Deák és családja
Deák és családja
Annus 1803. die 17. Octobris. Infans: Franciscus et Antonius. – Parentes: Spectabilis Dominus Franciscus Deák, Inclity Comitatus Zaladiensis Assessor, Spectabilis Domina Elisabetha Zibrik. – Levantes: Spectabilis Dominus Ignatius Hertelendy, Tabulae Distriktualis Assessor. Spectabilis Domina Anna Deák. – Minister: Joannes Baranyai. – Locus: ex Söjtör.
Magyarul: 1803. október 17. A gyermek: Ferenc Antal. A szülők: Tekintetes Deák Ferenc úr, nemes Zala vármegye táblabírája. Tekintetes Sibrik Erzsébet asszony. A keresztszülők: Tekintetes Hertelendy Ignác úr, kerületi táblabíró, tekintetes Deák Anna asszony. A lelkész Baranyai János. A helység Söjtör.
Ennyi, amit Deák Ferenc születéséről a söjtöri plébánia mátrikulája megőrzött. Az első, Deákékhoz kapcsolódó bejegyzés – Dormán Kálmán plébános úr gyűjtötte ki ezeket az anyakönyvekből – 1789. április 15-én kelt a helyi plébánia anyakönyvében, ekkor született idősebb Deák Ferenc első fia, Antal Gábor. Aztán – 1791. február 14-én – Jozefa Klára, utána a négyévesen elvesztett János Ede, az 1793. október 28-án anyakönyvezett Klára Emília (aki aztán anyja helyett anyja lesz a kis Ferkónak), majd a gyermekként elhalt Gábor József, 1800-ban az egyéves korában elvesztett Ferenc Ignác, végül 1803. október 17-én a haza majdani bölcse, Ferenc Antal. Ugyanezen a napon jegyzik be az anya, az akkor 32 éves Sibrik Erzsébet nevét a halotti anyakönyvbe. És ezzel le is zárul a söjtöri mátrikulában Deákék fejezete.
Anyakönyvi esemény ugyan történt, mert kellett történjen, 1789 előtt is a Deák família körében, de a mátrikulákat csak ez idő tájt kezdik vezetni (1779 áprilisából való az első bejegyzés). Így nincs nyoma az előzményeknek ebben a forrásban. Van azonban más iratokban, s ezekből kihüvelyezhető, hogy a köznemesi család első tagja, aki Söjtörön megjelenik és itt berendezkedik – a felesége hozományaként jutva hozzá az egykori Hásságyi-birtokhoz –, Deák Gábor (1730-1788) volt. Ifjú asszonya Hertelendy Anna, a Mária Terézia-kori Magyarország legszebbnek tartott magyar leánya, akinek mutatós mivoltát közmondásba is foglalta a XVIII. század, Zala („Szala”) három leghíresebb jelensége közé sorolva. Azok közé, amelyekre kellő büszkeséggel utalhat, megkülönböztetve magát más megyéktől, itt találtatván „Szala bora, Szala rákja s Szala menyecskéje”.
Árva leányka, még csak tizenhat esztendős, amikor 1757. augusztus 28-án zsittkóczi és zalatárnoki Deák Gábor feleségül kéri gyámjától és vagyonának gondnokától, Hertelendy Zsigmondtól (ő már egy 1692. évi adat szerint söjtöri földbirtokos). Kehidán esküsznek a fiatalok, s úgy gondolják: örök hűséget egymásnak. És kezdetben minden nagyszerűen alakul. A gazdaság nyereséget hoz, az adósságokat kifizetik, hat évig semmi sem felhőzi be a Tárnokon élő házaspár életét. 1763-ban – a korban szokásos eljárást követve – vagyoni osztozkodásra kerül sor a házasfelek között. „Szala menyecskéje”, elismerve férjeura jelentős összegű söjtöri, tófeji és hahóti beruházásait, Deák Gábornak adományozza az ebben a három faluban fekvő birtokait (ezek közül a legnagyobb a söjtöri).
Életvidám fiatalasszony Hertelendy Anna, aki sokakkal kacérkodott, s az ezt pirulva vállaló fiai arról is meg voltak győződve, jóval túl is ment az incselkedésen. A fiúk – József és a mi Ferencünk édesatyja, Ferenc – apjuk meggyőződésére hivatkozva pirulnak, aki éppen az 1760-as évek közepére vesztette el minden bizalmát gyönyörű feleségében, és ha hinni lehet a kortárs kombinációknak, nem is ok nélkül. Rosty Károly huszárkapitány volt az egyik gyanúsított, aki ekkortájt Kőszegen állomásozott a századával. Gyermekkoruk óta ismerték egymást Annával, s itt úgy találkoztak, hogy az alig több mint huszonöt esztendős menyecske csúzbántalmait gyógyíttatni érkezett a kisvárosba. (Legyünk igazságosak: a korabeli kúriakomfort körülményei között gyakori volt a korai reuma.) Néhány hét után enyhült a lábfájás, hazatért Tárnokra, de – és ez már kétségtelenül okot adhat a gyanúra – váratlanul lemondott rangjáról és hivataláról Rosty, nyugdíjaztatta magát, és beköltözött a Tárnokhoz igencsak közeli Egerszegre. Sőt! Mindketten gyakran kirándultak, s mindig egy időben Nemesapátiba, Csertánékhoz. (Akik ekkor még és ezután is jó száz évig, míg Csertán Károly el nem veszi feleségül Sümeghy Máriát, nem söjtöri birtokosok.)
A hírt a titkos találkákról a dohányos zsidó viszi el Deák Gábornak. A férj már régóta küszködik a féltékenység démonaival, s most bizonyságra talál. Azonnal megindítja a válópert, s a veszprémi székeskáptalan viszonylag gyors eljárással 1769-ben fel is bontja a házasságot. Anna már előbb Kőszegre, onnan 1771-ben Bécsbe költözik, s míg folyik a hosszan elhúzódó per a vagyonért itt és ott is, most már nyíltan a kapitánnyal él – Deákkal alig egy, amazzal több mint két évtizedig. Hosszú utazásokat tesznek – Zala menyecskéje több nyelven kitűnően beszélt –, hajóznak a tengeren is, iszonyú összegeket költve el. Anna eladott, elzálogosított birtokainak árát, kétes hiteleket, s nem csak az utazások miatt. Az élemedett korába érkező hölgy még mindig nagyon szereti az ékszereket, a szép ruhákat, a fényűző lakomákat, a pazar bálokat. Szeret élni, élni, élni... Hatezer forintért vesz például magának keleti gyöngysort – így meséli a hagyomány. Óriási összeg. A majdani Deák-kastéllyá átalakuló épületért és a hozzá tartozó többholdnyi telekért kétezer forintot fizetett 1765-ben a vármegyének Deák Gábor. A gyöngysor árának egyharmadát.
Hertelendy Anna idővel elveszti minden támaszát – az élettársat, a kapitányt is –, és gyakorlatilag betáblázza mindenét, 72 ezer forint adósságot halmozva fel, tovább perelve most már a fiait. Tartásért, vagyona valamely visszaszerezhető darabkájáért. 1795 májusáig tart a családi birkózás, ekkor végre megszületik az egyezség, az osztályos szerződés. Deák Ferenc – a Haza Bölcsének apja – átvállalja az adósságot, de övé lesz anyja minden birtoka, akinek Kehidán úri hajlékot kínál fel, ellátja cseléddel, javakkal, s azt ígéri, élete végéig. A hivatalos papír hitelesítő lepecsételése után – ami Söjtörön esett meg – a jelen lévő férfiak és nők, öregek és fiatalok, a vármegye főtisztviselői, a családtagok hosszú sorokban hódolattal járultak kézcsókra a nagyasszony, Zala menyecskéje elé, aki könnyek között ölelte magához nagylelkű fiát és annak „szerelmes házostársát, Szarvaskendi Sibrik Erzsébetet”.
Forrásaink azt állítják: az ifjú házas Deák Gábor és Hertelendy Anna felváltva lakott Tárnokon, Söjtörön és Kehidán. Ha így van, falunkban legfeljebb 1766-ban vagy 1767-ben. Hiszen a férj 1765-ben vette meg a házat, és 1768-ban már különváltak ágytól, asztaltól. Ha viszont valóban laktak itt, abból az következik, hogy fő jellemzőit tekintve az 1760-as évek közepén alakult olyanná az épület, amilyennek ma ismerjük. Egy emelettel megtoldva, fölhasználva a dombon álló laktanya alapjait s talán első szintjét.
Eötvös Károly a még élő hagyomány nyomait követve így idézi fel az épületalapot jelentő egykori katonai szálláshely születésének körülményeit: (Söjtör) „két-háromszáz évvel előtt még fontosabb hely volt, mint most. A Valiczka patak völgyén terül el. E völgy a török háborúkban nagy katonaút volt. El kelle hát látni a vidéket őrségekkel. Ám e katonák gyűlölték, pusztították a magyar népet. A sok keserű panaszt a vármegye nem tűrhette. Söjtörre laktanyát épített, természetesen a söjtöriek segítségével. A nép kovártélyháznak nevezte.” Mindez egyébként a kastély születésének a dátumát illetően ellentmond a zalai műemlékjegyzék adatainak. Az ott közöltek szerint ugyanis „az emeletes, felső szintjén hatablakos, dísztelen barokk”, többször, utoljára 1974-76-ban átépített és éppen most újabb rekonstrukciós rendbetételre váró házat 1785 körül építette volna Deák Gábor.
Valóban dísztelen épület. Bár úgy tudni – Vörösmarty Ilona, Deák nevelt leánya emlékezéseiből, aki a családi legendáriumra hivatkozik –, hogy nagytermét, legnagyobb szobáját a hét vezért ábrázoló színes freskók díszítették. Ugyanitt volt föllelhető az a zöldmázas cserép, amely a család címerét domborította, azt, amelyet még a nemességet szerző ős, Mihály nyert el a királytól a XVII. században.
Az 1960-as években lebontott kiskastély – az országútra merőlegesen tájolt tornácos, földszintes, de úri ház – akkor épülhetett, amikor az alkalmi, az időszakos ittlakást az állandó váltotta fel, amikor a családi rendben következő generáció, József és Ferenc nemzedéke – s éppen a két fiú – 1803 tavaszán felosztja egymás közt Tárnokot és Söjtört, mely utóbbi faluba Ferenc már házassága évében, 1788-ban – esetleg előbb – beköltözött. Erre nézve perdöntő bizonyíték a söjtöri mátrikula adatsora. Az utolsó, Deákékkal kapcsolatos bejegyzés az anyakönyvben – 1803. október 17. – nemcsak egy születés és egy halál napja, hanem annak szinte percre pontos dátuma is, amikor a gyászába belerokkant apa végleg elhagyja Söjtört.
Deák Ferenc születésének körülményeit okkal minősíthetjük tragikusnak. Ezen a kora őszön éppen javítások folytak az emeletes házban, a vajúdó asszonyt a kiskastélynak balszélső, keleti szegletszobájában helyezték el. A falu segítségül hívott asszonyai kínjain semmit sem tudtak enyhíteni. A kétségbeesett apa a közeli Búcsúszentlászlóra küldetett, a barátok közt orvostudományáról ismert Tietl Lukácsért, aki a hajszolt szekéren s rettenetes sebészszerszámaival hamarosan meg is érkezett. Akkor már Örzse egy éjszakát és egy fél napot végigszenvedett, de ahogy a barát bement, fertályóra múlva ki is jött a szülőszobából, s hozta végre a jó hírt: a fiú immáron világra jött. Ferenc lesz, hisz’ ferencrendi atya volt a bábája – örül az apa. Aztán, néhány óra telvén, s közben is szorongó aggodalmak kínjait átélve végleg a gyásznak adta át magát. Imádott szép felesége, a Győr megyei alispán leánya megadta magát a halálnak.
A csecsemőt, akit az apa látni sem akar, sem most, sem később – asszonya vétlen gyilkosának soha, 1808-ban bekövetkezett korai haláláig nem bocsát meg –, négy-öt napig vak Borda János anyja szoptatja. Egy hét múlva Tárnokra viszik, József nagybátyja rokonaihoz. Árva és mostoha egyszerre. Amikor Klára nővére, aki akkor maga is csak tizenöt esztendős, az apa halála után Kehidára viszi, valósággal megretten az állapotától. Sovány, teste rühes, ruhája rongy. Sokat beteg, szótlan, csöndes, ötéves kis élete terheibe szinte belerokkant. Mostantól azonban minden megváltozik. Pótanyja, a kehidai családi háztartást is vezető Klári szerető gondoskodása veszi körül és kíséri felnőttkoráig.
Ennek a felnőttkornak históriáját, annak közéleti vonulatát – ami fontos része a nemzet történetének – könyvtárnyi irodalom dolgozza fel. Jó néhány az olyan életrajz, amely a magánember életútjának állomásait is érintve mesél söjtöri birtokosságáról, szentlászlói otthonáról, ahol – amint arról már szó volt – nővére, Oszterhuber Józsefné házánál 1854-től 1869-ig, sógora haláláig (a szeretett nővér 1859-ben halt meg) kora tavasztól késő őszig évről évre eltöltött hat-hét hónapot.
A kastély legkorábbi rajzos ábrázolása, egyszersmind a Söjtörrel összekapcsolt Deák-kultusz megszületésének egyik első dokumentuma
Az 1870-es években készült rajzról pontosan leolvasható a kiskastély pozíciója
