Védendő örökségünk | Száz Magyar Falu

Védendő örökségünk

A bencés kolostor Somogyvár jelképe. „A Kupavár-hegyen kelet–nyugati tájolással, román stílusban épült bazilika méretei még mai állapotában is lenyűgözők. Építése során nagy mennyiségű homokkövet, bazaltot, mészkövet és téglát használtak fel. Téglaégető ez idáig nem került elő, ennek ellenére valószínű, hogy a téglát Kupaváron égették. Mivel kőbánya a közelben nincs, a követ csak ideszállítani lehetett. A vízi út biztosítva volt, így a kváderkövek nagy részét a Balaton északi partjáról hordták ide. Az ásatások során lapos, hegyes és hengeres vésők kerültek elő, bizonyítékául a somogyvári kőfaragásnak. Bár kőfaragójelet alig találtak, feltételezhető, hogy legalább száz kőfaragó dolgozott itt.”

A Kupavár-hegy délkeleti részén álló 57x25,2 méteres külméretű bazilika félköríves főszentélyében a diadalívek távolsága tizenkét méter volt. A főhajó eredeti magasságát tizenhét méterre becsülik. A somogyvári bazilika az első, ahol két hatalmas torony uralta egykor a homlokzatot.

A bazilika és a kolostor, igaz, teljesen kifosztva, de átvészelte a török időket. Amit azonban az oszmánok meghagytak, azt a helyi lakosság épületkőnek hordta el, a XVIII. század végétől az 1950-es évek elejéig. 1750-ben Széchényi Antal, „…Somogyvár birtokosa jelentést állított össze Bíró Márton püspök számára a község körüli középkori romokról. Ebben említi a vár területén levő elegáns és nagy kiterjedésű romot, amelynek anyagából szándékozták akkor a falu új templomát megalkotni, illetve az újjászervezett uradalom magtárát és egyéb gazdasági épületeit megépíttetni.” A falak tehát úgy elpusztultak, hogy 1972-ben Bakay Kornél, a neves régész csak egy gazos puszta dombtetőt talált a helyükön.

A tudós Békefi Remig úgy tudta, hogy a várhegyi ásatások már 1823-ban megkezdődtek, ezeket Mátrai Gábor végezte. Bakay az első ásatásokat egy évvel későbbre, 1824-re tette. A Mátrai nevéhez kapcsolódó, sok rombolással járó kutatás 1828–1829-ben folytatódott. Az újabb próbálkozások során, 1855–1857-ben kerültek napvilágra a legismertebb faragott kövek. 1875-ben Rómer Flóris elkészítette a Kupavár-hegy helyszínrajzát, amelyen feltüntette az apátság maradványait is. 1876-ban a monostor romjaiból származó későgót vagy korareneszánsz faragott kövek kerültek elő a faluban.

1895–1896-ban Gerecze Péter szakszerű archeológiai kutatásokat végzett itt: a monostor és a templom falainak jelentékeny részét sikerült a felszínre hoznia. Széchényi Imre pénzügyileg és erkölcsileg is támogatta ezt a munkát. Ennek köszönhetően az ásatások továbbfolytak és napfényre kerültek a Szent Egyed-bazilika falai. 1896-ban a gróf is kísérletet tett az ásatások folytatására. A Kupavár-hegy korszerű és teljes feltárása azonban 76 esztendőt váratott magára. A munka 1972-ben indult meg. Bakay Kornél irányításával az első két évben tárták fel a monostor hatalmas bazilikáját, 1975– 1976-ban és 1981–1982-ben pedig a kolostort. A temetőt és a kápolnát 1976-tól kutatták meg. Végül 1982-ben elkezdődött a várfalak feltárása.

A bazilika azért nem a dombhát legmagasabb pontján épült, mert annak északi részén az építkezés megkezdésekor, az 1070–1080-as években – mint ara korábban utaltunk – már működött egy templom és egy temető. A somogyvári templom legrégibb, a XI. századtól mindmáig változatlan része a déli mellékhajó és a félköríves záródású szentély. Ugyancsak e században készült a nyugati homlokzat két hatalmas tornya. „A zárófal közepén előkerült, falazott sírgödört tartja a kutatás az 1095-ben Somogyváron eltemetett László király sírhelyének.”

Az I. Géza által Garamszentbenedeken alapított bencés apátsághoz hasonló alaprajz szerint indult meg a templom építése közvetlenül I. László trónra lépése után. A 2,5 hektáros dombtetőt 3–3,3 méter széles kő és tégla védművekkel vették körül, hasonlóan a garamszentbenedeki apátsághoz. A várfal építési munkálatait a felszentelés idejére, 1091-re nem fejezték be, de a munka még a következő században is folytatódott. Koppány Tibor írja: a monostor temploma „…háromhajós, három apszissal záródó, nyugati toronypárral és a két torony közti előcsarnokkal kialakított. Alaprajza és az elég magasan megmaradt, feltárt falak alapján rekonstruálható egykori képe olyan felső-itáliai eredetű, lombard bazilikatípusra utal, amelyet nagyszabású, de puritán egyszerűsége miatt a clunyi mozgalom kolostorai építésében mindenütt szívesen alkalmazott. Ez az alaprajzi elrendezés és templomforma szinte mintája lett a következő évszázadok magyarországi román építészetének, különösen a nemzetségi monostorok esetében.”

A francia szerzetesek érkezésekor, 1091-ben a kolostor még nem állt. A magukkal hozott építési tervek szerint – feltételezhetően – nyugati építőmesterekkel indult meg „a XII. században a somogyvári templom első nagy átépítése és magának a kolostornak a felépítése”. A kolostor a templom északi oldalán készült el. A kerengő és a kolostor első épületszárnyai még a XII. században elkészültek.

A monostor újabb harmadik építési időszaka már a XIV. századra esett. A templom százharminc centiméter vastag, észak–déli irányú kőfalát építették át. A somogyi bencés apátság második virágkorát ebben a században, az Anjouk idejében élte. „Ekkoriban készült el a nyugati szárny teremsora, s a keleti oldalon az új …betegház. Amikor azonban Zsigmond király mind a »várost«, mind a várat eladományozta (1410), megindult a hanyatlás. A XV. század második felére a hajdani fényes monostor romlásnak indult s a XVI. század elejére omladozni kezdett. A templom nyugati része hajdani gerendaszerkezetű fedélszékét elvesztve, a világi építkezések áldozatául esett. A somogyi királyi monostor utolsó építkezései tehát a XVI. század első harmadában mentek végbe. Hitvány, silány falazások, elsietett, tervszerűtlen toldások-foldások tették egyre csúfabbá a hajdani nemes épületeket.”

A somogyvári és a somogyvámosi néphit szerint a Kupavár-hegyen lévő erődítményt egy alagút kötötte össze a vámosi „török” templommal. Ezt egyébként Draveczky Balázs 1973. évi terepbejárása sem zárta ki teljesen.

A közel két évtizedes módszeres régészeti feltárás és a részleges renoválás után a romterület múzeumi bemutatóhelyként áll a látogatók rendelkezésére. Bakay Kornélnak 1976-ban a megye néhány vezetőjével konfliktusa támadt, és ezért kőszegi múzeumba távozott. Bár az ásatás joga öt évig még őt illette volna, s a somogyi múzeum a számára szükséges engedélyeket megszerezte, a munkák szüneteltek. Az ásatási bizottság és a műemléki felügyelőség ugyanis kérte az addigi kutatás teljes dokumentációját. Ez azonban eltűnt. Bakay – állítása szerint – mindent, beleértve az ehhez tartozó leltárkönyvet is, átadott korábbi munkahelyének. Az elveszettnek hitt dokumentumok később előkerültek, a régész folytatta az ásatást.

1988-ban írta a Somogyi Hírlap újságírója: „A feltáró régész és az Országos Műemléki Felügyelőség között …nem volt felhőtlen a munkakapcsolat. …A régész a régi, az OMF gárdája viszont az új. Rokonszenvesen mutatkozott be dr. Fejérdy Tamás igazgatóhelyettes és Barts Balázs, a rekonstrukció »kormánybiztosa«. Végre indulatoktól mentesen tárgyalják meg dr. Bakay Kornélnak a helyreállítással kapcsolatos észrevételeit. Megállapodtak abban, hogy az építménynek a XI–XII. századi stílusjegyeit kell hangsúlyozni, a későbbi hozzáépítéseket csupán jelzik. Egyezség jött létre abban is, hogy az OMF által korábban emelt, s a feltárást akadályozó építményeket elbontják. …Megállapodás született továbbá, hogy a régészeti ásatásnak 1989-ben, a rekonstrukciónak 1991-ben be kell fejeződnie.”

Somogyvár jóval később született, de örökségében értékes helyet elfoglaló védett épülete, a Széchényi-kastély a hivatalos műemlékjegyzék szerint kora eklektikus stílusú, a XIX. század második felében épült. A XX. században átalakították s egyben bővítették is. A Széchényiek – ellentétben más családokkal – a XVIII. században még nem szánták rá magukat reprezentatív kastélyok létrehozására Somogyban. Csupán kisebb méretű földesúri épületeket emeltettek. Ezek szállásul is szolgáltak a birtokukat meglátogató családtagok számára.

Széchényi Ferenc a XVIII–XIX. század fordulóján már építtetett egy úrilakot Somogyváron. Ezt azonban csak akkor használta, ha vadászni ment oda. A XIX. század második felében a Széchényi-örökösök felosztottak egymás között minden földet. Ekkor kezdtek a megyében kastélyokat építeni.

A jelenlegi kastély helyén tehát a XVIII. század végén már állt egy épület, amelyben a gazdatiszt lakott. Előbb 1855-ben Széchényi Zsigmond építette át eklektikus stílusban, ezt bővíttette 1870-ben Széchényi Dénes. A főépületben 47 szoba, míg a mellette lévő kiskastélyban tíz állt ettől kezdve a rendelkezésükre. „Nagy kiterjedésű angolparkban álló, formájában korai eklektikus, de barokk elrendezésű, U alaprajzú, nagyméretű és emeletes kastély. Középső része kétemeletes és középfolyosós, oldalszárnyai udvari oldalfolyosóval épültek. Főhomlokzata középen háromtengelyes rizalit, előtte többlépcsős terasz, felette áttört attikán címeres középrész. Udvari középtengelyében négyoszlopos kocsi-aláhajtó, efelett erkély. A kastély építéstörténete tisztázatlan, eklektikus architektúrája részben 19. századi, részben e századi átépítésekből származik.”

Dénes gróf építtette a kastélyt körülvevő szép parkot, amelynek tervezésével Schilhann József csehországi kertészt bízta meg. Széchenyi Zsigmond érzékletesen mutatja be a kastélyhoz tartozó park vadregényes hangulatát: „A kastélykert …menetelesen olvadt át az erdőbe. Perifériái elmosódtak, díszfái fokozatosan adták át helyüket tölgynek-csernek-gyertyánnak, kavicsozott útjai észrevétlenül vadultak erdei ösvénnyé. Az arrafelé bolyongó nemigen tudta, kertben jár-e még, vagy már az erdőben. Természetes, hogy a vad még kevésbé ismert határt erdő és kert között, a ház ablakaiból minduntalan lehetett nyulat-fácánt-őzet látni.”

A park szélén áll a Széchényi-kripta, amelyben a két Széchényi Imre alussza örök álmát.

A főépület újabb bővítésére 1896-ban került sor. Az 1910-es években vezették be a kastélyba a vizet és a villanyt.

„A kastélyban több nagy üvegszekrény tele van a határban lelt őskori leletekkel és a Kupavár-hegyről származó régiségekkel – olvashatjuk a Somogy vármegye monográfiájában. – …honnan egyéb leletek között sok érdekes, román stílű faragott kődombormű és feliratos kő került felszínre, melynek jórészét a kastély csarnokába falaztatta be. Van a kastélyban egy kb. 7000 kötetes könyvtár… családi levéltár, nagybecsű festmények és régi bútorok. A lépcsőház teljes művészi faburkolatának román stílű faragványait és oszlopait egy juhászlegény faragta.”

A gróf régészeti gyűjteményét 1945-ben bedobálták a kastély előtt húzódó lövészárokba, és betemették. A költő Takáts Gyula 1950-ben szállíttatta a megyei múzeumba a kastélyban akkor még fellelhető faragott kőtöredékeket. Az állami tulajdonba került épületet ma a Gyógypedagógiai Intézet használja – miként ezt már említettük.

Az 1722-ben felépített fatalpas és sárral tapasztott, sövényfalú római katolikus templom még 1746-ban is állott Somogyváron. Széchenyi Antal 1756-ban kért engedélyt a Helytartótanácstól és Padányi Bíró Márton veszprémi püspöktől, hogy a falun kívül álló romos régi templomot rendbe hozhassa. Az engedély dacára 1790-ben még mindig csak az a fatemplom állt itt, amelynek 1792. július 13-án hajnalban villámcsapás következtében leégett a tornya és a teteje. A tűzben a harangok is elpusztultak. Az új templom végül nem a középkori helyére, hanem a község mai közepére 1838 és 1842 vagy 1843 között épült fel klasszicizáló késő barokk stílusban, részben a régi templomok tégláiból, nagyobb részben azonban a kupavár-hegyi apátság köveiből.

A Széchényi Lajos bőkezű adományából elkészült templomot 1842. január 27-én szentelték fel. Az épület belseje azonban teljesen üresen állt, mert a berendezésére már nem maradt pénz. A gróf és a falu összefogásának eredményeképpen vásároltak szószéket és főoltárt Bécsből, egy márvány keresztelőkutat pedig Pécsről. A barokk orgona Kőnig Fülöp soproni műhelyében készült. A bűnbánó Mária Magdolnát ábrázoló főoltárképet a Habsburg család ajándékozta.

A kálvária Miskey Nándor kőművesmestert dicséri. Bár a templomdomb nyugati oldalára, a somogyvári hívek adományaiból épült egyes stációk szép fafaragványain meglátszik már az idő, még így, sérülten is gyönyörűek. A kálváriát 1955-ben restaurálták.

A templom két harangja, amelyeket 1911-ben rendeltek meg Sopronban, a Seltenhoffer Frigyes fiainál készült. Így lett a toronyban három harang, amelyet a katonaság 1916. augusztus 14-én lefoglalt. 1928-ban már újra három harang szólt a templomtoronyban. A második világháború alatt a kisharangot vitték el.

A templom belső falfelületei 1958-ig fehérre voltak meszelve. Ekkor fogtak hozzá a festésükhöz, amit Mór József tapolcai művész, Soós István mester és Szántay Imre segéd végzett el. „A szentélyben a magyar szentek hódolnak a Magyarok Nagyasszonya előtt. A szentlecke oldalon egy aratási jelenet. A kislány megérkezett az ebéddel. Harangoznak délre. Az aratók imádkoznak. Az evangéliumi oldalon a falu népe papjával együtt hódol a Szűzanya előtt. Az oltár fölött félkörben a hét szentség …látható. A diadalíven középen az Isteni Bárány. Oldalt a négy evangélista jelvényeikkel.

A hajóban Somogyvár történelmi múltját örökítettük meg. Az első ívben baloldalt Szent István legyőzi a lázadó Koppány somogyi vezért, kinek székhelye Kupavárban volt. A jobb oldalon megmossa véres kezeit a Szentesica forrásnál. A középen két angyal magasra tartja a keresztet, győzött a kereszténység a pogányság fölött. A középső boltívben Szent László aláírja a Szent Egyed somogyvári bencésapátság alapító levelét. Odilo, az első apát, hűséget esküszik a királynak. A bazilika képét a St.-Gilles-i bencés apátság romjai alapján próbálta a művész rekonstruálni. A hátsó boltívben Somogyvár régi tájképe látható. A bazilika és a három plébánia templom: Szt. Péter, Szent Apollináris és Szent György. Az égboltozaton a templomok védőszentjei jelvényeikkel. Középen az Úr Jézus.

A kórus jobb oldalán Szent Cecília, baloldalon a két nagy egyházi zenét pártfogoló pápa: Nagy Szent Gergely és X. Szent Pius. Középen a lant modern egyházzenei kottával.”

A templom külső tatarozása negyedszázaddal később, 1983 szeptemberében kezdődött meg. 1984. június 2-án fejeződtek be a munkálatok.