Az Anjouk korától a török hódításig

Teljes szövegű keresés

Az Anjouk korától a török hódításig
A tudós ciszterci szerzetes, Békefi Remig szerint „Somogyvár város előkelőségét a sok templomon kívül az is mutatja, hogy tizedkerület, vagyis mint a középkorban nevezték, »tizedkés« volt.” Somogyvár papja, Péter 1333-1335-ben évi két pensát fizetett pápai tized fejében. A Szent Péter egyháza mellett a másikat Szent György tiszteletére szentelték. Papja, Antal 1333-ban hat garast és harmincnyolc kis dénárt, Pál lelkész pedig 1335-ben száz kis dénárt fizetett pápai tizedként.
A XIV. század végén Somogyvár az olyan ismert mezővárosok közé tartozott, mint Nagyvázsony, Sümeg, Keszthely vagy Marcali. Magyar Kálmán – Mályusz Elemérre hivatkozva – megállapítja: bár kereskedelmi szempontból jelentéktelen, az országhatártól vagy fontos kereskedelmi úttól távol feküdt, a somogyi mezővárosok sorában mégis Somogyvár bírt a legfejlettebb városi struktúrával. Presztízsét emelte, hogy a nemesség több közgyűlést is tartott itt. 1492-ben pedig már vármegyei törvénykezési székhelyként ismert.
Az 1400 évek elejétől fogva Somogyvárt királyi birtokként tartották nyilván. „Mint királyi város 1410-ben jelenik meg. Benne vendégek, vagyis polgárok laknak. Somogyvár vámos hely volt” – jellemezte Békefi. Egyébként vámját – amelyben a bencések is részesek voltak – több ízben is említették a források. Zsigmond 1411-ben a Marcali Miklósnak és Dénesnek adta a várost királyi adományul. Békefi Remig és Csánki Dezső szerint 1410-ben történt az adományozás, s nemcsak e két férfinak, hanem János fia György, István fia Miklós és Péter fia László számára is.
Ugyanakkor az apátságnak is – a Marcaliakkal lefolytatott pereskedést követően – maradtak földesúri jogai. Ezt követően gyakran cserélt gazdát a település vagy annak egy része. Tamás somogyi apát ekkortájt, 1417-ben szakította meg a függőségi kapcsolatot a franciaországi anyamonostorral.
Az 1460-as években a Laki Thúz család tagjai lettek a monostor kegyurai. Mátyás azonban hamar visszavette tőlük ezt a jogot, s 1467-ben kérte a pápától, hogy nevezzen ki a „felette nagy romlásban lévő monostor” élére egy kommendátort, vagyis gondnokot, ami meg is történt Fegyverneki Dénes, zágrábi kanonok érkezett Somogyvárra. Az ő 1483. évi lemondása után Kálmáncsehi Domokos kapta meg az apátságot, tíz évvel később pedig Csaholy Péter vette át az irányítást.
1474 után Somogyváron a Marcaliak – Csánki szerint örökösödési szerződéssel – helyébe lépő ecsedi Báthoryak és a monostor osztoztak. A Marcali család még 1481-ben is birtokosa a község egy részének.
A falu 1495-ben királyi adományként került a Báthory család birtokába. Báthory István és András 1513. április 1-jén Báthory György feleségével, Buzlay Katalinnal olyan egyezséget kötöttek, hogy asszony, ha „…a férje meghal és ő özvegyen marad, megkapja Marcali mezővárost tartozékaival…, továbbá Somogyvár várost s Jut, Maros és Szemes birtokokat. Ha pedig újra férjhez megy, akkor négyszáz forintot jegyajándék címén neki kifizetnek, ő meg az említett birtokokat köteles visszaadni.”
A középkor utolsó nagy, Balaton környéki építkezései sorában számos plébániatemplom mellett három somogyi kolostort is meg lehet említeni. Ezek az építkezések a Báthory család tevékenységéhez kapcsolódtak. A nagyszabású munkák a somogyvári bencés kolostort is érintették: temploma kivételével teljesen átépítették valamikor az 1510–1520-as években.
Az erdélyi Marosvásárhelyen, a Bolyai Tudományos Könyvtárban őrzik a Mátyás-kori somogyvári, az egyetlen ismert középkori formuláskönyvet, amely nemcsak történeti forrásként jelentős, hanem mutatja Somogyvár középkori jelentőségét is. Az ebben szereplő oklevelek közül 246-ot Mátyás király, illetve a személyes jelenlét bírósága, 37-et az ország zászlósurai, egyet Somogy vármegye ispánja, kettőt a kisebb hatóságok, végül a pécsi, a vasvári, a budai, az aradi és a váradi káptalan 55-öt adott ki. A kódexben szerepel még négy és – vélhetően – még további 35 oklevél a somogyvári konventtől, egy pedig Fegyverneki Dénes somogyvári kommendátortól. „A formuláskönyv sokat beszél a Mátyás-kori Somogyvárról: említi, hogy megyeszékhely volt, …hogy a nádor is időzött a városkában. Találkozunk a somogyvári szőlőhegygyel, az utcákkal, a plébániákkal és lelkészeikkel, a városka egyes hospeseivel is. …[végül] csak a többször szereplő Marcaliakra utalnék, név szerint bánfia Lászlóra és unokatestvérére: Istvánra, kiknek hatalmas birtokai a megye gerincét tették ki, akik egy időben Somogyvár földesurai, a konventnek sokszor perbeli ellenfelei is voltak.”
Somogyvár nem volt szegény település, sőt lakói között igen gazdagokat is lehetett találni. A források ötvösökről és kereskedőkről, valamint művelt írástudókról is beszélnek. A város gazdag hospeseire tartotta a történész (Magyar Kálmán) jellemzőnek azt a felsorolást, amely „Lukács sáfár XV. század végi oklevelében szerepel: a Szent Egyed utcában fekvő házak, vásárolt és zálogos szőlők, szántóföldek, lovak, marhák, készpénz, ezüst barmok, árucikkek és bármilyen jószágok.”
A XIV–XV. századi mezőváros lakosait a szőlőművelés és a helyi kereskedelem tette tehetőssé. A formuláskönyvből kiragadott idézet is ezt támasztja alá: „Szőlőzálogosítás. Somogwar-i Miklós János fia: István deák az egyház földjén, Somogwar oppidum területén, a Kozep Nesth hegyen fekvő szöllejét minden használatával a prov. Somogwar-i Sixtusnak és feleségének: Luciának a teljesen felvett 8 arany forintért elzálogosítja s a visszaváltásig szavatosságot vállal.”
1512-ben egyesült a Szent Márton-hegyi, a somogyi és a zalavári bencés apátság. A somogyvári monostor 1525-ben II. Lajos királyhoz folyamodott a somogyi urak ellen, mert a tizedet nem természetben, hanem pénzben akarták megadni. A bepanaszolt urak között volt enyingi Török Bálint és Dersffy Miklós. Török Bálint egy évtizeddel később, 1535. július 24-én vette bérbe egy évre háromszáz forintért Máté főapáttól s konventjétől Somogy vármegye tizedeit.
A somogyi hiteleshely ekkortájt még működött. 1543-ban ugyanis igazolta Dersffy István Budára küldött okmányainak 1541-ben történt elpusztulását. Az is igaz, hogy az ügyben 1543-ban Somogyvárra idézett
tanúkat már nem tudta kihallgatni. A perlekedők egyike sem vette a bátorságot – a török portyázóktól való félelme miatt –, hogy megjelenjen a hiteleshely előtt. Később még nehezebbé vált a munkája. A monostor utolsó apátjáról, Istvánról 1553-ban írnak a források. „Az 1575. évi XVII. tc. alapján elrendelték [megmaradt] iratainak Szombathelyre való átszállítását a kapornaki konvent és zalavári apátság irataival együtt, ahol azok további őrzését a vasvári káptalanra bízta a törvény” – írta Kanyar József.
Török Bálint mint dunántúli főkapitány Szapolyai János király nevében sorra foglalta el a várakat, így Szigetvárt, Somogyvárt és Öreglakot. Somogyvár az 1520-as évektől volt a nagyúr kezén.
Az 1536. évi királyi adólajstrom szerint a város két részből állott: Somogyvárhidas hat, Somogyvár-alsópiac pedig tizennyolc jobbágytelekkel szerepelt az összeírásban mint Török Bálint birtoka. A település ekkor Tardi Benedek járásába tartozott. Török Bálint még az 1530-as években megerősítette a monostort.
A török kor kolostorerődítéseinek első időszakában, 1526 és 1543 között a Dél-Dunántúlon fekvő mintegy hatvan vár egyike sem volt alkalmas arra, hogy komolyabb török ostromnak ellenállhasson. Az 1520– 1530-as esztendők fordulóján még inkább csak hatalmaskodásokra használták a közben megerősített kolostorokat. Csorba Csaba szerint élenjárt „…az egyházi javak foglalásában …Török Bálint. Az 1530-as években lett az övé Somogyvár nagy hírű erődített bencés kolostora, 1538-ban is ott tartózkodott. Ez egyelőre még lehetővé tette a szerzetesi élet fennmaradását is, a konvent mint hiteleshely még 1539-ben is adott ki kiadványt.” 1535-ben Martonfalvy Imre, Török Bálint számtartója írta: „Mivel Szigliget várát nem volt honnét építenöm, Somogyvárból kezdém építeni.”
Az 1542. évi besztecebányai országgyűlés elrendelte, hogy az „elpártolás miatt elvesztett és elfoglalt várakat és birtokokat a régi tulajdonos kezére vissza kell adni”. Ezzel a feladattal I. Ferdinánd király Báthory Andrást bízta meg. A főúr Török Bálint feleségének parancsba adta, hogy Somogyvárt hűtlenség terhe alatt adja vissza. „Keserves asszonyiállat megadatá mind ezöket s mind az több jószágot, – nem akara fejére és gyermökére hítlenséget hozni, mindeneket megadata Filep deák uram által” – mint azt Békefi idézi.

Somogyvári sírleletek a középkorból (Bakay)

Velencei üvegserleg, XV. század, a Szent Egyed apátságból

Zathai János sírköve a kolostorból

A kolostor ciszternája (Bősze Sándor felvétele)

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT