Séta a faluban | Száz Magyar Falu

Séta a faluban

A korabeli térképek alapján kimutatható, hogy Nagycenk eredetileg tipikus keresztutcás település volt. A Soproni utca–Iskola utca kelet–nyugati, a Vám utca–Gyár utca észak–déli tengelyt alkotott. Kereszteződésükben alakult ki a gazdasági-társadalmi-kereskedelmi központ. Itt álltak a falu legfontosabb épületei: a vámházak, zárt sorú beépítésben a sörház, a kovácsműhely, illetve a kocsma és a fogadó. Ide épült a községháza, a kultúrotthon.

Nagycenket kétközpontúnak is mondhatjuk azonban. Az előbbiek mellett létezett ugyanis egy vallási-kulturális eredetű központ: a templom, a temető és az iskola térsége, a mai Széchenyi tér.

Az egykori utcaképet leginkább a Gyár utca eleje őrizte meg. A XIX. és a XX. század fordulóján épült házak fűrészfogas elrendezésben követik egymást, illeszkedve ezzel a Fertő mellékének népi építészetéhez. „A Gyár utca volt a tősgyökeres paraszt utca” – jegyezte fel Filátz János szavait Varjú Sándor.

A legnevezetesebb ház az úgynevezett Lex-ház. Barokkos oromzatával valóban kirí a környező épületek, főleg a mellette álló „koszos ház” – az egykori cselédlakások – közül. A másik érdekessége, hogy az első cseréppel fedett parasztház volt a faluban. Úgy tartja a hagyomány, hogy a Széchenyiek cserepeztették be, példaképpen. A tűzvészek, amelyekben nemegyszer az utca nagy része leégett, megelőzésének egyik eszközeként akarták elterjeszteni. Állítólag két házat cserepeztettek be: Lex bíróét és annak testvéréét.

A másik, ugyancsak „tősgyökeres” falurész, az egykori Kiscenk, ma már csak utca. Főépülete az uraságok lakhelye, a Széchényiek kastélya a parkkal, a hársfasorral, a majorság épületeivel.

Magában a faluban már zárt sorú beépítéssel is találkozunk. A régi utcaképre csak egy-egy régi ház emlékeztet, a többi helyén a XX. század második felében emelt épületek állnak.

A telkek nagysága attól függött, hogy hajdan ki milyen „telkes” volt. Az utcák belső részén főleg háromszáz négyszögöles féltelkeken laktak a jobbágyok. A „fertályosok”, negyedtelkesek kijjebb, egyre szűkülő telkeken emelték házaikat. A községben több helyen is (Gyár utca, Vám utca) épültek többlakásos házak a zsellérek részére.

A házak elrendezése is a már említett, Fertő melléki stílust követi. A lakóházhoz építették a kamarát, az istállókat és ezeket tornáccal kötötték össze.

Az istállók mögött gyakran találunk vermet a répa tárolására. Az istállókkal szemben, a gazdasági udvaron álltak az ólak, hidasok – itt tartották a barom-fiakat is –, és itt volt az elmaradhatatlan trágyagödör. Azt tartották, hogy ha a marhahizlalás más hasznot nem is hoz, csak a trágyát, akkor is megéri.

Az udvart óriási pajta zárta le, amely a telekre merőlegesen állt. Alapterülete száz vagy ennél több négyzetméterre rúgott, oldalmagassága meghaladta a négy métert, hogy a megrakott szénásszekér is könnyen beférjen rajta. Leggyakrabban téglaoszlopok tartották a faszerkezetet, amelyek három részre osztották a hosszabbik oldalt. A középső volt a kapu. Ugyanilyen kaput készítettek a másik oldalra is, hogy a szekér kiférhessen rajta.

A belső udvari homlokzaton szembetűnő a három padlásfeljárat, az úgynevezett hílik vagy herkelik. Ezeken keresztül szórták fel a szénát a padlásra. Általában az első kettőt használták szénatárolásra, a harmadikban „…illen felmaradott holmikat: rossz csizmákat, szerszámokat, kapákat. Aratás után répakapát nem fogtak a kezükbe… tavaszig feldobálták az utolsó hí-likon át az istálló padlására” – idézi Varjú Fekete Ernőnét.

A tornác gazdasági célokat is szolgált. Itt szárították ki a babot, diót, mákot és egyéb terményeket. A cenki polgár különbséget tett „folosó” és tornác között. Az előbbi bolthajtásos, az utóbbi nem, de funkciójukban nem térnek el egymástól. A tartóoszlopok a legváltozatosabb képet mutatják. Hengeres, hasábos egyaránt megtalálható.

Szeneczey Gyula elbeszéléséből tudunk a ház egy rejtett zugáról, a trunkusz- vagy másként krumpusz-likról. Nem más ez, mint egy könnyen elfalazható pincelyuk. Ide rejtették el, például az idegen katonaság elől, az értékeket, terményeket.

Az idegen katonaság elszállásolására épültek több helyen is a katonaházak. Tettünk már róluk másutt is említést. A szobával szemben, az udvar másik oldalán felhúzott kis épületek voltak. Főleg a lányos házaknál kellett az ilyen épület. Ma már sajnos nem látunk egyet sem a községben. Mivel méretük mindössze öt-hat négyzetmétert tett ki, nem voltak jók semmire, nem lehetett gazdaságosan hasznosítani azokat, így folyamatosan lebontották őket.

Az utca képét a házak mellett meghatározzák a szobrok és egyéb építmények. Nagycenk műemlékeinek nagy része az uradalom idejéből, főként a Széchényiek korából származik, de a XXI. századból is van már nevezetesség.

„Nyugat felől jőve” a fő közlekedési utak találkozásánál áll Nagycenk legújabb szobra. Szent Kristóf, az utazók védőszentje kapott itt helyet a 85-ös számú főút rekonstrukciójának befejezésekor. Lebó Ferenc modern szobra a gyermek Krisztust vivő Kristóf alakját jeleníti meg.

Nem messze tőle még ma is áll az egykori szovjet hősi emlékmű torzója. 1967-ben emelték, és ekkor kerültek ide a hársfasorról a szovjet katonák sírjai is. A büszkén égbeszökő, modern, impozáns vasbeton emlékmű ma felirataitól és motívumaitól megfosztva várja sorsa beteljesülését. A katonasírok kegyeleti okokból nem kerültek még el mellőle, de folynak a tárgyalások az illetékes orosz hatóságokkal.

A falukép kialakításában is nagy szerepe volt az Ikvának. A Soproni utca – a település egyik legrégibb utcája – elején, az Ikva völgyében nem építkeztek, ezért csak a főút jobb oldalára kerültek házak. Itt még maradt néhány a régi tornácos épületekből is. A bal oldali utcasor csak egy nagy kanyar után, tehát a pataktól eltávolodva, kezdődik.

A Dózsa körút és a Soproni utca kereszteződésében álló, a kígyót eltipró Mária szobra XVIII. századi alkotás. Eredetileg a régi templom mellett volt őrhelye. 1963-ban, miután Sopronban restaurálták, a Horváth család gondjaira bízták.

Hasonló szobor áll Kiscenken is a Sobor-ház előtt. Az alkotást a helyiek egyszerűen csak a „Sobor Máriája” néven emlegetik.

A Gyár utcát a Szent Család szobra díszíti. A Fekete család állíttatta 1813-ban. Ma eredeti helyétől pár méternyire, egy kis parkban áll, mivel a nagy forgalom és a közelben folyó építési munkák miatt máshová kellett helyezni.

A Gyár utca és a Soproni utca kereszteződésében, a községházával szemben helyezték el az iparosfát 1990-ben. A faluban akkor működő mesterek, mesterségek cégérei díszítik, ahogy utaltunk már rá.

A kulturális-vallási központnak számító Széchenyi tér és a Domb műemlékek sokaságának ad helyet. A cenkiek adták a térnek ezt a nevet, mivel a templomhoz, illetve a temetőhöz kis dombon kell felmenni.

A teret Széchenyi István bronzszobra uralja. A háromméteres, márványposztamensen álló szobor Stróbl Alajos munkája. 1891. február 14-én Kántor Aladár körjegyző vetette fel a szoborállítás gondolatát. A következő képviselőtestületi üléseken kiemelt napirendi pont volt ennek a megvalósítása. Tolnay Gábor plébános vezetésével bizottság alakult, ötszáz forintot meg is szavaztak a költségvetésből a szobor elkészítésére. A vármegye ötezer forinttal „kiegészítette”, országos gyűjtésből pedig kilencezer forint gyűlt össze. Ünnepélyes avatására 1897. szeptember 12-én került sor. Azóta hirdeti a címer alatti felirat: „Magyarország nem volt – hanem lesz.” 1996 őszén a vihar évszázados fenyőt döntött ki, amely a szobrot kibillentette a helyéből. Községi összefogással restaurálták, és a következő évben, szeptember 21-én megtörtént az újraavatás. (Lásd: Függelék IV.)

A szobor előtt, a fő közlekedési út mellett a 48 méter mély Széchenyi-kút ad enyhet – időnként – a szomjazóknak. Az artézi kutat, ahogy itt nevezik, 1931-ben fúrták. A tervek szerint felújítása és környezetének átépítése után az 1921-es népszavazás emlékműve lesz.

A kúttól keletre terül el a millenniumi park. A közepén álló kopjafa Nagy László helyi fafaragóművész alkotása és ajándéka.

A Dombon felfelé haladva először barokkos díszítésű, hasáb alakú posztamensen álló Pietŕt csodálhatunk meg. A XVII. századi művész nevét nem ismerjük. Ugyancsak ismeretlen a Nepomuki Szent Jánost ábrázoló szobor alkotója ugyanebből a korból. Ezt az egyszerű faragású és talapzatú szobrot is, a Pietŕhoz hasonlóan, 1929-ben restaurálták.

A Széchenyi-szobor balján álló hősi emlékműről korábban már szóltunk, akárcsak a pestisjárvány emlékére emelt oszlopról. (Lásd: Függelék V., VI.) A szobrot nem pusztán mementónak szánták, de az alakokból ítélve védőszerepet is betöltött. Szent Rozália domborműve, a talapzaton Szent Sebestyén és Szent Flórián szobra, valamint a szőlőlevelekkel és fürtökkel díszített oszlop tetején álló Mária a kisdeddel a különböző csapások ellen védték a települést.

A templom melletti Mária-szobor is XVIII. századi alkotás.

A tértől kissé távolabb, az Iskola utca 14. előtt áll a község legrégebbi köztéri alkotása. Az Ecce Homo-szobor 1663-ban készült. A négyszög alakú talapzatról a közepén kissé kihasasodó oszlop tetején Krisztus szégyenkőhöz láncolt alakját ábrázolták.

A dombon épült Nagycenknek a kastélyon kívüli legszebb és legnagyobb épülete a templom. Építésének körülményeit már vázoltuk. Ybl Miklós tervei szerint készült, és 1864. augusztus 20-án szentelték fel Szent István tiszteletére. Oltárképén a koronát Szűz Máriának felajánló szent királyunkat láthatjuk. Az oltárkép fölötti felirat – „Si Deus pro Nobis, Quis contra nos” (Ha Isten velünk, ki ellenünk?) – az építtetőre emlékeztet. Blaas Károly bécsi mester munkája.

A feliratot a Széchényi család címerével együtt a bélletes bejárati kapu felett is elhelyezték.

A egykori román templom stílusához igazodó háromhajós épület tornya a kereszthajó mögött emelkedik, eleget téve Széchenyi kívánságának, és eltérve az általános gyakorlattól, amely szerint a torony a kapu vagy a szentély fölött helyezkedik el. A toronyajtó külső fele a középkori templom megmaradt emlékét őrzi. Az erősen kopott domborművön rozetta és két oroszlán látható.

Belépve az épületbe a karzat alatti előcsarnokba jutunk. A karzaton Ficz mestertől Bécsben vásárolt orgona foglal helyet, amely korábban a Kärtnerthor Theater hangszere volt.

A két mellékoltár közül a bal oldali egykor a Széchényiek házi oltáraként szolgálta kegyes célját. A leláncolt Krisztust ábrázoló oltárkép festője Rembrandt követői közé tartozott. Felirata szerint 1710 és 1820 között volt a Széchényiek birtokában, két tűzesetet is „túlélt” különösebb sérülések nélkül. 1863-ban adományozták a templomnak.

A jobb oldali mellékoltár képét, amely Keresztelő Szent Jánost ábrázolja, Kis Bálint festette 1863-ban. Az előtte üvegbura alatt látható Madonna-képhez tartozó legendát kétféleképpen ismerik a faluban. Széchenyi István hozta édesanyjának Itáliából – így szól az egyik változat. A másik szerint: Széchenyi István kapta édesanyjától, és mindenhová magával vitte. A kép XVII. századi itáliai alkotás, Pietro Perugino munkája, akinek Sírbatétel című műve a világhírű Pitti-képtár egyik jeles darabja. A Madonna ehhez a képhez készült tanulmányfej.

Az oltár melletti Ecce Homo-faszobor az egykori remetekápolnából származik, a Krisztust ábrázoló oltárkép pedig a kastély kápolnájából. A szembe miséző oltárt és ambót Szakál Ernő szobrászművész készítette 1980-ban.

A templom egységes, romantikus berendezése stílusosan egészíti ki Ybl Miklós „minden cikornyás díszítményt kizáró, egyszerű… tágas Isten házát”.

A plébániát már a XVII. században említik, pincéje ténylegesen ebből

az időből való. Az L alakú ház árkádos udvari szárnya 1750 körül épült, a térre néző része pedig korábbi alapokon, a XIX. század végén nyerte el mai formáját. Itt őrizték az 1672-től vezetett matrikulát, anyakönyvet. A templom mai plébánosa, mint már említettük, Peresztegen lakik.

Szóltunk már arról a rendelkezésről is, amely kihelyeztette a templomkertből a temetőt a falun kívülre. Ez Nagycenk esetében nem jelentett nagy távolságot. A régi istenháza közelében létesült új temetőt 1778 óta használja a község. Mai területét és alakját 1901-ben alakították ki, a Széchényiek telekadományát a község kiegészítette, most másfél hold a temető területe. A Széchenyi család a sírkert keleti traktusán megtiltotta a temetkezést a falusiaknak, azt maguknak tartották fenn. Még ma is előfordul, hogy az elhunyt Széchényieket itt temetik el.

A temető közepén áll a család sírboltja, a mauzóleum, amely két periódusban épült. A kápolna 1778-ban, a klasszicista előcsarnok 1806 és 1810 között készült el. Mindkettő alatt kripta húzódik.

Az épület bejárati kapuja fölött a hit allegóriáját ábrázoló félköríves dombormű, az előcsarnok és a kápolna között pedig az Ave felirat fogadja a látogatót. Az egyszerű oszlopsorokkal három részre tagolt előcsarnokból a dúsan díszített kápolnába jutunk. Freskója, amely Krisztus mennybemenetelét ábrázolja, a hagyomány szerint Dorfmeister Istvántól származik, akinek munkái a Dunántúl nagyon sok templomát dísztik. Az oltárképet Hess Mihály egri művész készítette.

A bejárat feletti kis karzaton kapott helyet az orgona, amelyen a hagyományok szerint Liszt Ferenc is játszott.

Az oltártól jobbra nyílik a kripta lejárata. A szűk csigalépcső feletti felirat az emberi sors sommás megfogalmazása, az elődök üzenete. „Voltunk, mint ti, lesztek, mint mi: por és hamu.”

Az ovális kriptarész 1860 óta igazi zarándokhely. Egyszerű márványtábla jelzi a legnagyobb magyar sírhelyét. „Gróf Széchenyi István 1791. Szept. 21. + 1860. ápr. 8.”

Alatta feleségének, aspangi Seilern Crestentiának sírja található. Koszorúk, virágok, koszorúszalagok jelzik, hogy a legnagyobb magyar, Széchenyi István tisztelete ma is él.

Három ötvösmunka is található itt, amelyeket Jászai Mari, a XX. század elejének ünnepelt színésznője és Széchenyi nagy tisztelője hozott. Az ezüstkoszorúk a művészetét elismerő kitüntetései voltak.

A klasszicista rész alatti hasáb alakú kripta bejárattal szemközti falában van az átépítést megrendelő Széchényi Ferenc és felesége, Festetich Julianna sírkamrája. Ugyancsak ebben a részben áll Széchényi Pál kalocsai érsek nyitott üvegkoporsója. Az érsek ténykedéséről már szóltunk, halálát mérgezésnek tulajdonították. Mint írtuk korábban, tudni vélték, hogy teste a nagy mennyiségű cián miatt mumifikálódott. Az 1990-ben elvégzett tudományos vizsgálat nem mutatott ki mérget a testben. Pál érseket halála után a sopronbánfalvi kolostor kriptájába temették, ahol a klíma és a balzsamozás következtében mumifikálódott. A családi kriptába a francia háborúk idején került. Itt nyugodott 1908-ig, amikor is egy kincsre éhes kertészlegény feldúlta koporsóját, és gyűrűjével, valamint a nyakában lévő kereszttel megszökött. Rasztapovits Ignác ezért a tettéért tizenöt évi dologházat kapott. A mauzóleum helyreállítása után az érsek nyitott koporsóját üveg alá helyezték.

A koporsóval szemben vasláda őrzi Széchenyi István koponyadarabját, amelyet halálakor a golyó kiszakított. Korábban a halála napján viselt ruhái voltak benne, de azok átkerültek a múzeumba, restaurálásuk ma is tart.

A kripta megtelt, 47 Széchényi alussza itt örök álmát. Az utolsó temetés 1977-ben volt.

A sírkertben, a mauzóleum bal oldalán áll Tolnay Antal plébános díszes síremléke. Mögötte a Lunkányi család hatalmas obeliszkje magasodik. A legrégebbi sírkövek a XVIII. század végéről származnak. Blainville grófok, Szalai udvarmester, Ertl Jakab jószágkormányzó síremlékeinek védelmét mihamarabb meg kell oldani.

Az épület mögött szépen nyírt, kettős kereszt alakot formáló bukszussövény vezet a temető hátsó részébe. A kereszt egy-egy szárát Széchényi sírok zárják le. Csúcsát a nemzetség szarkofágja. Az 1910-ben összeült családi tanács határozata alapján egyrészt egységesen két ékezettel fogják írni a nevüket (Széchényi) – kivéve István utódaiét –, másrészt a különböző helyeken található sírokból ide, Nagycenkre hozzák az elhunytakat. Így került a soproni kecsketemplom kriptájából a szarkofág alá Széchényi Antal és Barkóczy Zsuzsanna, és a (fertő)széplaki templomból I. Széchényi Zsigmond és családja. Az egervári birtokról Ignácnak és családjának maradványait hantolták el itt.

A hátsó falnál, a főút tengelyében áll Kisfaludy Stróbl Zsigmond monumentális emlékműve, az első világháborúban hősi halált halt Széchényi Alajos huszár zászlós hamvai felett.

A sokat emlegetett Bokor Nándor gépgyáros és feltaláló sírján a hagyomány szerint – hivatkoztunk már az adatra – a régi templom keresztje áll. Az elhunythoz méltóan a síremlék fémből készült.

A bombázáskor elesett és a harcok során elpusztult német katonák névtelen sírjai a temető északkeleti részében vannak, akárcsak az 1956-ban épült ravatalozó.

A sírkerttől a vasút felé vezető úton áll Szent Antal kápolnája. 1926-ban a győri Raduly Sándor vendéglős építtette. Róla a kutatások csak annyit derítettek ki, hogy mélyen vallásos ember volt.

Nagycenkről Kiscenkre két út is vezet. Az egyik az iskola mellett induló Szent Imre utca vagy, ahogy már említettük, a Mise út. Ebbe torkollik az úgynevezett kis allé platánsora, amely egykor a sárvári úttól a kastélyig vezetett. Elején gyönyörű kovácsoltvas kapu áll. Telepítésének ideje megegyezik a kastélyparkéval és a hársfasoréval.

A Vám utcán halad végig a másik út. Az Ikván a Fehér híd ívelt át egykor, a kő színéről kapta nevét. Ma már csak e nevében él.

A kastély mellett ugyancsak platánok kínálnak árnyékot az utazónak. A fasor Fertőboz irányába folytatódik.

Múzeumi és idegenforgalmi céllal hozták létre a GYSEV vezérigazgatósága, más közlekedési cégek és a KISZ az úgynevezett Kisvasutat, a múzeumvasutat. Közlekedéstörténeti bemutatóhelyként és Széchenyi Istvánnak a magyar vasútfejlesztésben játszott óriási szerepére emlékezve került a Kastély állomás mögé 1978-ban a Közlekedési Múzeum szabadtéri kiállítása, ahol század eleji kisvasúti mozdonyokat és vagonokat mutatnak be.

A kisvonat 1972 óta közlekedik, ma már csak egy mozdonnyal, a Kastély–Barátság (volt szovjet emlékmű), ma inkább benzinkút–Fertőboz útvonalon. A háromezer-hatszáz méteres pályán – a mozdonyvezető kivételével – gyermekek teljesítenek szolgálatot.

Kiscenk felé tovább sétálva, a hidegségi út kereszteződésében áll az úgynevezett Nagyház, az egykori jószágigazgatói lakás. Falán emléktábla hirdeti, hogy ebben az épületben dolgozott Lunkányi János. Mögötte omladozó kerítés rejti el a kíváncsi szemek elől az egykor virágzó, korszerű major tönkrement épületeit. Romjaikban is imponáló az a szakszerűség, amellyel az egyes részlegeket elkülönítették, ahogyan a különböző foglalkozási ágak helyet kaptak itt.

Kicsit hosszabb séta után csodálhatjuk meg a Nagycenk-Hidegség GYSEV-állomás múlt század eleji épületét. A székely motívumokkal díszített állomás ma már vasúti műemlék, nem fogad vonatokat.

A Hidegségi út másik végén az egykori kertészet épülete áll még, amelyet az 1860-as évek végén gázgyárrá alakítottak át. A ma magánlakásként használt épület mellett magasodó kémény emlékeztet az eredeti funkcióra.