A tanyafejlődés évszázada

Teljes szövegű keresés

A tanyafejlődés évszázada
A tanya „a szállásrendszer ideiglenes településeinek ujjáéledése […] a magyar Alföld paraszt szabadságának szimbóluma, a sötét betyárvilág fészke, az elmaradott és általa konzervált szegénység, írástudatlanság szörnyű települése” – írta Csatári Bálint a Bács-Kiskun megyét bemutató irodalmi képeskönyvben. Petőfi Sándor 1848-ban romantikus képet rajzol a kiskunsági tanyáról: „Nagy sokára egy-egy / Tanya tünedez fel, boglyák és kazalok, / Rajtuk varju károg, itt-ott egy mogorva / Komondor csavarog / Tenger szántóföldek / Terjednek szerteszét, kalászaikat a / Nehéz mag lehúzza.” Megyénk ma élő költőjét, Buda Ferencet is megihlette a tanyákkal pettyezett homokhátság. Költeménye Petőfiszállás határát vetíti elénk: „rozsföld tanyabejáró dűlőút / kukoricaföld krumpliföld / tanyabejáró dűlőút szőlő / dűlőút nádas / tanyabejáró hereföld / fűzfa koronaakác tanyabejáró / legelő répaföld / erdő / tanyabejáró dűlőút / tanya / dűlőút dűlőút / dűlőút dűlőút / új világ / új ég új világ / Ígéret Földje”.
Mi hát a tanya? Épület, otthon, lakóhely, üzemközpont, szegény ember menedéke, módos gazdák messze látszó parasztkúriája, sziget a puszta tengerében, megfáradt vándorok pihenőhelye? Ez is, az is.
A szó maga szláv eredetű. Településtörténetünkben korábbi megfelelője a szállás. A területünkre letelepített nomád kunok szállásai a XIII–XIV. századból ismert források szerint egy-egy ember nevét viselték. A névadás technikájára jó példa maga Ferenc szállása. Később a XVII–XVIII. században, amikor kecskeméti gazdák bérelték Ferencszállás pusztát, az egyes bérlők által kialakított telelő helyeket nevezték szállásnak. Ezek még nem szolgáltak állandó ott lakásra, főleg az állatoknak és gondozóiknak menedéket nyújtó építmények. Ideiglenes üzemközpontok, hiszen lehet, hogy a következő évben a bérlet másik részére helyezi át az új árendás. A XVIII. század közepétől a félegyházi puszta tőkeföldként kiosztott területén a tulajdonos már tanyának nevezett épületet emelt. A puszta nagyobb részén legeltető pásztorok a pihenőhelyükön letanyáztak, szállást vertek.
Ferencszálláson a tanyák igazi térhódítása a puszta felosztását követő száz évben a tartozéktanyák megjelenésével kezdődött. Ezeknek nem volt a szántóföldtől elkülönült, jogilag megkülönböztetett telkük. A magánbirtok tetszés szerint megválasztott pontján épültek fel.
A tanyafejlődés újabb állomását a XIX. század kataszteri felmérései jelentették, amikor a tanyaépületet körülfogó telekrészt udvarként vették fel. A tanya immár olyan, magányosan álló, határbeli ház, amely udvarral és a hozzá tartozó gazdasági épületekkel alkot egységet. A XIX. században a tanyák többsége még megőrizte a tartozéktanya jellegét. A pusztaosztás utáni birtokokon felépült tanyák a városi házhoz kötődtek, tulajdonosaik csak időszakosan lakták, esetleg cselédet, bérlőt ültettek bele.
Ferencszállás felosztott pusztája Félegyháza tanyás körzete, szórványtelepülése lett. Közel egy évszázadnak kellett eltelnie, hogy a tartozéktanyák térhódítását felváltsa a farmtanyák uralma.
A XX. században egyre többen választották a tanyákat állandó lakóhelynek. A választást segítette a vasúti közlekedés lehetősége, az úthálózat fejlődése. A gabona szállítását lényegesen megkönnyítette az 1853. szeptember 3-án megnyílt Pest–Cegléd–Félegyháza vasútvonal átadása. 1854. március 4-én megnyitották a vasútvonal Félegyháza-Szeged közötti szakaszát. A gabonafölösleget már csak a félegyházi állomásig kellett ökrös és lovas szekerekkel beszállítani. Onnan vagonokban szállíthatták tovább a kereskedők. Korábban főleg a lábon hajtott állatok jutottak el távolabbi vidékekre, a pesti vásárba vagy külföldre. A vasút szélesre nyitotta a szántóföldi növénytermesztés piaci lehetőségeit.
A vasút pest–szegedi fővonala után a századvégéig kiépültek a szárnyvonalak. Félegyháza–Csongrád között 1888. szeptember 6-tól, Félegyháza– Szolnok között 1897. december 9-től, a Félegyháza–Majsa viszonylatban pedig 1899. augusztus 2-től utazhattak. Ferencszállás tanyasi lakossága a Szegedről Félegyházára tartó vonatra Péteri megállóban, a majsai járatra Halesz vagy Galambos megállóban szállhatott fel. Szentkúton 1891-től létesítettek feltételes vasúti megállót. Az utak mentén, azokban a körzetekben, ahol a tanyák többsége állandóan lakott volt, iskolákat alapítottak. A spontán fejlődés során ezeken a területeken egymáshoz közelebb épültek a tanyák. A tanyasűrűsödés folyamatát legszemléletesebben Ferencszállás Szentkút tanyaközpontjának alakulása mutatja.
Az 1940-es években éppen a sűrűn lakott körzetek napi problémái hívták fel a figyelmet a tanyai közigazgatás megszervezésének szükségességére és lehetőségére. Innen már csak egy lépés a tanyaközség létrehozása. A pusztafelosztástól a községgé alakulásig eltelt száz év helyi történésein nyomon követhető az alföldi tanyafejlődés egyik típusa, amelyben a pusztafelosztással megnyílt út a községgé alakulásig vezetett. Úgy is mondhatjuk, ez az út az összekötő kapocs Ferencszállás és Petőfiszállás között.
A pusztafelosztás utáni évtizedek legszembetűnőbb tájformáló változását a szőlőterületek, a szőlőhegyek kialakulása mellett a tanyás gazdálkodás meghonosodása eredményezte. A művelésbe vett egykori legelőkön gomba módra szaporodtak ezek a lakó- és gazdasági egységek.
Az új birtokok megműveléséhez a család munkaerején felül napszámosokat, béreseket, cselédeket foglalkoztattak. 1870-ben már 2283 személy élt Ferencszálláson, Kiskunfélegyháza teljes népességének több mint tíz százaléka. A tanyák száma 503, a birtokoké viszont csupán 218 volt. A tanyák többsége még tartozéktanya, amelynek tulajdonosa a városban lakott, kint, a határban az éves szolga tartózkodott. Nem egy tanya üresen állott, és csak a munkavégzés időszakában éjszakai pihenőül vagy a gazdasági eszközök tárolására használták.
Ismereteinket nagymértékben segíti, hogy megmaradtak az 1870. év népszámlálásának tanyákra vonatkozó adatlapjai. Ekkor 31 gazda már elkezdte a tanyaépítést, de még nem fejezte be, 29 korábban felépült tanyában senki nem lakott. Huszonöt tanya azért lakatlan mert a régi tanyás cseléd már elhurcolkodott, az új pedig még nem költözött be. Az összeírás ugyanis éppen a cselédváltási időszakban, január 1-jei állapot szerint készült, az új cselédek pedig vízkeresztig, azaz január 6-áig nem foglalták el a helyüket. A „más helyen vétettek fel” megjegyzés tizenegyszer utalt arra, hogy a tanya tulajdonosa egy másik tanyájában lakik. Gondosan feljegyezték azt is, ha a tanya gazdája a városi házában tartózkodott.
A nevek nélküli adatsorokban feltüntetett istállóval, akollal, csűrrel vagy éppen pincével kiegészített épületegyüttesek a gazdaság állattartó vagy a szántóföldi földművelési jellegét tükrözik. Az 503 tanyából 143-hoz tartozott istálló. Ha számításba vesszük, hogy ezek egy része csupán a közlekedéshez és a földműveléshez szükséges állatoknak nyújtott fedelet, akkor látható, hogy a korábban hatalmas méretű állattartás visszaszorult. A pusztai legelők marhacsordái eltűntek. Közlegelőt nem is hagytak az osztáskor.
A gazdák állatai csak a saját földből kiszakított legelőn, gyepen élhettek. Ebben az időben kezdődik a kereskedelmi célú disznóhizlalás. Igazán nagy méreteket azonban csak a századvégen öltött. A Ferencszálláson összeírt tizennégy akol a birkatartás és a disznóhizlalás épülete volt. Pajta vagy csűr 93 tanyához tartozott, 29-hez fészer vagy szín. A melléképületek a szántóföldi földműveléshez kapcsolhatók, részben a terményt, részben a mezőgazdasági eszközöket, ekéket, boronákat, teherhordó szekereket tárolták bennük.
A lendületes tanyafejlődés és népesedés ellenére Ferencszállás 15 800 katasztrális hold területén még hatalmas távolságokat tehet meg a vándor anélkül, hogy tanyát látna vagy akár egyetlen lélekkel találkozna. A ferencszállási gazdaságok új munka- és megélhetési lehetőségét azonban már a város sem hagyhatja figyelmen kívül.
Általában csak egy bérest fogadtak, 36 gazdaságban két-két éves szolgát, tizenhárom gazdaságban pedig három-három éves szolgát alkalmaztak. Összesen 235 éves szolga és 143 napszámos kereste a kenyerét Ferencszálláson. Személyes szolgálatot teljesített 24 fő. Ők a belső cselédek, többnyire a gazdasszonyt segítik. Négy gazdaságban alkalmaztak gazdatisztet, de sajnos nevek hiányában az egyes gazdaságok és tanyák nem köthetők személyekhez.
A pusztaosztástól 1870-ig a tanyák száma hétszeresére, 504-re szaporodott. Különösen Szentkút környékén épült egyre több. A kegyhely évi több alkalommal megtartott búcsúira távoli vidékekről is érkeztek zarándokok. A vallási élet áhítata és a fokozatosan terjeszkedő búcsúvásár nyüzsgése, a kápolna és az iskola közösségformáló, települést szervező erőnek bizonyult.
A tanyaépítési kedv továbbra sem lankadt. 1880-ban 657 tanyában 3299-en éltek. Ferencszállás az anyaváros legnépesebb tanyás körzetévé lépett elő. Kiskunfélegyháza belterületi népessége ekkor 14 091 fő, a tanyákon élt – ideértve Ferencszállást is – 7452 fő, a város távolabbi pusztáin pedig 1487 fő.
A nagy határú tanyás mezőváros 1872-től rendezett tanácsú város lett. A legtöbb tanya a kisszállási és ferencszállási határrészen épült. Később mindkettő faluvá alakult. Elsőként Kisszállás puszta sűrűn lakott részeiből jött létre Gátér község 1923-ban, majd 1952-ben Ferencszállásból Petőfiszállás. Csólyos 1870-ben még lakatlan, felparcellázására csak 1895-ben kerül sor. Ez a puszta Kiskunfélegyházától déli irányban, a várostól mintegy 35 kilométerre feküdt. Benépesítése nem az anyavárosból, inkább Kistelek, Kiskunmajsa, Kömpöc községből történt. Pálos pusztával való egyesítése után, 1945-ben vált önálló községgé.
A század utolsó két évtizedében elkészült Kiskunfélegyháza kataszteri térképe. Az első felvételek még 1879-ben, az ellenőrzés és a közben történt változások berajzolása 1898-ban. Közben csaknem húsz év telt el, ami történelmi léptékkel mérve jelentéktelen, de a tanyasiak életében számottevő időszak. Aki az első felvétel idején gyermek volt, az ellenőrzés időszakára már házasulandó, otthonteremtő igénnyel saját útját kereső felnőtt.
Az áttekintett húsz év alatt a legtöbb új tanyát a homokosztályokon és Szentkút körül építették, alakították ki. A második Homokosztályon 16, a harmadikon kilenc, az elsőn és Szenktút körzetében hét-hét új tanya épült. Ferencszállás legnépesebb területe a pusztát északkelet–délnyugat irányban átszelő sávon az első Homokosztálytól kiindulva, Szentkút határrészen keresztül, a második Homokosztállyal bezáróan alakult ki. Ezen a sávon kívül, tőle északkeletre, a Szegedi út mellett helyezkedett el a Csáki-hegy kisparcellás szőlős területe, a szegedi vasút keleti oldalán a Szentkút megállótól a Péteri-tó melletti városi csőszházig pedig a harmadik Homokosztály. Mindkét határrész intenzíven népesedő terület volt.
Az említett határrészeken tanyai iskolák létesültek, megjelentek a félegyházi népesség katolikus vallását bizonyító út menti keresztek. Szentkút kápolnája 1874–76 között épült fel, az iskolát 1880-ban adták át, de a gyermekek számának gyarapodása miatt 1902-ben újabb tanteremmel kellett kibővíteni.
Az állandosuló tanyákból az 1880-as években az őrleni valót sem kell nagy távolságra fuvarozni. Szélmalom üzemel Fazekas Károly tanyája mellett, Fekete András földjén, és egy kicsiny 17 négyszögöles területen is szélmalmot jegyeztek a telekkönyvbe Csenki Gábor és Csenki Rozál nevére.
Az egyes birtokos családok valóságos tanyasorokat, csoportokat alkotnak. Már állnak a Hajagos Tóthok tanyái a Homokosztályon és Szentkút körzetében. A Pintéreknek a Homokosztályon hat tanyájuk van. Közülük Pintér Mihálynak a városban is van háza, Czombos Ferenc 1885-ben költözött abba a tanyába, amelyben unokája, a ma 82 éves Czombos Ferenc lakik. Endre Balázsnak Szentkút körzetében négy tanyája volt, de a városban a Kalmár utcában lakott. Endre László már létező szentkúti négyszobás tanyája mellé építi fel később a fia, Endre Zsigmond az alföldi kúriák jellegzetes épületét az Endre-kastélyt.
Kétlakiak a Tarjányiak is. Tarjányi Imrének és Horváth Ágnesnek van háza a Homokosztályon és a városban, Tarjányi Mihálynak és Csenki Francinak szintén, de Tarjányi Ágoston, Tarjányi László, és Tarjányi Antal családja már állandó lakosai a tanyának. Ring Sándor tanyát épített, de árendás lakott benne, Szekeres István tanyájában csak tanyás béresek laktak. Az Eszik családból nyolcnak van tanyája a Homokosztályon. A Csenkieknek öt, közülük Csenki Mátyásnak kettő, Gábor pedig szélmalmot üzemeltet.
1896-ban a legsűrűbben lakott szentkúti körzetben 59 tanya állott, a Homokosztályokon pedig 171. A Pest–Szeged vasútvonalon szállító gazdák 1898-ban új kocsiút megnyitását kérték Szentkút területén keresztül, hogy könnyebben megközelíthessék a szentkúti és a Péteri megállót. Kérelmüket 1898 januárjában 54 gazda írta alá, majd az elutasítást követően áprilisban 98-an folyamodtak ugyanezért. A kocsiutat ennek ellenére nem engedélyezték. Pedig a kérelmezők között az első aláíró Endre László, a félegyházi járás főszolgabírójának apja volt. Az elutasítás valódi okát nem ismerjük. Talán az épülő alföldi transzverzális út kötötte le a város energiáit.
A mai E5-ös út elődjének kövezett nyomvonalát 1899. november 12-én Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszter ünnepélyes keretek között nyitotta meg Kiskunfélegyházán. Az újjáépített szegedi út átszelte Ferencszállást. Nyomvonala a Csáki-hegy keleti szélén haladt végig, és a Nemes Nagy-, a Tarjányi- és a Pintér-birtok között hagyta el a puszta területét, újabb lehetőséget teremtve az áruszállításhoz.
A tanyák expanziója a századforduló után folytatódott. A félegyházi tanyavilág legnépesebb körzete a Csólyosi út és a szegedi vasútvonal közötti terület, ahol a második Homokosztály és a szentkúti körzet található, ide tartozott a Csordajárás gyéren népesült területe is. Csak ebben a sávban 1227 személy élt, közöttük 199 hat–tizenegy éves gyermek.
A puszta második legnépesebb sávja a szegedi transzverzális országút és a szegedi vasút közötti rész volt, egészen a Péteri-tóig. Ebben a sávban található a Csáki-hegy és a harmadik Homokosztály. Itt az összeírt 943 főből 136 gyermek volt iskolaköteles korú. Az 1910-es népszámlálás adatai alapján jól körülhatárolhatók lettek azok a körzetek ahová a népességnövekedés iskolákat követelt.
A XX. század első évtizedében egyre több szórványtanya farmtanyává válik. Lakóik állandóan tanyán laknak, s ha a városban tartanak házat, az már csak a hetipiackor vagy a vasárnapi mise alkalmával szolgál pihenőhelyül. Ferencszálláson „oly tömegesen lakik a tanyai nép”, hogy a félegyházi polgármester postahivatal felállítását kéri. A postahivatallal egy időben, 1903-ban Szentkút állomáson két várótermet építettek. A kisebb váróterem fűthető volt, holott hivatalosan az állomás még csak feltételes megálló. A tanyasiak és a búcsúkra tízezrével érkezők utazását egyaránt segítette, de a gazdák áruszállítását megkönnyítő rakodója nem volt.
Rakodó építését 1907-ben kérvényezték először a Szentkút környékén lakók, de akkor a miniszter elutasította a kérelmet. Féltek, hogy a harminchatezer koronába kerülő befektetés a pálmonostori vasútállomás közelsége miatt nem térül meg. 1909 tavaszán mégis hozzáfogtak a beruházáshoz, és decemberben átadták a kész épületet.
Az új állomást a meglevő megállótól ötszáz méterre, Endre Zsigmond főszolgabíró erdejével szembe, a környezeténél magasabb fekvésű helyre tervezték. A szükséges területet Nagy Tamás, Kovács Lajos, Csenki Mihály és Fekete Gábor földjéből sajátították ki, akik a felajánlott kárpótlási ösz-szeget elfogadták. Áprilisban kezdődött az építkezés. Az emeletes vasútállomás építkezésén száz munkás dolgozott Stitz János mérnök irányításával. Az első állomásfőnök Tunnert Manfréd lett. A teher- és személyforgalom lebonyolítására alkalmas állomás ma Petőfiszállás vasútállomása.
Ferencszállás lakosságát a századfordulótól kezdve a város politikai életének szervezésekor sem lehet figyelmen kívül hagyni. A városi képviselők választásakor két körzetben, a kilencesben és a tízesben 940 tanyát vettek számításba. Szavazataikkal a tízes választói körben, ahová a Szentkút környéke tartozott, 1903 április 5-én öt gazdát juttattak a városi képviselő-testületbe. A kiskunfélegyházi képviselő-testület póttagja lett Fekete Illés, Kis Szabó János, Rádi Ágoston, Seres Ágoston és Dobák Pál ferencszállási gazda. 1906-tól a város határát hét állat-egészségügyi körzetre osztották, az első körzet a belterület, a második Arany-hegy, a harmadik Kisszállás, negyedik Ferencszállás, az ötödik Fülöpszállás–Jakabszállás puszta a hatodik Csólyos és a hetedik Páka puszta.
Az állattartó gazdák szempontjából különleges fontosságú az önálló állat-egészségügyi körzet kialakítása, esténként mégis másról beszélgettek. Hazaérkezik a fejedelem – mondogatták a tanyasiak, akik közül már csak kevesen tudták, hogy kedvelt hangszerükön, a tárogatón mennyi kesergőt játszottak hajdan a kuruckort siratók. Ferencszálláson nagyon sokáig emlegették 1906. október 28-át. Mindenki, aki tehette a szegedi vasutat figyelte, és várta a nagy fejedelem, II. Rákóczi Ferenc hamvait szállító vonat érkezését. A különvonat huszonöt kilométer hosszan szelte át a kiskunfélegyházi, nagyobb részben a ferencszállási határt. A Ferencszállásra begördülő vonatot Péteri állomásnál fogadták. A vasút mentén egymástól száz méter távolságra végig fáklyások álltak. A síneket kilométerenként egy-egy égő szalmakazal világította be. A vasútállomás mellett és Varga Benedek tanyáján hatalmas örömtüzet gyújtottak. Péteritől Kiskunfélegyházáig száz ágyúlövés köszöntötte a fejedelem és a bujdosók hazatérő hamvait.
1907-ben a város országgyűlési képviselője Szentkúton is megtartotta beszámolóját. Mintegy háromszáz függetlenségi érzelmű gazda jelent meg közvetlen hangú invitálására. Holló Lajos gesztusát jó szívvel fogadták a hagyományosan függetlenségi érzelmű gazdák. Az Igazságpárt népgyűlése, ahol a szónok a 48-as Függetlenségi Pártot próbálta lejáratni, Szentkúton érdektelenségbe fulladt. A politika egyébként csak egy-egy népgyűlés idejére kötötte le a tanyasi népet. Ezek az „úri huncutságok” inkább csak szórakozást, néhány órás kikapcsolódást jelentettek a fáradságos mezőgazdasági munkákból.
A legfontosabb beszédtéma az időjárás és a termés volt. Az 1908-as év jó termése különösen a szőlősgazdáknak jelentett reményeket. Egy hold szőlő ötven, sőt a jobb fajta hatvan hektoliter bort termett. A helyi újság szerint még a legöregebb emberek sem emlékeztek ilyen gazdag termésre. A nagy jövedelem reménye azonban már novemberre szertefoszlott. Szeptember első felében a must literéért még tíz–tizenkét krajcárt fizettek, de a bő termés lenyomta az árakat. Novemberben a jó homoki bort már csak öt-hat krajcárért lehetett eladni. Sokan kényszerültek földjüket áruba bocsátani. A rossz homokot mint szőlőnek alkalmas földet próbálják kedvezőbb áron értékesíteni.
A Majsai út mellett harminc hold szántót szőlőtelepítésre alkalmas földként, holdanként próbált eladni a gazda. Szentkút közelében tíz hold földet tanyaépülettel és egy négy lóerejű cséplőgéppel szintén úgy kíséreltek meg jobb áron eladni, hogy az megfelelő szőlőtelepítésre. Ugyanebben az időszakban a szentkúti vasúti megállóhoz közel három zsákos és két vékás földet árultak tanyaépülettel. A hirdető itt is azzal csábította a reménybeli vevőt, hogy a birtokban ezernyolcszáz négyszögöl kitűnő szőlő van.
A ferencszállási bitokok a kis vagy középbirtokok közé tartoztak. Legtöbbjüket vegyes művelési ágban hasznosították. Özvegy Holló Józsefné szentkúti harminc katasztrális hold földjében például volt tizenkilenc hold jó minőségű kaszáló, négy hold szántó, hét hold szőlő gyümölcsfákkal, s mindehhez tanya tartozott. Az özvegy haszonbérben műveltette a birtokot. Több félegyházi gazda, de főleg az özvegyen maradt gazdaasszonyok választották a föld hasznosításának ezt a módját. Legtöbbször tízéves haszonbérletekről olvasunk, de mindenképpen hosszabb időszakokra szóltak az egyezségek. Így adta bérbe Péteri-tó melletti 238 holdas birtokát özvegy Szabó Károlyné 1903-ban. Dr. Fazekas Kálmán félegyházi ügyvéd és lapszerkesztő, városi tisztiügyész a Kis-Csólyosi út mentén fekvő hatvan holdas földjét 1907-ben, halála előtt egy évvel adta bérbe. Ugyanekkor a Péteri-tó mellett kilenc hold jó termő szőlő tulajdonosa keresett árendást.
A XX. század első évtizedében formálódott valódi farmgazdasággá az Endre-birtok. Törzsterületét az a 106 katasztrális hold redemptusi birtok alkotta, amelyet Endre László nádori táblabírótól örökölt a fia, Zsigmond. A félegyházi redemptus család ferencszállási birtoka a Holló családtól vásárolt 28 holddal gyarapodott, ez itt már nagygazdaságnak számított. Az értéktelen, buckás homokos részbe Endre Zsigmond tizenhat hold szőlőt telepített, s az örökségként átvett négy hold öreg szőlővel együtt húsz holdra növelte a szőlő területét. Az 1905-ös új telepítésű szőlőbe ezer kajszibarackfát is ültetett. A telepítést a kecskeméti szőlőnemesítő, Mathiász János útmutatása alapján végezték. A birtokból mintegy húsz holdat foglalt el az erdősített rész: a vasútállomással szemben volt tizenkét hold, a ház körüli kétholdas park mögött nyolc hold akácos és két hold tölgyes. A gazdaság központi épülete, az öreg négyszobás tanyaház mellé, Endre Zsigmond nyolcszobás házat épített, ami az itteniek szemében már kastélynak számított.
Endre Zsigmond nádtetős kastélya valójában alápincézett masszív épület, körbefutó folyosóval, hatalmas verandával, vízvezetékes fürdőszobával és gázlámpás világítással. A villanyvilágítást Kiskunfélegyházán csak 1912-től vezették be a jelentősebb középületekbe, a tanyavilágban sötétedés után ekkor mécses, gyertya vagy petróleumlámpa világított, sok tanyában csak a holdvilág töltötte be ezt a feladatot. Nem csoda, ha a gázlámpás, nyolcszobás nagyház kastély néven vonult be a ferencszállásiak tudatába. Ezt a tudatot erősítette, hogy a gazdaságot az erőskezű és szigorú szolgabíró irányította, akitől tartottak a helybeliek. A gazdasági központhoz épült borház, magtár, ló- és marhaistálló, kocsiszín, szénapajta és jégverem, s munkásoknak gazda- és cselédlakás. Az udvar közepén, a vastag törzsű eperfák között a tanyákon elmaradhatatlan hatalmas gémeskút állott, a fák alatti kutyaólból a házőrző komondor figyelte a betérőket.
A gazdaság lényegében 1905–1909 között formálódott ilyenné, amikor Endre Zsigmond a félegyházi szolgabírói hivatalból visszavonult a szentkúti birtokra. 1905-ben Félegyházán a Függetlenségi Párt jelöltje, Holló Lajos elsöprő győzelmet aratott a Szabadelvű Párt jelöltjével szemben. Országosan is a koalíció: a Függetlenségi Kossuth Párt, a függetlenségi Ugron-párt és a Néppárt aratott győzelmet. Az uralkodó a választási eredményt figyelmen kívül hagyva hivatalnokkormányt nevezett ki báró Fejérváry Géza miniszterelnökkel az élen.
A koalíció az újoncállítás és az adófizetés megtagadására szólította fel az országot. Kiskunfélegyházán 1905. július 23-án a városi közgyűlés minden tisztviselőjét eltiltotta attól, hogy meg nem szavazott állami adót beszedjenek s a meg nem szavazott újoncok kiállításában részt vegyenek. November 5-én felfüggesztették Fazekas Ágoston vármegyei főjegyzőt, aki a nemzeti ellenállást támogatta.
A kiskunfélegyházi származású Fazekas Ágostont Kiskunfélegyháza közgyűlése az ügyvivő kormánnyal szemben támasztott hazafias magatartása elismeréseként 1905. november 24-én a város díszpolgárai közé emelte. Ebben a helyzetben a tősgyökeres félegyházi gazda, a szolgabírói posztot betöltő Endre Zsigmond csak a visszavonulást választhatta. A hivatali élet helyett néhány évig szentkúti birtokán gazdálkodott. Ez idő alatt létesült a szentkúti Endre-major és az azt körülvevő mintagazdaság. Az exlex után a főszolgabíró visszatért hivatalába, de 1920-tól a család véglegesen Szentkútra költözött.
Az 1920-as években stabilizálódott Ferencszálláson az a vezető gazdaréteg, amelynek köréből a véleményadók, a gazdálkodásban követésre méltók, a helyi közösségek irányítói kikerültek. Közülük egyesek néhány holdon, mások száz holdat meghaladó birtokon gazdálkodtak. Förgeteg Illés 1896-tól volt helyi lakos és gazda, ő tizenkét holdon gazdálkodott, 1883-tól önállósult húsz holddal Hatvani Péter, 1880 óta gazda Ferencszálláson Iványi László, tizenhárom gyermeke az 52 hold birtokhoz tartozó tanyán nevelkedett. A százhúsz holdas Kovács Pál 1886-tól vált önálló gazdává, Vízhányó Antal 1898-tól művelte harminc hold birtokát. Pintér Károly a maga 230 katasztrális hold birtokával a legnagyobb gazdák közé tartozott. Ferencszállás tanyavilágának érdekeit a városi közgyűlésben képviselőként is szolgálta. Volt, aki saját földjét bérlettel egészítette ki, hiszen a ferencszállási földek többsége gyenge minőségű. A nagyobb birtokok közé tartozott Külső-Ferencszálláson Ficsór József 103 holdja, Kanyó Antal szentkúti birtoka, ugyanitt volt Fekete Mihály 23 holdas, Pintér Ferenc 37 holdas, Szekeres Sándor tízholdas és Zsibrita János húszholdas birtoka. Rádi Mátyás, Juhász Varga József szintén a századforduló körül alakította ki önálló gazdaságát.
Kiskunfélegyháza lakossága a századfordulótól a gazdasági válságig megközelítően ötezer fővel növekedett. Számunkra azonban ennél nagyobb figyelemre méltó, hogy 1930-ban már a teljes lakosság 46,95 százaléka külterületen élt.
A tanyai élet nehéz körülményei leginkább a gyermekeket sújtották. 1921-ben Félegyháza teljes külterületén, ideértve Ferencszállást is, 2104 iskolaköteles gyermek nem járt iskolába. Az öreg szentkúti iskolán kívül csak Ferencszállás külső peremén volt néhány egy tantermes iskola. Változást az 1925–1930-ban lezajlott iskolaépítési akciók hoztak. Klebelsberg Kunó áldásos tanyai iskolaépítési kezdeményezése Ferencszálláson jó erdmény-nyel zárult.
Ahogy az iskolaügy kimozdult az évszázados lemaradásból, ugyanúgy mozdult előre az egészségügy fejlesztése. Ezen a hatalmas, már-már közepes alföldi faluhoz hasonlóan benépesült pusztán az első világháború után sem volt még bába. Orvost a jobbmódúakhoz is csak végszükség esetén hívtak, legtöbbször már hiába.
Tanyai orvosi ellátásról 1929-től lehet beszélni, de akkor az orvos tevékenysége a védőoltások beadásában merült ki. Szentkúton az iskolában kéthetente, szerdánként ki-ki felkereshette a Kiskunfélegyházáról kikocsizó doktort, de erre csak ritkán került sor. Ugyanekkor Kiskunfélegyháza négy tanyai körzetébe: Fülöpjakabra, a Kőrösi úti iskolához tartozók részére, Alsó-Galambosra és Szentkútra egy-egy bábát helyeztek.
1930 májusában felavatták a ferencszállási Gazdakör épületét, amelyben adtak egy szobát az egészségügyi szolgálatnak. Megszervezése valamelyest javított a tanyasiak életén. Szakorvoshoz és gyógyszerekhez azonban továbbra is csak az anyavárosban juthattak. Igaz ekkor még a ferencszállási jobbmódú gazda, ha vasárnap Kiskunfélegyházára megy, hazamegy. A városi újságot olvassa, ha tud olvasni, oda jár templomba, odaviszik az utolsó útján, hiszen a pusztán nincs temető. A kiskunfélegyházi vásárok az év fontos eseményei, a tejhasznot a félegyházi piacra viszik kocsin vagy gyalog, olykor nyolc-kilenc kilométert gyalogolva a homokos dűlőutakon. Téli estéken a gazdák bekocsiznak a városi gazdasági egyesület mulatságaira. A feltétlenül szükséges iparosmunkát is Kiskunfélegyházán rendelik meg.
Az első Kiskun Napon is ott voltak a ferencszállási gazdák, akik közül többen kiállítottak, és számos díjat szereztek. Az ünnepség fénypontja az országzászló szoborkompozíciójának avatása volt. Ugyanezen a napon, 1934. szeptember 2-án nyílt meg a mezőgazdasági kiállítás, ahol Kiskunfélegyháza és vidéke gazdáinak terményeit állatait mutatták be. A rendezvényeket lovas bandériumos kiskun felvonulás színesítette. Soha nem látott még ilyet ez a város. Legelöl toporzékoló lovakon a kun ruhás lovas bandérium haladt. Felvonultak a juhászok, volt szüreti menet, a gazdák csengő-bongó hatökrös és lovas fogatokon feszítettek a kitartóan zuhogó őszi esőben. „Bőrig ázott mindenki, de mit számított az!” – írta az Új Magyarság korabeli tudósítója. Az ünnepi alkalomra különvonatok szállították Pest és Szeged között Kiskunfélegyházára az érdeklődőket, közöttük Ferencszállás tanyasi lakóit.
Az állattartást bemutató pavilonokban Tarjányi István két hízott sertést, Hajagos Tóth Mátyás egy bikaborjút mutatott be. A gyümölcs- és szőlőbemutatón I. díjat kapott Jenőfi Sándor, Gaine Arnold és Juhász János, II. díjat Móritz Imre szentkúti lakos. Terményeiért a Duna–Tisza Közi Mezőgazdasági Kamara bronz oklevéllel tüntette ki Kanyó Antalt. Külső-Ferencszállás gazdáinak is jutott az elismerésből. A Mészáros Gergely által kiállított rozs III. díjas lett, óriási rózsaburgonyája pedig elismerő oklevelet nyert. Elismerő oklevelet kapott Gaál József görögdinnyéjéért, búzájáért és a kiállított szudáni fűért, Nemcsok András a görögdinnyéjéért. A szentkúti gazdasszonyok közül Szalai Lászlóné aratott sikert bemutatott szárított tésztájával és mézével. Kanyó Antalné sajtjával érdemelte ki az elismerő oklevelet.
A túltermelési válság évei után éppen csak hogy kezdtek lábra kapni a gazdaságok, amikor az 1936-os év forrósága a gabona harminc százalékát tönkretette. A szőlő ugyan jól termett, húsz hektoliternyi mustot adott holdanként, de a kereskedő csak öt-hat fillért fizetett literéért. Akinek volt hol tárolnia, az jobban járt. A fejtett borért novemberben az előbbi kétszeresét is megadták. Szeptemberben már látszott, hogy jó a szénatermés, ezért sokan akartak még néhány marhát vásárolni. A kereslet megnövekedése viszont felverte az árakat. Hasonlóan alakult a helyzet a kukoricatermelők körében. A kukoricatermés szintén jónak ígérkezett, ennek reményében megnövekedett a sertéshizlalási kedv. A sertéspiac azonnal reagált a változásra, a sovány sertés ára két-háromszáz százalékkal megnőtt. A baromfiexport is fellendülőben volt. Ám az ősz kijózanította a gazdákat. A várt jó termés helyett a kapások csak közepes termést hoztak, a korai esőzések pedig az őszi vetést akadályozták. A ferencszállási gazdákra nehéz évek következtek. A napszám egy-egy évben harminc-negyven százalékkal nőtt. Ha szárazság volt, a rossz homokon kisült a kukorica. A szikes határrészen gyakran a magas talajvíz miatt nem tudtak idejében vetni, ezért voltak évek, amikor a termés nem érett be. A vadvizek mindenütt hátráltatták a tavaszi munkát. Sokan a tarlóba kölest, burgonyát vetettek, de a nagyon száraz nyáron a tarlókrumpli ki sem kelt. A parasztembert az ág is húzza, mondogatták.
A föld ára általában alacsony volt, húsz-huszonkét mázsa búza áráért már vehetett a szerencsét próbáló egy hold homokos szántót. Egy lánc szőlőt háromszáz pengőért kínáltak. Ipacs Mihály két hold és 1064 négyszögöl szántója 650 pengőért kelt el. Ugyanekkor az árpának 14 pengő, a rozsnak 17–18 pengő, a búzának 18–19 pengő mázsája. A jó választási malacért harminc pengőt kértek.
A hullámzó időjárási és árviszonyok között Ferencszállás lakosainak többsége egy-három katasztrális holdas kis parcellán, a maga építette tanyában lakott. Akinek húsz hold földje volt, már tekintélyes gazdaembernek számított. A silány, de olcsó földek sokakat vonzottak. A szegediek közül sokan vettek „fillérekért” Ferencszálláson tanyát és földet, amit azután bérbe adtak vagy fele termésért műveltettek. Dinnyések is béreltek a gyorsan melegedő homokból. A feles bérlők szorgalmasabbja hamarosan kisebb saját birtokot vásárolt, ahová tanyát épített, s akkor már a maga ura lett.

Kanyó Antal tanyája 1920-ban

A Kanyó-tanya épületei, háttérben a tanyához vezető út nyárfasorral

Tanyaudvar kukoricagóréja

Tapasztott katlan a tanyaudvaron

A vasútállomás

Kanyó József családja 1918-ban. Álló sor: Kanyó István (1900), dr. Kanyó József (1892), Kanyó Antalné Tarjányi Ilona (1898), Kanyó Antal (1894). Ülő sor: Kanyó Istvánné Sánta Jolán, Kanyó Józsefné Kiss Ilona (1871) és a gazda Kanyó József (1862), a gazda melletti személy vendég a tanyán

Tanyai ház a falhoz épített kemencével

Az Endre-kúria az udvar felől

Endre Zsigmond borháza

Endre Zsigmond (1865–1944) feleségével Gulner Irmával (1872–1953) és testvérével Hoffer Józsefné Endre Szidóniával (1868-1958) a ferencszállási kúria kertjében

Ökrös szekeren érkezik a harang (1930. február 1.)

A gazda és lovai

Kanyó Antalné oklevele

Szüreti mulatságra felvonulók 1930-ban

A szüreti mulatság műkedvelő szereplői és zenészei a szentkúti Gazdakör előtt 1930-ban

Báli meghívó 1941-ből

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages