A kastély és parkja

Teljes szövegű keresés

A kastély és parkja
A történeti fejezetekben végigkísértük, hogyan nőtt ki a XV–XVII. századi kiscenki udvarházból, illetve majorházból a Széchényiek kastélya. Nyomon követtük hogy Széchényi Antal, Széchényi Ferenc és Széchenyi István építkezéseivel hogyan alakult ki a vagyonhoz, uradalmi központhoz, országos tekintélyhez méltó, rangos épület.
Az építéstörténeten túl most a kastély külső-belső megjelenésének művészet-történeti bemutatását az épületegyüttes helyreállításának folyamatával és mai rendeltetésének ismertetésével kapcsoljuk össze.
A helyreállítást vezető Kriszt György szavait végiggondolva érthetjük meg a Széchényiek és lakhelyük viszonyát, különösen, ha magunk elé idézzük a szomszéd Esterházyak fényűző építkezéseit: „A Széchényiek hatalmas vagyonukat nem a birtokközpont kiépítésére fordították. Három generáció készíttetett nagyszabású terveket… azonban a nagy költségek miatt mindhárman visszakoztak, s vagyonukkal inkább a haza javát szolgálták. A …kastélyegyüttes kezük nyomán mértéktartóan formálódott, s talán ezért érezzük… oly maradandó, ma is példát mutató alkotásnak.”
Az épületben egészen a második világháborúig a főúri famíliákra jellemző élet folyt. A grófi család 1944 tavaszán költözött el, így nem kellett átélniük az 1944. december 6-i légitámadást. A bombák a kastélyt nem érték, de a parkban nagy károkat okoztak, és a légnyomás letépte a tetőzet egy részét. A harcok után további károk keletkeztek. A községi jelentés szerint: „A kastély egyik része a könyvtárral együtt kiégett. A megmaradt bútorzatot, ablakokat, ajtókat, padozatot fel- és leszedték és elvitték. A bútorokat, festményeket, kandallókat, cserépkályhákat összetörték, illetve megsemmisítették. A kár összegét meghatározni nem lehet.”
1947 májusára már szinte csak a csupasz falak maradtak. A község még ebben az évben kérvényezte a park és a hársfa allé műemlékké nyilvánítását – sikertelenül.
Az ötvenes években, a beszolgáltatások idején a kastély gyűjtőhelyként működött. A leadott répát a fogadóteremben, a szénát a kétszintes kápolnában gyűjtötték össze, tartottak itt a romok között táncmulatságot és május 1-jei ünnepséget is. A parkban nagy sikerű őszi termék- és állatkiállításokat rendeztek a járási szövetkezetek.
Két kisebb állagmegóvási munkán kívül senki sem mozdult meg a kastély megmentésére.
Úgy tűnt a hatvanas évek elején, hogy a Széchenyiek fészke is osztozik a többi magyar kastély sorsában, és szociális intézmény lesz. Nem így történt. Ez Csanádi Györgynek, a nagy műveltségű közlekedési miniszternek köszönhető. Közlekedési múzeumot képzelt a falak közé. A rekonstrukciós munkák így hamarosan elkezdődtek.
Egy falubeli anekdota szerint a felújítást nem is Csanádi javaslatára kezdték meg, hanem maga Kádár János szorgalmazta azt. Sopronból hazafelé menet kinézett lefüggönyözött Csajkájából, és a romos kastélyra esett pillantása. Miután kiderítette, hol is járt, kiadta az utasítást a felújításra. „Ne mondhassák a kapitalisták, hogy szegények vagyunk.”
1969-ben az Országos Műemléki Felügyelőség irányításával folyó helyreállító, építőmunka mellett megkezdődött az anyaggyűjtés a múzeum létrehozásához. Ekkorra már bizonyossá vált: Széchenyi Istvánnak emléket állító kiállítás kap helyet az épületben. A gyűjtést és a kiállítás szakmai munkáját a soproni múzeum fiatal történésze, dr. Környei Attila végezte.
1973-ra elkészült a főépület rekostrukciója, és Széchenyi István születésnapján megnyílt az új múzeum. A szalagot az ötletgazda, Csanádi György jelenlétében az Elnöki Tanács elnökhelyettese vágta át.
A felújított főépületet – mind a keleti mind a nyugati szárnyon – romok vették körül. Így még erőteljesebben mutatkozott meg az „öreg kastély” egykori szépsége. Főhomlokzata egyemeletes, erőteljesen kiugró háromtengelyes, manzárdtetős középrizalittal. A középrizalit előtt négy toszkán oszlopon szép mívű vasrácsos erkély helyezkedik el. A félköríves ablakokat és erkélyajtót az oromzattól széles dombormű választja el a tudományokat megjelenítő szimbólumokkal és puttókkal. Az egyik puttó szalagján az MDCCI évszám valószínűleg a dombormű készítésének dátumára utal. Fölötte a timpanont a Széchényi család címere díszíti.
Belül az előcsarnok, az egykori sala terrena és a földszinti szobasor boltozott, de az emeleti rész teljesen elpusztult, így hitelesen helyreállítani nem lehetett, mint ahogyan a kápolnát sem. Az emeletre kétkarú, kő mellvédes barokk lépcső vezet.
A múzeum időrendben mutatja be a család és elsősorban Széchenyi István életét. A földszinten a legnagyobb magyar életének emlékeit állították ki, itt kapott helyet a család történetét és Széchényi Ferenc életét bemutató kiállítási anyag is. Az emeleti teremsor Széchenyi István műszaki alkotásait, gazdasági munkásságát veszi sorra. Modellek, makettek, korabeli eszközök és dokumentumok mutatják be azt a sokrétű és szerteágazó tevékenységet, amelyet a gróf a folyamszabályozások – a Dunáé, a Tiszáé és a Balatoné –, a közlekedésfejlesztés – a vasúthálózat kiépítése, a gőzhajózás elindítása, az úthálózat korszerűsítése, a Lánchíd megépítése –, a mezőgazdasági fejlesztések – lótenyésztés és -verseny, korszerű majorgazdálkodás, selyemhernyó-tenyésztés, a juhállomány fejlesztése, gőzmalomépítés – terén alkotott.
A kiállítás 1991-es felújításakor tartalmában nem, de küllemében sokat változott. A társmúzeumokkal együttműködve ennek a forgatókönyvét is dr. Környei Attila állította össze, aki megnyitásától 2000-ben bekövetkezett haláláig igazgatta az intézményt.
A rendezést megelőző újabb gyűjtőmunka során sok tárgyi emlék került elő, amelyek ma is gazdagítják a kiállítást. Az eredetileg a fogadótermet díszítő márványkandalló elemeit a bokrok között találták meg. Íróasztal került vissza a községből. Ugyancsak ekkor bukkantak rá a muzeológusok a díszterem ékességére: az évszakokat ábrázoló aranyozott fa domborművekre.
Más felajánlások illetve tárgyak is érkeztek a községből: könyvek, levelek, apróságok… Eredeti tárgyakat kaptak még többek között a Magyar Tudományos Akadémiától – például Széchenyi miniszteri dolgozószobájának berendezését. Más múzeumok is segítettek. Értékes levelek, dokumentumok a soproni Stornó-gyűjteményből, a modellek, makettek a vízügyi, a közlekedési és a mezőgazdasági múzeumból kerültek ide. A múzeum a Megyei Múzeumok Igazgatósághoz tartozik.
Az igényesen kialakított gyűjteményt, amelyhez hasonló méretű, egy történelmi személynek emléket állító kiállítás nincs még egy az országban, megnyitása óta csaknem három és fél millió látogató kereste fel.
A kiállítás bemutatása mellett a múzeumvezetés minden más kulturális lehetőséget is igyekezett felhasználni. Sok-sok előadás, vetélkedő, hangverseny szervezése és tudományos publikáció kötődik az intézményhez. Fennállása óta több mint kettőezer-hétszáz rendezvény zajlott le a múzeum falain belül vagy a múzeum és egyesülete, az Országos Széchenyi Kör szervezésében szerte az országban.
A nagyszámú hangverseny közül a legmegrendítőbb az 1986. október 18-i volt, amikor a Lébényi vegyes kar Szekendy Alajos Széchenyi szelleme virraszt című művét adta elő. A nagycenki születésű zeneszerző előadás közben rosszul lett, és meghalt. A mű kottáját a múzeum őrzi.
A kastélyegyüttes felújításának következő fázisában az eredetileg is méntelepnek épült keleti szárny készült el. A négy oldalról körülépített udvar nyugati oldalán húzódó épületszárny egy része emeletes, a többi fölszintes. A barokk eredetű földszintes mag bővítésére és az emeletes rész kialakítására 1800 körül került sor. Az emeleten a jószágkormányzóság, a földszintes épületekben pedig kocsiszínek, hátas- és igáslóistállók, kovácsműhely és raktárak kaptak helyet, míg a személyzeti szállás a keleti végében lehetett. Ez volt az otthona Széchenyi cenki ménesének.
A felújított épületekben a hosszú nevű Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet teljesítményvizsgáló állomása kapott helyet. Kocsiszínjeinek egyikében hintókiállítást, egy másik helyiségben dísznyergest alakítottak ki, amelyben megtalálható a Magyarországon egykor használt összes nyeregtípus. Az állomás 2001-ben ünnepelte alapításának negyedszázados évfordulóját. Az idegenforgalom előtt is nyitva áll. Vezetője, Thomka Iván szerint látványos programokat szerveznek, lehetőséget teremtenek a fogatolásra, lovaglásra és lovastúrákra is sportköri keretekben.
A kastély helyreállításának harmadik ütemében készült el az úgynevezett Széchenyi István-szárny, az épület legfiatalabb része. Széchenyi István nem csak a régi kastélyt újíttatta fel, új lakószárnyat is emeltetett – az angol mintát követve – kora romantikus stílusban.
A felújítás után a Vízügyi Dokumentációs Iroda és Könyvtár költözött volna ide, de anyagiak híján a terv meghiúsult. Így az emeleten az Országos Műszaki Múzeumnak A magyar ipar Széchenyitől a XX. századig című állandó kiállítása kapott helyet. A technikai, műszaki és tudománytörténeti változásokat bemutató gyűjtemény a kor világhírű magyar mérnökeinek is emléket állít. Bánki Donát, Csonka János (a porlasztó feltalálói), Puskás Tivadar (a telefonközpont megalkotója) és még sok más terület képviselőinek munkásságát kísérhetjük nyomon.
A többi teremben a magyar pénzverés története tanulmányozható Szent István dénárjától az ezerforintos megjelenéséig. A földszintet az emlékmúzeum irodái, könyvtára és raktárai foglalják el.
Az utolsó fázisban került sor az egykori gazdasági épületekből – itt volt a konyha és az éléskamra – kialakított úgynevezett Vörös kastély rekonstrukciójára, amelyet szállodaként hasznosítottak. Az egyszerű, emeletes épület a színéről kapta a nevét. Már Széchenyi István idejében is vendégszobák voltak benne.
A két épületet – a Széchenyi-szárnyat és a Vörös kastélyt – öntöttvas szerkezetű virágház – ma kávéház – köti össze.
Az épületegyüttest a XVIII. század elejétől telepített barokk, francia kert és az „angol ízléssel” kialakított, festői elrendezésű tájképi park veszi körül, amelyet az országút mellett, tömör, falazott kerítés határol.
A főépülethez csatlakozó keleti és nyugati szárny a park felől cour d’honneur elrendezésű, díszudvart övez. A kör alakú virágágyás közepét hatalmas, XIX. századi, bronz virágtartó díszíti.
Vályi András már idézett, XVIII. századi művében a kastély leírásakor külön kitér a park és környezete bemutatására. A kastély külső ékességei a növénykülönlegességek, a parkon átfolyó kanyargós patak, a mesterséges domb barlanggal és a hársfasor a Fertőig.
A park első, barokk tervei a XVIII. század közepéről, Széchényi Antal idejéből maradtak ránk. Minden bizonnyal a közeli Eszterháza-Fertőd – és Kismarton-Eisenstadt, azaz Esterházy Fényes Miklós monumentális kastély- és parképítése szolgált mintául.
Caspar Kollmann majd Kneidinger mérnök elképzelései csak a kastély északi, a Fertő felé kissé emelkedő területére koncentráltak. Ennek magyarázata az lehet, hogy az átfolyó patakok szabályozatlansága miatt a déli oldal talaja nem volt alkalmas növények telepítésére. A kert az akkori divat minden kellékével rendelkezett. Az épület tengelyétől négy öl – nyolc méter – széles utat alakítottak ki, amely két egyenlő részre osztja a területet. Maga a kert süllyesztett szökőkútjával, geometrikus formáival nyírt növényzetével, gazdag díszítésű labirintusaival, arabeszkekkel „egy hiteles francia kert látványát nyújtja” – írja Őrsi Károly a neves kertépítő és kerttörténész, és hozzáteszi, hogy „egyedül itt, Nagycenken nyílt lehetőség egy hímzéses parter kialakítására”.
Az út elvezet a főépülettől a két földszintes, 1800-ban telepített őrépület közötti vasrácsos kapuig.
Ez a kapuzat az összekötő kapocs az innen indított, tíz öl – húsz méter – széles, kettőezer-hatszáz méter hosszú, két évszázados hársfasor és a kastély között.
Eredetileg 645 kislevelű hársat (Tilia cordata L.) ültettek, ezeknek mára körülbelül csak a fele maradt meg. Felújítására, megmentésére az utóbbi években már születtek tervek.
A fasor nem csak lovaglóútként szolgált, de a park szerves részét képezte. A barokk kertek elengedhetetlen részét alkotó, már említett remeteséget (eremitorium) és kápolnát itt építették fel. Ezek az épületek szintén a kor divatjának megfelelően kínai, pagodaszerű stílusban készültek, zárták le a kertet és szolgáltak kitűnő kilátóul a Fertőre, ahogy arról Vályi is megemlékezett.
A kápolna 1902-ig állt. Egyetlen megmaradt emléke Tilman Riemenschneider Krisztust ábrázoló faszobra, amely ma a templomban látható.
A kápolna mellé 1872-ben gyászos építmény került, a fiatalon, 26 éves korában elhunyt Erdődy Hannát, Széchenyi Béla feleségét temették ide, kívánságának megfelelően. Hanna édesapja hozott először Amerikából fenyőféleségeket Magyarországra, amelyeket a Vas megyei Vépen telepített meg. Nem véletlen, hogy lánya sírja köré is e különleges örökzöldek kerültek. A karcsú Oregon ciprusok a parkban is megtalálhatók.
A fiatalon, 35 évesen özvegységre jutott férj ázsiai utazásáról hozott különleges magvakat. A himalájai selyemfenyők a keleti tuják és a normand jegesfenyők stadionszerűen veszik körbe a piros svédgránitból készíttetett szarkofágszerű síremléket. A bronz domborművek a grófné portréja mellett a hit, a remény és a szeretet allegorikus ábrázolását jelenítik meg. 1918-ban Bélát is ide temették.
A hársfasor és a síremlék körül kialakított liget folytatása a Fácános-erdő, ahol az öreg tölgyek alatt még megtalálhatók az egykori kő pihenőpadok maradványai. Az erdőből földút vezet a szőlőkön keresztül Kisbozra, ahol Széchényi Ferenc emeltetett klasszicista stílusú kilátót, gloriette-t József nádor látogatásának emlékére, kétszáz évvel ezelőtt. Innen még ma is gyönyörű kilátás nyílik a Fertőre, amelyet Széchenyi István „csúnyácskának, de szeretetre méltónak” nevezett.
A kastélyt nyugati, keleti és déli oldalról angol stílusú parkrészek övezik. Ez az átalakítás Széchényi Ferenc, majd fia, Széchenyi István nevéhez fűződik. Az ő birtokosságuk idején kerültek ide a platánok. Ezek a fák a XIX. század elején hódították meg Európát. A parkok kedvelt növényeivé váltak, szívesen ültették őket utak mellé is. Ilyen fasor vezet Fertőboz felé az egykori soproni országút egy szakaszán, platánokból áll az úgynevezett kis allé is, amely egykor a Balatoni utat kötötte össze a kastéllyal. Az akkori csemeték mára harminc-negyven méter magas, óriási lombkoronájú fákká nőttek. A park területén 54 maradt, sok fa elpusztult, főleg az 1944. évi bombatámadáskor és a háború utáni rablógazdálkodás következtében.
Távolabbról szemlélve mégsem ezek a fák uralják a tájat. Föléjük magasodik a déli kapunál álló több mint negyven méteres kaliforniai óriásfenyő. Négyszázhatvan centiméteres törzskerületét puha háncs borítja, ami miatt „bokszfának” is nevezik, mert az ütések energiáját egyszerűen elnyeli a törzs. Korábban ebből a fajból három díszlett, de egy a háború idején pusztult el, egy másik, a Kiscenki út 6. számú ház kertjében álló, a legutóbbi években száradt ki.
Az angolkertté bővítés az 1820-as években fejeződött be, mai arculatának kialakítása Széchenyi Béla munkáját dicséri. 1860 és 1870 között formálta tovább, és különleges örökzöldekkel díszítette a kertet. A park nyugati oldalán olyan fakülönlegességeket találunk, mint a tizenhat méter magas nutka hamisciprus és a huszonöt méteres szavára hamisciprus. Andalúziai jegenyefenyő és lucfenyők képviselik még itt az örökzöldeket. A lombos fák közül nyírek, vadgesztenyék, szilek változatos rendben követik egymást. A kastély nyugati szárnya, az úgynevezett Vörös kastély mellett szeldelt levelű hárs, szárnyas dió, ezüstfenyő, jegenyefenyő, Jeffrey-fenyő és oregoni hamis ciprus áll.
A közel kilencvenezer négyzetméteres park déli részét vérbükk és platánok uralják. A tágas, füves területet a Pokol-domb, az egykori sziklakert zárja le. Nevét – mint erre már utaltunk – állítólag onnan kapta, hogy Béla gróf kedvenc lovát és Keletről hozott egzotikus állatait ide temette. A dombon ma hatalmas vadgesztenyefák nőnek. A keleti bejárat melletti kocsányos tölgyek még a kert építését megelőző időkből származhatnak.
A francia kert melletti gömbmeggysor mögött, amely a két parkrészletet elválasztja egymástól, a legváltozatosabb növényvilágot találjuk. A kerítés mellett fekete- és lucfenyők magasodnak, beljebb harmincméteres himalájai simafenyő és oregoni hamisciprusok, valamint görög jegenyefenyő áll. Liliomfa, japán ciprusok, tiszafák, valamint szivarfa teszi teljessé a képet. Az eddigi legteljesebb felmérés 1964-ben készült. Az elkészült tanulmányban negyven fafajta 1225 példányának leírása szerepel.
A park ma hazánk történeti kertjei közé tartozik, és hársfasorával nemcsak természetvédelmi terület, de a kastéllyal együtt a világörökség részét képezi.

A kastély a helyreállítás előtt

Dr. Környei Attila múzeumigazgató (1940–2000) a felújított kiállítás megnyitásán, 1991-ben

Múzeumbelső

Kriszt György, a kastély rekonstrukciójának vezetője és dr. Környei Attiláné az udvari kovácsoltvas kapunál

Az egykori üvegház előtt 1944-ben. Horváth István fogatos, Szalma János, a kastély őrségének tagja, Deutsch Józsefné és Anna unokatestvéreivel

A kastély hímzéses parterje és angolkertje

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages