Somogyvár Összefoglaló
Somogyvár
Összefoglaló
Összefoglaló
A Balatonhoz közel fekvő külső-somogyi község és határa az őskor óta folyamatosan lakott. A X. század második felében már a Koppány nemzetség központja volt. A nagyúr idejében „Somogy úrság” néven dukátusi, azaz hercegségi centrum. Koppány legyőzését követően – Szent István rendelkezése nyomán – évszázadokon keresztül a Szent Márton-hegyi, a mai pannonhalmi apátság kapta meg a Somogy feletti püspöki jogokat, s velük együtt a vármegye dézsmáját is. I. (Szent) László – aki Somogyvárra kívánt temetkezni – 1091-ben francia szerzeteseket hívott ide, és megalapította a településen az ország egyik legismertebb monostorát. Az alapító királyt először itt, a településen temették el, s csak utóbb szállították át a földi maradványait Nagyváradra. Somogyvárt igen nevezetes hiteleshelyként tartották számon Magyarországon a középkorban. A település nem halt ki a török hódítás alatt sem. A Török Bálint által megerősített kolostor s vele együtt a mezőváros is Szigetvár eleste után került török kézre. A hódítók 1686-ig birtokolták az erődítést.
Utóbb a Széchényiek egyik somogyi központja lett a település. A somogyvári ág legismertebb alakja a XIX. század második felében élt Széchényi Imre volt. A főrendű család a XVIII. század első felétől erőteljes majorsági gazdálkodásba fogott. Az ebből következő túlkapások aztán gyakorta váltották ki a somogyvári jobbágyok ellenállását. Ez vezetett oda, hogy panaszlevelet nyújtottak be a királyhoz, illetve az őt képviselő bizottsághoz. A község urbáriuma 1767. október 30-án kelt.
A település egyik legjelentősebb megélhetési forrását a szőlő- és bortermelés jelentette a középkorban és a dualizmusba. Ez a gazdasági tevékenység azonban nagyot veszített a jelentőségéből a XX. századra.
Az úrbérrendezés – amely Somogyváron 1854 és 1857 között zajlott le – jelentőset változtatott a tulajdonviszonyokon. Ugyanakkor gróf Széchényi Lajos somogyvári uradalma is – már fizetett munkaerő alkalmazásával – áttért a korszerű gazdálkodásra. Az 1880-as esztendők közepén, ha lassan is, de az extenzív gazdálkodást felváltó intenzívebb mezőgazdaság továbbfejlődött jórészt az uradalomnak köszönhetően. Jótékonyan hatott az is, hogy 1896-ban elkészült a kaposvár–fonyódi vasútvonal, amelynek egyik állomását itt építették fel.
A beindult kedvező folyamatokat Somogyvár esetében is megakasztotta az első világháború, amely után a falu gazdasága lényegesen lassabban gyarapodott. A község életében meghatározó fontosságú volt, hogy a két világháború között elkészült kaposvár–balatonboglári közút érintette a települést. Az orosz csapatok megérkezését követő néhány reményteli esztendőt követően a falu lakói is élték sztálinizmus, a személyi kultusz, a tsz-szervezés és a beszolgáltatások meghatározta mindennapokat. Az 1956-os forradalom után, az 1960-as évektől jelentős mértékű életszínvonal-növekedés következett be. 1960-ra befejeződött a falu villamosítás. A községi vízműtársulat 1963-ban alakult meg, tizenkét évvel később már behálózta a vízvezeték a községet.
A közelgő történelmi változásokat megérezve Somogyvár népe is izgalommal teli napokat élt 1989–1990-ben. Készülve az első szabad választására a faluban új pártok alakultak. 1990. február 19-én történt Somogyváron az első kerekasztal-megbeszélés a pártok, az egyház és a tömegszervezetek között. 1998-ban szobrot állítottak Szent Lászlónak. A faluban ma is ápolják a nagy uralkodó kultuszát.
