereplésre a szakonyi dalostalálkozón és helyben a Csapody István emléktáblájának avatásán. Mindkétszer közösen a helyi fúvószenekarral. Még ez évben Freier József karvezető áthelyezését követően az énekkar feloszlott.
Németh József gazdaságvezető, Varga András tudományos kutató és Freier József iskolaigazgató helyesen látták meg, hogy a kísérleti gazdaság kutatási és gazdasági eredményeihez a falu kulturális színvonalát is emelni kell. Ennek talán legfontosabb láncszeme volt a fúvószenekar megalakítása. Részben ennek érdekében 1951. május elsején átalakítás után felavatták a kétszáz fős kultúrtermet. 1952. október 25-én elméleti zeneoktatás indult a leendő zenészek részére. Hamarosan a próbák is elkezdődtek Tarján János szakoktató vezetésével és 26 zenekari tag részvételével. Fiatal falusi parasztlegények, munkások, iparosok bizonyították szorgalmukat, szakmájukon túli tehetségüket.
Először 1954. március 25-én szerepelt nyilvánosan a Sopronhorpácsi fúvószenekar a járási kultúrverseny megnyitóján, a Himnusszal és indulókkal. Júniusban tartották a zenekaravató ünnepélyt, az avatóbeszédet dr. Sedlmayr Kurt akadémikus mondta. Vendégként az egész napos műsorban fellépett a soproni Sotex fúvószenekara. A programot a kastély előtt rendezett táncmulatság zárta.
A zenekar a környék egyik legnépszerűbb együttese lett. A rendszeres helyi fellépések mellett szerepeltek Nagycenken, Egyházasfaluban, Lövőn, Sopronkövesden, Röjtökmuzsajon, Csornán, Fertődön, Zsirán, Peresznyén, Undon, Magyaróváron. Részesei voltak a járási és a megyei kultúrversenyeknek – Sopronban, illetve Győrben, – a Medosz – Mezőgazdasági Dolgozók Szakszervezete – országos rendezvényeinek. Emlékezetes 1955 áprilisából a Medosz országos kultúrversenye. Sopronban térzenét adott az együttes, majd Budapesten a Móricz Zsigmond Kultúrházban a község valamennyi művészeti csoportja közösen lépett fel. A falu szinte minden családjából érintve volt valaki a százhúsz fős kultúrcsoportban. A zenekar nagy sikerrel, rájátszással szerepelt, elnyerte a második díjat és a vele járó ötezer forintot. Három napon át a Medosz vendége volt az együttes.
Majd két évvel az első nyilvános fellépés után 1956 februárjában egyenruha, 28 sötétkék öltöny készült a zenekar részére. Az egyenruha fokozta az összetartást, erősítette a közösség tagjainak együttműködését.
A maga módján részese volt a zenekar az 1956-os forradalom helyi eseményeinek. Október 28-án tagjai soha nem látott aktivitással jelentek meg a hívó szóra. A szabadság köszöntésére a faluban több helyen megállva Kossuth-nótákat játszottak, amit a hallgatók kitörő örömmel fogadtak. A lakosságot az esti népgyűlésre, a Nemzeti Tanács megválasztására hívták. A gyűlést a Himnusszal kezdték, és a Szózattal fejezték be.
Ugyancsak emlékezetes programja volt a fúvószenekarnak a néptánccsoporttal közösen Badacsonyban eltöltött három nap. 1957 nyarán szervezte meg a zenekar elnöke, Varga András ezt a látogatást, az együttesek házigazdája a Badacsonyi Kutatóintézet volt. A felmerült 3300 forint költséget a zenekarnak kellett megszereznie téli előadásokkal, mert a jóléti alapból csak a szakoktatót fizették. Ez utóbbi sem volt mindig zökkenőmentes. Példa erre az az eset, amikor 1958 őszén a helyi szakszervezet új elnöke bejelentette, hogy a szakszervezet pénztárából a zenekart nem támogatja, még a szakoktató és a karmester tiszteletdíját sem folyósítja. A zenekar ezt visszautasította, kifejtve: a szakszervezet tartsa be az alapszabályában vállalt kötelezettségeit, hiszen megvan az anyagi alapja a támogatásra. A zenészek egyébként is társadalmi munkában próbálnak és szerepelnek, erre áldozzák szabad idejük nagy részét.
A Sopronhorpácsi fúvószenekar pontosan tíz évig élt és működött az egész környék és a község örömére. 129 alkalommal szólaltak meg a hangszerek nyilvános szerepléseken, ehhez azonban legalább ugyanennyi próbára is szükség volt. A zenészek csekély kivétellel egyszerű fizikai dolgozók voltak, akik a napi munka fáradsága után vették kézbe a hangszert és mentek a próbákra. De a kis község kellő utánpótlást nehezen tudott biztosítani. Freier József karnagy és dr. Varga András tudományos kutató távozása aztán végleg megpecsételte a zenekar sorsát. Csak egy hat tagú tánczenekar maradt, ők önállóan dolgoztak még tíz évig.
Az 1950-es évek intenzív kultúrélete az 1960-as évekre – több gátló ok összhatása miatt – ellanyhult, és fokozatosan megszűnt.
A hetvenes évek végén a község lakosságának nagy örömére viszont újra lett énekkara Sopronhorpácsnak, Gintli Zoltánné pedagógus, férje segítségével vállalta a leendő kórus vezetését. Az 1978. január 24-én megtartott alakuló gyűlésen a 31 tagú kórus a Szentirmay Vegyes Kar nevet vette fel. A helyi születésű Szentirmay Elemérről elnevezett vegyes kar első fellépése két hónapi gyakorlás után, 1978. április 4-én került sor, amikor a faluban az újonnan épült modern, nagyméretű művelődési házat avatták. Ösz-szekovácsolta az énekkart az ez év őszén Sümegre, Tapolcára és Badacsonyba szervezett kirándulás.
Az évek során a helyi szereplések mellett a kórus egyre több vidéki fellépést vállalt. 1983 májusában meghívták a felvidéki Ipolyszállás majálisára. A lévai járás magyar kultúrcsoportjain kívül Magyarországból csak a Szentirmay Vegyes Kar kapott meghívást. Ez volt az első külföldi szereplése, melyet további meghívások követtek: 1985 és 1992 Zselic, 1994 Bécs.
A kórus rendszeres résztvevője volt a minősítő szemléknek. Első ízben 1980 májusában ért el első helyezést egy Sopronban rendezett minősítő hangversenyen. Két év múlva ezüstfokozatú minősítést szerzett, amit 1984-ben sikerült megvédenie. Tizenkét évi fáradozás után 1989 novemberében, a Csornán rendezett minősítőversenyen született meg a megérdemelt siker: az aranyminősítés, melyet 1995-ben Fertőszentmiklóson, Szokolay Sándor zeneszerző elnökletével és Halmos László zeneszerző jelenlétében tartott minősítő hangversenyen a kórus sikeresen megőrzött.
Közben 1985-ben a kórus hetedik születésnapján bejelentették, hogy a helyi termelőszövetkezet 20 000 forintot adott a kar férfi tagjainak egyenruhájára – a hölgyeknek már volt –, sötétkék zakóra, galambszürke nadrágra és csokornyakkendőre. Som Ferenc tanácselnök Érdemes Társadalmi Munkáért kitüntetést nyújtott át minden tagnak.
A rendszerváltást követő időből szólnunk kell a kórus két emlékezetes fellépéséről: Az elsőre 1990. augusztus 20-án került sor. Először adott műsort az együttes a helyi templomban. Jeles esemény, mert a templomban utoljára 1950 húsvétján szerepelt az akkori vegyes kar Freier József vezetésével. A másik fellépést 1991. szeptember 21-én tartották. Ekkor ünnepelték Nagycenken gróf Széchenyi István születésének kétszázadik évfordulóját. Az énekkar több alkalommal adott műsort. Az előadások elismeréseként Göncz Árpád köztársasági elnök méltató szavakat jegyzett be az énekkar naplójába.
A kórus 1978 óta töretlenül működik, és éveinek száma, munkájának elismerése alapján elviszi a pálmát az eddig Sopronhorpácson működő együttesek közül. Létszáma 1998. december 31-én ötven volt. A kórust mindmáig Gintli Zoltánné vezeti.
Sopronhorpácson a szervezett sportélet kibontakozása is az 1920-as évekhez kötődik. Valent Gusztáv angoltanár, grófi alkalmazott volt az ekkor alakult labdarúgócsapat edzője, egy garnitúra felszerelést is kikönyörgött a gróftól a csapat részére. Barátságos mérkőzéseket játszottak.
1940-ben alakult meg a levente labdarúgócsapat. Csitkovics Antal leventeparancsnok foglalkozott vele. A könyék legjobb együttese volt. Járási bajnoki és barátságos mérkőzéseket játszott. Többen a csapat tagjai közül a II. világháború áldozatai lettek.
A legerősebb csapat 1952-ben alakult, nagyrészt a helyi kísérleti gazdaság dolgozóiból. Edzők Keller Ernő, Schulter János. 1952-55-ig a járási, 1956-ban már a megyei bajnokságban szerepeltek 1960-ig. Legnagyobb sikerük 1956-ban született, amikor is egy nemzetközi találkozón 4:3-ra verték a Slovan Bratislavát. 1961-től újra a járási bajnokságban fociztak a kísérleti gazdaság anyagi támogatásával.
Az 1950-es években a labdarúgás mellett új sportágak is meghonosodtak. A tekeszakosztály javarészben a labdarúgókból állt, akik a soproni járási bajnokságban is szerepeltek. Az atlétikai szakosztály 1952-től 1957-ig működött. Nagyrészt a röplabdás lányok és a labdarúgók voltak a tagjai. Jól szerepeltek a járási, megyei és területi versenyeken. A természetbarátok az 1960-as és 70-es években tevékenykedtek, több mint száz igazolt taggal. Sok szép túra emléke fűződik hozzájuk. A sakkszakosztály 1956 után működött néhány évig. Szpartakiádok keretében a környező községek csapataival mérkőztek, általában győztesen. A területi bajnokságot egy alkalommal nyerték meg.
Szép karriert futott be a női röplabdacsapat. 1955-ben alakult meg, edzője Simon József – akkor még kutatóintézeti aspiráns – volt. Jelesebb eredményei: 1956-ban megyei I. helyezés, 1957-ben és 1958-ban helytállás az NB III-ban, 1959-ben a kerületi bajnokság első helye, 1961-ben az országos mezőgazdasági röplabdaversenyen Pécsett szintén első helyezés.
