A társas élet mesterei
A társas élet mesterei
Az iskolamester, a kántor már 1757-től jelen van a faluban. 1757-ből Tari András, 1758-ból Kelemen Péter, 1775-ből Takács Sámuel, két évvel később Molnár Gergely, 1786-ból pedig Prázmáry István iskolamester neve ismert. Az 1780-as évekből Szőke György miskolci születésű kántor, majd Imre Mihály és Kóczián Antal nevét találtuk az anyakönyvekben. Mindebből látható, hogy a lakosság iskoláztatása már a betelepülés után elkezdődhetett. Kántorként is említik a tanítókat, mivel időnként az iskolamester ezeket a teendőket is ellátta, sőt több esetben az egyházi anyakönyveket is vezette.
Az 1770-es évek elején közel száz tanuló jár az iskolába. Ebben az időben az iskolásokat oktató tanítót a község fizette. A nagyiváni tanító éves javadalmazása 12 forint, továbbá 12 pozsonyi mérő búza és harminc font (egy font = 56 deka, tehát 1680 deka, azaz 16 kilogramm) marhahús volt. Mivel egy pozsonyi mérő = 62,4984 liter, tehát a javadalmazás 749,9808 liter. Egy pozsonyi mérő búza hatszáz négyszögölnyi szántó bevetését tette lehetővé, ez a mennyiség körülbelül hat osztályozott (ezerkétszáz négyszögöles) hold – kevesebb mint egynegyed jobbágytelek – bevetésére volt elegendő. Bár ez csekély fizetség volt, de az illetményfizetés e módja előrevivőnek tekinthető. A tanító javadalmazására ugyanis nem közvetlenül a szülőktől szedték be a gyermekenkénti pénzbeli vagy terménybeli járandóságot, mint ahogyan az más, közeli, református községekben (például Tiszaigar, Szentimre, Szőlős) ez idő tájt gyakorlat volt.
Az 1828-as Canonica Visitatio szerint egy iskolaház, egy kántortanítói és egy harangozói lakás szolgálja a falu oktatásügyét. Az egri főkáptalan néhány év múlva, 1830-ban a rozoga épületek helyén egy kéttantaremes, új téglaépületet emeltetett, melyhez kántortanítói és harangozói lakás is épült. Később a harangozó lakása is tanítói lakás lett. Egy 1850 körüli országos leírás mégis egyosztályos tanodát említ Nagyivánon, ahol 150 fiút és 110 leányt két tanító oktat.
A XIX. század elején hosszabb ideig működött kántorként a besenyőtelki származású nemes Dematsek András, aki az egyik helybeli nemes családba, a Trázsi családba házasodott. Az 1840-es évek végéről tudunk még Kiss János tanítóról, s feltehetően Dematsek András fia lehetett nemes Dematsek Károly, aki szintén kántorként tevékenykedett, és 45 évesen, 1864-ben hunyt el.
Az 1860-as évektől mind az iskolai oktatásban, mind a falu kulturális életében nagy hatású Molnár János kántortanító működése. Nagydaróci születésű volt, s a miskolci tanítóképző elvégzése, majd tízévi hajdúszoboszlói tanítás után, 1862-ben került a faluba, ahol 32 éven át fejtett ki áldásos tevékenységet. A kántori munka mellett kezdetben egy fiú- és egy leány-osztályban már 214 gyermeket is tanított, s ő honosított meg több növényt is a faluban. Ilyen volt a lucerna, a burgonya és a takarmányrépa. Ő tudatosította a parasztokkal a trágyázás fontosságát is, mivel korábban a trágyát megszárítva tüzelésre, illetve kerítések – garádok – készítésére használták.
Molnár János tehát gazdálkodásra, kertművelésre is tanította a falubelieket, és természetesen a kántorföldön is maga gazdálkodott. Az illetményföld révén ekkor a kántor már lényegesen magasabb jövedelemmel rendelkezett, mint a tanító, hisz a XIX. századtól az „énekésznek”, „énekesnek” 15–16 kishold szántója és 11 kishold kaszálója volt, ami fél jobbágyteleknek felelt meg. Ez az illetmény a jobbágyfelszabadítás után is megmaradt, ami gyakorlatilag a módosabb gazdákkal egy szintre emelte a kántortanítót.
Maga Molnár János a kántorföld művelése mellett még földbérléssel is próbálkozott. Egy 1892-es földbérlésre irányuló kísérlet szerint a legnagyobb gazdákkal licitált a plébános földjére. Molnár 1894-ben vonult nyugalomba, s a faluban élt 1909-ben bekövetkezett haláláig. Az 1880-as években már Petrovics Imre, Flaskay Endre, Zsasskovszky Endre, Süle János segédtanító is feltűnik, 1892-től pedig Énekes Endre tanítóról, Dutkai László és Raduly József segédtanítóról tudunk.
1894-ben került Nagyivánra Daragó Gábor. 1865-ben, Szomolyán született, s nádudvari tanítóskodás után foglalta el a faluban a kántortanítói állást. Gazdacsaládba nősült, Gyöngy István és Szabó Erzsébet lánya, Gyöngy Erzsébet lett a felesége. Tíz gyermekük közül hét érte meg a felnőttkort. Az élő gyermekek közül a negyedik fiú, István követte apja példáját. Erre a Gyöngy családra jellemző, hogy Gyöngy István Mihály nevű fia is tanító lett Nagyivánon. Amikor Daragó Gábor 1929-ben elhunyt, kántorválasztást tartottak a faluban. Erre Énekes Endre, Daragó Gábor István fia és Daragóné testvére, Gyöngy Mihály jelentkezett. Az egyháztanácstagok a legszebben éneklő Daragó Istvánt választották kántornak, aki akkor 29 esztendős volt.
Daragó István sokat tett a nagyiváni énekkultúra fejlesztéséért, a falu oktatásügyéért. Rendszerint az elsősöket tanította. Az emberek úgy tartották, hogy „a gyereket még a Kántor úrhoz feladom, ott megtanul írni, olvasni, számolni, és utána elmegy kiscselédnek”. Az osztályába járó gyerekek tényleg megtanultak mindent, hisz addig nem mehetett tovább senki – még akkor sem, ha már harmadjára járta az első évfolyamot –, amíg a tanító úr meg nem elégedett a tudásukkal. Daragó Istvánnal együtt tanított az 1920-as években Sipeki László. Ő régi, Tolna megyei nemesi családból származott. Jászberényben végezte a tanítóképzőt, 1928-ban lett tanító Nagyivánon. Felesége helybeli: „Nógrádi” Trássy Irén. A harmadik férfitanító Lakó Makár, Daragó István és Sipeki László kortársa volt. Lakó 1899-ben Máriaradnán született, s a budapesti tanítóképző elvégzése után, 1928-ban került a faluba tanítani. A negyedik tanító Kövér Franciska volt. Később, az államosításig Nagyivánon tanított még Hering Zsófia, Sági Jolán, Sulyok Mária és két helybeli születésű tanító: Balogh Ernő és Gyöngy Mihály is. 1948 után Erdész József, majd Sasvári Jószef volt az államosított iskola igazgatója. Az igazgatói tisztségben őket később Bugán Mihályné, majd Tóth Józsefné Czinege Katalin követték.
A XX. század elején, a tanköteles gyermekek számának emelkedésével az iskolafolyosón is tanításra kellett berendezkedni. Ez idő tájt lett a kántortanító Daragó Gábor, aki más vidékről idekerülve sikeresen illeszkedett be a falu társadalmába. Az 1920-as évek közepén már 320–340 tanköteles korú tanulóval, három tanteremben négy tanerő – három férfi és egy nő – foglalkozott. Az akkori iskola T alakú épületben működött. A hosszabb oldala az utcára nézett, és az udvarra nyúlott be középen a kántortanító és az egyik tanító lakása. A tantermek kicsinek bizonyultak, s a felsőbb osztályoknak a váltott tanítást (egyik héten délelőtt, másik héten délután jártak iskolába) is be kellett vezetni.
Az 1930-as évek végén új iskola épült: itt négy tanteremben folyt a tanítás. Az iskolához a telek belső részén tanítói lakások is épültek. Ezzel a fejlesztéssel az iskola lett a központja a falu közösségi-kulturális életének is.
Az első világháború előtt a faluban több egylet is működött. Már 1889-ben létrehozták az Olvasókört, 1904-ben a Kisbirtokos Gazdaszövetséget (Gazdakör), 1911-ben pedig a Nagyiváni Katolikus Ifjúsági Egyesületet.
Az 1920-as évek közepétől még inkább fellendült a közösségi-kulturális élet: a faluban két olvasókör (a Polgári Olvasókör és a Kisgazdakör), leventeegyesület, önkéntes tűzoltó-egyesület, vadásztársulat, valamint az egyházhoz szorosan kötődő számos vallásos jellegű szervezet működik (Jézus Szíve Társaság, Rózsafűzér Társulat, Mária Kongregáció, dalárda). Később, az 1930-as évek közepén megalakult az Iparosok és Kereskedők Köre, de tudunk lövészegylet létezéséről is. A legsikeresebb rendezvények az iskolások színielőadásai, melyeket az új iskola kettényitható nagytermében tartanak a hálás közönségnek. Mindezek a körök a szabadidő eltöltése mellett a társadalmi csoportok integrációját is szolgálják. A vadásztársaság és a tűzoltó-egyesület tagjai ugyanis elsősorban a község elöljárói, módosabb emberei közül kerültek ki, míg az iparosok és a kereskedők, illetve a gazdák is külön-külön szerveződtek. Integráló erőt részben a főjegyző, Korom Vellás József, a plébános, Krich Mihály, illetve a kántortanító, Daragó István személye jelentett. Korom Vellás József volt az elnöke a lövészegyletnek, a vadásztársulatnaknak, az egyházközség világi testületének, díszelnöke volt a Polgári Olvasókörnek és a kereskedők és iparosok körének. Mindemellett a helybeli Hangya igazgatósági tagja is volt. A másik meghatározó személyiség Krich Mihály plébános, aki a római katolikus elemi népiskola igazgatója, a Hitelszövetkezet és a leventeegyesület elnöke, továbbá a vallási jellegű szervezetek vezetője volt. A falu régmúltjának tanulmányozásával is foglalkozott.
Daragó István kánortanító lett az elnöke a Hangya Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezetnek, mely 1927-ben alakult meg. Az alelnöki funkciót Trázsi József kiskereskedő látta el. A kántortanító még a Kisbirtokosok Körének is az elnöke volt, ami azt jelzi, hogy a negyven–ötven katasztrális holdas kántorföldön olyan gazdálkodást folytatott, amellyel a földes gazdák között is tekintélyt vívott ki. A Polgári Olvasókör elnöke Bodnár János birtokos paraszt, a kereskedők és iparosok elnöke pedig Kovács Antal kiskereskedő volt. A jelentékeny, de nem riasztóan éles vagyoni-gazdasági különbségek ellenére a helyi társadalom nem polarizálódott. Legfontosabb összetartó erő a római katolikus egyház, továbbá a szövetkezetek, egyesületek adta társasági keret, élén az említett tíz–tizenöt személlyel. Mindezzel együtt a társasági élet, a szórakozás lehetőségei korlátozottak voltak. Könyvtára, olvasásra is alkalmas terme csupán a polgári olvasókörnek és a kisbirtokosok körének volt. Korabeli becslések szerint a két helyen talán háromszáz kötetnyi könyvet lehetett forgatni.
Az 1930-as években az iparoskör megalakulásával bővültek a szórakozási lehetőségek. Öreg Szabó György házának megvásárlásával ugyanis a helybeli kereskedők és iparosok egy olyan épülethez jutottak, ahol asztaliteniszezés, kuglizás mellett újságokat is olvashattak. Olykor a vadásztársulatnál elköltött nyúlvacsora színesítette a társasági alkalmak palettáját. Az egyleteken kívüli fiatalok számára az ünnepnapi bálok, a gyakori falusi lakodalmak, illetve a vasárnapi kocsmai mulatságok jelentettek kikapcsolódást. Falurészek szerint külön-külön jártak el a legények a Grósz-féle kocsmában, a Hangya italboltjában vagy a Görbe-kocsmában. Olykor az utcán sétáló lányokat egy fiatalabb legénnyel „behívatták”, és a mindenkor tettre kész cigány vagy magyar banda közreműködésével, ismerkedésként, „elhúzatták a nótáját”. A falu tisztviselői, tanítói Balogh Albert boltjában, illetve italmérésében szórakoztak: néhány pohár egri bor mellett kártyáztak, esetleg énekeltek, gramofonról lemezt hallgattak.
Hócsata a régi iskolaudvaron az 1930-as években
Iskolások csoportképe az 1930-as évek elejéről, középen Daragó István, az elsősök mindenkori tanítója
Még második osztályba is sokan jártak… csoportkép a nagyiváni iskolaudvaron, 1933
A Kismező (Bajcsy-Zsilinszky út) az 1960-as évek elején (Pócs Éva felvétele)
A negyedik osztályba már kevesebb gyermek jutott el. Sulyok Mária tanítónő az új iskola színielőadásokra is alkalmas nagytermében a negyedikesekkel, 1943-ban A tanító néni balján Daragó István egyik kislánya, Mária (a feliraton tévesen III. osztály áll)
Az iskola és a templom (1960 körül, Gál Lajos felvétele)
Nagyiváni hitelszövetkezeti üzletrészjegy 1922-ből
