Nevekben él az emlékezet

Teljes szövegű keresés

Nevekben él az emlékezet
A horvátok ősei a legkülönbözőbb településekről érkeztek Nardára. A házassági anyakönyvek szerint a XVIII. század közepén többek között Unovics György, Gyugovics János, valamint Obosics Miklós köt házasságot. Más nevek mellett ezek is csupán egy alkalommal tűnnek fel Narda történetében: viselőik bizonyára továbbálltak.
Az itt élő népességet a XVI. századtól horvátnak tartják. A vezetéknevek alapján azonban azt kell mondanunk, hogy érkeztek más jövevények is – németek és magyarok –, akik itt telepedtek le. A Pezenhoffer vezetéknév alapján például arra gondolhatnánk, hogy az ezen a néven szereplők német anyanyelvűek voltak. A név 1744-ben tűnik fel a nardai anyakönyvben, amikor január 29-én egy testvérpár házasságot köt: ekkor a „Dücs aliter Peznihoffer” formával találkozunk. A „Dücs” nyilván a „Deutsch”-ot jelenti, a német származást ez is megerősíti. De a XX. században már nardai horvátokként tartották őket számon a helybeliek, mivel időközben – vélhetően már a XVIII. század végére – elhorvátosodtak. Így aztán évtizedek, de még inkább évszázadok múltával a vezetéknév alapján már nem határozható meg pontosan az adott személyek, családok nemzetiségi hovatartozása, anyanyelve. Megjelenik Nagynardán a Bendl családnév is, amely ugyancsak német eredetű. Ebből származik a „Biendlyinovi” háznév, ragadványnév.
Minden háznak van ilyen neve, amint erre már utaltunk. Soroljuk fel ezeket magyar kiejtésük szerint: Bákárerini, Bárini, Benclyinovi, Bencsevi, Berkijovi, Bojscsevi, Boltovi, Cibuokovi, Cimestrovi, Csiencovi, Dezsijovi, Doliovi, Dudlyinovi, Edenovi, Elnökovi (sic!), Emicsini, Ervásevi, Fárkásevi, Ferencovi, Filipovi, Fránckosevi, Gádenovi, Gejcovi, Gregurovi, Hencovi, Hericsevi, Horsini, Hortijovi, Horvátovi, Hujterovi, Ivini, Jándrini, Julini, Jurájvi, Juricsini, Jurkicsini, Jurkovi, Kálcovi, Kálcsevi, Kipárovi, Klejskini, Kodlyinovi, Kovácsevi, Kreplyinovi, Krizsbovlyevi, Kudini, Kuferovi, Ledinszki, Lugárovi, Lugáricsini, Luobicskini, Máglyinovi, Mártini, Matánovi, Mátildini, Mátini, Mekulini, Meszárovi, Miesicsini, Mihájszki, Miskini, Miskinyi, Muokusevi, Mosztácsevi, Osztrosicsevi, Pávini, Pilicárovi, Piliszevi, Popojcsevi, Pujcárovi, Putovi, Rezlicsini, Rinporovi, Robertovi, Rofájvi, Ruzsini, Seniovi, Simini, Skuonyikovi, Snájdárovi, Stipcsicsevi, Sujszterovi, Sundijovi, Szábovlyevi, Szetnicsevi, Szumorovi, Szvinyárovi, Táljánovi, Táluocsevi, Terekovi, Tislyárovi, Tokácsevi, Ványi, Vápelovi, Várágjovi, Vericsevi, Vilijovi, Vinkovicsevi, Zidárovi, Zuzini, Zsurievi.
Ezek a háznevek néha vezetéknevek emlékét őrzik, néha keresztnevekét, máskor foglalkozásra utalnak, vagy éppen egy családtag valamilyen jellemzőjére, netán valami másra.
Nardán letelepedett zsidóról nem tudunk. Csupán mint bérlők jelentek meg a közeli falvakban élők a XIX. században. 1865-ben Deutsch Izsák és Blumschein Farkas sámfalvai, valamint Weiner Sándor csémi lakosok perlik Nagynarda községet. 1858 augusztusában ugyanis a községi erdő gubacsára szerződést kötöttek, hogy azt 1865-től 1870-ig is nevezett bérlők gyűjthetik. A község azonban időközben kiirtotta a bérbe adott erdőrészét.
Az 1870-es évektől a szolgálni indulók cselédkönyvet váltottak ki, s azzal jártak gazdától gazdáig. 1872-től rendelkezünk ezekről nyilvántartással. 1875-ben Vas megyében összesen 1383 cselédkönyvet állítottak ki. Ebből nagynardai 33, kisnardai 17. A két Nardára az összes cselédkönyv 3,6 százaléka jutott. A két Narda összlakossága 1890-ben 683, ehhez viszonyítva 1875-ben a lakosság 7,3 százaléka kért cselédkönyvet. A megye összlakossága 1890-ben 201 557 volt, tehát a két Nardán a lakosság 0,3 százaléka lakott. Szembetűnő, hogy milyen rendkívül magas volt a cselédkönyvesek száma a megyei arányhoz képest.
Az első öt esztendőben cselédkönyvet kiváltók életkori megoszlása a következő: a 76 cselédkönyvből egy ember életkora nem derül ki. A legfiatalabb 13, a legidősebb hatvanéves. A tizenévesek vannak a legtöbben: 37 fő, a huszonévesek száma tizennyolc, a harmincas éveit járja tizenkettő, míg negyventől hatvanéves korig összesen nyolcan kértek cselédkönyvet. Nemek szerinti csoportosításban 29 nő és 47 férfi szerepel a statisztikában. A cselédkönyveket kiváltók életkori megoszlása a későbbiekben változott. Az 1900-as évek első évtizedében szinte csak tizenévesek mentek cselédnek, nemegyszer tizenkét éves gyerekek is. Nem – vagy nem csak – a szegénységet jelölhetjük meg az okok között, de azt a szándékot is, hogy a nardai horvát gyerekek megtanuljanak magyarul. A századelőn születettek rendre elmondták, a szüleik azért küldték őket szolgálni, hogy nyelvet tanuljanak: elsősorban magyart, de gyakran németet is.
A kézműves-foglalkozásokat számba véve azt kell mondanunk, hogy vezetékneve alapján német származású lehetett a Nardán 1768-ban meghalt takács, Hulber Kristóf is – ahogy a környékbeli fazekasok zöme. Grunpaur/Grupaur Mátyás takácsnak 1780-ban született fia, miután 1779-ben feleségül vette Unger Katalint. Grunpaur/Grupaur/Kruprur nem sokáig figyelhette fia cseperedését: 1781-ben, negyvenévesen meghalt. Egy év múlva Grunpaur Mátyás özvegye feleségül ment a morvaországi származású, harmincéves Travincsek Józsefhez, akitől még abban az esztendőben fia született. Travincsek 1791-ben, 37 évesen hunyt el. Zdravics István takács lánya 1847-ben halt meg, míg Rekovácz József ötvenesztendős takács 1850-ben hunyt el.
1815-ben a rohonci takács céhhez hat takács tartozott Nagy- és Kisnardáról. Ekkor Nagynardán egy-egy tagja volt még a magyar és német szabók céhének, valamint a kovácscéhnek.
A családi ragadványnév, avagy háznév alapján feltételezhető, hogy 1772-ben egy hetvenesztendős mészáros fiát temették el, hiszen az anyakönyvi bejegyzés szerint az ötéves fiú: „Michael filius Joannis Nemeth, aliter Jancsi Mezarov”. (A „Mezarov” „mészárost” jelent.)
Az anyakönyvi bejegyzések segítségével más foglalkozások nardai jelenlétét is bizonyíthatjuk. 1833-ban az ószalonaki származású Horváth György kőműves halt meg Nagynardán. A hatvanéves Vapl Mátyás kőműves 1836-ban hunyt el. 1840-ben meghalt Vapel Ferenc kőműves fia. Horváth Katalin ragadványneve alapján varrónő/szabónő lehetett: 1822-ben hunyt el, hetvenéves korában. 1838-ban meghalt Schmeizl Mihály kovács fia. 1854-ben 46 évesen meghalt Kubesch János Morvaországból (Hostes településről) származó kovács. 1756-ban fia született „Gerencsir” Mihály juhásznak. A juhász 68 évesen, 1785-ben hunyt el. 1764-ben egy Mátyás keresztnevű kanásznak – a vezetéknevét nem jegyezte fel a pap vagy még nem volt neki vezetékneve – leánya született. 1847-ben 59 évesen elhunyt Bég József kanász. 1768-ban meghalt Paur József csordás, ugyanebben az évben pedig Pál János pásztornak lánya született. Talán ez az a Pál nevű csordás, aki 59 esztendős korában, 1772-ben halt meg. A falu pásztora 1773-ban mindenesetre már Paur Mihály, akinek ekkor halt meg 4 éves fia. 1789-ben már Németh György csordás leánykájának haláláról értesülünk. Németh 1797-ben távozik a másvilágra.
A cigányok első említése Nardán 1758-ban kelt, amikor megszületett Pál és Mária cigány pár fia, Pál. Sipos István cigánynak Margit nevű felesége leányt szült 1762-ben. 1770 márciusában egy Mihály nevű cigánynak és feleségének, Krisztinának a fiát, Istvánt keresztelik meg a nardai templomban. Hodus Mihályról lehet szó, akinek 1772-ben lánya, 1774-ben ismét fia született. Az első, Nardáról ismert cigányról nem tudjuk, de egy valamivel későbbiről már igen, hogy kovács volt. 1786-ban születik Kopasz Ferenc cigánykovácsnak feleségétől, Krisztinától fia.
Az első nardai kivándorlók – akikről korábban már tettünk említést – a XIX. század végén indultak Amerikába. A századfordulótól 1928-ig szinte nem volt esztendő, amikor ne mentek volna – elsősorban fiatal – nardaiak szerencsét próbálni az Újvilágba. Főleg a férfiak mentek – még akkor is csak egyedül, ha már családosak voltak. Hogy Amerikában pénzt gyűjtsenek, amin itthon földet, állatot vettek vagy házat építettek. 1906-ban kilenc kisnardai és tizenöt nagynardai hajózott Amerikába. A legtöbben Hamburg vagy Rotterdam kikötőjéből vágtak neki az óceánnak, néhányan Antwerpenen vagy Fiumén keresztül utaztak Amerikába.
Ha a lélekszám alakulását a XVIII. elejétől kísérjük figyelemmel, megállapíthatjuk, hogy a XIX. század közepéig alig történt változás. A XIX. század elejéig inkább némi csökkenés volt tapasztalható, azután csekély növekedés. A XIX. század második felétől a lakosság száma jelentősebben növekszik, ez különösen igaz az 1870-es évektől kezdődően. A XX. század elején az összlakosság ismét csökken, elsősorban az amerikások távozása miatt. A második világháború után ismét sokan mentek el több országba: Kanada és az USA mellett főleg Brazíliába és Ausztráliába. A legnagyobb mérvű kivándorlás a történeti Vas megyében éppen itt, a Pinka völgyében mutatkozik.
A lakosság száma Nagy- és Kisnarda esetében így alakult: 1787: 451 (334+ 117), 1804: 437 (330+107), 1828: 460 (345+115), 1857: 558 (426+132), 1873: 610 (450+160), 1900: 710 (477+233), 1926: 696 (479+217), 1951: 509 (389+120), 1970: 648, 2001: 540.
Itt térünk ki a településszerkezet néhány sajátosságára. A kettős települések kialakulásának leírásakor már utaltunk arra, hogy az adott falu(rész) ma is megmutatja: kisnemesek vagy jobbágyok lakták-e. Elmondtuk, a kisnardai falurész napjainkban is rendezetlenebb képet mutat, hiszen az egykori kisnemesek kedvük szerint építették házaikat telkük egyik vagy másik részére. Esetleges jobbágyaik, zselléreik házai megint másként helyezkedtek el. A házak között gyakran szántók feküdtek. Néhol napjainkban is.
A nagynardai részen ezzel szemben az elmúlt századokban is szinte katonás rendben sorjáztak a házak, egységesebb a település képe. Mind Kisnarda, mind Nagynarda házai völgyben rejteztek évszázadokon keresztül, a környező dombokon ma is csupán a XX. században épített új utcák új házai láthatók.
Érdemes felfigyelni néhány korai kisnardai földrajzi névre. 1617-ben feljegyzik, hogy Cheörghe Mihály több alkalommal kölcsönt vett fel Batthyány Ferenc jobbágyától, a kölcsönért Horváth György jobbágynak elzálogosítja a kisnardai Thekenyos nevű dűlőben fekvő háromholdnyi földjét. A Teknyős vagy Tekenyős név a hegyháti Gersekaráton ismert még földrajzi névként Vas megyében.
A kisnardai Narday György nemesnek van egy féltestvére, Imre Mátyás agilis. Imre szorgalmával szerzett magának két hold szántót, amelyet Narday 1608-ban vér szerinti testvérének adott örök jogon. A kisnardai „Veoros Mihal harasztya alat” nevű dűlőben fekvő birtokrésszel így Narday jog szerint adoptálta Imrét. Ennek fejében Imre az adoptálónak adta a Karasia és a Borozlaj nevű dűlőkben található szántókat. A haraszt a délszláv nyelvek tölgy szavából származik. Másik eredete a szlovák cserjés, bozót értelmű szóra vezethető vissza. A középkori Vas, Bács, Baranya és más megyében tölgy (Quercus Robur L.) jelentésben ismerték.
A kisnardai földrajzi nevek közül figyelemre méltó még a Keszőce. Sorkikápolnáról, valamint – lokalizálatlanul – Vátról jegyezték még fel ezt a földrajzi nevet Vas megyében. Az erjesztett gabonalé nevét ismeri keszőceként a népnyelv. Rozstermelők rozs-, mások búzakorpából erjesztették forró vízzel leöntve – s gyakran kovászmagot hozzáadva. A készítményt, az ebből leszűrt savanyú levet, valamint a belőle főtt levest egyaránt keszőcének nevezik a Dunántúlon. (Ez ugyanaz a – főleg böjtös – étel, amelyet a Dunától keletre például ciberének hívnak.)
Nem tisztázható, hogy hol feküdhetett Nagynardán a „Halasto feölöth” nevezetű szántóföld, amelyet 1615-ben Czimazia György nemes a 25 forint kölcsönért zálogosított el Jelencsics Máténak, Batthyány jobbágyának. Talán a kisnardai Ribnjak (Halastó) földrajzi név jelölte területhez közeli Nardai-dűlőt jelzi. Bár annak szomszédjában csak kisnardai területek vannak.
Mindkét falu – ahogy már többször utaltunk rá – erősen vizenyős területen épült. Nagynarda mindkét végén a ledina, a faluvégi gyep volt, amelyet kisebb-nagyobb pocsolyák tarkítottak. A libák kedvelt tartózkodási helye. A vizenyősség oka bizonyára a magas talajvíz lehetett. Emiatt a kutat is mélyre kellett fúrni, hogy tiszta, egészséges ivóvízhez jussanak. A falué sokáig a plébániaház előtt szolgált. A második világháború után már nem használták.
A horvát földrajzi nevek közül említsük még meg a Sziládi helyi értelmezését. A búzacsírából sütött, édeskés kenyérféle neve az Őrségben szaladus. A rosszul sülő, szalonnás kenyeret is szaladusnak mondták. A nardai horvátok száládusnak vagy sziládusnak mondták ugyanezeket. Nos, ilyen agyagos, szalonnás föld jellemzi ezt a dűlőt. A stáglyeni vertben, azaz a pajtáskertben még az első világháború idején is állt az uradalom pajtája: azóta lebontották, de a név megmaradt. A telki föld neve zeleni vert, azaz zöld kert volt még az 1860-as években: az 1860-ban és 1865-ben Nagynardáról készített térképek is jelölik.
Ezt a nevet ma már nem használják: helyette a kertek alja jelentésű závertnyicát mondják. A Zálug nevű dűlő erdő mögöttit jelent. Az erdő nardai neve a lug, ugyanakkor az irodalmi horvát nyelvben ez erdőcskét, eresztvény erdőt jelent.
A téeszesítés nyomán nemcsak az egyes dűlők megszüntetése, nagyobb táblák kialakítása miatt kezdett elkoplani a földrajzi nevek ismerete a helyiek körében, hanem azért is, mivel a termelőszövetkezetben gyakran magyarították a földrajzi neveket. Így lett például a Zálugból Zálog.

Nagynardai utca: csatári kővel kirakott járda, valamint a kiülésre, beszélgetésre a házak elé rakott gerendák az 1940-es években

Amerikában összevágott családi fénykép

Amerikás hajóláda: ebben jött haza az öntöttvas vízmérték és sok más hasznos szerszám (Savaria Múzeum)

Amerikás fénykép – hátoldalán karácsonyi üdvözlettel 1922. december 17-éről

A Zöld kert, azaz Zeleni vert: a portákhoz tartozó kertekalji telekrész jelölése az 1860-as térképen

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages