A közösség körei
A közösség körei
Az óvodai nevelés jóval később kezdődött, mint az iskolai, hiszen csak az 1891: XV. törvény életbe lépésével indulhatott meg ennek az intézménynek a szervezése: Nagyrábén 1905-ben nyílt meg a három–hat éves gyermekek befogadására.
Az ország legnagyobb vármegyéjében, Biharban a XIX. század utolsó évtizedeiben kezdődött el a népkörök, egyesületek, könyvtárak szerveződése. A kiegyezést követő szabadabb közérzet kiváltotta azt a szándékot, hogy az azonosan érző emberek elkezdhessék életüket saját elgondolásaik alapján szervezni a szociális-kulturális és gazdasági területen egyaránt. A hetvenes években a hagyományos paraszti élet társasági fórumai – korcsmák, kovácsműhelyek, piacok, vásárok, fonók, csigakészítés, kézimunkázás és a len-kender feldolgozása – mellett megjelentek az első egyletek. Azoknak a községeknek, amelyek együtt éltek a nagybirtokokkal, lakosságuk jelentős része az uradalom által kialakított keretek határain belül – kicsit megkésve – kezdhette szervezni az egyre népszerűbbé váló köröket. Nagyrábé is ezek közé tartozott. Bihar vármegye első egyletei: Biharnagybajomi Népkör (1871), Derecskei Polgári Olvasókör (1878), Furtai református Olvasókör (1882), Berettyószentmárton Társaskör (1885), Bojt Olvasókör (1891). Nagyrábén 1896. december 13-án alakult meg az első egyesület, a Nagyrábéi Olvasókör 74 taggal. Célját az alapszabály a következőkben határozta meg: a társadalmi műveltség fejlesztése, a tagok szellemi képességeinek fokozása, ismeretkörének szélesbítése hasznos olvasmányok, szépirodalmi s napilapok olvasása által.
Az egyletek létrehozásával kulturált környezetben kerülhetett sor a beszélgetésre, véleménycserére, ezért indokolttá vált a tagok magatartását szabályozni. A polgárosodás, a társadalom ésszerűbb megszervezése az élet szinte minden területén új kívánalmakat fogalmazott meg: minden tag kötelessége a kör felvirágzását tőle telhetőleg előmozdítani, a kör helyiségében mindenkivel szemben művelt emberhez illő magatartást tanúsítani, s a körnek bárminemű vagyonában tett kárt megtéríteni, s általában a választmány által alkotott házszabályokhoz alkalmazkodni.
Sajnos, forrásaink szűkössége nem teszi lehetővé az egyesület tevékenységének részletes feltérképezését.
Nagyrábé Önkéntes Tűzoltóegyesülete 1888. január 3-án alakult meg „a községben lakó polgárokból jutalom vagy fizetésre való igény nélkül, a községben, vagy területén (sőt esetleg közeli környéken) támadó tűzvész eloltására, a tűz által veszélyeztetett emberélet vagy ingó és ingatlan vagyon megmentésére”. Az egyesület vezetői: Szabó Ferenc egyleti elnök, Mészáros Lajos jegyző, Lestyán Károly főparancsnok. Alapszabályát a Belügyminisztérium 1889. május 17-én hagyta jóvá.
A Nagyrábéi Iparosok Olvasó és Tanképző Köre 1911. március 6-án tartotta meg alakuló ülését. Az alapszabályuk által meghatározott céljuk: „A társadalmi műveltség és szakértelem fejlesztése, az erkölcs nemesítése, munkásságra és szorgalomra való ösztönzés, hasznos társalkodás és szórakozás lehetővé tétele, azért minden, ami ezen cél elérését akadályozza, az egyletből ki van zárva.”
Az alapszabályokban meglévő formális elemek mellett a fenti program meghatározásában sajátos, az iparosok mentalitását tükröző kifejezések is találhatók: szakértelem fejlesztése, munkásságra és szorgalomra való ösztönzés. Ez a felfogás a szabályzat későbbi részeiben is megtalálható. Az egylet saját helyiségeiben alkalmat ad a tagságnak hasznos társalkodásra, szolid társasjátékokra, szaklapok, folyóiratok, hírlapok és könyvek olvasására. Időnként felolvasásokat és vitaesteket rendez s pályadíjakat tűz ki gyakorlati kérdések, megoldására. Az alapszabályt aláírta: Lakk Béla elnök és Alföldi Ernő jegyző.
1911. november 25-én tartotta meg alakuló ülését a Nagyrábéi Társaskör. Fülöp Gusztáv, a gyűlés elnöke által felolvasott tervezetet a jelenlévők elfogadták. Az egylet célja: napilapok, tudományos és szépirodalmi folyóiratok járatása, könyvtár alapítása és olvasgatása által az ismeretkört bővíteni s a közművelődést terjeszteni. Az alakuló közgyűlésen megválasztották a vezetőséget: Fülöp Gusztáv elnök, Elek Károly alelnök, Tormási Imre jegyző, Parti János pénztáros, Pete Bálint háznagy. Választmányi tagok: Pakai József, Pakai Imre, Dajka Imre, Varga József, Kiss Elemér, Farmasi Sándor, Rácz Lajos.
Bihar vármegye lakosságának döntő többsége földműveléssel foglalkozott, ezért természetes, hogy községeinek többségében gazdasági jellegű egyesületek is alakultak, elsősorban a gazdakörök. A Nagyrábéi Gazdakör 1914. január 17-én született meg, célja: a község és vidéke gazdasági érdekeinek képviselete és azoknak minden alkalmas eszközzel való előmozdítása, gazdasági létének erősbítése, felvirágoztatása. Az egyesület állandó helyiséget tart a tagok művelődésének, szakismeretének és társas érintkezésének fejlesztésre, gazdasági szaklapokat és egyéb újságokat járat könyvtárába. Feladatának tekinti társas összejövetelek, megbeszélések és előadások rendezését. Közvetlenül segíti a gazdákat a tenyészállatok, minőségi vetőmag és gépek beszerzésében.
Bihar a nagybirtokok és zsellérek megyéje is volt, ahol az indulatokat a mindennapi megélhetéséért folytatott küzdelem váltotta ki, ahol a gazdagok és szegények külön világban éltek. A XIX. század utolsó évtizedeiben szerveződő egyesületek mellett feltűnnek a pártok is. A Várkonyi István vezette Független Szocialista Párt követelte a száz holdnál nagyobb, valamint az összes kincstári és egyházi birtok kishaszonbérleti formában való feloszlatását – ez a program utat talált több bihari község, így Nagyrábé nincstelenjeihez is, de tartósan nem tudott gyökeret verni – annak ellenére, hogy Várkonyiék befolyásra tettek szert Nagyrábén.
A húszas évek első felében újraéledtek a község már létező egyesületei és azok a csoportok, amelyek egyesület alakításra készültek. A mozgató erők sorában találhatjuk a református egyházat, szakmai, szociális és kulturális indíttatásokat. A társasági együttlétet nemegyszer motiválta a gazdasági kényszer, a nagyrábéi közbirtokosság például a szabályozatlan legelő használat érdekében tömörült önkéntesen. Az állam 1913. évi X. törvénycikkel rendelte el a legeltetési társulatok létrehozását, a törvény 1914 májusában lépett életbe. A társulat létrehozása azonban éveken át húzódott, mígnem a községi képviselő-testület rendkívüli közgyűlése 1924. július 14-én a kérdést megvitatta és kialakította álláspontját: a közbirtokossági ügyek évek óta a legnagyobb mértékben el hanyagoltattak, ami a közbirtokosság nagy anyagi károsodására vezetett. A közbirtokosság legelőtársulattá való átalakítása folyamatban van – a közeljövőben megtörténik –, a feladat ellátására csak a jegyző alkalmas. A közgyűlési szabályrendelet kimondta, hogy a jövőben a jegyző feladata lesz a közigazgatási feladatok ellátása, Ezzel lehetővé vált, hogy a szabad társulatból megalakulhasson a törvény által megkívánt szervezet.
Az egyesületek alakulásának második hullámát a Nagyrábéi Dalegylet nyitotta meg 1921-ben. Az ének kedvelői mellett lehetőséget biztosított a színjátszás szerelmeseinek is. Működéséről nincs forrásunk.
A Nagyrábéi Népkör 1923. február 22-én született 45 taggal. Céljának tekintette a tagság társadalmi műveltségének fejlesztését, szellemi képességének fokozását, ismeretkörének szélesítését, valamint a hasznos társalkodás és szórakozás lehetőségének megteremtését. Politikai célja az egyletnek nincs, így helyiségei semmiféle politikai mozgalom vagy más tüntetések céljára át nem engedhetők. Saját helyiségében alkalmat ad a tagoknak hasznos és szolid társasjátékokra, hírlapok, folyóiratok és könyvek olvasására, időnként felolvasások rendezésére.
A vezetőség tagjai: B. Elek Károly földműves-elnök, Mózsik Antal földműves-alelnök, Farmasi Ferenc földműves-jegyző, Nagy Sándor földműves-pénztárnok, Karalyos Gábor földműves könyvtáros, Parti Ambrus földműves-háznagy. A választmány tagjai: Kiss Imre, Elek József, Pércsi Lajos, Patai Sándor, Nagy Sándor, Varga József, Bende Bálint, Tiszai János és Hagymási János. A tagság foglalkozás szerinti megoszlása: negyven földműves, két vendéglős, egy-egy borbély, hentes, zenész.
A Nagyrábéi Vadásztársaság 1923. március 22-én alakult meg. Célja a vadtenyésztés előmozdítása mellett a vadászat okszerű gyakorlása a társulat által bérleti jogon biztosított területen. A vezetőség tagjai: Török Ambrus elnök, Ormai Géza jegyző, Elek Sándor pénztárnok, Parti Sándor intéző. A társaság 1930. szeptember 4-én újraalakult.
N. Elek Sándor, Nagyrábé község határában gyakorolható vadászati jog bérlője ekkor ruházta át a 6818 hold területen birtokolt vadászati jogot a megalakuló Nagyrábéi Vadásztársulat javára. A vezetőség átalakult: Ormay Géza lett a főjegyző-elnök, Elek Sándor kisbirtokos a jegyző, ifj. Parti Sándor kisbirtokos a pénztárnok.
Nagyrábéi Önkéntes Tűzoltótestület 1934. november 3-án alakult meg miniszteri rendeletre. A lakosság örömmel és megnyugvással vette tudomásul létrejöttét. A tisztikar: Ormai Géza főjegyző-elnök, Juhász Imre titkár, Tihschler Emil községi tisztviselő-pénztárnok, Juhász Károly református tanító ellenőr, dr. Kovács Imre községi orvos, a testület orvosa, Borsós László református tanító-parancsnok, Juhász Károly református tanító-alparancsnok. Szakaszparancsnokok: Nagy Bálint, Juhász Imre, Bozsányi Gyula, Pető Pál szertáros. Örökös díszelnökök: F. Varga Lajos ref. esperes és Des Echerolles Krusper Sándor földbirtokos.
A Hadirokkantak, Hadiözvegyek és Hadiárvák Országos Nemzeti Szövetsége nagyrábéi fiókja 1935. május 11-én alakult meg 25 taggal. Célja a hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák körében a hazafias szellem, bajtársi érzelem és együvé tartozás érzetének ápolása, társadalmi, gazdasági, erkölcsi és jogi érdekeinek megvédése. Vezetőség: B. Elek Károly elnök, Tetemes József alelnök, Fridman Béla jegyző, Fekete Antal pénztárnok, Fegyver Imre ellenőr. Választmányi tagok: Karajos Károly, Papp Mihály, Bagdi Bálint, Rácz Józsefné, Fekete József és Tiszai Jánosné.
A Nagyrábéi Polgári Lövészegylet 1935. december 3-án tartotta első összejövetelét. Célja a céllövő sport iránti érdeklődés felkeltése, ébrentartása és a céllövés gyakorolása. Az alapszabály előírta a ruházatot, a lövészkabátot és a rangjelzést. Tisztikara: Ormai Géza elnök, dr. Gyarmati József, vitéz Imre Lajos, Juhász Károly főtitkár, dr. Ballay Aladár ügyész, dr. Kovács Imre orvos. Intéző Bizottsági tagok: Borsós László, vitéz Papp János, vitéz Parti Imre és Varga Árpád. Fővédnökök: Dr. Des Echerolles Kruspér Gilbert földbirtokos, dr. Des Echerolles Kruspér Sándor földbirtokos, F. Varga Lajos református esperes és Sípos Károly református lelkész.
A Nagyrábéi Iparosok Olvasó és Önképző Köre 1937. május 18-án alakult 57 taggal. Célja: a társadalmi műveltség és szakértelem fejlesztése, az erkölcs nemesítése, munkásságra, szorgalomra való ösztönzés, hasznos társalkodás és szórakozás lehetővé tétele. Politikai célja – rendelkezik az alapszabály – nincs, így helyiségei semmiféle politikai mozgalom vagy tüntetés céljaira át nem engedhetők. Az egyesület alkalmat ad a tagoknak hasznos társalkodásra, szolid társasjátékokra, szaklapok, folyóiratok, hírlapok és könyvek olvasására. Időnként felolvasásokat és vitaesteket rendez, pályadíjakat tűz ki gyakorlati kérdések megoldására. A tagság foglalkozás szerinti megoszlása: negyvenhárom iparos, nyolc kereskedő, három községi tisztviselő, egy-egy malombérlő, kisbirtokos, orvos. A vezetőség: dr. Gyarmati József községi főjegyző, Török Ambrus alelnök, Nagy Károly pénztárnok, Tímár Emil jegyző, Őri József ellenőr, Daróczi Gyula könyvtáros, Kende Antal háznagy.
A kör kedvelt találkozóhelye volt nemcsak az iparosoknak, teadélutánjaira, bankettjeire sokan és szívesen eljártak. Elmaradhatatlan szokássá vált a szilveszteri mulatság az iparoskörben, 1938-ban itt rendezték meg a szüreti mulatságot hatalmas sikerrel.
A Nagyrábé-Újrábéi Olvasókör 1937. december 10-én született meg. A vezetőség: Sípos Károly református lelkész, Borsós László református lelkész-társelnök, Nagy Bálint földműves-alelnök, N. Elek Sándor földműves-alelnök, Bende József földműves-pénztárnok, Patai Sándor földműves-jegyző, Kiss József földműves-ellenőr, T. Papp József földműves-könyvtárnok, Tikos Albert földműves-háznagy. Választmányi tagok: Németh Lajos, Kenderesi István, Farmasi Sándor, Karácsony Lajos, Dajka Sándor, Zagyva Albert, Varga Sándor, Turuczkai Károly és Erős Imre, földművesek.
Az egyesületek tevékenységét – források hiányában – nehéz minősíteni. Azt azonban megállapíthatjuk, hogy a szakmai-kulturális köröket a lakosság támogatta. Kétségtelen, hogy az uradalmak, azok munkarendje nem segítette elő szervezkedésüket, egy-egy rendezvény sikerét. Eközben a szociáldemokraták az agrárszocialisták politikai programjukkal igyekeztek népszerűséget szerezni a parasztság körében. A szociáldemokraták 1932-ben Nagyrábén helyi szervezetet hoztak létre. Az állami szervek minden eszközzel igyekeztek megakadályozni a szociáldemokrácia vidéki térnyerését, ha kellett erőszakkal is felléptek. Bihar megyében 1932 áprilisában fokozott brutalitást alkalmaztak, különösen Biharnagybajomban, Nagyrábén, Derecskén és Berettyószentmártonban.
Nagyrábé közösségi életét változatlanul a különböző rendezvények minősítették. A dalegyesület 1922. január 1-jén – saját pénztára javára – zártkörű táncmulatsággal egybekötött dalestélyt adott a református iskola termeiben. A megnyitót F. Varga Lajos református esperes mondta. Nagy sikert aratott 1927 áprilisában egy székely regös csoport bemutatója, a szervezésben és lebonyolításban közreműködött Ormai Géza és Gerzsényi István segédlelkész. Az év végén a hívek művészi kivitelű palásttal tisztelték meg fiatal lelkészüket.
Különleges élmény volt a község lakossága számára 1928 februárjában Virág László színtársulatának kéthetes vendégszereplése, a színészeket minden este telt ház fogadta. A szabadságharc emlékét esztendőről esztendőre március 15-én idézte fel Nagyrábé lakossága, az egyik legemlékezetesebb ünnepségre 1928-ban került sor. A reggeli istentiszteletet F. Varga Lajos esperes mondta, majd a község népe a Kossuth-emlékoszlophoz vonult, ahol szavalatok hangzottak el. Az ünnepi beszédet dr. Kovács Imre községi orvos mondta, ezután következett a leventék felvonulása, délután került sor az iskolai ünnepségre. A napot az olvasókör társas vacsorája zárta, amelyen Ormai Géza 1848–49-re emlékezett.
A sportrendezvények ebben az időben még elég ritkák voltak, ezért érdemel figyelmet az 1929. február 24-én rendezett teniszbál, melyet az olvasókör helyiségében tartottak meg. A korabeli újság a rendezvényt a „vidék intelligenciája találkozója” címmel értékelte.
Nagyrábé lakossága megalakulásától kezdve érdeklődéssel követte a Nagyrábéi Hitelszövetkezet tevékenységét, amely születése huszadik évfordulóját ünnepelte 1929. április 14-én, évi rendes közgyűlésén. A központ elismerését nyilvánította Ballay Aladár, Csillag Béni, Kövér József, Rácz Ambrus, Parti Sándor és P. Dajka Imre igazgatósági tagoknak, akik a nehéz időkben is kitartottak a szövetkezet élén. Külön megemlékezett a központ F. Varga Lajos vezérigazgató szövetkezeti munkásságáról, akit ez alkalommal díszoklevéllel tüntettek ki. Ormai Géza községi főjegyző, a felügyelőbizottság elnöke sokak nevében köszöntötte a 74 éves F. Varga Lajos esperes vezérigazgatót a sokévi becsületes munkáért.
Iparosok Bozsányi Ilonka és Patai Ferencz esküvőjén
Túzokvadászat Pernyéspusztán, 1938
Egyházi dalárda, 1932 (középen Gerzsenyi István segédlelkész, az ülő sorban jobbról a negyedik Borsós László)
Harangszentelés, 1952. június 22. A háborúban megsérült és újraöntött kisharangot Péter János püspök, Sípos Károly lelkipásztor és Nagy Károly gondnok szenteli meg
Focicsapat 1927-ben
Józsa Kálmán és FIAT gépkocsija 1942-ben (a településen két személygépkocsi volt)
