A Nádasdyak országlása

Teljes szövegű keresés

A Nádasdyak országlása
A Nádasdy család vagyonának megteremtője Tamás (1498–1562), aki külföldi egyetemeken szerzett ismereteit idehaza kamatoztatta. Kiváló képességeivel és nagy műveltségével elérte, hogy 1554-ben nádorrá választották. Hatalmas birtokai központjává Sárvárt tette. Csak a „Kanizsai-örökség” hét várat és kastélyt, tíz mezővárost és ötven falut tett ki.
Gyakori utazásai alkalmával, Bécsbe vagy Pozsonyba menet, rendszeresen megállt Cenken is. Gyakran szerezték be itt az útravalót. Többek között 1544. március 25-én számadója nyolcvanhat dénárért bort vett az útra. Hazafelé pedig tizenöt dénárért halat. Áprilisban, amikor kíséretével újra Bécsbe indult, bort, hagymát, gyertyát és borjúhúst vásároltak. Más alkalommal itt is éjszakázott.
Majorátust 1548-ban alapított a cenki birtokon, ahol valószínűleg külterjes marhatartással foglalkoztak. Az állatokat a bécsi vásáron értékesítették, ahova lábon hajtották a jószágot. 1598-ban tizennyolc jobbágyházat írtak össze a településen. A cenki major nem sokáig működött, a Nádasdyak nem tudták ellátni birtokaik egységes igazgatását. Bérleti rendszert vezettek be vagy zálogba adták javaikat, például Kiscenket, ahol majdnem egy évszázadig így gazdálkodtak.
A Nádasdyak főtisztje a Hegykőn székelő Madarász Miklós volt mint „Sárvár-felsőkerületi” tiszttartó. Ekkor lett Nagycenk is „fő vámos hely a Fölső-vidéken”. Így nevezték ugyanis a Nádasdyak birtokközpontjától, Sárvártól északra eső területeket. Ebből az időből való az a vámszabályzat, amely szerint: „Egy lovas emberen vesznek egy garast. Asszonyállat, ha semmit sem viszen, semmit nem ad.” Minden ötven juh után egyet vámként visszatartanak, mesteremberek portékájuk után tizenkét garast fizetnek, míg a vándorló mesterlegény tíz krajcárt köteles fizetni. A soproniak felmentést kaptak a fizetés alól.
A vámos fizetése évente tizenhárom forint, illetve természetbeni: mente, dolmány, nadrág. A vámból fedezték az iskolamester fizetésének egy részét is, sót és tizenkét forintot. Mivel természetben szedték, szükség volt tárolóhelyre is.
1543-ban a királyi rovásadó összeírás két vámost és két vámházat említ. A legrégibb a mai községháza helyén állt, a másik nyugatabbra, amelyről a feljegyzés azt állítja: „Jankó Máté zsellérháza. Vámhely vagyon rajta, s földeit a vámos éli.” A vámoltatás már a XVII. század végén pénzben történt. 1670-ből maradt fenn, hogy a vámház „igazságát a kocsmáros vagy a vámos kezeli”.
A vámutak elhelyezkedését már csak későbbről, a Széchényiek idejéből, 1677-ből ismerjük. Széchényi György kérésére I. Lipót a következő utakat jelölte meg vámszedőhelynek: „1. Nagycenk falu alsó végétől a felsőig. Hossza 377 folyóöl (710 m) és egy kőhíd. 2. Az Ikva patak hídjától a vámig, 274 folyóöl (515 m) és három kővámhíd. 3. Keresztúr felé, a patakhoz vezető úton, 25 folyóöl (47 m).”
A bevétel itt 1726-ban 108 forint volt, míg a környező vámokból, például a lövőiből, mindössze tizenöt forint, a sarródiból pedig 29 forint folyt be. Ebben az időben már kizárólag pénzben fizették.
A vámosok minél nagyobb bevételeket akartak elérni, a kereskedők és az utazók pedig a kijátszásával próbálkoztak: a vámutak mellett kisebb földutakon próbálták meg kikerülni a fizetési kötelezettséget, s ezzel kárt okoztak a birtokon. Széchényi György a vármegyét kérte bajai orvoslására, mert „akik Sárvár felől jönnek, Muzsajon, Peresztegen… általmenvén, félre veszik útjukat”, neki pedig „tapasztalható nagy kárt” okoznak. A későbbi birtokosok – Zsigmond, Ferenc, István – a vámoltatás jogát bérbe adták.
1890-ben Széchenyi Béla lemondhatott volna kötelezettségéről, a vámhelyek, utak és hidak karbantartásáról, de ő nem élt ezzel a jogával. Az utolsó bérlő Nagycenken, az 1910-es években, Kendöl Ferenc pékmester volt. A vámtételeket – tíz, hat, négy és két fillér – különböző színű cédulák jelölték, amit általában a kalap mellé tűztek. A vámszedés 1918-ban, közel hatszáz év után szűnt meg végleg Nagycenken.
Nádasdy birtokossága a falu vallási életében is változást hozott. Az 1550-es évek közepén áttért az evangélikus hitre. A kor szokásainak megfelelően a kegyurat követték az alattvalói, azaz itt is érvényesült az „akié a föld, azé a vallás” elve. Így kerültek Cenkre a Nádasdyak alkalmazásában álló evangélikus prédikátorok. Az első név szerint ismert pap Tétényi Imre volt, aki 1591-ben itt tartotta lakodalmát mint cenki lelkész. Itt működött később a közismert vallásfilozófus, Zvonarits Mihály is. Budak György volt a lelkész Nádasdy Ferenc visszatérésekor a katolikus hitre, 1644-ben. Menekülnie kellett, de két év múlva visszahelyezték hivatalába. Az utolsó protestáns lelkész, Hidegh Mihály 1651-től látta el hivatalát. Tíz év múlva azonban Nádasdy tiszttartója, Glubiczer Polikárpus fegyveresekkel zavarta el.
Az 1663-as egyházlátogatási jegyzőkönyv már megállapítja: „E hely lakói mind katolikusok, újonnan megtértek.” Elgondolkodtató, hogy a protestáns hitre való áttérés elől 1555-ben Kiscenkről többen Kópházára menekültek. Név szerint Chenterich, Kovachich, Králich és Pástorich nevű jobbágy. A nevek alapján horvát nemzetiségűek lehettek, és valószínűleg az 1533-as nagy horvát bevándorlási hullámmal érkezhettek Magyarországra, majd Kiscenken telepedtek le.
A protestantizmus csaknem egy évszázados jelenlétéhez fűződik a helység iskolájának története is. Szinte teljes bizonyossággal megállapíthatjuk, hogy az első iskola megszervezése az evangélikus prédikátorok tevékenységéhez fűződik. (Erről bővebben szólunk a kötet iskolatörténeti fejezetében.)
A dávidcenki földekért családi pereskedés kezdődött Nádasdy Gergely utódai és Nádasdy Tamás özvegye között, amelyet a királyi tábla határozata 1571-ben zárt le. A kiscenki birtokok is Nádasdy Tamás örököseié lettek. Fia, II. Ferenc (1555–1604) gazdálkodásáról nem sokat tudunk. Valószínűsíthető, hogy az úriszék intézményét ő vezette be, és megvásárolta Kiscenken a Czirákyak kisebb birtoktestét is. Gazdálkodását bérleti, illetve zálogrendszerben oldották meg, bár ezzel Ferenc nem sokat törődött, tudását és legendásan nagy erejét (egyszerre két törököt is fel tudott emelni) a csatatereken kamatoztatta. A Dunán inneni hadak főhadnagyaként sikeresen harcolt a török ellen, így kapta kortársaitól a „fekete bég” nevet.
Fia és örököse, I. Pál (1613–1650) Kanizsa visszavételénél jeleskedett mint országos főkapitány. Vitézségéért 1625-ben grófi címet kapott. Az ő birtokossága idejéből vannak forrásaink az Ikva malmáról.
A török elleni harcok elkerülték a községet. Kőszeg ostromakor (1532) kisebb portyázó csapat dúlta a környéket, de Sopronnál vereséget szenvedtek. Az elmenekült, illetve meghalt lakosok helyét horvátok foglalták el. Komoly károk csak később, Bécs második ostromakor (1683) keletkeztek. A vesztes csata után a törökök rabolva, égetve, pusztítva vonultak vissza.
A század elején súlyos csapást jelentett a vidéknek a császár és Bocskay, majd Bethlen Gábor hadakozása is. Nádasdy Bethlent támogatta, és a vereség után a császári csapatok bosszút álltak birtokain. Keresztúrt, Csepreget és Pereszteget felégették, a többi falu is súlyos károkat szenvedett. Az 1622-es összeírás arról tudósít, hogy „Nádasdy Pál úrnak Nagy Czenken 30 portája van, elhagyott 21. Dávid Czenken 6 portája van, elhagyott 12”.
A Nádasdyak gazdálkodásával kapcsolatban mindenképpen szólni kell Joó Balázsról, aki a dicajegyzék szerint zálogként bérelte a kiscenki kúriát és a majort is. Halála után özvegye Dörögdi (Deregdi) Anna leveléből, amelyet a soproni elöljárósághoz intézett, ismerhetjük meg a korabeli kiscenki viszonyokat. Azt kérte, hogy az elöljáróság neki és gyermekeinek biztosítson házat a városban, „mert noha Kiscenken vagyon valami vagyonkám… mintha valahol magán egy mezőségben volna, hol engem csak két vagy három ember is, mind a kis háznépemmel együtt megölhetne és kifoszthatna”.
1589. március 20-án kelt végrendelete a gazdasági viszonyokba enged bepillantást. Nyolc forintot hagyott a prédikátorra, hogy új temetőkertet létesítsen, négy forintot a „skola” épületére, a kiscenki zsellérekre egy-egy köböl (1 köböl = 61 liter) búzát. Ezenkívül „valami az én majorságom Dávidcenken minden ingo, bingo marhámmal, ezüst portékámat és kevés pénzemet… asztagok, lovak, ökrök, tehenek és egyéb házi majorságom… vagyon mindneket Poki Zsofiának hagyok… az ő urával Tiburch Andrással együtt”. A tétényi prédikátor kapott még egy csöbör bort és két köböl búzát (1 soproni csöbör = 88,1 liter). A végrendelet alapján megállapíthatjuk, hogy a kiscenki határban gabonatermelés, állattartás és a nagycenki dombokon szőlőművelés folyt a XVI. században.
Ugyancsak a gazdasági életre világít rá és a szőlőtermelés fontosságára utal a locsmándi krajcáros bordézsmajegyzék, amely a „Sárvárhoz tartozó NagyChenkre” 98 krajcár bordézsmát vetett ki. (Csöbrönként kellett egy krajcárt fizetni.) Legtöbbet Jököl Antal (harminchét krajcár) és Lesner Lukács (harminchárom krajcár) fizetett. Rajtuk kívül még 69 név szerepel a listán, zömében egy krajcár adóval. Ehhez képest feltűnően sokat fizettek a „David Chenk”-i jobbágyok: hetvenkét krajcárt. Ebből Chakó György egymaga harmincötöt.
Szőlőt soproni polgárok is béreltek vagy vásároltak itt a határban. Simonffy András végrendeletében számba vette vagyonát, amelyben Cenken: szőlő, négy tulok és Dömötör Lőrinctől vett rét meg Jököl Antal adóssága is szerepelt.
A községi elöljáróságról az első forrás – egy hivatalos levél – ebből az időszakból származik. A „Czenky egész tanács” kérte a sopronit, hogy az elhunyt soproni nemes – korábban tiszttartó Nagycenken –, Sárkány Antal adósságát a hagyatékából elégítsék ki. A károsult Tóth Antal cenki jobbágy volt. „Vett vala tűle el 10 csöbör bort. Akkor járt csöbri itt nálunk 4 forinton az mi csöbrünkkel ( 1 csöbör 54 liter)… Date in Czenk, 11. die ápr. 1563.”
A kiscenki bírót Simonnak hívták az 1557. évi névjegyzék szerint.
A Nádasdyak birtokossága 1671-ben ért véget. Nádasdy III. Ferenc (1622–1671) neve a legismertebb a magyar történelemben. Jelentős tudománypártoló munkássága és javainak gyarapítása mellett politikai szerepet is vállalt. Magyarország nádora majd királyi helytartó lett. Kora egyik leggazdagabb főurának tartották. Ez is oka lehetett annak, hogy a király elleni szervezkedésben – a Wesselényi-összeesküvésben – való részvételéért, a pápa kérésének ellenére, fő- és jószágvesztésre ítélték. A pallos általi kivégzést 1671. április 30-án, Bécsben végrehajtották. Birtokai, így a cenki is, a királyi kincstárra szálltak.
A Gyár utcai vámház az 1900-as évek elején

A Nádasdyak XVIII. századi címere

Nagycenk legrégebbi szobra, az Ecce Homo! az Iskola utcában (1663)

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages