A magyar Nagyharsány

Teljes szövegű keresés

A magyar Nagyharsány
Nagyharsány – ahogy arra a maga helyén már utaltunk – mindig magyar etnikumú település volt, és az évszázadok megpróbáltatásai ellenére döntően az is maradt. A török megszállás népességmérlegéről és a lakosság nagyarányú csökkenéséről megdöbbentő képet rajzolnak a dokumentumok.
1520-ban Nagyharsány mezőváros Draskovich-féle urbáriuma 129 családfőt sorolt fel, ez 650–700 lélekre utal, ha a népesség meghatározáshoz az általában szokásos szorzószámot használjuk. A Harsány-hegy melletti ütközet alatt és után a faluból elmenekült – vagy elpusztult – mindenki.
A harcokat követő egy évtizedben újra lakottá váló településről készült felmérések 1695–1696-ban 27 családot mutattak ki, és a szerzők úgy gondolták, hogy ez 516–645 lélekre enged következtetni. 1690-ben a bécsi udvari kamara újabb számbavétele azonban azt jelzi, hogy a XVII. század végi összeírásokban felsorolt családok négyes szorzója abban a korban teljesen használhatatlan.
Az 1690-es összeíráshoz hasonló rendszerben 1699-ben is név szerint listázták Nagyharsány lakóit, s a család lélekszámát is pontosan regisztrálták. Ennek a bemutatása és összevetése az 1520. évi urbáriális konskripcióval nemcsak a népesség számának összehasonlítása miatt nagy jelentőségű, hanem mert a családok folyamatos jelenlétére, kontinuitásának kérdésére is választ kapunk az adatokból.
A török időket túlélt törzsökös famíliák
Családfő neve 1520-banKontinuus családok 1699-ben
Csobay AndrásCsobay János
Tomásy FerencTomásy Péter
Botka PéterBotka István
Kelle János
Kelle Péter
Kelle Simon AndrásKelle András
Kasza Gyurka
Kasza MátyásKasza János
Ambrus FerencAmbrus István
Bordás József
Bordás PéterBordás Péter
Rókus LukácsRókus Matyi
Bogyó IstókBogyó Ferenc
Kövesdi AndrásKövesdy Istók
Csóry AndrásCsóry Jóska
Csata János
Csata Péter
Csata MiklósCsata Jancsi
Göbeles AntalGöbeles János
Csora VendelCsora Miklós
A 179 év alatt a falura zúduló mérhetetlen szenvedés és pusztulás után, a török megszállást követő évtizedekre tizenkét olyan család tért vissza a Szársomlyó mögötti erdőségekből és a drávai árterületek búvóhelyeiről, amelyek a török megszállás előtti évtizedekben és a XVI. század közepén is nagyharsányi lakosok voltak. A magyarok szülőföldjükhöz való ragaszkodását mutatják azok az esetek is, amikor az Alföldre menekült családok jöttek vissza százötven éves megszállás után baranyai falvaikba.
Visszatérve az 1699-ben összeírt nagyharsányi családokra láthatjuk, hogy akkor 24 házban 28 önálló család élt itt. Szembetűnő a gyerekek csekély száma. A 28 családban tizennyolc hatévesnél fiatalabb gyermek élt, döntő többségük egyéves volt, ami érthető, hisz a háború után visszatért családok ekkor még épp hogy hozzáláthattak viskóik felépítéséhez és kis gazdaságuk műveléséhez.
A későbbi összeírásokban új beköltözők is megjelennek: a Sztárai (Drávasztára), Pály (a páli drávai révről), Újtói (Oldról, Újtóról) család vagy a Pisky (Drávapiski), Siklósy (Siklósról), Szántó, Tóth, Babocsy – utóbbiak az elpusztult szomszéd falvakból érkeztek, de korábban ők is nagyharsányi lakosok voltak, nevük előfordult 1590-ben is. A kuruc–rác népességpusztító háborúk után beköszöntő béke, a gazdasági konszolidáció, a falu gyorsuló népességnövekedéséhez vezetett.
A nagyharsányi népesség kontinuus lakói a XVII. század végén az összes család húsz–harmincöt százalékát tették ki.
A gazdasági összeírások a felnőtt lakosság számának hullámzó vonalát, de növekedő irányát mutatják. Befolyásolta a tendenciát az 1728. évi pestis, az 1731-ben pusztító nagy tűzvész, sokan költöztek el akkor a zsellérek közül más faluba. 1738-ban ismét többször pusztított a vörös kakas, több család hagyta el a falut, és más településen próbált szerencsét. A XVIII. század a kedvezőtlen körülmények ellenére a település tartós népességnövekedését mutatja.
A családok számának alakulása (1713–1799)
Év
Felnőtt férfiak
és nők száma
Év
Felnőtt férfiak
és nők száma
1713
84
1737
106
1716
66
1742
95
1719
113
1748
84
1721
113
1742
211
1727
121
1763
120
1730
130
1786
220
1732
118
1799
235
1734
124
 
 
 
A XIX. század forrásai, a hivatalos tízévenkénti népszámlálások előtt, egyházi, vármegyei alkalmasint helyi uradalmi és önkormányzati szándékból is összeírták a falut. A népesség növekedése ebben a szűk fél évszázadban főleg a beköltözésből adódott, a csökkenését az egykézés rovására írják a szerzők.
A nagyharsányi határban rendelkezésre álló földek a polgári forradalmat követően, a birtokrendezések során lehetővé tették közel más félszáz háztelek kialakítását. Az uradalom támogatta, hogy a településre törekedő úrbéresek (volt jobbágyok, zsellérek) házhelyekhez jussanak, valóságos nagyharsányi lakosokká. 1854-ben 45 új család lett házbirtokossá. A növekedések és csökkenések mögött, a XVIII. századi trendhez hasonlóan, tűzvészek, járványok, a tagosítások folyamatában sikertelen utat bejáró úrbéresek problémái húzódnak meg.
A lakosság számának alakulása (1870–1990)
Év
A népesség száma
Év
A népesség száma
1870
1304
1941
1629
1890
1243
1945
1548
1900
1195
1950
1692
1910
1401
1970
1859
1920
1484
1980
1749
1930
1695
1990
1719
 
A népesség számának alakulása (1816–1864)
Év
A népesség száma
Év
A népesség száma
1816
846
1848
1300
1828
755
1850
1220
1836
1177
1850
1188
1844
1135
1851
1306
1858
1145
1857
1330
1841
1280
1858
1330
1845
1323
1862
1198
1847
1345
1864
1247
 
A XIX. század utolsó harmada és a XX. század népességformáló erői a háborús veszteségek, a ki- és betelepítés veszteségei és ugyanakkor nyereségei. A faluba költöző nagyszámú római katolikus népesség családszaporulata hozzájárult az egykéző református lakosság visszafogott növekedésének kiegyenlítődéséhez. A XX. század indusztriális jelenségei (bányászat, vasút, ipari vállalkozások) lélekszám-gyarapodást is indukáltak.
A népesség vallási megoszlásának, nemzetiségi szerkezetének, az őstermelés egyeduralma arányainak megváltozását a két világháború közötti népszámlálások mutatják. Az egykor teljesen református vallású községben a katolikus népesség került többségbe. Ennek ellenére az egykézés veszteségeit a bevándorlás nem tudta teljesen kiegyenlíteni.

Nagyharsányi esküvő, háttérben a parochia épülete, 1905 (a nagyharsányi iskolamúzeum tulajdona)

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages