Robot és urbárium
Robot és urbárium
Az ország újjászervezésében jelentős szerepe volt annak, hogy a Rákóczi-szabadságharc leverését követő évben, 1712. március 23-án megkezdte működését a magyarországi császári posta, szervezetté váltak a postakocsijáratok. A falu Buda–Bécs útvonalon fekvő postaállomása a mai Művelődési Ház helyén állt. Szomszédos állomásai: Nyergesújfalu és Szőny.
Galstok János, az első postamester volt az, aki a református templommal szemben lévő postaépületben kápolnát alakított ki. A szentmiséket itt, az 1714–1751 között vezetett „misézési napló” szerint, tatai kapucinusok s alkalomszerűen az átutazó papok tartották. A hadak útján fekvő településen nevéhez méltó módon néhány évvel később átvonultak az 1709. július 8-án megsemmisítő vereséget szenvedett XII. Károly svéd király maradék csapatai. A svéd sereg 1714. november 5-én Besszarábiából indult Stockholmig vezető több ezer kilométeres útjára. Előbb a külön utazó király, utóbb az ezerötszáz főnyi katona és 2033 ló haladt át Neszmélyen. 1714. december 27-én az első, 28-án a második, 29-én pedig a harmadik hadosztály táborozott a faluban. Tábornokaik nem itt, hanem a szomszédos Almáson szálltak meg. Rövid, egynapi tartózkodás után folytatták útjukat Bécs irányába.
Újabb határviták jelzik, hogy a településen végre ismét békében él és gazdálkodik a közösség. Tata mezőváros, Szentmiklós, Almás és Neszmély határainak újbóli kijelölésére 1714. április 13-án nemes Komárom vármegye ordináriusának, szolgabírájának, Nedeczky Sándor ordinárius viceispánjának jelenlétében, több tanú meghallgatását követően került sor. A vita abból adódott, hogy a háborús időkben elégett a határt emberemlékezet óta rögzítő, korábban már említett kétágú tölgyfa.
1715-ben 37, 1720-ban, 51 jobbágy lakta az Almással együtt a komáromi várbirtokhoz tartozó falut. Földesura ekkor Herczeg Bevern lutheránus hitű várkapitány volt. A helyi református egyházközség krónikája így rögzítette a falu közjogi státusát: „Neszmély nevű helység Ns. Comárom vármegyében lévén mióta Komárom vára építtetett maga szabadságát és Privilégiumát, melly most is Pozsonyban, a káptalanban feltaláltatik a nemességgel és curialistákkal, mely az hajdoni királyoktul adattatva volt néki, elhagyogatván került Komárom vára Gubernátora szolgállattyára Almás nevű helységgel eddjött.”
Ebben az időben a korábbi hagyományok és a mezővárosi múlt belső közigazgatási gyakorlata nyomán megszilárdult, és jogilag is szabályozott formát öltött a falu és a kiépülő uradalmi szervezet élete. Ennek lenyomataként születtek meg a kor elvárásait magukban foglaló, itt is bemutatott esküszövegek.
A község élén álló választott bíró kezében összpontosult a végrehajtó hatalom. Ő vettette ki és szedette a jegyzővel az adót, kezelte pénzt, hozott ítéletet a falu ügyeiben. Munkáját beosztottként segítette az írástudó jegyző. Az elöljáróságot három tanácsbéli esküdt egészítette ki. Együttesen alkották a község tanácsát. A kisbírók, másként „polgárok” alkották a végrehajtó hatalom szerveit, s egyúttal ők voltak a község szolgái.
Az 1720-as évek második felében Bél Mátyás leírása szerint a kevés termőföld megnövelése érdekében a falu lakosai az uraságtól bérbe vették Szentmiklóspusztát. Neszmély lakói magyarok. Köztük találjuk a nemes Papyak és Gáspárok családját. Nyilvános postaállomása folyamatosan fogadja a Győr és Buda között utazókat.
1733. február 4-én megjelent a tatai domínium urának, Esterházy József grófnak telepítő pátense, amellyel lehetővé tette az uradalom lakatlanná vált falvainak Rajna-Vesztfáliából érkező németekkel való benépesítését. E rendelkezés közvetve Neszmélyt is érintette, házasságok révén a pár kilométerre lévő, német ajkúvá vált Dunaszentmiklósról számosan váltak neszmélyi lakosokká. Ekkor eresztett gyökeret a faluban Filipsz Sándor, Schmidt József, Zwerger Adolf s mások.
Az 1738-ban kitört országos pestisjárvány 1739-ben érte el a falut. Ugyanez év október 21-én sok házat romba döntve, hajókat és dunai malmokat partra vetve hatalmas vihar söpört végig a településen. November 6-án a Duna arasznyi vastagon befagyott, s a jég csak március 14-én olvadt el.
1744. február 24-től Neszmély és Almás új birtokosa a Magyar Kamarai Igazgatóság. 1744–1745-ben Esterházy gróf is foglalkozott Almás és Neszmély megvásárlásának gondolatával. Erre következtethetünk gróf Zichy Ferenc 1745-ben a győri püspökhöz írt leveléből, melyben utalt arra, hogy megbízásából Balogh Ferenc még 1744-ben jelezte a püspöknek Almás és Neszmély megvételére irányuló szándékát. A szándék szándék maradt.
A XVIII. század közepén Neszmélyen uralkodó társadalmi viszonyokról Fényes Elek munkájából tudjuk, hogy az 1749-ben a kisebb királyi jogok megszüntetése tárgyában folytatott perek tanúsága szerint itt akkor számos udvartelkes nemes élt. Az említett perek iratai Pap Imrét, Besznő Ferenczet, Gazdagh Évát, néhai Pap István özvegyét és Szűcs Erzsébethet, néhai Komáromy István özvegyét, Besznő Évát, Igmándy Istvánt, Horváth Juditot Tatay Andrást, Györffy Márton nejét, Harcsa Katalint, Pap Sámuelt és Pétert, Besznő Ádámot, Andor Mihályt és Sándort, Nagy Sándort, Karika Jánost nejét, Andor Évát, Nagy György özvegyét, Andor Zsuzsannát, és végül Takáts Máté özvegyét, Zombory Évát említik.
„Neszmélynek és Almásnak, e két Komárom vármegyei kamarai birtoknak – írja az egykori forrás – ismert egy 1750-es összeírása. Neszmélyen, a conscriptio szerint a jobbágyoktól szerzett információk alapján, ekkor két nemesi kúria volt. A hozzájuk tartozó szántókat még két nyomásban művelték (egy calcatura két jobbágytelek nagyságát tette ki). Almáson egy kúriát írtak össze, a hozzá tartozó szántókkal.”
Jelentős eseménye volt az újból benépesülő falu életének az a néhány perc, amíg megcsodálhatták a Bécsből Budára tartó Mária Terézia hajóját. A nevezetes eseményről a következőket olvashatjuk az 1932-ben megjelent Neszmélyi Református Lap hasábjain: „Mária Terézia 1751-ben Bécsből fényes hajóval a Dunán Budára ment. Kíséretével Szőnyben kiszálltak és »hirtelen elkészített sátoralkalmatosságban« megebédeltek. Útja Budára Neszmélyen vitt keresztül. Neszmély lakossága sorfalat állt a Duna parton és az elvonuló uralkodót harsány hangon: »vivát, vivát Mária Terézia« – kiáltással üdvözölte.”
A település újbóli benépesülésével együtt járt a határviták kiújulása. Erről tanúskodik az a jegyzőkönyv, amely az esztergomi érsekséghez tartozó Süttő, a szomszédos Bikolpuszta és Neszmély határát rögzíti. Eszerint Süttő és Neszmély határa a két település közötti völgyben az Aszú-hegyig vezető út volt. Tardos és Neszmély között a határt a Kis-Teke-hegyen lévő hányástól a völgyhöz vezető útnál lévő, keresztjelet viselő görbe tölgyfa képezi. Bikolpuszta határa ekkor jelöletlen volt.
Neszmélyt 1755-ben 1040 református, 217 katolikus és hat zsidó lakta. Nevezetes esztendőként őrzi az emlékezet az 1763. évet, amikor Komáromot és környékét földindulás rázta meg, közel száz a halottak, sok száz a sérültek száma. A rengés hullámait Neszmély községben is érezték. A följegyzések tanűsága szerint ennek következményeként leszakadt a hét évvel korábban épült vendégfogadó boltozata.
A kamara 1764-ben Neszmély községet az óbudai uradalomért cserében, a környező településekkel együtt átadta özvegy Zichy Miklósné született Berényi Erzsébetnek. Ezzel a neszmélyi határ mintegy egyharmad része a Zichy család birtokába került. Egy ugyanez év december 10-én kelt, és 1765. január 5-én jóváhagyott adásvételi szerződés pedig arról tanúskodik, hogy Zichy Miklós több épületet: posta, vendégfogadó, présház adott el özvegy Zichy Jánosné született Luzsánszky Teréziának.
Néhány év előtt a komáromi földmozgás a szilárdnak hitt talajt, Mária Terézia 1767. január 23-án kiadott úgynevezett úrbéri rendeletével a korabeli társadalmi, gazdasági életet rendítette meg. Ez a pátens törekedett a földesúri visszaélések megfékezésére, és egységesen szabályozta a parasztság terheit. Az úrbéri rendelet mindenütt megszabta a jobbágytelek nagyságát, és pontosan rögzítette a telek használatáért lerovandó szolgálatokat. A telek nagysága megyénként és a föld minősége szerint változhatott.
Neszmélyt a III. osztályba sorolták. Itt egy egész telek 24 holdat tett ki. Az egyholdas belső telekhez – amelyen a ház és a gazdasági épületek is álltak – három–hét hold szántó, egy–két szekérre való szénát termő rét rét, „elegendő” legelő, s az erdőből – saját szükségletre – épület- és tűzifa járt. Ennek ellentételei, a jobbágy terhei: census (földbér) évi egy forint, a szántóföldek utáni termésből kilenced és ajándék (két kappan, két csirke, tizenkét tojás, fél icce vaj és harminc telek után egy borjú), robot (évente 52 igás, vagy 104 gyalogrobot). A rendelkezés a haszonvételeket és a terheket egységesen egy egész telekre állapította meg. Töredéktelkesek (fél-, negyed-, nyolcadtelkes) arányosan teljesítettek.
Neszmély urbáriumát 1768-ban hirdették ki Komárom városában. Eszerint a Komárom vármegyéhez tartozó Neszmély birtokosa gróf vásonkeői Zichy István, Zichy János gróf özvegye, mint fiának, vásonkeői Zichy Miklós grófnak gyámja és gondnoka, továbbá Zichy Zsigmond gróf.
A falu – ahogyan az urbárium leírja – korábban a komáromi várnak a földhasználatért 285 forintot és ezenfelül 31 forint tizenkét és fél krajcár „kappanypénzt”, a kuriális nemesek hathavi kocsmatartási jogukért kilencven forintot fizettek. A közösség – most már a királynő törvénye alapján született egyezség szerint – mintegy hét pozsonyi mérő földet bérelt, „amelyet közönségesen 29 Ft-okon váltott ki”. Birtokolt továbbá egy körülbelül három szekér szénát termő rétet, melyért tizenöt forint árendát fizetett. Marháikat a neszmélyiek szabadon legeltethették az erdőkben, völgyekben és az ugaron hagyott földeken.
Egy egész telkes gazda a földjét körülbelül tizenöt pozsonyi mérő gabonával vetette be. A falu rétjein két szekér szénát kaszált (a féltelkes egy szekérrel, a fertályos sarjút nem kaszálhatott). Az egész telkes gazdák aratáskor tizenkét, a féltelkesek hat-, a fertályosok háromnapi robotot teljesítettek Szentpálipusztán. Ez az idő magában foglalta az odamenetelt és a visszajövetelt is. Aratás idején két marhával meg a szekérrel, szántás idején négy marhával, ekével és boronával teljesítették a robotot.
Esztendőnkét ötven öl fát vágtak ki, s hordtak a Dunához. Ezt hajóra rakták, vontatólovakon Komáromba vitték, és kirakodták. A feladat megoldására szolgáló napok száma változó volt. Az uraság Almásipusztában lévő rétjét lekaszálták, a szénát összegyűjtötték és kazlazták. Ez a munka egy egész telkes jobbágy esetében két emberrel számolva tíz nap robotot tett ki. A fél- és negyedtelkesek arányosan kevesebbet teljesítettek.
A borbéli és a gabonabéli dézsmát Komáromba vitték, ami egy egész telkesnek két napot tett ki. A neszmélyi uraság szőleiben szüret idején a helység lakói fél nap alatt mindenféle munkát végeztek. Minden sátoros ünnep előtt az esedékes vadászathoz biztosították a szükséges személyzetet. Az uraság tisztjeinek igény szerint adtak segéderőt, és szükség esetén széthordták a hivatalos leveleket is. A faluban élő jobbágyok kilencedet adnak – tudjuk meg a neszmélyi úrbéri szerződésből –, de egyéb ajándékot sem pénzben, sem egyéb formában nem kell juttatniuk az uraságnak. Végezetül kimondja: a falu lakói örökös jobbágyok, de „ha valamely gazda fia mesteremberré lett, a vagy is máshová akart menni, ha az Urasághnak Tiszttye megengette ell mehetett”.
A dokumentumot a falu részéről Buzás János főbíró, Gaál András törvénybíró, továbbá Hartsa János, Pap György, Miké Mihály, Karvai Mihály, Miké János és Anda Ferenc írták alá. A vármegye részéről az aláírók: bossányi és ürményi Bossányi András főjegyző, az úrbéri bizottság tagja, valamint ordódi Ordódy Ferenc vármegyei aljegyző voltak.
Neszmélyt ekkor készült tabellája szerint 53 telkes jobbágy és 115 házas zsellér, összesen 168 úrbéres lakta. A határ összességében kilenc egész húsz harmincketted jobbágyteleknek felelt meg. A teljes úrbéri földterület 616 holdat tett ki. Ebből 356 a telkes jobbágyok, 260 pedig a házas zsellérek használatában volt. A jobbágyok közül tízen hét egész négy harmincketted, 43-an pedig három egész hat harmincketted holdas jobbágytelket műveltek. A rétekről 117 szekér szénát takarítottak be. A falu telkes jobbágyai két illetve négy marhával évente összesen ötszáz és fél nap robottal, a házatlan zsellérek pedig fejenként tizennyolc nappal számolva évi 2070 napi robottal szolgáltak a földesúrnak. Az örökös jobbágyok és a házas zsellérek egy-egy forint, összesen évi 168 forint árendát fizettek. Birtoknagyságuktól függően évente 57 egész huszonnégy harmincketted font „fonyást”, kilenc egész húsz harmincketted icce kifőzött vajat, tizenkilenc egész nyolc harmincketted „kappanyt” és ugyanennyi „csérkét”, 115 egész tizenhat harmincketted tojást szolgáltattak be az uraságnak.
II. József (1780–1790) uralkodása idején került sor az első hivatalos népszámlálásra, a vármegyerendszer átalakítására, az utolsó török elleni háborúra, s ekkor sújtotta ismét földrengés Neszmélyt. Az 1784–87-es népszámlálás adatsora szerint a falu gróf Zichy Miklós birtoka. 189 házban 278 család élt, népessége 1249 fő volt. A férfiak közül egy papot, 23 nemest, egy polgárt, 94 parasztot, utóbbi kettő 88 örökösét, 163 zsellért, 34 közelebbről meg nem határozott egyéb megjelölésű személyt, két szabadságolt katonát, továbbá 206 tizenhét év alatti „sarjadékot”, összesen 612 főt írtak össze.
1786. május 8-án, a magyar vármegyerendszer átalakítása során jött létre a Komárom és Esztergom vármegyét magában foglaló új Komárom vármegye. A négy közül Neszmélyt az esztergomi járás harmadik számú egységéhez sorolták be. Ennek élén a Neszmélyen élő Miskey Ádám másod-alszolgabíró állt.
Az 1787. esztendő gazdasági életéről egyetlenegy adat áll rendelkezésünkre. A pannonhalmi főapátság ebben az évben négy vízimalmot birtokolt Radványban. A malmok évi 72 forint jövedelmet hoztak. Ezenfelül működött itt még egy ötödik malom is. Ez az apátság és további öt részbirtokos tulajdonát képezte. Évi hat aranyért Popovics György neszmélyi molnár bérelte.
Az utolsó török háborúra, a török végleges kiűzésére 1788–1789-ben került sor. Az uralkodó a híres Hadik Andrást bízta meg a hadjárat irányításával. A tábornok nagy tisztelője volt a magyar irodalomnak, illetve az íróknak és költőknek. Így baráti kapcsolatba kerül az akkori komáromi prédikátorral, Péczeli Józseffel is. Hadik egyik levelében a következőket írja Péczelinek: „Reménylem, ha a seregek nagy Ura és Isten éltemet még kegyelmezetten hosszabbítja, az tiszt.(elendő) Úrral személyes ismeretségben juthatnom és szóval s tettemmel valóságosíthatom, hogy állandóan legyek tiszt. Uramnak kész jóakarója.” Másutt így ír: „Rév-Komáromnak lévén lemenetelemmel az utam, reménylem Hazánk Vergiliusával az esmeretségemet.”
Ez a lemenetel akkor történt, midőn Hadik tábornok Belgrád ostromára vezette a hadsereget. Minthogy azonban Komáromnál nem állapodhatott meg, futárt küldött Péczelihez, hogy sietve hajtson utána Neszmélyre, mert legalább néhány pillanatra élvezni akarja társaságát.
A török ellen induló hadsereg tehát Neszmélyen vonult át, itt pihent meg. Beretzki Márton, Neszmély prédikátora mégsem az ezzel kapcsolatos történéseket tartotta fontosnak rögzíteni az egyházközségi krónikában. 1788 nyara rettenetes meleg volt – tudjuk meg a feljegyzésekből. Szerencsére öröm is akadt: „Bor különössen sok és jó termett, úgy hogy 1779-től fogva ilyen nem termett, igen édes és a boros gazdának vigyázni kell hogy etzette [ecetté] ne váljon mivel igen kövért, a Neszmélyi ment 3 forintokon 4, 5, 6, 7 garasokon.”
1828-ban 251 házat és 1347 lakót – 1002 reformátust, 334 katolikust és tizenegy zsidót – írtak össze a faluban. Az 1831-es matrikula 96 nemest és 912 nem nemest tart számon. A község zálogos birtokosa ekkor Walseci gróf Colloredo Franciska, a néhai vásonkeői idős gróf Zichy János özvegye.
1839-ben adásvétellel rendezték a birtokviszonyokat a Zichy családon belül: „Alul írtt, adom emlékül mindeneknek akiknek illik, hogy minekutánna az általam és Testvéreim által eddig zálogban bírt Duna Almási Uradalom Méltóságos Vásonkeői Gróf Zichy Miklós Úr Kedves Bátyánknak, mái napon végre hajtott zálogváltási per útján vissza adatott volna, tekéntvén azt, hogy az általunk eddig bírt Neszmélyi Postát, úgy a Neszmélyi és Almási Curiálus Nemesbirtok részeket, már ez után mi jó sikerrel nem használhatnánk, sőtt inkább ezeknek áránn hasznossabb szerzeményt tehetnénk, arra való nézve azon meghatalmazásnál fogva, mellyel Testvéreim a fent említett végrehajtási Itt es Végrehajtó Bíróság előtt tegnap előtt élőszóval reám ruházták, magamra vállalván János, Kamilló és Aladár Testvéreimnek, és mind azoknak, akiket e dolog most, vagy jövendőbe illethetne, terheket, e fent nevezett Neszmélyi Postát, minden jelenleg hozzá tartozandó Épületekkel, Szöllőkkel, Földekkel rétekkel, lovakkal Kotsikkal, Szerszámokkal, Posta Táskákkal, és minden, a Postával öszve kötött Szoba és Istállóbéli eszközökkel, amint ezek az ide A) betű mellé rekesztett Inventariumba fel jegyezve vannak, úgy nem külömben Almási és Neszmélyi Helységekben és Határaikban általunk eddig bírtt Curialis Nemes Birtok részeket. Azokhoz tartozandó Épületekkel Szöllőkkel, Szántó földekkel, és Rétekkel a B) betü alatt itt látható Jegyzék Szerént Örökben és megmásolhatatlanul el, és által adom Méltóságos Vásonkeői Gróff Zichy Miklós Uram Bátyámnak, kezembe mai naponn valósággal le olvasott, és Általam felvett 25 000 az az Huszon Ött ezer ezüst forintokért, három ezüst-húszast egy forintra Számlálván olly feltételekkel, hogy ezen eladást az Ittes Győri Káptalan előtt saját költségünkön bé váltani fogom, úgy szinte, hogy a Postára, és annak a Fő Méltóságú Kamara által, most meg állapítva lévő Tarabéli jövedelmeire nézve hatt évekre az Erictiot magamra és Testvéreimre, úgy maradékinkra válallom, Továbbá, hogy a Posta általadási Engedelmet a mi költségünkön ki eszközleni fogom, világossan ki jelentvén itt azt, hogy ezen eladáshoz, az általunk Neszmélyen bírtt Dézsmás Szöllők ide nem értetődnek, és hogy minden a Postát, ugy a Curialis Birtokokat érdeklő Irományokat […] és egyébb okleveleket is ezen eladott javakkal által adni fogok, és így a Curiákra nézve a térségi mennyiségben a mi birtokunk ideje alatt netalán történhetett hiányt kivévén egyébb semmi Erictioval tartozni nem fogunk. Költt Duna Almáson, Május 16-a 1839.
Vásonkeői Gróf Zichy György.”
)
A neszmélyi bírák esküje 1716-1739, részlet (MOL)
A neszmélyi bírák esküje 1716-1739, részlet (MOL)
)
)
