Vallások békességben | Száz Magyar Falu

Vallások békességben

Nyíracsád lakóinak keresztény vallásosságát a fennmaradt középkori emlékek bizonyítják. A XVI. században megjelenő református vallás mellett görög katolikusok, római katolikusok, majd később zsidók és baptisták is éltek a településen.

A Nyíracsádon és környékén található építészeti emlékek közt kiemelkedő helyet foglalnak el a szakrális célú építmények. A település legősibb épülete a mai református templom.

Nyíracsád református temploma minden valószínűség szerint a tatárjárás előtt épült, feltehetően a XIII. században. A hagyomány szerint a tatárjáráskor elpusztult. 1508-ban romosan állott a kora gótikus szentegyház. 1761-ben felújították, ennek emlékét felirat őrzi: „Ezen Isten háza romlandó állapotjából Isten segedelmével megújíttatott anno 1761.” Feltehetően ekkor tüntették el a templom falát díszítő középkori freskókat. 1779-ben fatornyot építettek elébe. 1791-ben újabb építkezés következett. „…hogy Percze György uram az ekklésia nagy oszlopa és kegyes jótevője több jóakaróival együtt az ekklésiát annyira felsegítette, hogy régi, elromlott templomát megépítette kivül, s belül megcsináltatta. Ezen munka befejeztetett 1799-ben…” – őrizte meg a feljegyzés.

Hajdú-Bihar megyében a nyírcsádi templom az egyik legrégebbi műemlék. Jelentőségét tovább emeli, hogy középkori falfreskó maradványok díszítik falait, amelyek más-más korban, eltérő technikákkal készültek.

A szentélyben a Golgota látható a megfeszített Krisztussal. A freskó különlegességét az adja, hogy az apszis szokásos egyetlen, középső ablaka helyén Krisztus keresztfája látható, így a Golgota három alakját két ablak tagolja. A diadalív belső oldalán Aragóniai Katalin és Erzsébet jelenik meg. A diadalív hajó felé eső oldalán egy püspök tart a kezében különös formájú pásztorbotot, más rajzolatok Krisztus sírba tételét és egy töredékes csatajelenetet ábrázolnak.

A templomhajóban Konstantin császár édesanyja, a keresztfeltaláló Ilona császárné alakja jelenik meg. A történet szerint Nagy Konstantin császárnak álmában megjelent a szent kereszt, és szózatot hallott, hogy ennek jegyében fog győzni. Ezért keresztet készíttetett, a csatában ezt vitték a serege előtt, így győzedelmeskedett ellenfelén. Édesanyja az ő buzdítására keresztelkedett meg. Ilona császárné élete végén elzarándokolt a Szentföldre, ahol 320-ban a Golgotán kiásatta a három keresztet. A kereszteket egy halálos beteg asszonyhoz érintették, aki az egyik érintésétől meggyógyult. Így jelentődött ki Krisztus keresztfája. A szent kereszt feltalálásának történetét bemutató freskó egyedülálló, középkori falképeinken sehol másutt nem fordul elő. A szentélyben a falakon vésett nevek, illetve az 1588 és 1702 évszám olvashatók.

A templomhoz 1798-ban portikuszt építettek a déli bejárat elé, ebből nyílik belsejébe a barokkos hatású ajtó. Kiemelt figyelemre érdemes még a szószék, amely feltehetően debreceni hatást tükröz. A szakrális építményt az 1990-es években ismét renoválták restaurálása során.

Az egyházak tulajdonában évszázadok során számtalan műkincs került, ezek a kiemelkedő értékű tárgyak kulturális múltunk emlékei. A református egyház klenódiumai között az úrvacsora kiszolgáltatására használt edények, az úrasztali borospohár és a kenyérosztó tál állnak a legnagyobb tiszteletben, s bár nem írták elő anyagukat, többnyire ezüstből készültek.

A nyíracsádi református egyház klenódiumairól az első összeírás 1763-ban született. A gyülekezet szűkös helyzetét mutatja, hogy ekkor még ónkehellyel szolgáltatták ki az úrvacsorát. A feltehető szegénység ellenére ónedényekkel a szükségnek megfelelően fel voltak szerelve, egy ónkanna és két óntál alkotta a liturgiai készletet.

A templomi felszerelések szűkösségét az elkövetkező években adományozók igyekeztek enyhíteni, akiknek nevét is megörökítették. A következő, 1808-as összeírásban ezt olvashatjuk: „Egy gerézdes ezüst pohár, arannyal futtatott, melynek szélin ezen inscriptio vagyon. Nád udvari Jósef ajándékozta az Acsádi Rfta Sz. Ekklesiának 1766.

Egy zöld tafota zöld gyoltsal béllett és ezüst csipkével prémezett keszkenő, illyen inscriptioval: Az Acsádi Rfta Sz. Ekklesiának Nádudvari Jósef ajándékozta 1766.

Balkányban lakó Tot István ajándékozásából vagyon egy ón fedeles Győri kancsó, mintegy három ittzés.”

Debrecen város levéltárában fennmaradt Nádudvari József 1767-ben készített végrendelete, amelyből kitűnik, hogy az előbbieken túl az adományozó más módon is gondoskodott a nyíracsádi református egyházról. „Az Acsádi reformata Eklésiácskában szolgáló Szegény prédikátorok számára, minthogy a fizetések igen csekély Mf. 400 Elocaltassék és Interesse esztendönként subsistentiajokra fordittassék. Halálom után találtatható fekete ruhácskáim is adattassanak az akkor ott szolgáló Predikátornak.”

A XVII. századtól kezdődően a környék meghatározó vallási központja Debrecen volt, amelynek nagy hírű kollégiumából nemcsak református papok, de tanítók is kikerültek, így vallási központ mellett kulturális központ is volt a város. Természetesen ez a jelentős hatás kiterjedt az iparművészetekre is. Az 1550-es évektől kezdődően működött itt például ötvöscéh, ami magyarázatát adja annak, hogy a Tiszántúli Református Egyházkerületben jelentős számú debreceni ötvösmunkát találhatunk napjainkban is, hiszen természetes volt, hogy a szent edények beszerzése végett is az itteni mestereket keresték fel a megrendelők. A nyíracsádi gyülekezet gerezdes ezüstpohara a XVIII. században készült. Ekkor a debreceni ötvösök által a XVI. századi harangvirágkelyhekből kialakított úgynevezett hólyagos pohár annyira elterjedt és ismert volt, hogy „debreceni formaként” emlegették.

A pohár ezt az ismert formát követi. Peremes szélű kör alakú domború hólyagsoros a talpa, lándzsalevéldíszes szárán levélmintás sáv. A nódusza áttört S és C elemekből áll. A nagyméretű kupa alul két hólyagsoros, felette lándzsalevél alakú mezők tagolják, kissé kihajló szájperem jellemzi. A pohár kuppájának szélét karéjok választják el a kissé domború mezőktől. Ezen a vízszintes sávon találjuk a feliratot: „Nádudvari Jósef ajándékozta e Pohárt az Acsádi Reformáta Szent Eklesianak 1766.”

Figyelmet érdemel az, hogy a nyíracsádi gyülekezet ónedényein majdnem két évszázad ónművességének alakulását kísérhetjük nyomon, ugyanis a XVIII. századi klenódiumokon túl – két egyforma nagyságú kancsó, egyike díszes példány és egy óntál – még három későbbi készítésű edény tartozik a készlethez. Egy klasszicista stílusú kancsó a hozzá tartozó ovális formájú enyhén ívelt peremű tállal XIX. századi.

Az utolsó ónedény újból érdeklődésre tarthat számot, ugyanis a XX. század elején, a szecesszió korában készült, így az ónművesség felújításának emlékét őrzi. A kissé szűkülő testű kanna testén gazdag szecessziós, dús levelek között virággal díszes ág hajladozik, kifejezve a stílus virágdíszítményeinek mozgalmasságát és szépségét. A XX. század elején az anyagi megerősödés jeleként a református gyülekezetekben országszerte jelentős számú ajándékozással találkozhatunk. Ezt mutatja Nyíracsádon is az, hogy az előbbi kanna mellett három ezüstedény került be ebben a században a felszerelési tárgyak közé.

Az edények közül külön szólunk a keresztelőkészletről, amely egy kancsóból és tálból áll. A klasszikus formájú kancsócska tagolt talpából ívelten emelkedő oldalú, szűkülő nyakú, szája kissé kihajlik, füle szögletes, töréssel hajlik a testhez. Felirata: „A nyíracsádi ev. ref. egyháznak a Dobozy család 1903.”

Utolsóként említjük a gyülekezet úrasztali abroszát, amely 1734-ben készült. Ez a vászon szerencsésen átvészelte az elmúlt több mint két és fél évszázadot, a mai napig őrzi a gyülekezet. Varrott felirata két oldalán húzódik: „Puskás Mihály Baranyi Ersebethel ajándékozzák az acsádi szent ecclesia számára az 1734 Eszt.”

Kiemelt figyelemre tarthat számot a nyíracsádi református templom szószéke. A téglára állított deszkaépítmény díszítése reneszánsz. Elején a jellegzetes zöld alapon, amelyet a XVII–XVIII. században használtak, kettős kitüremkedő sarkú profilléccel szegélyezett reneszánsz keretelésben, félköríves záródású fülkében szimmetrikus szerkesztésű virágbokor jelenik meg, amelynek gyökerét is láthatjuk, felette gyűrű fogja össze a tövet. Különlegesek az ívelten hajló becsavarodó végű levelek, amelyek jellegzetes reneszánsz minták.

A településen található templomok közül a görög katolikusok szakrális központja építésének idejét tekintve ma a második. Első templomuk a XVIII. század közepén születhetett. Valószínűleg a gyarapodó egyházközség számára az akkori faépítmény kicsinek bizonyult, így a településen lakó görög katolikus hívek egy nagyobb kőtemplom építésébe kezdtek. Ennek eredménye a ma is fennálló, működő görög katolikus szentegyház. A sematizmusok 1809-et jelölik meg a felszentelése éveként.

Kereszthajóval 1953-ban bővítették ki 25 x 7,6 méteres alapterületét.

A nyíracsádi görög katolikus templom kereszthajója feltehetően a templom által zárt és védett terének kibővítését szolgálta, s – ellentétben a hasonló épületrészek eredeti funkciójával, nem az énekkar számára készült, hanem – a megnövekedett létszámú hívek befogadását segítette elő.

A bizánci szertartású templomok építése meghatározott szabályok szerint folyik. Az évszázadok alatt kialakult térstruktúra a zsidóság szent helyének, a Szent Sátornak mintáját követi.

A keleti kereszténység templomai többszörösen tagoltak. Az építők minden esetben a kelet–nyugati irányultságú hossztengely kialakítására törekednek, úgy, hogy a szentély az építmény keleti falánál helyezkedjen el, és a nyugati oldalról lehessen az épületbe belépni. Ez az elrendező elv segíti az elmélyültebb áhítatot. Ugyanis a szertartások rendje és a napszakok fényviszonyainak együttes hatása fontos szerepet tölt be az ájtatosságok végzése közben.

A templombelső három részre tagolódik: narthexre, azaz előcsarnokra, templomhajóra és szentélyre. A hármas tagoltság mintegy ékszerdobozba rejtve fogja körül a „szentségi titkot”. Ezt hangsúlyozza a templombelső is: a keleti kereszténység templombelsői gazdagon díszítettek. Festményekkel gazdagon borított falfelületei részben szintén az áhítat elmélyítését szolgálják.

Nyíracsád görög katolikus templomának belső arculatát 1999-ig erőteljes úgynevezett latinizációs forma határozta meg. A római és görög katolikusok együttélése, ízlésviláguk egymásra gyakorolt hatása látványos elemekben nyilvánult meg. Ezt közvetítette a templombelső díszítettsége, illetve annak felszereltsége. Olyan festmények kaptak itt helyet, melyek kialakításában kevesebb szerep jutott a bizánci hagyománykör ikonografikus ábrázolásmódjának, stílusukban inkább a szentképfestészethez közelítettek. Ennek szembetűnő példája a lokális elemeknek az egyetemesség művészi kifejezőeszközein keresztüli megjelenítése. A falfestmények közül többnél megfigyelhető, hogy a hívek szolgáltatták a festőnek a modellt. A Papp János görög katolikus pap idejében megfestett seccókon szereplőkről számon tartották, melyiket ki testesíti meg.

A keleti kereszténység templomaiban elfogadott a festmények, ikonok elhelyezése, de a plasztikus ábrázolásmódtól elzárkóznak. Ennek ellenére a magyarországi görög katolikus templomokban gyakran találkozunk szobrokkal is. A két felekezet egymással kialakult kapcsolatán keresztül a kultúrjavak cserélődését figyelhetjük meg. A nyíracsádi görög katolikus templomban az ikonokon, falfestményeken túl szenteket ábrázoló szobrokat is elhelyeztek. Így helyet kapott egy Szűz Máriát, és egy Szent Józsefet karján a kisded Jézussal ábrázoló szobor is.

Az 1999-es év nagy változásokat eredményezett a templombelső kialakításában. A seccókat ikonografikus ábrázolásmódban készült falfestmények váltották fel. A Romániából érkező festők a román ortodox hagyományokat is szem előtt tartva, a belső falfelületek egészét al secco falképekkel borították be. Az átalakítás során a templomból eltávolított szobrok új funkciót kaptak bekerülve a helyi görög katolikus egyházi gyűjteménybe.

A bizánci szertartású templomok sajátossága, hogy a szentély és a templomhajó között képfal, ikonosztázion található. A térválasztó, illetve a templomhajót és a szentélyt összekötő funkcióján túl nemcsak a papság és a hívek térbeli mozgását szabályozza, de esztétikai látványosság, s a liturgikus szertartások használata mellett tanító szerepet is ellát. Ennek jelentősége mára már elhalványodott, de azokban az időkben, amikor az emberek döntő többsége még nem tudott írni és olvasni, az ikonok mintegy képes bibliaként közvetítették a hívek számára az üdvtörténet főbb eseményeit.

A nyíracsádi ikonosztázion a teljes falfelületen választja szét, illetve kapcsolja össze a két teret. Keletkezésének idejéről és módjáról feljegyzéssel nem rendelkezünk. Gedeon Péter restaurátor a XV. századi görögországi ikonfestészet jellemző jegyeit fedezte fel ikonjain. Feltehetően eredetileg nem az acsádi templomba készült, hanem valamelyik dél-európai országban már használatban levő képállványként funkcionált, s csak később került településünkre.

A két alapkép elkészítésének technikája merőben más, mint a képfalon található többié. Mindkettő hátterét az alapba karcolt indaszerű motívumkincs díszíti, melyet aranyozással borítottak be. Az Istenszülő ikonjának ábrázolásán az alakok ezüstre festett ruházata kidomborodik a kép síkjából, mintegy plasztikussá téve a felületet.

A fentebb már említett tanító funkción túl Nyíracsádon a görög ikonosztázionokra jellemző sajátosság figyelhető meg. Az ünnepeket ábrázoló képsor tizenkét képe úgy van az állványzathoz rögzítve, hogy könnyen levehetők legyenek. Az adott ünnepet ábrázoló ikont ünnepzárásig csókolóképként, az ambon elé, külön állványra helyezték. Görögország szegényebb egyházközségeinél bevett formája volt ez a csókolókép használatának. A gazdagabb egyházközségekben viszont másolatokat készíttettek ezekről az ikonokról, és az töltötte be a csókolókép szerepét.

A görög ikonfesztészetre jellemző ábrázolási forma a kereszt alatt elhelyezett „jel ikon” is, amely Nyíracsádon a próféták képsorában helyezkedik el, középen. Az ikon Izaiás jövendölésének megfelelően ábrázolja az Istenszülőt. „Halljátok hát, Dávid háza! Nem elég nektek, hogy próbára teszitek az emberek türelmét, még az én Istenem türelmét is próbára teszitek? Ezért az Úr maga ad nektek jelet: Íme, a szűz fogan, fiat szül, és Immánuelnek nevezi el.” (Iz. 13-14.)

A görög katolikus egyház legkorábbi felszerelési tárgya egy antimenzion, felirata szerint 1714-ben, Nagyszebenben készült. Az áldoztatás szertartása során használt kehely e felekezetben ugyanazt a jelentést hordozza, mint a nyugati egyházban. A nyíracsádi görög katolikus egyház kelyhe aranyozott ezüstből készült. Erősen domborodó talpa hatkaréjos. A vízszintes peremmel keretezett mezőket pálmalevelek választják el egymástól, maguk a mezők domború szőlőlevelekkel és fürtökkel díszesek. Az egyik mezőben gyöngysordíszes ovális keretben Hodigitria-Útmutató Istenanya a gyermek Jézussal zománcfestésű képen jelenik meg. A talp hármas tagolt gyűrűvel csatlakozik a hatszögletes szárhoz, ennek felületét vésett minta díszíti. A nódusz lapított gömb alakú, ívelt körvonallal határolt akantuszlevelek között kidomborodó kör alakú tagokban karmos foglalatban kék és vörös zománc. A szár felső végén tagolt gyűrűvel illeszkedik az öblös, kisméretű kuppához, amelynek alsó részét zárt kuppakosár öleli körül. A felületét a talp pálmaleveléhez hasonló kisebb levelek tagolják, közöttük szőlőleveles és fürtös mezők.

A kuppa legdíszesebb eleme a talpon látható Hodigitria Istenanyát ábrázoló zománcképhez hasonló alakú Krisztust ábrázoló kép. A kuppakosárt felül domború szalagok és kagylódíszek zárják le. A kosár felett a kuppa szája sima, díszítés nélküli. A jelzés nélküli kehely a historizmus terméke. A talp hatszögletes megoldása, a nódusz hatos eleme a gótikát idézi fel.

A pálmalevél-tagolás szigorúságával inkább a klasszicizmus hatását mutatja. Ugyanakkor a kosár kagylódíszítése a barokkra utal. A kelyhen fellelhető stíluselemeket azonban sikerült összhangba hoznia az alkotónak, így végül sokszínűségében is harmonikus alkotás került ki a keze alól. A kelyhet 1881-ben ajándékozta az egyháznak Mikáczó Mihály.

A Nyíracsád centrumában elhelyezkedő három templom közül a római katolikusoké épült a legkésőbb, elhelyezkedését tekintve a legmagasabb dombra.

A XVIII. században Nyíracsád Vécsey-birtok volt, majd a Bethlen, Nemes, Eördögh család gyakorolta itt kegyúri jogait. Lászlófalvi Eördögh Péter közbirtokos 1839 és 1841 között „egy díszes, s minden szükséglettel ellátott” római katolikus kápolnát építtetett, amelynek terveit az egri érsekség 1834-ben hagyta jóvá. Az 1839-ben elkezdett templomépítéskor

a félköríves szentélyt már úgy alakították ki, hogy alá az építtető Eördögh család elhunytjainak családi kriptáját is megépítették. Igaz, az elkészült hat fülkébe a mai napig senkit sem temettek. A kápolnát 1843. augusztus 20-án a Szent Kereszt tiszteletére szentelték fel ünnepélyes keretek közt.

Az 1929-ben villámcsapás miatt megrongálódott templomot Vécsey Miklós földbirtokos és a hívek adományából újíttatták fel, jelentős bővítést is végrehajtva az épületen. A településen így idézik fel a természeti csapás emlékét: „…29-ben vót egy felhőszakadás. Akkor becsapott egy villám oda a templomba. Ugye azt veszélyessé nyilvánították, nem lehetett használni tovább. Akkor átköltöztünk a görög katolikus templomba. Ott volt minden hónap negyedik vasárnapján a római katolikus mise. 32-ben aztán készen lett. Felszenteltük. A hívek adományából (…), másrészt az egész megyében gyűjtést rendeztek. Innen mentek gyűjteni a megyébe. A tetőszerkezetet pedig báró Vécsey Miklós adta. (…) Az érsek úr meg adta a gömböt, meg a keresztet a torony tetejére.”

1933-ban a felújításokat és bővítéseket követően a templomot ismételten augusztus 20-án szentelték fel a Szent Kereszt tiszteletére. Az ünnepi időpont kiválasztása nem véletlen, ekkor ajánlották Szent István király oltalmába. Erre utal az 1939-ben felszentelt új harang is, melyet két felirat ékesít, bizonyítva, hogy nem csak a római, de a görög katolikusok is támogatták a közös gondolat megörökítését.

A harang két felirata a következő:

„SZENT ISTVÁN KIRÁLY
HOZD EGYSÉGRE NÉPEDET”,

illetve

„A nyíracsádi róm. kat. és gör. kat. hívek adományából 1939
Öntötte SZLEZÁK RÁFAEL HARANGÖNTŐ MESTER BUDAPESTEN.”

A harang öntése során szokás a szöveges felületek mellett eseményeket, személyeket ábrázoló plasztikák elhelyezése a palástján. Ugyanis, mint ahogy azt Kovács Mihály megfogalmazza, a harangok nemcsak hangjukkal jelzik a vallásos élet minden mozzanatát, hanem felirataikon és díszítésükön keresztül közvetítik a nép lelki életének megnyilvánulásait is. Ellentétben a római katolikus templom tornyában levő kisebb, 1920-ban öntött haranggal, ezen plasztikus megörökítést nyert a harang titulusa. Az öntvényen található jelenet a magyar Szent Koronát Szűz Mária oltalmába ajánló Szent István királyt ábrázolja.

Az épület belső szerkezetét megfigyelve szembetűnő az oltár kialakítása. A fából, klasszicista stílusjegyekkel díszített építmény a XIX. század közepén készült. Feltehetően csak később került a nyíracsádi templomba.

A templom felszereléséhez tartozik még egy fából faragott, festett, a Magyarok Nagyasszonyát ábrázoló szobor, illetve egy zarándokkereszt, amely szintén fából készült a feszülethez rögzített korpusszal együtt. Ezt a körmeneti keresztet a különböző búcsúi zarándoklatokra vitték magukkal a település római katolikus hívei.

Az egri püspökség egyházmegyei főhatósága 1941. április 30-án kiadott dekrétuma új státust biztosítva a nagy kiterjedésű nyíradonyi és nyírábrányi plébánia területét megosztotta. A nyíracsádi fiókegyházat a nyírábrányi plébániától leválasztva, önálló plébánia rangjára emelte. A környező települések közül ekkor Nyírmártonfalvát, Buzita-tanyát, illetve Asszonyrészt filiaként csatolták hozzá.

A római katolikus egyház szertartási tárgyai között művészeti szempontból az egyik legjelentősebb a szentségmutató, a monstrancia. Kerek talpán váltakozó karéjos mezőkben domború szőlőfürtök díszlenek. A száron lévő gomb balluszter alakú. A szentségtartó rész ovális, benne a holdsarló alakú ostyatartóval. Kerete a XVII. században kialakult, napsugarakkal díszített formát követi. A tartó keretén hármas levelekből és áttört hasonló részekből áll a díszítmény, a keret középrészén két térdeplő imádkozó angyal alakja az imádásra figyelmezteti a híveket. A tartórész alján az eucharisztia szent galambja, a Szentlélek jelképe, felül a felhők felett trónoló Atyaisten alakja, kezében a mindenséget jelképező gömbbel.

Mára a településen csak az idősebb generációk elbeszéléseiben él, hogy a település egyes utcáinak régi neve valamikor – mint például az Orosz sor, Magyar sor – az eltérő felekezeti hovatartozás egyik látványos kifejezése volt. A vallási alapú elkülönülésre lehet példa az a hitrendszerbeli elem is, amely Nyíracsádon is gyakorlattá vált, és amelynek lényege a másság elutasítása. Régebben gyakran elhangzott az ifjabb nemzedékeknek tolmácsolandó, hogy a református templom előtt, ha tövis megy valamely görög katolikus lábába, ne hajoljon le azt kihúzni a talpából.

Az ünnepekhez kapcsolódó hagyományok jelentős része azonos az egy településen élők körében. A tradícióelemek elkülönülése főképp felekezeti hovatartozástól függően mutat változatokat. Egyes elemek megnyilvánulásukban térnek el, mások a sajátos vallási ünneprendszerük miatt más felekezetűek körében teljesen ismeretlenek.

A görög katolikusság hagyományrendszere kivételes helyzetet képvisel Nyíracsád esetében. A településen élők döntő hányada ehhez a felekezethez tartozik. A keleti kereszténységre jellemző szokáselemek a házassági, rokonsági, szomszédsági, baráti kapcsolatrendszereknek köszönhetően gyakran a más felekezetűek tradícióiba is beépültek.

Nem egyedi eset, hogy a görög katolikusság körében közkedvelt szentelmények – a megszentelt víz, gyertya, barkaág, búza, gyógynövények, pászka – a római katolikusok, reformátusok paraliturgikus cselekményeiben is szerepet kapnak. A településhez közeli búcsújáró kegyhelyre – Máriapócsra – zarándoklók között is megtaláljuk mindhárom felekezet képviselőit.

Mint azt fentebb a római katolikusok harangja kapcsán láthattuk, a településen élő mindkét katolikus felekezet kölcsönösen sokat tett a vallásosság gyakorlatáért. Hozzá kell tenni, hogy a rituálisan elkülönülő felekezet tagjai között sokkal erősebb a hagyományelemek cserélődése, mint katolikus–protestáns területen. A XX. században több áhítatforma honosodott meg a görög katolikusok körében is. A meditatív rózsafüzér imádsága és annak szervezeti keretei központi szerephez jutottak a liturgikus hagyományokon kívüli együtt imádkozás terén. Az utóbbi években pedig a Mária-légió imádságos társulata alkot közösségformáló erőt, mely bár római katolikus kezdeményezés, de az imádságos együttlét helyszíne gyakran a görög katolikus templom.

A településen élő három felekezet múlt század eleji, az elkülönülést előtérbe helyező állapota gyakorlatilag mára nemcsak hogy békés egymás mellett éléssé alakult át, de a személyes kapcsolatrendszereken keresztül formális, illetve aktív imacsoportok közösségeivé formálódott.