Eltűnt falvak nyomában
Eltűnt falvak nyomában
Nagybörzsöny területén a középkorban több kisebb Árpád-kori település is létezett. Ezek többségéről csak a régészeti ásatások, megfigyelések tudósítanak, rájuk vonatkozó oklevél nem maradt fenn, ezért azonosításuk nem lehetséges. Kettővel kapcsolatosan azonban rendelkezünk írásos emlékekkel is, így Ganád és Kürt falu sorsa, pusztulásukig, valamennyire nyomon követhető.
Ganádpuszta neve – a jelenlegi községhatártól délnyugatra, az Ipoly folyó és az országút közti terület – a mai napig megőrizte az egykori Árpád-kori település Ganád (Ganan) falu emlékét, melynek helye azonban pontosan nem állapítható meg. A kis falu egykori birtokosáról, a Ganan családról kapta nevét. Először 1270-ben említik egyik tagját, Ganani Mikót, aki Ság határában földet bírt. 1308-ban Ganani Lázár fia Miklós nővére, Ilona révén jutott férje, Sági Péter tulajdonába egy ekényi föld. 1329-ben Ganani Miklós és Pál fia Bozo átadták egész birtokrészüket Sági Péternek, mivel nem tudták megművelni ifjú koruk és szegénységük miatt. 1329-ben a Lévai Cseh családhoz tartozó Bede fia Péter is szerzett birtokrészt Ganádon. 1330-ban az örökös nélkül meghalt Sági Péter fia Jakab ganani birtokát I. Károly Róbert király egy Gyekmin nevű királyi gyógyszerésznek adományozta, aki elégtételképpen 50 márkát fizetett Jakab özvegyének és a még élő férjének 25 márkát. Gyekmin patikárius még megszerezte Ganani Miklós fia János itteni birtokát is. 1347-ben azonban eladta Csanád esztergomi érseknek itt fekvő birtokát, aki János nevű unokatestvérére és egyben nótáriusára hagyta. 1357-ben be is iktatták e birtokba, de a rákövetkező évben Sági Péter fia Jakab peres úton megvádolta Jánost, hogy jogtalanul foglalta el az anyjától örökölt egy ekényi földet, s ezt 1359-ben nővére, Anna, Magyarádi Mihály felesége vissza is perelte.
A XV. században possessioként (birtok) említett Ganan leányági leszármazottak és zálogbirtokosok kezén volt. 1414-ben (…)pithi Miklós és Benedek ganádi birtokrészüket Frederik perőcsényi hospesnek és Mártonnak adták zálogbirtokba. 1415-ben Deméndi Miklós özvegye, Katalin és fia Péter védték meg őseiktől örökölt ganádi birtokukat Nagybéli Jakab fia Mihálytól. 1449-ben Berényi István és testvére, Kakas János, akik zálogban bírták Deméndi Péter fia Gergely ganádi birtokát, Bory Andrásra és örököseire hagyták zálogbirtokaik felét. 1468-ban újabb pereskedésnek lehetünk tanúi, ekkor ugyanis Ikladi György özvegye, Zsuzsanna asszony perelte gyermekei nevében Deméndi Gergelyt és fiait, akik elfoglalták az örök- és zálogjogon bírt Ganádot, elvitték a bor- és gabonakilencedet, rátörtek a Premer János (német!) nevű jobbágyuk házára, kinek minden holmiját elvették, és fiát megverték.
1478-ban újabb hatalmaskodásról értesülhetünk, amikor az esztergomi polgár, Halali János a familiárisait és Ikladi György a leszármazottait Ganádra küldte, hogy elfoglalják Nempcsei Lénárt lipcsei várnagytól és Királyfiai Ferenc feleségétől, Deméndi Erzsébettől itteni zálogbirtokukat. Az itt termett, de a szomszéd községekben, Berzsenyben és Tölgyesen tárolt gabonakilencedet is magukkal vitték. Ekkor tehát valószínűleg már nem volt gazdasági épület Ganádon, s lehet, hogy már csak gazdálkodni jártak ide, a lakásuk nem itt volt. A hatalmaskodást jogi úton, megegyezéssel zárták le a felek, és a várnagy özvegye 1479-ben 40 Ft-ért Halali János testvérének, Ambrusnak adta át a birtokrészt. 1493 előtt még Pek Pált és feleségét, valamint Orsani Tamást említik itt részbirtokosként.
Az utolsó okleveles híradás szerint Ikladi György fia (másként Ganádi) János 1493-ban zálogba adta Bodméri Barnabásnak ganádi fél birtokrészének egyharmadát, melyen épületek már nem voltak. A falu a XV. század végén válhatott lakatlanná. Az esztergomi szandzsák 1570. évi összeírásában pusztaként említik, s így szerepel a mai napig is. 1581-ben a Nagymarosról Nagyszombatba költöző nemes Trombitás Péter eladta öccse tudta nélkül ganádi pusztájukat Nagybörzsöny falu lakóinak.
Nagybörzsöny és Vámosmikola középkori – a jelenlegivel megegyező – határvonalán, a Börzsönyi-patak mentén, annak nyugati oldalán feküdt az Árpád-kori Kürt falu, melynek egy része, az egykori Pusztakürt puszta, Nagybörzsöny mai, a Homokok dűlő és a Szállás-völgy területén, a Börzsönyi-patak mindkét partján feküdt. Nemcsak az itt talált XIII. századi vonalas díszítésű fazéktöredékek bizonyítják, hogy ez a határrész lakott volt az Árpád-korban, de több írásos emlék is. Kürt falut (villa Kurt) 1138-ban említik a dömösi adománylevélben, amikor Álmos herceg két szakácsot adott a dömösi prépostságnak. Ezt követően a possessio többször is szerepel a forrásokban, majd I. Károly a testvérgyilkosság miatt elkobzott birtokot Szécsényi Tamás erdélyi vajdának adta, aki 1345-ben az esztergomi érsekségnek adományozta, s ekkortól Börzsöny faluhoz tartozott. Igaz, csak Kürt egy része (Pusztakürt), a másikat, mely a mai vámosmikolai határhoz tartozik, helybeli nemesek, a Kürti család tagjai birtokolták. Pusztakürt (Puzthakurth, Pustakyrth) prédium neve többször is szerepel egy 1394-ben kiállított oklevélben önálló területként.
Nagybörzsöny és Ganádpuszta térképe (1885)
Ganádpusztai lakóház (XVIII. század)
