Nagycenk Összefoglaló
Nagycenk
Összefoglaló
Összefoglaló
Nagycenk Nyugat-Magyarországon, több kistáj találkozásában fekszik, Soprontól tizenkét kilométerre, közvetlenül az osztrák határ mellett. A Soproni-medence, a Fertő–Hanság-medence és a Répce-sík övezte tájon, az Ikva-patak medencéjében épült két település Kiscenk és Nagycenk 1893. évi közigazgatási egyesítéséből jött létre. A patak mentén termékeny síkság alakult ki, amely kiváló a mezőgazdasági tevékenység számára.
Éghajlata mérsékelt. Az Alpok közelsége miatt csapadékosabb, szelesebb, mint az országos átlag.
Régészeti emlékekben nem bővelkedik a település, de a leletek alapján az ősidőktől lakott hely volt. A patakok közötti enyhe domb tette alkalmassá telepek alapítására. A rézkortól a Római Birodalom idejéig maradtak ránk leletek.
Honfoglalás kori történelmi mondához kötik a település alapítását, amelyet régészeti adatok nem támasztanak alá.
Első írásos emléke a kiscenki falurészre vonatkozik, 1281-ből származik. Nagycenket 1291-ben említik először.
A kora középkorban a birtokosok gyakori váltakozása, a szüntelen adományozások és perek sora jellemezte a községek históriáját. Földrajzi helyzete alkalmassá tette Nagycenket a vámszedésre. A kereskedelmi utak találkozásában álló vámházak 1918-ig működtek.
A két falu története a középkor folyamán, a Nádasdyak birtoklása idején fonódott össze, 1570-ben kerültek egységes gazdasági irányítás alá. A Nádasdyak nemcsak a gazdaságot, de a hitéletet is átalakították. A közel egy évszázados protestáns jelenlét az oktatás, a kultúra területén is változásokat hozott.
A Wesselényi-féle összeesküvésben részt vevő Nádasdy Ferenc kivégzése után a birtok hamarosan zálogjogon a Széchényi család kezére került.
Az esztergomi érsek, Széchényi György nem tudta azt azonban még örökjogon megszerezni, ez csak unokaöccsének, II. Széchényi Györgynek sikerült 1711-ben. Ekkor már Kiscenken élt Széchényi Ilona, de a század közepétől lesz elválaszthatatlan a család és a település sorsa, amikor Széchényi Antal kastélyt épített a régi kúria helyén. Rangot és tekintélyt adott a településnek a könyvtár- és múzeumalapító Széchényi Ferenc, aki itt rendezte be birtokainak központját.
A felvilágosodás korának több jeles személyisége is megfordult az átalakított kastélyban. Halála előtt, 1814-ben fiainak három hitbizományt alapított. Cenket a legkisebb, István kapta.
Kossuth, politikai ellenlábasa nevezte őt „legnagyobb magyarnak”. A két falu az ő birtokossága idején Magyarország legdinamikusabban fejlődő, a technikai, gazdasági újításokban élenjáró területe lett. Érdemeit, történelmi nagyságát könyvtárnyi irodalom tárgyalja. A kastély átépítésével rangjához méltóvá tette az épületet, amely ezt az utolsó formáját őrzi a mai napig.
Az 1848-as forradalom Nagycenken is meghozta a jobbágyság sorsának jobbrafordulását, de elvesztették földesurukat. 1848. szeptember 5. és 1860. április 8. között Széchenyi István levelekkel, a szanatóriumból irányította gazdaságát. Halála az egész országot megrázta. Tolnay Antal plébános temette el a cenki sírboltba, április 11-én. Azóta nemzeti zarándokhellyé vált a család mauzóleuma.
Széchenyi Béla lépett apja örökébe a birtokok élén. Az ő felügyeletével épült az új templom, Ybl Miklós tervei, Széchenyi István útmutatásai alapján. A kiegyezést követően Nagycenk is békés fejlődésnek indult. A cukorgyár és uradalma, valamint a marhahizlalás biztosította a megélhetést a lakosság számára, aminek az első világháború kitörése vetett véget. Hatvanhárom nagycenki polgár nem tért haza a frontokról. Emlékoszlopukra a második nagy világégés után még negyvenegy név került.
A trianoni diktátum ellen, magyarságáról tett bizonyságot a község 1921. december 16-án. Mindössze öten adták le voksukat Ausztria mellett a szavazásra jogosultak közül.
A község fejlődését követte az oktatás színvonalának emelése. Az egykori iskola folyamatosan bővült, 1929-ben emeletet kapott, és a három irgalmas rendi apácával a tanerő hat főre nőtt.
A XIX. század végén alakult tűzoltó-egyesület mellett a két háború között több civil szervezet alakult. Színjátszó csoportok, gazdasági és vallási egyesületek, dalárda pezsdítette fel a kulturális életet.
1939-ben a cukorgyár elhagyott csarnokaiban és a kiscenki majorban lengyel menekülttábor létesült. Három év múlva ugyanitt munkaszolgálatosokat gyilkoltak meg az országot megszálló német keretlegények.
A háború után, a vasfüggöny árnyékában csak lassan eszmélt a község. A megtorpant fejlődés újraindítását nagyban segítette a kastély- és parkrekonstrukció. A gazdaság is magára talált. Kulturális és gazdasági szerepe 1979-ben közigazgatási központtá, nagyközséggé tette.
Idegenforgalmának alakításában nagy szerepe van az 1973-ban megnyílt Széchenyi István Emlékmúzeumnak, Magyarország legnagyobb alapterületű emlékmúzeumának. A több millió, főleg hazai turista a Széchenyi-életmű minden fontos elemével megismerkedhet a családi kastélyban kialakított kiállításon. A múzeum kulturális centrumként is működik, helyet adva különböző művészeti ágak bemutatkozásának.
Az újabb változás 1990-ben a vállalkozások sorát nyitotta meg. A magángazdaságok száma ugrásszerűen megnőtt, számos iparos kínálja szolgáltatásait, sok család az idegenforgalomból kíván megélni.
Széchenyi faluja szerencsés földrajzi elhelyezkedése, jó adottságú földjei, műemlékei segítségével meg tudja továbbra is tartani központi szerepét a változó világban.
