Séta a faluban és a határban
Séta a faluban és a határban
A község településszerkezetében meghatározó annak a négy útnak a kereszteződése, melyek a két kilométerre levő Völcsej, az egy kilométerre fekvő Egyházasfalu, az öt kilométeres távolságra eső Zsira és végül a három kilométerre található Und községbe vezetnek. Az ötödik, ugyaninnen induló út pedig a falu egyik részét kapcsolja ide.
Ez az ötös útkereszteződés tekinthető – bár nem mértanilag – a község központjának. Szinte a kereszteződésben áll a műemlék templom, kertjében a kőtárral és a hősi emlékművekkel, az önkormányzat hivatala, az Áfész áruháza és italboltja. Az útkereszteződésből eredő utcák: a Fő utca, amely az egykori Lédecen is végigvezet, a Bem József, a Ságvári Endre utca és a Dózsa György út.
A Fő utca az egyik legősibb része a településnek. Régen a jobbágyok, a későbbi első gazdák lakták. Nyugat felé haladva balról hagyjuk el a régi, emeletes iskolát és az Áfész- irodát, távolabb a postát és a temetőbe vivő utat. Itt, a jobb oldalon van a földszintes iskola, utána a körmagtár, balra távolabb a volt lenfeldolgozó épülete. Azután mindkét oldalon a régi Kutatóintézet épületei, kertjei húzódnak.
Az utca vége előtt az út tengelyében a lédeci kápolna áll, kissé távolabban a Péter-tó. A Fő utca másik végén a Széchényi-kastélyt, illetve parkot találjuk, valamint a többi közintézményt: a Sedlmayr Kultúrházat, az Alkotmány Termelőszövetkezet központját, az óvodát.
A Bem József utcában a déli oldalon laktak régen a plébánia jobbágyai – 1828-ban kilenc házban. Később ugyanide zsellérek, aratók telepedtek, és néhány gazda is.
A Ságvári Endre és a Dózsa György utcák már újabb koriak, ahogy a József Attila utca is. A Felszabadulás tér régóta lakott, itt feküdt a földesúri major a Nádasdyak idejében. A régi grófi birtokon és a grófi kertészet területén épült ki a néhány évtizedes múltra visszatekintő Alkotmány, Petőfi és Rákóczi utca.
1956-ig, illetve 1967-ig – felszámolásukig – a községhez majorok is tartoztak.
A Papmajor az úgynevezett Csordahajtó út végében, a községtől északnyugatra, megközelítően két kilométer távolságra volt található, egyetlen épületből álló gazdaság. Valószínűleg a Lédecen birtokos premontrei rend építtette, talán 1850 körül. Nevét birtokosa után kaphatta. Három–öt lakosnál több nem lakta, illetve 1944-ben a nemesítőüzemben dolgozó vend munkások lakóhelyéül szolgált. Később pelyva- és szalmatárolóként használták, 1956-ban bontották el.
Az Imremajor a községtől északra három kilométer távolságra feküdt. Több épületből állt, feltehetően gróf Széchényi Imre építtette, nevét is róla kapta. A majort a gróf cselédei lakták. 1888-ban még csak két lakás volt területén, 1940-ben már 14. Lakóinak száma 1918-ban volt a legmagasabb: 82. 1900 előtt két család lakott egy szobában, és közös volt a konyha is. 1967-ben a majort lebontották, csupán egy épülete maradt meg, ezt ma az erdészet használja.
A mai község lakóházainak nagy része az utóbbi évtizedekben épült, igen ritka már a tornácos zsellér- vagy parasztporta. Zsúp-, illetve nádfedelű ház nincs.
A határ használatáról fontos információkkal szolgálnak a dűlőnevek. A legkorábbi ismert horpácsi dűlőnév – Hermes-dűlő – 1608-ból maradt ránk. Ezt a nevet a Nádasdy-majorhoz tartozó 115 holdas terület viselte. Az 1745-ben kötött írtásszerződésben (lásd Függelék II.) Guácsos nevű erdő szerepelt. Nem tudjuk, vajon azonos-e az 1768-as Grácsos nevű határrésszel.
A XVIII. század közepétől megszaporodnak a különféle célból készült határleírások. Ezek egyre több határrész nevét őrizték meg: Kertészkert alatt, Második dűlő, Vak ember rétje dűlő, Gógángfai út mentén (1750), Grácsos, Kövecses, Agg-hegy, Rekettyés (1768).
A XIX. század első felétől újabbakkal is találkozhatunk a dokumentumokban: Donátus tag, Völtsei utra dülő – azaz a völcseji úttól északra –, Közép-düllő, Alsó-Répaszer, Felső-Répaszer, Veremszer, Cser alla, Öreg-rét – a parktól a donátusi tábla végéig, a Metőc mindkét partján –, Szakaszt alla, Fenyős alla, Csonkás alla – mind a horpácsi erdő alatt –, Hegyes tag – Gógánfa felé az úttól balra –, Követses, Kerék erdő – Gógánfa felé az úttól jobbra –, Szilvás – a Rét alja dűlő nyugati harmadán.
Külön nevet viselnek az erdei utak, álék. Álé a francia allée szó helyi változata, fasorral szegélyezett széles, egyenes utat jelöl. A következőkkel találkozhatunk: Vargyos, Felefa, Nádasdy-tisztás (1824–1827). Cser út, Tulsó Völtsei út, Fülesi út, Rét alla, Egyházasfalui út, Temetői-düllő, Kőfal alla, Kőkuti-düllő, Felső-halom (?) Szer, Felső-Kert alla, Krumpli-föld (1829). Paplaházi-dűlő, Gyeprejáró-dűlő, Káposztáskert, Ház előtti dűlő, Általjáró-dűlő, Alsó-dűlő, Répaszeri-dűlő, Kenderföldek-dűlő, Kendereskert alatti dűlő, Rétkert feletti dűlő (1843).
A XIX. század második fele már kevesebb változást hozott. Az ekkor rögzített újabb dűlőnevek: Nagy-mező, Közép-mező, Kis-mező (1873). Gyöpszél-dűlő (1890).
A XX. század első felében aztán a régiek mellett újabb dűlőnevek keletkeztek megint: Disznólegelő, Csárdalegelő, Második osztályú legelő, Remiz és téglavető, Fertályos-dűlő, Öreg-Hosszú-dűlő, Imremajori-dűlő, Kuti-dűlő, Katona-rét felsőkert, Szedres álé, Haraszti-dűlő, Felső-erdőalja, Kert alja, Zsirai úti dűlő, Pataklapi-dűlő (1909). Káposztás-dűlő, Katona-rét, Kertaljai-rét, Völcseji út, Csordaúti-dűlő (1928).
A volt Széchényi-uradalmi erdő álénevei: Mária út, Mama út, Csordahajtó út, Terézia út, Malom út – Csepregtől Sopronkövesdig vezetett – Pál út, Major álé, Alexandra út, Antónia út, József út, Kunyhó álé, Albert út, Csicsókás, Mitom út, Pásztorkép álé, Krisztián álé, Felefa alsó, Felefa felső, János út, Piknik álé, Fácános. Ezek ma is használatosak.
