Bacchus asztalától az európai hírig
Bacchus asztalától az európai hírig
A Harsány-hegy déli lejtőin évezredes múltra tekinthet vissza a szőlészet és borászat. A római hódítás alatti villanyomok, a szőlészet eszközei, a bortárolás edényei mellett a falu feletti szőlők valamelyikéből előkerült pénzleletek mellett Bacchus-bronzszobrocska idézi itt ezeket a régi hagyományokat.
A XIII. századtól a szőlészetre és borkészítésre oklevelek is utalnak. A harsányi nép életének mindennapjai számtalan szállal kapcsolódtak ehhez a kultúrához.
A XV. században épültek ki a kereskedelmi kapcsolatok Szlavóniával, a legkeresettebb áru a harsányi vörösbor. 1505-től a borkereskedelem újabb felvirágzásáról szólnak a dokumentumok. A török megszállás a szőlő- és általában a gyümölcstermesztésnek kedvezett. A mezőváros polgárságának a legjelentősebb bevétele a kertgazdaságból származó áruk – szőlő, körte, mandula, must – eladásából származott. 1554-ben 63, 1571-ben 125 szőlőbirtokost vett számba a török adóösszeíró. Helyi krónikák szerint a törökök szorgalmazták a kadarka fajta szőlők ültetését Nagyharsányban is. Az 1600-as években Szigetvár török végvár urai is bekapcsolódtak a harsányi vörösbor értékesítésébe. „Szalmával kibélelt szekerekre rakva a hordókat, eladták az adó fejében lefoglalt bort.”
A nagy fellendülés a XVIII–XIX. században következett be, amikor földesuraik uradalmuk jövedelmeinek fokozására, a nagyharsányi jobbágyoknak is kedvezményeket biztosítottak a szőlőtelepítés érdekében. Bordás Sándor gazda édesapja a következőket vetette papírra 1868-ban: „… Községünk minden polgárának kivétel nélkül volt présháza, pincéje. 1858–1868 közötti évtizedben már a házhelyek juttatásakor egyúttal pincehelyet is mértek. Figyelemmel voltak arra, hogy a házhoz minél közelebb essen a pince. A bortermelés nagyban folyt az 1840-es években.” Évente tízezer hektolitert termeltek a falu gazdái. „Emberemlékezet óta az eluralkodott kadarkát.” Ugyanő azt is feljegyezte, hogy a pap, a tanító fogadásakor arra is kíváncsiak voltak, hogy szereti-e, s bírja is a kiváló nedűt, mert az ünnepeken nem akartak miattuk szégyenben maradni. 1854-ben a régi hasadt harangért az öntő nem másban, mint a kiváló borban alkudott meg, amelyet le is szállítottak a részére.
Majd fél évszázadot átfogó Krónikai felírások című kézirata számos rendeletet örökített meg a falu mindennapjairól. A bejegyzések döntő többsége a szőlészetről szól. A névtelen írók szerint az 1860-as évektől szinte az egész szőlőhegyen a gazdák új pincéket építettek, és nem volt ritka az ezek elé emelt présházakon a cserép.
A XIX. század közepétől megszilárduló polgári birtokviszonyok a tagosításkor keletkezett ellentétek ellenére új lendületet adtak a szőlészetnek és a borászatnak. 1860-tól Nagyharsányból, de az egész siklós–villányi hegyvidékről főképpen Ausztriába, Csehországba, Németországba, Svájcba indult meg a borexport. A külföldre szállított borokat, mivel ekkor még nem létezett a Dráva Völgye Vasútvonal, Villányban adták föl vasúti szállításra. Így külföldre azok mint villányi borok érkeztek meg.
A villányi vörösbor világhírnevét a harsányi nehéz, édes borok teremtették meg. A filoxéra pusztítása előtt a harsányiak hatalmas területeket telepítettek be. Nemcsak a hegyek dűlőit (Kopár-, Remete alja-, Dobány-, Várerdő-, Kerék-hegy-, Dobogó-), de azokat a szántókat is, amelyek alkalmasak voltak a termesztésre. Így vált a Kopár alja-, Kálozi-, Domb-dűlőből szőlőterület. Itt termesztették az úgynevezett Dombi vöröst, amelyet a XIX. század végén a legjobbnak minősítettek.
A hazai és külföldi piacok óriási anyagi sikere a harsányiakat is arra sarkallta, hogy újabb területeket kapcsoljanak be a borpiac sikeres továbbfejlesztésébe. A Főszegi-kert alja, Présház-dűlő, Kenderföldek, Dobogó alja, Puszta-kert-dűlő nagy részén, sőt még a Beremendi út mellett fekvő Méhes-dűlőben is tőkéket telepítettek. A szőlőültetési lázra jellemző, hogy például Császár János gazdának itt egy egész fertálya, azaz egy táblában tízezer négyszögöl szőlője volt. Az egész falu tudott arról, hogy a gazdák versenyre keltek, melyikük éri el először az ezer hektóliteres eredményt. A győztesnek kötelessége volt megvendégelni a nagy létszámú Baranyai Gazdasági Egyesületet.
Az első szakmai sikereket a pécsi országos borkiállításon érték el. Császár János, Csököli József, Éltető Ferenc, Kulcsár Sándor, Pakuszi Ferenc a budapesti kiállítás alkalmával nagydíjakat nyertek. Ezeknek a gazdáknak az őseit ott találjuk már az 1730-ból ismert dézsmajegyzékben is. A fejlődést az 1891-ben berobbant filoxéra pusztítása akasztotta meg. Nagyharsányban a nemes szőlőterület hetven százaléka enyészett el 1891–1895 között. 1857-ben az akkori községhatáron belül 480 hold területen műveltek szőlőt. 1892-ben 119, 1895-ben a filoxéra pusztítása után 360 holdon, ebből közel száz hold már új ültetvény.
A hatalmas iramban rekonstruált szőlők területe 1897-ben 532 holdra nőtt. 1910-ben is ugyanennyit mutat a statisztika. Az 1913. évi országos szőlőösszeíráskor hatszáz holdat műveltek. Valószínű ez volt a legnagyobb megművelt szőlőterület a falu egész történetében. 1922-ben kétszázötven, 1928-ban 389 hold volt az új szőlőskertek nagysága. 1930-ban azonban újra 554 katasztrális holdon termesztettek szőlőt, de már jelentős volt ezen belül a fehérszőlő-terület nagysága.
Amilyen gyorsan pusztult el és vágták ki a filoxérafertőzött területeken a szőlőket, olyan gyorsan rekonstruálták a területet. Baranya Vármegye Gazdasági Felügyelősége kitűnő szőlészeti szakembereinek köszönhetően meg tudták győzni az itteni termesztőket, hogy a szénkéneggel történő kezelés alkalmazása mellett az amerikai vadalanyba oltott új területekkel éveket nyerhetnek.
1893–1896 között a nagyharsányi szőlők közel hatvan százalékát „…áttelepítették oltványszőlőkre. Vadalanyul főleg Montievlát használtak, emellett Aramont.” A szőlőfajták közül rátértek az olasz rizling és másfajta fehérszőlők termesztésére. A korábbi szőlőfajták, mint az Oportó, Juhfark, Mézesfehér, Tökszőlő, Járdovány, Rak mérsékeltebb termesztése volt általános.
Korábban a falu nyolcvan százalékban a vörös fajtákat termesztette. Az új oltványos szőlőkben nagy fordulat következett be. A nagyobb kereslet a nemes fehér boroknál mutatkozott. A filoxérát átvészelt öreg kadarka szőlők csak a Dombi- és a Dobogó-dűlőben maradtak fenn az 1930-as évekig. Villány egyébként a filoxéra után is kitartott a vörösbor termelése mellett, főként a kadarkával és az oportóval értek el ott jó eredményeket.
A kedvezőtlen gazdasági évek és a filoxéra pusztításai miatt egyre fontosabbá vált a védekezés. 1904-ben Matyi József mintagazda alkalmazta először a permetezést. 1905-ben már az egész hegyen elvégezték ezt a műveletet. Nagy szükség is volt rá, mert az amerikai vadalanyokkal behurcoltak újabb fertőzéseket. 1910-ben R. Kovács János gazda, aki a szabadságharc idején a legelső szőlészek egyike volt a faluban, ló hátára szerelhető nagy teljesítményű permetezőgépet szerkesztett, amelyért a Baranya Megyei Gazdasági Egyesülettől szőlészeti első díjat kapott. A masina azonban a faluban nem terjedt el. A kitűnő szőlészetről híressé vált Vörösmarton azonban igen.
A két világháború közötti szőlészeti és bortermelési, szüreti statisztikák egyenletes termesztésről számolnak be. 1934-ben a kiváló minőségű vörösborból 410 hektoliter termett, jó minőségű asztali vörösborból ezernégyszáz hektoliter. Az összes musttermés 2250 hektoliter volt. Óborból 320 hektoliter maradványt mutattak ki. Ugyanebben az esztendőben a bevételek a következőképpen alakultak: a finomabb fehér újbor tizennyolcezer pengőt, az úgynevezett asztali fehér jó minőségű bor 62 800 pengőt, a siller újbor (jó minőségű) 10 260 pengőt, a vörös kiváló minőségű ötezer pengőt jövedelmezett. Az összeírt jó minőségű óborok értékét 17 600 pengőben jelölték meg. A szőlők fertőzöttsége is alapos vizsgálat alá került, amely felmérés szerint a filoxéra már csak harminc holdon pusztított, viszont a peronoszpóra kétszáz holdat veszélyeztetett.
A borárak 1926–1936. évi átlagáról kimutatás készült. Eszerint a csemegeszőlő mázsája ötven pengőbe, egy kilogramm nagyharsányi csemegeszőlő a pécsi piacon huszonöt fillérbe került. A vendéglői borárakról is vannak adatok. Eszerint egy liter fehér újbor ára 1934-ben a finomabb fajtából negyvenöt fillér, a siller (ma rozé) negyven fillér. A vörös kadarka ötven, míg a vörös kadarka óbor ötvenöt fillérbe került.
)
Az 1885. évi országos kiállításon nagydíjat nyert Kulcsár Sándor szőlősgazda érdemjele
Herendi Sándor mintagazda a húszas években. Nagyapja a Dobogó-dűlőben a filoxéra elleni első oltványszőlő ültetője
Gazdag szőlőtulajdonosok présháza, pincéje, 1928. Ambrus-Nánási pince (ifj. Szita László felvétele)
