Elkésett békeidők
Elkésett békeidők
A korszak, amelyet a közgyűlési jegyzőkönyveket kalauzul használva áttekintettünk, szegényes állapotokról tanúskodik. Arról a két emberöltőnyi periódusról van szó, amelyet – s főleg annak első felét – másutt az országban majd’ mindenütt a tartós gyarapodással jellemez a történetírás, mondván az éppen Deák kovácsolta kiegyezés és az első világháború közötti időszakot „boldog békeidőknek”.
Söjtörön ez idő tájt másféle idők kezdődnek azzal, hogy a jobbágykort követő második s aztán a harmadik generációval tovább aprózódik a föld, a vagyon, egyre kisebb esélyt kínálva a megélhetéshez. A közúti és vasúti kapcsolatok szinte teljes hiánya most válik – a következményeit tekintve – szinte tragikussá. Ember és áru nem juthat el a távolabbi piacokra. A világ bezárul, kitörési lehetőség szinte egyetlen irányban sem mutatkozik. A földhiány tartós. A művelésbe bevont terület alig nő. A Nagyatádi-féle földosztás keveseket hoz jobb helyzetbe, s ezenkívül csak egyszer, 1941-ben jutnak a gazdák – mindössze negyvenhat családot képviselve – némi új területhez. Akkor, amikor a Tófeji mező söjtöri részén özvegy Bezerédy Lászlóné Tarányi Amália birtokából vásárolnak meg egy százholdnyi darabot.
Sok parasztgyerek szegődik inasnak – ennek persze lesznek, beérnek később a pozítív következményei –, hátha a szakma mégis ad majd kenyeret. A tőkehiány akadálya a termelési kultúra korszerűsítésének, mindössze négy-öt cséplőgép van a faluban a harmincas évek végén is, az uradalmi birtokokon sem folyik korszerű termelés, s itt is főleg a pénzhiány a magyarázat. Ennek csak az egyik következménye, hogy Söjtör földesurai főleg politizálással foglalkoznak, hivatalt vállalnak.
Az elzártság, a legtöbbeknél igencsak szűkre szabott szükségletek kielégítésére történő berendezkedés majd csak a harmincas évekre oldódó állapotában szinte természetes, hogy az iskoláztatás lehetősége is szinte teljesen hiányzik. A néhány kivétel egy-két földesúr szolidarításának jele, de se tanítóik, se papjaik nem kapacitálnak senkit arra – segítve is –, hogy tanuljon, többre vihesse. Nagy vérveszteség az első háború, ebbe is belerokkan a közösség. Hetvennyolc halott, sokan évekig lágerekben, a messzi Szibériában, az árvák és hadigondozottak száma megközelíti a háromszázat.
Az élet mindennapi környezete szegényes. Középület nem épül, a közellátás – nem számítva a kereskedelmet – gyenge lábakon áll. Orvosa sokáig nincs a falunak. Pontosabban olyan, akit a megye, az állam – és részben az önkormányzat – fizetne. Mert megtelepedni megtelepedtek már a XIX. század közepén is doktorok Söjtörön. Itt lakott például Smalkovich Mihály, aki az 1850-es években Deák háziorvosául szegődött, s rendszeresen látogatta a szentlászlói Oszterhuber-kastélyt és jeles betegét. Később, a virilisták közt, ott találjuk a testületi ülések jegyzőkönyveiben Puly József orvosdoktor nevét, aki bizonnyal praktizált. Az 1910-es évektől kéri-követeli a község, hogy a környék körorvosi státusát Söjtörre telepítsék. Némi óvatos zsarolást is elegyítenek a mondandójukba: ha ide helyezik, a körorvos hatszáz korona értékű lakást kap a községtől, ha nem, a Söjtört is ellátó majdani körorvos lakbéréhez csak tíz koronával hajlandó a falu hozzájárulni. 1920-ban végre elnyeri Söjtör a státust, és beköltözik a Deák-kastélyba (bérét a Tarányiaknak a község fizeti) az első körorvos Svastics János személyében. Kerek egy évtizeden át szolgálja a falu és a környező települések népét, de valahogy nem sikerül belopnia magát az itt élők szívébe. Még fel is jelentik durva magaviseletéért, aztán bíróságon kell számot adnia arról, hogyan került revolvere az inasához, aki rálőtt vele a kocsisra...
Esetek, amelyeknek most aligha járhatunk a végére. Ami tény, nem nagyon bánkódott a község, amikor Svastics doktort kinevezték járási tisztiorvosnak, s új körorvos pályázhatott a megüresedett kastélybéli lakrészre. 1930-ban foglalja el állomáshelyét és gyógyítja a környék betegeit Borsó Imre doktor úr vagy három évtizeden át. A húszas évek végén még két magánorvosa is van a falunak. Rövid ideig Falussy Kálmán, és az egy időben OTI-orvosként is tevékenykedő fogorvos, Gárdonyi Béla. Szülésznőket, bábát már a XIX. században alkalmaznak. Az elsőt, akit hivatalból fizettek (persze látogatási pénzt is kapott a kuncsaftoktól), és persze akiről hírt hoznak a régi papírok, Deutsch Rózának hívták. Berke Mária, Stankovics Jánosné, Horváth Ferencné, Schreiner Ferencné követik, s Papp Gézánéval már a modern időkben zárul a névsor. Állatorvosa – körorvos státusban – mindössze egy volt a falunak, Stranz István, 1926-tól.
A XIX. század végén jelentkezik az első patikus, akit örömmel fogadna a község: Höny Géza okleveles gyógyszerész 1894-ben. Hat év múlva újabb kísérletező Mesterházy Sándor, de ő sem telepszik le végül. A húszas évektől kérvényezi szívós rendszerességgel Söjtör, hogy megoldódjon ez a régi gondja. Végre, 1932-ben, a régi patikusdinasztiából származó Terstyánszky Kálmán megnyitja gyógyszertárát a régi Österreicher Samu-féle házban. Innen költözött aztán át két év múlva a Zsuppányi-házba a Haza Bölcséhez címzett patika. 1938-ra kiderült, a patikus nem tudja visszafizetni bevételeiből a hitelt, amellyel berendezte üzletét – az uraságok cselédjeik gyógyszerfogyasztását évente egyszer (amikor ők akarták) fizették, a forgalom óvatos és takarékos volt a vevők részéről –, ekkor eladja a jogot Szalamin Miklósnak, aki aztán még ugyanebben az évben elköltöztette és átkeresztelte a gyógyszertárat. A most már a „Sashoz” cégérezett patika átrepül a Weisz-Mikolics-házba, Szalamin a Hangya épületében kap a községtől lakást.
Az ezekkel a közellátási feladatokkal összefüggő tételek megjelennek a falu költségvetésében, utóbbiak a közegészségügyi-állategészségügyi fejezetben. Ezekre a célokra 1936-ban például kerek 210 pengőt fordítottak.
Nézzük is meg, hogyan nézett ki az a büdzsé, amelyen belül ezt a kiadási tételt megneveztük. Söjtör erre az évre 10 246 pengő bevételt és 17 270 pengő kiadást tervezett. A hiányt az állami adókra számított, a gazdákat újabb terhekkel sújtó ötvenszázalékos pótadóval rendelik behajtani.
A kiadások legnagyobb tétele a közigazgatással függ össze: személyi juttatás, tiszteledíj az elöljáróknak – a bírónak is csak az –, fizetés a hivatal embereinek, a kisbírónak, a mező- és éjjeliőröknek, és így tovább. Ez a tétel 11 851 pengőt tesz ki. Több, mint a pótadó nélkül tervezhető bevétel. És ezek után és ezért is jut mindösszesen például 210 pengő az egészségügyre ebben az esztendőben, 612 a tanügyre (az iskolát az egyház csak elméletileg finanszírozza), 240 a szegényügyre és a népjólétre – hogy néhány tételt megmutassunk a kiadási körből.
Jól látszik ezekből az adatokból, hogy az állami, megyei jogkörbe tartozó intézmények működtetési költségeinek egy része is az önkormányzatot terheli. A felsoroltakon túl is még számos esetben. A fent említett 612 pengőből hatszáz pengő segély az egyházi iskolának. Más években komoly kiadást jelent például a csendőrlaktanya berendezése és folyamatos működtetése. 1888-ban alakult meg háromfős őrssel az első kakastollas egység a faluban. Az azóta már lebontott laktanya egy Festetics-telekhez tartozó épületben kapott otthont (vett a falu nyolc lepedőt, három széket, három fogast, két mosdótálat, öt üvegpoharat, két korsót, három pokrócot, három vánkost, két lámpást). A tízes években már öt csendőr, egy évtized telvén hat, a Maort-telep megnyitása után pedig nyolc teljesít az egész távolabbi határra kiterjedő, főleg járőröző szolgálatot.
Nincsenek a faluban amúgy nagy esetek. Búcsúkor – főleg a gene-hegyi kápolnánál – a hahótiakkal egy-két, bicskázássá fajuló összetűzés, kocsmai verekedések, asszonyok elszeretése körüli szurkálások, kisebb lopások. De ide négy égtáj felől futnak be az utak, átjáróház a csavargóknak Söjtör. Ezért is kéri a testület már-már kétségbeesve a felsőbb hatóságot, amikor 1931-ben felmerül, hogy az őrsöt átköltöztetik a baki erdészházba: maradjon, minden áron itt kell hogy állomásozzanak.
A harmincas évek közepére-végére mutatkoznak a kedvező változás első határozott jelei. Mivel a parasztgyerekek egy része ipart tanul, megjelenik igényeiben is valamiféle középosztály és néhány modern gondolat magában a gazdálkodásban. A többi között a szövetkezetesítéssel. A majorokban főleg a bérlők (Fischer Henrik Farkaséknál) és az iskolázott gazdák – a Tarányi-birtokon Szász Károly, Festeticséknél a nála sokkal kevésbé hatékony Rakitay Gusztáv (nyugalmazott MÁV-főintézőként költözött Söjtörre), Lambert József, Csertánéknál, Thassyéknál Zsuppányi István – hozzáértésének köszönhetően az országos piachoz igazodó s már jellemzően nem csak a saját háztartás ellátását biztosító termelés folyik.
Az árufeldolgozásnak, értékesítésnek kialakulnak a gazdákat összefogó intézményei. Ebben meghatározó szerepet játszik a korszerű megoldások gyakorlati átültetetését szorgalmazó Pajthy Elek plébános, akinek személyes érdeme, hogy a Hangya (a kor termelési-értékesítési szövetkezete, amelynek országos hálózata működött) Söjtörön 1920-ban megalakult. Az állattenyésztés átszervezése – a piacképesebb, korszerűbb fajtakínálat szempontjait figyelembe véve – ugyancsak az ő kezdeményezéseivel nyert lendületet. A még Budapestre is szállító, vajat, tejtermékeket gyártó, a Hangya keretei között működő tejszövetkezet – amelynek 1941-ben már egy híján négyszáz tagja van – nemcsak az értékesítésben segít a gazdáknak, hanem a szeparátum azonnal hazaszállítható írója mint vitamingazdag takarmányadalék segíti az állomány egészséges gyarapodását is.
Sikeresen működik több ipari vállalkozás. Az Eitler testvérek Festeticstől bérelt kézi vetésű téglaégetője a Bükk alatt, Fatérék – Kováts Kálmánék – családi szikvízgyártó vállalkozása a családi kúria pincéjében 1922-től, Weiszenstern Lajos – „Márkuszék” – szabósága.
A szentlászlói határ környékén beindul a Maort üzeme, többtucatnyi söjtöri – már munkás – családnak jelentve kenyeret. Az úgynevezett hahóti nagyszerkezetben a harmincas évek közepén-végén kezdődött az intenzív kutatás. Ebben a mezőben tárták fel a pusztaszentlászlói olaj- s az edericsi gázmezőt, Söjtörön egy kisebb olajfoltot, amelyet a negyvenes évek elején értek el féltucatnyi termelőkúttal. 1942-ben épül ki – Pusztaszentlászlón – az az univerzális műhely, amely a műszaki hátterét jelenti a térségben folyó bányászatnak. Ezek a jelentős változások kedvezően hatottak az egész térség – s ezen belül Söjtör – mobilitására. Magasan képzett szakmunkások, fúrómesterek költöztek a faluba. Igényeik s a kutaknál dolgozó, szépen kereső falubeliek jövedelmi viszonyainak kedvező változása – márcsak a vásárlóerő növekedése miatt is – határozottan megélénkítette a település gazdasági életét. S ez a pezsgés más területeken ugyanígy éreztette jótékony hatását.
Túl a századforduló utáni gazdasági mélyponton, amikor Söjtörről is több tucat parasztember tántorog ki Amerikába, túl az első világháború környéki évek nyomorúságán – amikor a fronton, hadifogságban távol lévő gazdák munkaerejének pótlására hatvan hadifoglyot kér az aratáshoz, csépléshez a falu a „megyei keretből” –, túljutva a húszas évek pusztító inflációjának nehezén, a harmincas évekre, a negyvenes évek elejére történetének legszebb, legszervezettebb korszakához érkezik el a falu. És éli is ezt a korszakát, amelyre azonban igen hamar árnyékot vet az újabb háború. És mindaz, ami annak kényszerű velejárója.
Cséplés Hordóséknál. A kép jobb szélén a gazda, Hordós Pál
Borsó Imre nem sokkal az után, hogy elfoglalta körorvosi hivatalát a Deák-Tarányi-kastélyban
Terstyánszky Kálmán, a Haza Bölcséhez címzett patika alapító tulajdonosa
A csendőrőrs személyi állománya az országút mellett fekvő Festetics-épületben berendezett laktanya ablakaiban
Szász Károly (jobbról a második) és társasága a szénás-völgyi majorközpont vadászvendégek fogadására is alkalmas épülete előtt
A Hangya régi épülete (1920 körül)
Zsuppányi István (középen), Thassyék gazdája a tanítólakások alatt fekvő cselédház bontását irányítja (1938 körül)
A szövetkezet új portálja s új épülete (1940 körül)
A szövetkezeti tejcsarnok és alkalmazottai, középen Ginál István (1940 körül)
Téglavető a Bükkalján (1938 körül)
Fatér József ügyvéd és földesúr, a Fatér-Kováts-féle szikvízüzem megalapítója
Weiszenstern Lajos, a legnagyobb söjtöri ipari munkaadó bélyegzője Laklia Imre munkakönyvében
Kováts Kálmán és menyasszonya, Fatér Judit a Fatér-kúria előtt
A Laklia család (a családfő a Márkusz-szabóság egyik kulcsembere) Gerencsérék kertjében (1940 nyara)
