„A kultúra közepes szinten mozog”

Teljes szövegű keresés

„A kultúra közepes szinten mozog”
A bencés regula fontos szerepet tulajdonít ott az olvasásnak. Közösségi művelése mellett a barátok mindennapi kötelességei közé tartozott annak egyéni gyakorlása. A bencés kolostorban ezért könyvtárnak is kellett lennie, annyi könyvvel – már Szent Benedek korában is –, hogy a monostor minden szerzetesének jusson egy. Hogy Somogyváron is volt bibliotéka, arról valójában csak az ásatásokkor előkerült könyvdíszek tanúskodnak. A kolostor scriptoriumában olyan csodálatos írott források készültek, mint a Hahóty-kódex, a Szelepcsényi-kódex vagy a Pray-kódexben található zenei anyag.
A két világháború közötti időszakban két nyilvános könyvtár működött a településen, gyakran tartottak műkedvelő színi előadásokat is. 1959–1960-ben az ekkor már csak egy könyvtár gyér forgalmat bonyolít: helyisége kicsi és gyengén felszerelt. Mindazonáltal a felnőtt lakosság közömbössége sem ösztönözte a könyvtárhasználatot. A község lakóinak egyébként alig húsz százaléka látogatta a könyvtárat. 1962 decemberében 1793 kötettel rendelkezett a bibliotéka. Fiókkönyvtárat létesítettek Vidámházán, a Bartók Béla utcában és a Petőfi utcában. Összesen 7278 kölcsönzést bonyolítottak le az év folyamán.
Az 1963. december 10-i végrehajtó bizottsági ülésen rögzítették: a községi könyvtár állománya ötszáz kötet, és három fiókot működtet a településen, a lakosság közel egyharmada tagja és rendszeres látogatója volt. A könyvtár használatát azonban megnehezítette, hogy nem rendelkezett megfelelő helyiségekkel. Ez a probléma végül 1968-ban oldódott meg. A Lengyeltóti és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezettel közös beruházással készült el a könyvbarát ház, amely a május 25-i ünnepélyes avatás után kezdte meg működését. Ezzel a falu kulturális élete jelentősen fellendült. Az általános iskolai tanulók nagyobb számban kölcsönöztek könyveket.
1971-ben a könyvtárban több mint húszféle folyóirat, szakkönyvek és a szépirodalmi alkotások mintegy nyolc-tízezer példányban álltak az olvasók rendelkezésére. Somogyváron 530, Somogyvámoson 150, Pamukon pedig 120 olvasót tartottak nyilván. 1971-ben összesen 2400 gyermek és 2900 felnőtt kölcsönzést regisztráltak. Az olvasók által kölcsönzött kötetek száma meghaladta a tizenötezret. A könyvtár állománya közel negyedszázaddal később, 1994-ben már csak 7376 kötettel, tíz beiratkozott olvasóval és évi 212 látogatóval jellemezhető a könyvtár állapota, amelynek nem volt főfoglalkozású könyvtárosa. 2000-ben az iskola bővítését követően itt kapott helyet a községi könyvtár is, amely húszezer kötettel állt az olvasók szolgálatára.
Az 1941-ben létesített moziban vasárnapoként két előadást tartottak. A mozit egyébként 1989. október 1-én a Mokép megszűntette, mert – érvelése szerint – gazdaságtalan volt az üzemeltetése. Az 1950 években írták: „Villany hiányában sok üzemzavar bosszantotta a mozit látogató közönséget, mert az áramot adó motor gyakran leállt, elromlott s sokszor hetekig nem működhetett. Javult a helyzet, miután a Mokép vette kezébe a mozit és jobb felszerelést, gépi berendezést adott a működtetéshez. …A község tulajdonában lévő kocsma nem a kultúra terjesztője volt, és igen helyesnek mondható a község vezetőinek azon határozata, hogy az épületet kultúrháznak alakítja át. Az átalakítás már évekkel ezelőtt megtörtént és a nagyterem beépített színpadot és berendezést kapott. Az épületben helyet kapott még a DISZ, az MNDSZ, és a népkönyvtárnak is jutott külön terem.”
A kultúrházat 1952-ben hozták létre. A létesítmény azonban tíz esztendő múltán már nem tudta kielégíteni a község lakosságának igényeit.
Az 1950-es években – szintén a műveltségi szint emelése érdekében – ismeretterjesztő előadássorozatokat indítottak. Az 1959–1960. évi téli kulturális munkaterv havonta négy-öt ismeretterjesztő előadást írt elő. A munkaterv igyekezett elérni, hogy a színjátszó csoport rendszeresebb munkát végezzen. Ekkortájt egyetlenegy szakkör működött, nevezetesen a kézimunkakör. A község kulturális életért felelős vezetők arra törekedtek, hogy a fiatalokat asztalitenisszel, biliárdasztallal, sakkal, folyóiratokkal és képeslapokkal, valamint egy tv-készülékkel csalogassák be a kultúrházba. Az 1960 augusztusi tanácsülésen vették jegyzőkönyvbe: „A község kulturális élete még csak közepes szinten mozog. Rendszeres szórakozást a mozi ad. …Évek óta nem volt műkedvelő előadás. Eddig csak az iskolások műsoros előadásait láthatta a lakosság. A művelődési otthon munkatervét ismét felül kell vizsgálni, az elérhető feladatokat viszont meg kell valósítani. Az ismeretterjesztő előadások megtartására nagy súlyt kell helyezni és az előadókat gondosan ki kell választani.” 1963–1964-ben ötven–száz fő jelenlétében tartották meg a tervezett ismeretterjesztő előadásokat, valamint négy színdarabot, illetve rendezvényt. A kultúrotthonban öt szakkör tevékenykedett: tánc-, fotó-, színjátszó, kézimunka- és bábszakkör.
Az 1960-as őszi kulturális seregszemlén a községi énekkar előkelő helyen végzett. Ezt követően alakult meg a férfikórus. Még 1960-ban jegyzőkönyvezték: A „kórus valamilyen oknál fogva nem működik. …Sok problémát okozott már a tanácsnak a kultúrotthon működtetése és munkájának megjavítása. Sajnos érthetetlen az, hogy ilyen létszámú községben a kultúrotthon sokszor hónapokig üresen áll és nincs arra hivatva, hogy az ott rendezett előadásokkal műsorokkal a kultúrát terjessze.”
Az 1961–1962-es téli kulturális tervbe foglalt tizenöt előadásból tizenegyet tartottak meg: hét természettudományit, egy-egy politikait és irodalmit, két-két történelmit és egészségügyit. Ezeket átlag 72-en hallgatták végig. A tanács vezetői nem voltak elégedettek e számokkal. Nem tartották megfelelőnek a szervezést, mert szerintük a lakosságot sem sikerült megnyerniük. Ezen a télen tartottak egy mezőgazdasági szakmunkásképző ezüstkalászos tanfolyamot is.
Az 1962. évi kulturális jelentés megfogalmazta azt a problémát, amellyel a későbbi évtizedekben is számolni kellett a rendezvények szervezése során: „Községünkben a műkedvelő mozgalom nehézkesen megy. Sok fáradsággal sikerül összehozni egy-egy csoportot, akik hajlandók a szereplésre. Ebben az évben inkább a fiatal pedagógusokkal, köztük néhány KISZ-fiatallal tudtunk színjátszókat összeállítani. Erőnkből csak egy előadásra futotta. Az ifjúság munkahelyei különböző helyeken vannak, összefogásuk nehéz, legtöbbször csak hétvégén jönnek haza.” Négy szakkör, a honismereti, a tánc-, a kézimunka szakkör és a zenekar működött a faluban. Szórakoztató rendezvényt, ami a bálokat jelentette, minden hónapban tartottak.
A nehézségek dacára az 1960–1980-as években sikerült a téli hónapokban több ismeretterjesztő előadást tartani. Ha akadozva is, de jó néhány színi előadást is eljátszottak a helyi fiatalok. Hosszabb-rövidebb ideig működött a tánccsoport, a bábszakkör, a kézimunkakör, a fotószakkör, a zenét kedvelők köre és a szülők akadémiája.
Az 1989. évi közművelődési terv végrehajtásáról szóló beszámolóval és az 1990. évi terv meghatározásával foglalkozó tanácsülésen meglehetősen sötét képet festettek a község kulturális lehetőségeiről. Volt olyan tanácstag, aki a diszkók számát sokallta. „Az ilyen rendezvényekkel kapcsolatosan rossz tapasztalatai vannak. A rendezvények színvonala nem megfelelő, a kultúrált szórakozás feltételei nem biztosítottak, tizenéves gyerekek ittas állapotban felügyelet nélkül tartózkodnak a szórakozóhelyeken. Javasolja, hogy inkább csak két rendezvényt szervezzenek havonta, de kultúrált körülmények között és felügyelettel.” De az igazi problémát az jelentette, hogy a diszkón kívül alig volt szórakozási lehetőségük a fiataloknak. Balázs József népművelő válaszában elmondta, hogy a kulturált „…szórakozás feltételeinek biztosítására törekednek. Adottságaik a gyorsan változó, fejlődő technika következtében egyre kedvezőtlenebbé váltak. Ennek ellenére mindent megtesznek, hogy az igényeknek megfelelő szórakozási lehetőséget biztosítani tudják. A megszűnő mozi helyett a videó vetítések rendszeressé tételét szeretnék megvalósítani… A korábban működő, majd megszűnő ifjúsági szervezetek helyett Somogyváron is megalakult az ifjúsági klub, mely tiszteletdíjas vezető irányításával 19 fiatal részvételével működik.”
Az 1990-es években két sajtótermék is megjelent a községben. A Somogyvári Hírmondót az önkormányzat gondozta, kéthavonta adta ki. A Fidesz negyedévente adta közre a Fidesz-Szem című lapot. A falu 1989-től új hagyományt teremtett. Ekkor rendezték meg az első Kupavári napokat, amelyet minden esztendőben László-nap táján tartanak meg.
A Somogyvári Olvasókör alapszabálya az 1885. március 6-i alakuló közgyűlésen kelt. „A kör közmívelődési szempontokból tagjaiban közvetlenül, a népben pedig közvetve, az értelem fejlesztése, a társas mívelődés és olvasási kedv előmozdítására törekszik.” Céljainak megvalósításához számos eszközt sorolt fel az alapszabály. Többféle pártszínezetű napi- és hetilap járatását tervezték. Kölcsönző könyvtárat is akartak alapítani. Felolvasásokat rendeztek, alkalmat nyújtottak a „hasznos eszmecserére”, biztosították a megengedett társasjátékok űzését. Az egyesületnek bármely feddhetetlen egyén – vallásra és nemre való nélkül tekintet – tagja lehetett, amennyiben a helyben élő beltagok három forintot, a vidéken lakók pedig egy forint tagdíjat fizettek, és e kötelezettséget legalább két esztendőre vállalták.
A megye néhány nagyobb iparos népességet tömörítő településén – így többek között Lengyeltótiban, Balatonbogláron és Nagyatádon – is alakultak iparos körök, illetve önképzőkörök. A Somogyvári Iparos Olvasókört 1893-ban szervezték meg.
A Somogy Megyei Tanítóegylet 1870-ben alakult. Az egyházak felekezeti különbségeket hangsúlyozó tevékenysége azonban rendkívüli módon gátolta a szervezőmunkát. Ezek gomba módra szaporodtak: így született meg például a katolikusok Kaposvári Esperességi Önképző Tanítóegylete (1869), a Karádi Egyházkerület Katolikus Néptanítók Egylete (1870), de a protestáns egyházak is szerveztek egyleteket Tabon és Kadarkúton. Később, az 1880-as években alakultak újabb felekezeti tanítóegyletek (Csurgón, Igalban, Kaposváron, Marcaliban). Somogyváron 1883-ban született meg Kaposvári Esperességi Kerülethez Tartozó Néptanítók Egylete. Ők szervezték a somogyi millenáris ünnepségek egyikét 1896. május 28-ra a Kupa-várba.
A századforduló évtizedeiben alakultak a mintának tekintett kaszinókat követő társaskörök, például a Somogyvári Iparos- és Polgári Kör 1901-ben. Ez az egyesület a két világháború közti időszakban is működött, több műkedvelő előadást is tartottak a falu lakóinak. Néhány évvel a Somogy vármegyeit követően, 1911-ben a Somogyvári Kisgazdakör is megkapta működéséhez a belügyminisztériumi engedélyt.
Az első világháború befejezését követően elsőként alakult meg 1919-ben – a buzsákiakkal és a pamukiakkal – közösen az Asszonyok és Anyák Somogyvári Egyesülete. Másodikként jött létre a Somogyvári Ifjúsági és Polgári Kör 1920-ban. A leventemozgalom egységes alapszabályát a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium állapította meg. 1921. évi alakulásától kezdve kötelező testgyakorlás címén toborozta tagságát. A község leventeegyesülete is ebben az évtizedben alakult meg. Egy időben Visnyei Simon körjegyző volt az elnöke.
A Somogyvári Polgári Lövészegylet 1930. március 15-én keltezte alapszabályát központilag kiadott formanyomtatványon. Az egyesület, amellett, hogy a céllövő sportot kívánta ápolni, súlyt helyezett „a tagok vallásos és hazafias érzésének erősbítésére, erkölcsi felfogásának nemesítésére, jellemének szilárdítására, a lövész bajtársi szellem kifejlesztésére, a tagok egymás közti kölcsönös támogatására… Az egyesület működéséből minden politikai jellegű mozgalmat kizár… Az egyesületben vallásfelekezeti, nemzetiségi és bérkérdéseket tárgyalni, nyerészkedéseket alapított szerencsejátékokat űzni tilos” – állt az alapszabályban. Parral Gusztáv uradalmi főintézőt választották meg elsőként elnöknek. Helyettese Visnyei Simon lett. A főtitkári tisztet Fontányi János uradalmi főerdész, a jegyzőit Bálint Ferenc tanító, a pénztárnokit Göndöcs Ferenc tanító, az ellenőrit Gergely Béla uradalmi segédtiszt, a háznagyit Sajgó Rezső plébános nyerte el, az orvosit Rácz József körorvos, az ügyészit pedig Csajághy István községi írnok. A szintén központilag módosított alapszabályt 1935-ben fogadta el az ekkor 32 fős tagság, bár mást nagyon nem is tudott volna, mint ezt tenni. Az új elnök Visnyei Simon lett.
A vallási élet ápolását célul tűzve a Katolikus Agrárifjúsági Legényegylet 1938. július 31-én tartotta alakuló közgyűlését. Nyilatkozva arról, hogy csatlakoznak a Katolikus Agrárifjúsági Legényegyletek Országos Titkárságához, annak alapszabályát fogadták el. A jelenlévő 32 tag Kovács István esperes plébánost választotta meg egyházi elnöknek, Novák István káplánt elnökhelyettesnek. A világi elnök Visnyei Simon lett, az ifjúsági Gábriel Sándor, a titkár Fejes Lajos, az ügyvezetők Bálint Sándor és Szíjártó László tanítók, a jegyző Heves László, a pénztárnok Miklai Nándor, a háznagy Mikósi István.
A köztársasági államformáról szóló 1946. évi 1. törvény az egyesülési jogot elidegeníthetetlen jognak ismerte el. A törvény szavait azonban még ebben az évben egy rendelettel gyakorlatilag megkerülték, s valamennyi egyesület felügyeletét a belügyminiszter, Rajk László hatáskörébe utalták. A sorsuk már ekkor megpecsételődött, Rajk 1946. július 4-én rendeleti úton feloszlatta a Magyar Cserkészszövetséget és a Katolikus Agrárifjúsági Legényegyesületek Országos Testületét (utóbbinak sűrű vidéki hálózata volt), majd pedig két hét alatt további mintegy másfélezer társadalmi és egyházi egyesületet szüntetett meg. A folyamat végül is a „fordulat évére” befejeződött, a magyarországi egyesületeket gyakorlatilag teljesen felszámolták.
Az ötvenes évektől már csak az önkéntes tűzoltóság működhetett. Az 1954 májusi vb-ülés megállapítás szerint a „…községi tűzoltóság részére minden felszerelés biztosítva van. Korszerű kismotorfecskendőjük van, lajtok, tömlők stb. kifogástalan állapotban vannak. A nagy hiányosság ott mutatkozik meg, hogy a folyó évben még egyetlen gyakorlat sem volt tartva, így nincs meg a kellő felkészültség esetleges tűz esetére. Felhívta a tűzoltóparancsnok figyelmét, hogy a következő vasárnap tartson gyakorlatot.” A tűzoltóparancsnok azonban nem hajtotta végre a testület határozatát. A későbbi – beleértve az 1960–1980-as éveket is – tanácsülések gyakran foglalkoztak a szervezet helyzetével, jórészt ennek köszönhetően konszolidálódtak az állapotok. Gyakorta vettek részt a járási és a megyei tűzoltóversenyeken.
Az 1990-es évek elején új egyesületekként Önvédelmi Csoport és Környezetvédők Baráti Köre szerveződött a faluban. Az 1996-ban működő egyesületek között sorolták fel a Községi Sportegyesületet, az Old Boys SE-t (Öregfiúk Sportkör), az Önkéntes Tűzoltóegyesületet és a Vállalkozók Egyesületét. Két évvel később már volt gazdakör és nemzetőrség is. Három pártnak – Fidesz, KDNP, FKGP – működött helyi szervezete a településen.
Széchenyi Zsigmondtól tudjuk, hogy a század elején még rókafalkát is tartottak Somogyváron. Akkoriban nagy vendégségek járták, a puska- és a falkavadászat gyakran váltogatta egymást a falu erdeiben. A gróf sok ilyen vadászatot írt le. A két világháború között a sportolás szervezett keretét az említett leventeegyesület és a lövészegylet jelentette.
Somogyváron 1953. november 29-én alakult meg az Egységes Falusi Sportkör. „Megalakulása előtt és után is sok …tényező gátolta a munkákat… Nem kevesebb feladat volt, mint az anyagiak megteremtése, sportolóink összekovácsolása, majd azok sportszeretetre, egymás megbecsülésére és nem utolsó sorban községünk hírnevének megszerzésére nevelni.” A labdarúgók 1954-ben a járási bajnokságban második, 1955-ben a megyei II. osztályban első, majd 1956-ban ötödik, míg 1957–1958-ban szintén az ötödik helyen végeztek.
A fiatalok 1952-től minden évben részt vettek a falusi dolgozók szpartakiádján. 1959-ig hatszor lett a község első, illetve kétszer második az összetett pontversenyben. A nyolcadik versenyen 1959-ben a falu fiatal atlétái is első helyezést értek el. A sakkozók és asztaliteniszezők a téli járási versenyeken szintén szép eredményeket mutattak fel. A még új sportág, a kézilabda volt ekkor népszerű. A somogyváriak csupán egy alkalommal szerepeltek a járási döntőn, ahol a férficsapat a második, a női pedig az első helyen végzett.
Az 1959 júliusi tanácsülésen a sikerek mellett a gondok is megfogalmazódtak: „Nem kielégítő a fiatalok magatartása, sporterkölcse sem. De mindezeket megváltoztathatnánk akkor, ha megfelelő helyiséget, vagy szórakozási lehetőséget biztosítanánk számukra, hogy szabad idejüket megfelelő helyen töltsék. Nagy gondot okoz az is, hogy a sportpályánk nem épül, mert nincs olyan lelkes csoport, aki nekilátna és építené. ..…Gazdasági helyzete sportkörünknek bizony kétségbeejtő.” A későbbiek folyamán egyre több probléma jelentkezett az egyesületben. Gyurina Géza, a sportkör titkára 1961. szeptember 12-i tanácsülési beszámolójában nem takargatta az igazságot: A „…legnagyobb hiba a vezetés szétforgácsoltságából, kampányszerűségéből adódott. Sportkörünk vezetői az egyes előforduló nehézségek láttán megtorpantak… Ez annak tudható be, hogy az elnökség nem tudott …megfelelő embereket állítani az egyes szakosztályok részére. ...Nagy szakadás állott be a labdarúgócsapat gyenge szereplése folytán a tömegek és a sport között. …A fiatalítás nem hozott olyan eredményeket, mint amilyent egyesek vártak volna. …Az átszervezés további lendületet adott a fiataloknak, mely végeredményben a járási és megyei szpartakiád-döntőkig juttatta fel atlétáinkat, röplabdázóinkat és kézilabdázóinkat. …sportkörünk és annak alapszabálya sem szervezeti életünkben, de gazdálkodásunk tekintetében sem kielégítő. …A szervezeti munka során erőteljesebben kell törekedni a testnevelési és sportmozgalom demokratizmusának növelésére, vezetésének javítására az összes szakosztályok egységes irányítására. …A sportolók számának fokozatos és jelentős növelése szükségessé teszi, hogy a különböző szinteken minden korosztályban bő sportolási lehetőségeket biztosítsunk… A sportkör vezetősége …szeretné a közeljövőben beindítani a teremsportokat is. Egyenlőre nálunk az asztalitenisz és sakkról lehetne szó. …Ezen sportmozgalom kiszélesítésének alapja a megfelelő sportpálya. Biztosak vagyunk abban, hogy ha megfelelő játéktér áll fiataljaink rendelkezésére, sportmozgalmunk ugrásszerűen fog fejlődni. …Az eddig működő falusi sportkör alapszabály és szervezeti felépítése sem tud megfelelő alapot biztosítani a testnevelési és sportmozgalom további irányításához. Szükségessé vált, hogy sportkörünk is termelőszövetkezeti sportkörré alakuljon.” Az átalakulás még a télen megtörtént, s a régi-új egyesület termelőszövetkezeti sportkörré vált.
1962-ben több-kevesebb eredményt mutattak fel az asztaliteniszezők, a sakkozók, az atléták és a röplabdások. A labdarúgókkal kapcsolatban ugyanakkor megfogalmazódott néhány kérdés: „A tavalyi szégyenteljes szereplés és végül a visszalépés után az idén is beneveztünk a járási bajnokságba. Labdarugóink ígéretet tettek, hogy az idén komolyabban végzik az edzéseket, s a mérkőzéseket. A fegyelmet is megszilárdítják. Eddig minden jel arra mutat, hogy beváltják ígéretüket. Az eddig lejátszott mérkőzések után a 4-ik helyen állnak. Azonban egy sajnálatos tényt kell megállapítanunk: A falusi fiatalokat csak a labdarúgás érdekli. …A járástól komoly figyelmeztetést kaptunk, hogyha a szakosztályok nem működnek, akkor a sportkör semmilyen anyagi támogatást nem fog kapni.” A figyelmeztetés dacára csökkent a szakosztályok száma, s 1970-ben már csak a futball- és a sakkszakosztályt működtette az egyesület. A futballcsapat ekkor a megyei II. osztályban szerepelt: a tavaszi idény befejeztével a jó közepes hellyel dicsekedhetett. A járási bajnokságot megnyerték.
1975-ben a sportkör a járási osztályokban játszó labdarúgó-, sakk-, asztalitenisz- és kézilabda-szakosztállyal működött. A faluban ekkor már volt labdarúgó-, kézilabda- és tekepálya. Időközben a sportöltöző is elkészült. Az eredmények azonban csak egy ideig tudták feledtetni a gondokat. Az 1986 novemberi tanácsülésen ismét a visszatérő problémákról folyt a szó: a „…somogyvári sportkör anyagi helyzete nehezebb, a tanácstól kap 15 000 Ft-ot, valamint az építőipari szövetkezet segíti. Cser László, a Balatonlellei Városi Tanács képviselője …rendszeresen részt vesz a sportegyesületek éves közgyűlésein, ott sokkal több gondot, problémát, nehézséget vetnek fel, mint amit az előterjesztés tartalmaz. Úgy érzi…, hogy az iskola és a sportkörök között a kapcsolattartás hiányos, megfelelő összhangot nem érez köztük.” 2000-ben már csak a labdarúgó-szakosztály működött, 65 igazolt játékossal. A falunak öt csapata játszott a megye különböző bajnokságaiban. A felnőtt korosztály labdarúgói feljutottak a megyei I. osztályba.

A általános iskolában kapott helyet a községi könyvtár (Bősze Sándor felvétele)

A Somogyvári Katolikus Agrárifjúsági Legényegylet tagjai valamikor a 1930-as évek végén (archív fotó)

Az általános iskola új tornaterme (Bősze Sándor felvétele)

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT