Épített örökségünk | Száz Magyar Falu

Épített örökségünk

Somssich Antal, mint tudjuk, 1741-ben nyerte el örök adományul sárdi birtokát Mária Teréziától. Alig több mint egy évtized múltán nagyszabású munkálatokba kezdett, felépíttette a családi lakhelyül szolgáló kastélyt és a római katolikus templomot. A feljegyzések szerint olasz építőmester tervezte és építette 1755–60 körül a barokk stílusú kastélyt, amely hosszú ideig megfelelt a benne lakók igényeinek. Somssich Miklós 1911-ben nagyobb átalakítást és bővítést végeztetett az épületen.

A felújított kastély eredeti méretei megfeleltek egy gazdag és előkelő megyei nemesi család igényeinek. Az épületben 31 olyan helyiséget alakítottak ki, amelyek a családtagok és a személyes szolgálatokat végző alkalmazottak elhelyezésén kívül a vendégek fogadását is szolgálták. 1911-ben beépítették a központi szárny tetőterét, kilenc lakószobát rendeztek be. Somssich Miklós az épület homokzatát is átalakíttatta neobarokk stílusban.

Az épület téglalap alaprajzú, fő szárnya észak–déli tájolású, hossza 44,6, szélessége tizenegy méter. Itt voltak az urasági lakrészek és a reprezentatív helyiségek, mint például a földszinti előcsarnok és a fogadóterem. Az előcsarnokból szép falépcső vezet az emeleti lakóhelyiségekhez. A bővítés során erkélyeket építettek a főszárny nyugati és keleti homlokzatán. A kastély északi oldalához csatlakozik a nyugati oldalszárny, amelyen folyosó húzódik végig, ahonnan a lakások nyíltak, itt helyezték el a gazdasági kiszolgáló egységeket is.

A kastély falai téglából épültek, a földszinti födémek donga- és teknőboltozatúak. Az emeleti födém fából készült. Az eredeti ablakok és ajtók nagyobb része épen maradt, akárcsak a mozaik kőlapokból készült padozat és néhány helyiség padlóburkolata. Az épületet nem szigetelték vizesedés ellen.

A homlokzatok díszesek, különösen az épület főszárnyán. A párkányok tagoltak, az ablakokat és az ajtókat mintázott vakolat veszi körül. Szoborfülkék és a díszes kovácsoltvas erkély gazdagítja a főhomlokzat látványát, valamint egy, a vakolatból mintázott családi címer. Az előcsarnokban díszes faburkolat, a reprezentatívabb helyiségek mennyezetén stukkódíszítés látható.

A kastély sorsa szerencsésebben alakult, mint sok más somogyi társáé. Az 1953-ban alapított Somogysárdi Állami Ménesgazdaság kapta meg használatra, majd az épület – a ménessel együtt – a Kutasi Állami Gazdaság kezelésébe került. Az 1960-as évek végén felújították, eredeti formája megőrzésével. A barokk eredetű épület 1978 óta védettséget élvez.

A Somssich-kastélyt három oldalról közel nyolchektáros, díszes és értékes fafélékkel beültetett park övezi. Valószínűleg 1876-ban alakították ki, de erről nincs megbízható adat. Az épület előterében díszkertet építettek, bokrokkal és virágokkal, szökőkúttal és díszkúttal. A park legfőbb értékei a változatos, ritkaságokat is tartalmazó faállomány, az épen maradt sétányok.

A szemlélőre talán a hatalmas méretű lombos páfrányfenyő teszi a legemlékezetesebb benyomást, de gyönyörűek a méltóságos hársak, a mamutfenyő, a gesztenyefák is. A liget látványértékét nagyban növeli a lucfenyősétány és a gesztenyefasor. A szép parkot másfél méter magas téglafallal zárták le a Fő utca felől, a nyugati oldalon, díszes kovácsoltvas kapuval. A kastélyparkot 1978-ban védetté nyilvánították értékes növényegyüttese és tájképi jelentősége miatt.

Sárd templomát – ahogy arról már megemlékeztünk – Somssich Antal építtette 1755 és 1758 között, barokk stílusban. A földesúri magántemplom a katolikus sárdi jobbágyok hitéletének is a színtere lett, Somssich – ahogy megírtuk – nem kívánta felújíttatni a régi kis templomot. Az épület külsejének és belső tereinek, berendezésének a bemutatását megkönnyíti egy 1947-ben kelt feljegyzés, amelyben Szólás Zoltán plébános rögzítette mindazt, amit Somssich Miklós elmondott róla. Építője valószínűleg ugyanaz az olasz mester volt, aki a kastélyt is tervezte.

A falu enyhén lankás belterületének egy viszonylag magasabb pontján áll, s körbeveszi egy száznegyven centiméter magasságú téglabástya, amely vele egy időben készült. Az építészeti nyomok és a nagyharangba vésett évszám alapján úgy tűnik, hogy a tornyot később, talán 1763-ban építették hozzá. Magassága 28, alapzata 4,9 x 4,5 méter. A torony tetőzete bádogból készült, s csúcsában kovácsoltvas kettős kereszt áll. Az épület falainak vastagsága meghaladja az egy métert.

A torony alatt elhelyezett, délre néző főbejárattól juthatunk a templomhajóba, amelynek hossza közel tizenhat méter, keresztboltozatai közel kilenc méter szélesek. A boltozatokat 6,7 méter magasságú, egy méter vastag, barokk díszítésű oszlopok tartják. A déli boltozaton nyugszik a kórus, ahol az orgonát helyezték el, onnan juthatunk fel a toronyba. A templomhajó északi részén balra nyílik a sekrestye, jobbra pedig a Szent kereszt-kápolna.

A Somssich család 1862-ben bővíttette a templomot. A keleti oldalán, a szentéllyel szemben kápolnát nyitottak, ez alatt helyezték el az új családi kriptát. A sekrestye fölé oratóriumot, imatermet emeltek nagyméretű belső ablakkal, szintén a kegyúri család használatára.

Szentélye félkör alakú, közepén a főoltárral. 1972-ig ott állt a keresztkút is, amelyet akkor az oldalkápolnába helyeztek át. A főoltárt és a mellékoltárokat valószínűleg Ferenc-rendi szerzetesek készítették, illetőleg festették. A templomot a Szentháromságnak szentelték, erre utal a főoltárkép központi festménye. A festett Somssich-címer felett látható kép Szűz Máriát ábrázolja a kis Jézussal és a pásztorokkal. A főoltár képeit szárnyas angyalok, valamint Szent Sebestyén és Szent Rókus szobrai fogják keretbe.

A jobb oldali mellékoltár képén Szent Antal látható a gyermek Jézussal, felette Keresztelő Szent János képmása. Az alakok Assisi Szent Ferencet és Nepomuki Szent Jánost ábrázolják. A bal oldalin Szent Anna tanítja imádkozni Szűz Máriát, mögöttük Szent Joachim áll, az oltár felső részén Szent Józsefet ábrázolták a kisded Jézussal. Az oltárkép mellett Szent Katalin és Szent Borbála szobra. A szószék a templom bal oldalán áll, felső részén Szent Mihály szobra, amint legyőzi az ördögöt. Oldalán a négy evangelista kőbe vésett alakja látható.

A templomot utoljára az 1980-as években restaurálták, s ekkor állították helyre az oltárok festésének színét is, amelyet korábban, az 1942-ben történt felújítás során részben megváltoztattak. A legutóbbi felújítás előzményeként műemlék jellegű védett épületnek nyilvánították.

A somogysárdi egyházi értékek bemutása nem lenne teljes, ha nem szólnánk itt néhány tárgyi emlékről, amelyek a helyi katolikus közösség számára oly becsesek. Az újkori barokk templom oldalkápolnájában helyezték el az ősi templomból megmentett, és Sárdi Madonna néven ismert faszobrocskát, amelyet a Göndöcz család őrzött sokáig egy kis házi kápolnában, majd a templom felújításakor restaurálta Szőnyi Zsuzsanna.

Az egykori templom melletti régi temetőben volt egy kovácsoltvas kereszt, amelyet szintén megmentettek, s ma a plébánia kertjét díszíti. Végül néhány adat a Sporttelep mögött álló Rókus-kápolna történetéről. A sárdi hívek felépítésével örökítették meg az 1855-ös kolerajárvány emlékét, amelynek a településen közel félszáz áldozata volt. Akkor tettek fogadalmat, hogy Szent Rókus napján, augusztus 16-án – vagy a hozzá közelebbi vasárnapon – a kápolna előtt tartanak majd szabadtéri misét, könyörögve Istenhez, ne sújtsa többé a közösséget ilyen csapás.