A polgárosodás útján | Száz Magyar Falu

A polgárosodás útján

Neszmélyt 1851-ben 217 katolikus, 1040 református és hat zsidó, összesen 1263 fő lakta.

A Zichy család 1855-ig birtokolta az almási és neszmélyi ingatlanokat. Augusztus 9-én mindkét uradalom jelentős részét megvásárolta gróf Zichy Miklóstól, a klosterneuburgi Szent Ágoston-kanonokrend.

Pesty Frigyes 1864-ben összegyűjtött adatai szerint Neszmély határa forrásokban, erdőkben gazdag. Agyagos talaján kevés termést hoz a gabona, kedvelik viszont a gyümölcsfák. Fő kincse a nagy szorgalommal végzett munka ellenére is kevés bort hozó szőlő, mely az Akasztó-hegy alján, a Szömördök-hegy alján, a Gárdony-völgyben, a Kásás-hegy alján és oldalán, a Sertés-völgyben és a Barki-hegy oldalában, az Új-hegyen, a Korma-oldalon, a Melegesen, az Alsó és Felső Pap-hegy alján, a Vár-hegy alján terem.

1865-ben Fényes Elek adatai szerint a falut 242 katolikus, 1103 református és tizennyolc zsidó, összesen 1365 fő lakta. Területe ekkor 3700 holdat tett ki, ebből az úrbériség 36 egész hat nyolcad telket bírt. A többit gróf Zichy Miklós és három udvartelkes nemesi család tulajdonolta. A Dunán három hajómalom, a községben posta működött. 1899-ben Zsitvatőn, Dunaradványon és Neszmélyen is üzemelt vízimalom. Ez utóbbit három tulajdonos: Varga Eszter, Luca Lajos és neje meg Tóth Ignácz birtokolta.

A házasságkötéssel kapcsolatos polgárosult felfogás a köznép soraiban az 1870-es évektől jelentkezett. A faluban 1875. február 9-én már kötöttek „házassági egyezséget”. Így például Kurdi Mihály és Kosár Ágnes házasságkötésük előtt aláírt szerződésben rendelkeztek arról, hogy gyermekáldás elmaradása esetén újabb házasságkötésükig milyen összegű járadék illeti meg az életben maradottat.

A gabonatermelés, a szőlészet, borászat, gyümölcstermesztés mellett a kőbányák hoztak bevételt a község pénztárába. Utóbbiakat 1868–1873 között Holdampf Lipót süttői lakos bérelte. 1874. július 26-án tartott közgyűlésén a község a tulajdonát képező Öreg bánya, Völgyi bánya kőfejtőket és az úgynevezett Vad-patak által összehordott köveket húszéves időtartamra Fertőy Imre komáromi lakosnak adta bérbe.

A polgárosulás, a saját javakért érzett felelősség megnyilvánulásaként 1884-ben megalakult, majd 1898. szeptember 4-én újjáalakult a Neszmélyi Tűzoltóegylet. A díszgyakorlattal egybekötött ünnepségen idős Wenninger Mátyás és Bertha György alelnök tizenöt, tíz- és ötéves szolgálati érem átnyújtásával ismerte el harminc tag kitartó hűségét. A vármegye főjegyzője 1911. december 20-án hagyta jóvá a Neszmélyi Tűzoltótestület szabályrendeletét. Eszerint a testület éves költségvetése ötszáz korona volt. 1912-ben a tatai járás főszolgabírója elismerően szólt a Zsiray Károly parancsnok és Fuchs Ármin elnök vezette egyesület munkájáról, felszereléséről: egy kilencvenméteres nyomótömlővel ellátott nagyobb teljesítményű szívó-nyomó gépfecskendő, valamint egy harmincméteres tömlővel rendelkező kisebb hidrofor szolgálta a tűzvédelmet. A vizet harminc kút és a Duna szolgáltatja. Az említettek mellett használható állapotban tartották a használatból kivont régi fecskendőt is. Az említett eszközökön túl rendelkezésre állott még egy lajtos kocsi, több létra, balta és más fontos szerszám. A község évi száz koronát fordít az egyesület támogatására. A 16–23 éves fiatalokat kötelezték a kiképzésen való részvételre. Az a gazda, aki nem ad tűzoltót, egy korona ötven fillért, a zsellérház pedig hetvenöt fillért fizet be a tűzoltóalapba.

A vasútépítés 1888. szeptemberében érte el falut. Ekkor kapott előengedélyt Baross Gábor közlekedési minisztertől dr. Silberstein Ötvös Adolf budapesti tervező mérnök és Beutum Ignácz a nyergesújfalui téglagyár-igazgató arra, hogy megkezdje a 42,6 kilométeres Füzitő–Neszmély–Esztergom vasútvonal kivitelezésének műszaki munkálatait. A tervezett vasútvonal főbb állomásai: Almás, Neszmély, Süttő, Piszke, Lábatlan, Nyergesújfalu, Tát és Esztergom-kenyérmező.

A részletes terveket két hónappal később 1888. november 3-án nyújtották be a miniszternek. Néhány héttel később, november 29-én a tervezők helyszíni bejárásán figyelembe vették Almás és Neszmély kívánságát, mely szerint a községek kapjanak külön vasútállomást, s az építkezés során erősítsék meg a Duna felőli védvonalat. A vasútvonal Komárom vármegyére eső tizenkét kilométeres szakaszának megépítéséhez a működtetés költségeinek harminc százalékát, továbbá kétszer ötvenezer forint értékű törzsrészvény megvásárlását kérték. A kivitelezésben érdekelt lábatlani gróf Roon-féle cementgyár igazgatója, Wendland Károly huszonötezer forintot jegyzett. Az almási és a neszmélyi birtokosok kisajátított földjeikért holdanként kétszáz forintot kaptak.

A jelentős építkezés felpezsdítette a környék iparát. A három esztergomi kőszénbánya-társulat új bányák megnyitására készült. A Drasche cég másfél millió, az Észak-magyarországi Szénbányatársulat és a Trifaili Társulat két-két millió mázsa szén kitermelését tervezte.

A vasútvonalra Neuschloss Károly és Fia, valamint Horschitz Frigyes építési vállalkozó kapott engedélyt. Az Esztergom–Almásfüzitő szakasz megépítéséről szóló törvényt végül 1890-ben fogadta el az Országgyűlés. Még ebben az évben huszonötezer forint támogatást biztosított Komárom vármegye közgyűlése a tervezett munkálatokra. A megszavazott összeg folyósítását egy, a két part közötti forgalmat lebonyolító dunaalmási gőzkomp beindításához kötötték. A közlekedési miniszter a támogatást elfogadta, de nem járult hozzá a jelzett komp üzembe helyezéséhez. Később a vármegye újabb huszonötezer forinttal segítette elő a vasútépítést.

A vonal átadására 1891. november 28-án, szombaton került sor. A reggel nyolc órakor áthaladó vasparipát és a vasutasokat virágcsokrokkal üdvözölték a falu lakói. Az Esztergom és Almásfüzitő közötti rendszeres vasúti közlekedés másnap, 1891. november 29-én indult meg napi négy járattal. Ekkor a két végállomás közötti menetidő két órát tett ki. Az Esztergom–Óbuda vasútvonal üzembe helyezésére csak ezt követően, 1895. november 17-én került sor.

Neszmély az alábbi vezetéssel és intézményekkel lépte át az új évezred küszöbét. Jegyző: Bertha György, segédjegyző: Renner Ármin, bíró: Kurdi Mihály, törvénybíró: Barassó János, pénztárnok: Lévai Ferenc, közgyám: Izsó József, körorvos a tóvárosi Breuer Ármin. Református lelkész Bódis Lajos, római katolikus plébánia Dunaalmáson, plébánosa: Simon Péter. Református tanítók: Körmendi István és Hajgató Károly, római katolikus tanító: Miklóssy Béla. Vasútállomási elöljáró: Erdélyi Lipót, postamester: Kiss Józsa. A község hitelszövetkezetének elnöke: Bódis Lajos, könyvelője: Miklósi Béla, pénztárnoka: Lévai József. Az Önkéntes Tűzoltóegylet elnöke: Bertha György, főparancsnoka: Tóth Zsigmond. Vendéglője, mely Schengel Ferenc tulajdona a község közepén áll és éjjeli szállást is biztosít.

A kézműipar lassú, de tagadhatatlan fejlődésének bizonyítéka, hogy 1912-ben a szolgáltatásokat egy kádár, két asztalos, egy cipész, két csizmadia, két bognár, két kovács, egy pék, három fazekas, két kőműves, egy takács, egy kocsmáros és mészáros, egy kocsmáros és négy szatócs biztosította. Az 1900-as évek elején alapította meg Fuchs Ármin a község első jelentős üzemét, a Neszmélyi Téglagyárat: 1914-ben még üzemelt. A község legnagyobb birtokosa az ezer holdnál nagyobb földterületet magába foglaló klosterneuburgi kanonokrend neszmélyi uradalma volt.