A gazdák foglalása
A gazdák foglalása
A volt söjtöri telkes jobbágyok és zsellérek közös tulajdonát képező erdő- és legelőterületek elméleti felosztásáról – s az így megállapított eszmei tulajdonrészek telekkönyvbe történő bejegyzéséről – 1896. január 20-án Zalaegerszegen vettek fel hivatalos jegyzőkönyvet. Ezzel az aktussal zárult az a folyamat, amely a falu esetében már az 1840-es évek elején elkezdődött, amikor Söjtör község határát tagosították. Úrbéri bíróság közbejötte nélkül, helyszíni bejárással is pontosított egyezségre jutottak egymással az akkor még jobbágyi státusban lévők és uraik, hogy a földbirtokokból az előbbiek teleknagyságuk arányában részesüljenek.
A megállapodás 1844-ben emelkedett törvényerőre, s ezzel összesen 198 ezer négyszögöl szántó, rét, legelő, szőlő és erdő került át a hamarosan már „volt jobbágyságnak” nevezett (1848-ban törlik el magát az intézményt) tulajdonosi kör birtokába. Az addigi urasági földeknek mintegy az egynegyede lett az új gazdáké, amelyet – a hivatkozott jegyzőkönyv tanúsága és szóhasználata szerint – azóta is (ti. 1844 óta) „háborítatlanul bírnak”.
A kialakuló új helyzet és birtokosi szerkezet pontos látlete az az 1860-ban kelt részletes térkép – és az annak adatait kötetbe foglaló jegyzék –, amely, bár némi folytonossági hiányokat elszenvedve, a söjtöri községházán vészelte át az azóta eltelt majd másfél évszázad viharait s változásait. (A telkeket nyilvántartó jegyzőkönyvet portánként s tulajdonosonként csoportosítva a Függelékben – No. IV. – adjuk közre.) Ebből a forrásból alkothatunk képet a jobbágykorszak lezárulását követően gazdálkodó első nemzedék vagyoni viszonyairól. Vagyis a starthelyzetről, ahonnan a falu gazdái elindultak.
Nem számolva a határ háromnegyedét birtokló uraságokhoz tartozó házhelyeket, mintegy 170 gazda portája sorakozik a falu hosszában. Vegyesen a nemesekével. Egy zsidó kereskedő (Stolczer), egy értelmiségi (Prácsovics János tanító és jegyző), három, a közelmúltban letelepedett és földet vásárló német (Knapp, Szethaller, Schneider) portái is köztük vannak. A ténylegesen paraszti gazdálkodást folytató volt jobbágyok és nemesek közül minden harmadiknak a birtoka éri el vagy haladja meg a tíz holdat (együvé számolva a különböző művelési ágakat, táblákat). A porták házszámozásának sorrendjében a tehetőseknek ebbe a körébe tartozik Lochuk Imre, Mikla József, Mikla László, Pap József, Horváth István, Lochuk József, Németh József, Lochuk János, öreg Ferencz József, Stolczer László, Borda János, öreg Borda György, öreg Kovács János, Péterffy István, kis Baksa János, Léránt Tamás, Baksa János, andor Baksa József, Baksa László, Baksa Józsefné, Salamon János, Czigán Jánosné, alsó Gerencsér Ferenc, Péterffy Pálné, Péterffy Ferenc, Péterffy György, Lochuk Józsefné, Pujker Pálné, Gerencsér Mihály, Hordós Józsefné, Jámbor István, Tálasy Flórián, Tóth István, Gerencsér János, Csurgay György, öreg Hordós József, Szakály János, öreg Ferencz János, Baksa János, Baksa György, Tomasics Mária, Borda Ferenc, Szekeres József, alsó Gerencsér János, Rudovics Pálné, Gerencsér Juli, Ferencz Mihály, Csordás János, Kovács Ferencné, Vas Istvánné árvái, felső Borda János, Prácsovics János, Tomasics Sándor, Szethaller József, Knapp János és Schneider Jánosné.
Húsz hold fölötti összbirtokon már csak tizenhatan gazdálkodnak, s majd mind nemesek. Bizonyosan jobbágyi indulással ebbe a körbe Baksa János és öreg Hordós József sorolható. Ötven hold felett mindösszesen hatan birtokosok a faluban – továbbra sem számítva természetesen a nagybirtokosokat. A Lochuk, a Léránt, a Péterffy, a Salamon, illetve a Tomasics családhoz tartoznak. Mind ős-söjtöri nemesek, csak az utoljára említett név idegen. Tomasicsék több száz holdjukkal tulajdonképpen a nagybirtokosok körébe illenek, de nem tudjuk, mikor és hogyan jutottak a söjtöri szántókhoz, erdőkhöz, ahogy nem tudjuk a velük közel egy időben föltűnő Csabyakról, a később színre lépő Kollerékről sem, bár valószínűnek gondoljuk az egyelőre bizonyítatlan összefüggést más ősbirtokos családokkal. Talán csak a kilencszázharmincas évekre elszegényedő Kollerék a kivételek ebből a szempontból- a földjüket megvásárlók.
1855. augusztus 30-án kolerában elhalt Borda Ferenc, az első söjtöri bírók egyike, akinek a nevét ismerjük. (A Függelékben – No. VI. – adjuk közre a fölkutatott söjtöri bírók listáját.) Hagyatéki leltárát felvette Egyed Mihály, tanúként jegyzi Fülöp Mihály, Lochuk József, becsüsként Réfi József és Kocsis József esküdtek. Az elhalt részéről Borda Miklós, az örökös és Baksa Anna, az özvegy.
Baksa Anna – Borda Ferencné – mintegy tizenöt holddal szerepel a feldolgozott kataszteri térképen és jegyzékben, egyike a tehetősebb falubelieknek. Nézzük, mit szedett össze párja élete során, milyen tételekből áll a státusát megjelenítő és jellemző hagyaték leltára, mit tartalmaz a még jobbágynak született gazda végelszámolása.
Szobabeliek: 1 asztal, 1 láda, 2 puszta ágy, 1 fogas, 4 karosszék (1 frt 44 kr). Kamrabeliek: 1 bükkfakád, 3 avult zsák, 1 puszta láda, 2 rossz fejsze, 4 avult kapa, 1 szita és 1 avult rosta, 1 rossz sütőteknyő, 1 kosár, 1 szekerce, 3 avult fúró, 2 lánc, 1 kötő, 1 jobb és egy rosszabb kasza, 1 kisfűrész, 1 szívókés (szúrókés, szíjókés – tököt, uborkát hámoznak vele), 1 avult csöbör, 1 köböl, 2 gabonás hordó, 1 törekrosta, 1 répáskád, 2 csép, 1 véka, 3 kötés kender (5 frt 28 kr). Konyhabeliek: 2 rossz sajtár, cserépedények, 1 tálos, 1 kölestörő, 1 kópicz (gyékénykosár), 1 zsírosbödön, 3 kenyérszakasztó (1,44). Marhák: 2 ökör (130), 1 tehén (30), 2 borjú (12), 1 öregsertés, három malac (7). Gazdasági eszközök: 1 szekér fatengelyre, eke a hozzá tartozókkal, borona, 4 villa (10,34). Takarmány: a pajta héján lévő széna, egy asztag – 13 kereszt rozs, 3 kereszt búza –, 1 kazal szalma, a pajtafiában lévő zabszalma, 6 mérő csépletlen rozs, a külső dűlőben lévő 1 hold kukorica, 3 mérő krumpli (87,12). Ingatlanok – épületben: a 139. sz. ház sövényfalakra építve. Egy szoba, egy konyha, két kamra, 2 istálló (40 frt), egy pajta, pajtafiával, kamrával (30 frt), 1 rossz hidas kis kamrával (összesen 75 frt). Földekben: a 139. sz. házhoz tartozó belső fundus, ehhez tartozó telek (együtt 110 frt), Hegyúti-dűlőbeli telek, az avasi dűlőben (a faluhoz legközelebb Sárhidán van ilyen dűlő, Söjtörön nincs) két telek, Litvánalján, a Telekalja-réten, a Sarok-réten telkek, a tófeji határban három hold szántó, és Péterffy Páltól vásárolt két hold szántó. A földek értéke összesen 465 frt. A szőlőhegyen: a Fúró-hegyen szőlő, pince, présház, szín a nyugati, egy másik szőlő a keleti oldalon, ehhez két darabból álló kaszáló (220 frt). Közép-hegyen szoba, kamra, 5 köz szőlő és kaszáló (280 frt). Szőlő összesen 500 frt. 17 különböző méretű hordó, 1 kurcsola (a hordó csúsztatására alkalmas létraszerű eszköz), négy sajtár, 1 kád, fejsze, 4 metszőkés, 1 romlott ágy, 1 hosszú asztal karszékekkel fenyőfából, 5 mázsa széna – összesen 16 frt 19 krajcár. Temetési költség 12 frt. Tiszta hagyatéki érték: 1330 forint 11 krajcár.
A községek jogállásának modern szabályozása a XIX. század utolsó harmadában történt meg. Részben választottként, részben a vagyoni helyzet okán – a virilisták – kerülnek az autonóm ügyekben dönteni hivatott képviselő-testületekbe azok a személyek, akik meghatározott ideig igazgatják a közösséget. (A Függelékben – No. VII. – közreadjuk három kiválasztott év testületi listáját.) Már a középkorban is a bíró áll a közösség élén – akkor a földbirtokos és jobbágyság közötti közvetítéssel megbízva, kisebb ügyekben a földesúr átengedte jogkörben intézkedő személyként, egyedül képviselve a falu népét.
A modern községi igazgatásban a bíróé választott tisztség. Három évre szól a mandátum, a megválasztott köteles elvállalni a faluvezetést, s vagyonával felel az elöljáróság félrelépéseiért. Nem hivatalnok, feladata a faluban és a falun kívül a közösség képviselete. A jegyző – Söjtör esetében a környező kisebb települések hivatali ügyeit is ellátó körjegyző – az államot és a jogrendet képviseli a faluban, de az erre a posztra pályázó jelöltek közül a település közössége választja meg. Tagja az elöljáróságnak a helyettes bíró, a képviselők soraiból kijelölt s megválaszott 2-4-6 esküdt (számuk így nő 1870-től 1950-ig Söjtörön) és az árvák ügyeit gondozó közgyám. A közigazgatás fontos embere a kisbíró, az adminisztrációt ellátó helyettes vagy aljegyző, az írnok(ok). A döntések fóruma a képviselő-testület.
Söjtör község testületi üléseinek jegyzőkönyveit a Zala Megyei Levéltár őrzi. 1869 óta készülnek ilyenek (az első dátuma 1869. április 27. – a söjtöri hegyen, a hegy ügyeiben határoznak itt a résztvevők, de még nem a képviselők: az egész hegybirtokosság; töredék lévén el sem tudjuk dönteni, valóban képviselő-testületi ülésről van-e szó), ám csak nagyjából tíz évvel későbbről datálódnak azok a feljegyzések, amelyek már folyamatos munkáról tanúskodnak. 1885-ig legfeljebb évente négyszer ültek össze a képviselők, s döntéseik eleinte főleg személyi ügyekre korlátozódnak (mezőőrök, hegypásztorok választása, elhalt testületi tagok pótlása stb.). Az egyetlen rituális fontosságú gazdasági döntés ezekben az években a szüret hivatalos kezdőnapjának megállapítása. A szankcióval is megerősített határozat súlyát mutatja: 1882-ben október 9-ére tűzik ki a szüret időpontját, Borda Györgyöt pedig húsz forintra megbírságolják, mert már a határozat születésekor, szeptember 30-án préselte mustját.
Éppen ebben az évben, 1882-ben lelhető fel nyoma először annak, hogy a falunak már saját költségvetése van. Ennek tárgyalása, időnkénti módosítása, a kiadások fedezését szolgáló helyi, úgynevezett pótadó megállapítása, a költségvetés szerinti működés ellenőrzése tárgyában rendszeresített zárszámadás lesz. 1885-től a mindenkori közgyűlési munkának ez lesz a legfontosabb témája. Ettől az évtől kezdve 1950-ig, a régi közigazgatási rendszer felszámolásáig – eltekintve a háborús évektől – átlagosan hat-tíz közgyűlést tartanak Söjtörön minden esztendőben. Van év, amikor tizenötöt is. A legtöbbször a vagyonnal, a bevételekkel és kiadásokkal, illetve a községi gazdaság és mindennapok infrastruktúrájával összefüggő ügyeket tárgyalják.
)
)
)
A már rendszeresen működő községi képviselő-testület egyik 1889. évi üléséről készült jegyzőkönyv részlete
