A helyi politika, a közélet és a kultúra színterei

Teljes szövegű keresés

A helyi politika, a közélet és a kultúra színterei
A hétköznapok természetesen nemcsak munkával teltek el. A falu közösségén belül létrejöttek azok az önkéntes társulások, egyesületek, melyeket közéleti, szakmai, vallási, politikai és kulturális céllal szerveztek meg. Legkorábban valószínűleg vallási társulatokat alapítottak. Ezek egyike volt – a Lyonban 1826-ban alapított Élő-rózsafüzér társulat és a Párizsban 1836-ban létrehozott Boldogságos Szűz Mária Szeplőtelen Szíve Társulat működésének hatására – az 1844-ben a győri egyházmegyében kibontakozó rózsafüzér mozgalom. A győri anyatársulat 1844-ben fogadta be a börzsönyi fióktársulatot. A tagok közül tizenöten havi sorsolás szerint naponta egy–egy tizedet mondtak el az idők során kialakult népies imasorozatból a megváltás titkainak emlékezetére és a bűnösök lelki üdvéért. A XIX. században több egyesület működéséről nem tudunk, de a XX. században számos más politikai és szakmai jellegű egyesület is megalakult. Ezek az egyesületek a társadalmi–politikai élet, a közélet, a közösségi élet színterei voltak.
Az első világháború után, a trianoni békekötést követően Magyarország nem tarthatott fenn hadkötelezettségen alapuló hadsereget. Ezért az 1921. évi LIII. törvény értelmében minden 12 és 21 év közötti ifjú, aki nem vonult be katonának, leventeköteles lett. A Nagybörzsönyi Levente Egyesület 1925-ben alakult meg, s célja az volt, hogy „egységes szellemű és nemzeti érzésű, vallásos és küzdőképes ifjúságot neveljen.” Az 1943-ban megújított alapszabály célkitűzései már nyíltan a háborús felkészülés szolgálatába állították a mozgalmat. A Nagybörzsönyi Levente Egyesület élén díszelnökök – Lenkey Gyula vezetőjegyző, Péter Henrik evangélikus lelkész és Puchard Győző római katolikus kántortanító – és elnök, László József római katolikus plébános álltak, 1941-ben mindössze 23 tagja volt. Tagjai a leventeotthonban gyűltek össze, ahol népművelési előadásokat és rádiót hallgattak, újságot olvastak, sportversenyeket rendeztek, volt saját könyvtáruk is. 1944-ben a leventék nagy részét erőszakkal katonának sorozták be. 1945-ben országosan felszámolták, a nagybörzsönyi szervezet szerény vagyonát 1946-ban leltározták (egy futball-labda, két súlygolyó, tíz fapuska, két hiba-háromszögelési gép és a hozzá tartozó állvány).
1925. október 14-én alakították meg a Nagybörzsönyi Önkéntes Tűzoltó Egyesületet. Elnöke Kertész Lajos körjegyző, tisztje Botka János tanító lett, s az alapító tagok Brecs János, Dienes András, Durján József, Gracza Márton, Grósz András, Grósz Géza, Kempf János, Melich József, Menyes András, Mercs Sámuel evangélikus tanító, Nádhera Ferenc tanító, Wéber István, Weisz József és Weisz István önkéntes tűzoltók voltak. A szertárban helyezték el felszerelésüket, mely 1930-ban egy kocsifecskendőből, egy régi típusú, hetven milliméteres fecskendőből, hat hektoliteres vízhordólajtból, négy vederből, két csáklyából, 1785 méter hosszú nyomótömlőből, egy lámpásból, egy nyolc méter és egy öt méter hosszú támasztólétrából állt. 1931-ben szereztek be – 2400 pengőért (!), részletfizetési kötelezettséggel – a budapesti Köhler István cégétől egy kétkerekű, billenős mozdonyfecskendőt. 1939-re kapaccsal, vászonkannákkal, nyomótömlőkkel, szívótömlőkkel, lövőkékkel, sorjelző táblákkal, mászóövvel, két sisakkal, tizenöt baltával és kürttel egészült ki a felszerelés, vászonnadrágból, fekete sapkából álló egyenruhát viseltek. A tűzoltó-egyesület a második világháború után csak 1954-ben alakulhatott újjá Nagybörzsönyi Önkéntes Tűzoltó Testület néven, 24 fővel. 1976-tól ismét egyesületi formában működik.
A Nagybörzsönyi Polgári Lövész Egyesület 1930-ban született meg Lenkey Gyula körjegyző vezetésével. Célja, mint az alapszabályban megfogalmazták: „A céllövő sport iránti érdeklődés felkeltése, ébrentartása és a céllövés gyakorlása. Az egyesület a főcélként kitűzött céllövő sporton kívül súlyt helyez a tagok vallásos és hazafias érzésének erősbítésére, erkölcsi felfogásának nemesítésére, jellemének szilárdítására, a lövész bajtársi szellem kifejlesztésére …” Az ügyvezető elnök Schmidt Kálmán, 1935-től Nadhera Ferenc tanító, pénztáros Nagy Jenő volt. 1935-ben 17 tagot számlált az egyesület négy ipolytölgyesi lakossal együtt. 1935-ben tag volt még Nagybörzsönyből Gregan Emil erdőlegény, Kempf Gyula állás nélküli, Klein Márton földműves, Krebesz József földműves, Lezsánszky József római katolikus plébános, Mercs Sámuel evangélikus tanító, Péter Henrik evangélikus lelkész, ifj. Szabó István kereskedő, Tóth Lajos segédjegyző, Weisz József községi bíró és Weisz Imre kisbíró. A belügyminiszter 1946 márciusában feloszlatta az egyesületet, mely később a Magyar Honvédelmi Szövetség (MHSZ) lövészklubjaként működött az 1980-as évek végéig.
1934-ben alapították meg a Nagybörzsönyi Vadásztársulatot Kempf János kisgazdának, a nagybörzsönyi mezőgazdasági vadászterület bérlőjének a kezdeményezésére. A társulat célja az volt, hogy az általa bérelt területen a vadászatot „vérbeli vadászhoz illő okszerű módon” gyakorolja és a vadtenyésztést előmozdítsa – hozzátehetjük, hogy felvegye a küzdelmet a vadorzók ellen. Az egyesület szerény létszámmal működött, feltehetően inkább erdő- és mezőőri feladatot látott el az elnökön kívül még hat tagja: Krébesz József kisgazda, Lenkey Gyula körjegyző, Péter Henrik evangélikus lelkész, Schmidt Kálmán irodatiszt, Szabó István kereskedő és Tenkal János kisgazda.
Gratz Gusztáv volt belügyminiszter elnökletével az 1924-ben létrejött Magyarországi Német Népművelési Egyesület 1938-ban alakult át a Volksbund der Deutschen in Ungarn (Magyarországi Németek Népi Szövetsége) nevű szervezetté, melyet Franz Basch vezetett. A Volksbund kezdeti célja „a magyarországi német nemzetiségű magyar állampolgárok kulturális érdekeinek előmozdítása és megóvása a népi életmegnyilvánulás minden terén…”, s ennek érdekében iskolákat, múzeumot és könyvtártat tart fenn, kulturális tanfolyamokat szervez, kiállításokat rendez. Későbbi szándékai szerint azonban – erős németországi befolyásra – már politikai programmal lépett fel: autonómiát igényelt a magyarországi németségnek és „népkisebbségi felügyeleti jogot” követelt a magyar állami intézmények felett.
A második bécsi döntés után 1940-ben aláírt magyar–német úgynevezett német népcsoport-egyezmény alapján népi-németnek ismerték el azokat, akik magukat a németséghez tartozóknak vallották. Az egyezmény aláírása után a Volksbund politikai szervezetté vált, melyet Himmler irányított. A népművelési egyesület aktivistái 1936/37-ben jelentek meg Nagybörzsönyben, és a kívülről jött szervezők a mai kultúrházban tartottak elsősorban kulturális összejöveteleket, hoztak ide zenekarokat, rendeztek bálokat és foglalkoztak németül az ifjúsággal.
Nemcsak a magyarországi németség, hanem a nagybörzsönyi német nemzetiségű lakosok többsége sem fogadta el a Volksbund programját, mely a második világháború idején, Magyarország hadba lépése után, már a háborús érdekek nyílt kiszolgálásáról szólt. Fő feladatának katonáknak a német hadseregbe és az SS-be történő toborzását tekintette. Magyarország német megszállása után az utolsó, az 1944. áprilisi toborzás azonban már kényszersorozás volt. A nagybörzsönyiek visszaemlékezései szerint viszonylag kevesen jelentkeztek, többségüket a háborús propaganda tévesztette meg, besorozásuk után sokan visszaszöktek Magyarországra. A szövetséget egy 1945-ös belügyminiszteri rendelet alapján feloszlatták. A nagybörzsönyi csoportnak vagyona nem volt, iratai megsemmisültek a háború folyamán.
A két világháború között működött még katolikus legényegylet (Kalot), olvasótársulat, gazdakör, katolikus énekkar és a katolikus ifjúsági műkedvelő gárda. Ezek működésüket 1944-ben beszüntették.
A koalíció éveiben új, elsősorban politikai jellegű szervezetek alakultak meg. A Parasztszövetség nagybörzsönyi szervezete létrejöttének ideje ismeretlen, de sokáig nem működhetett, mert 1948. október 14-én felszámolták. 1948. március 1-jén alakult meg a Földmunkások és Kisbirtokosok Szövetségének (FÉKOSZ) helyi csoportja Hering János elnök és Grósz György vezetésével, mely még ugyanebben az évben egyesült az Újonnan Földhözjuttatottak Országos Szövetsége helyi csoportjával (vezetője Barna János), és lett belőle Dolgozó Parasztok Országos Szövetsége. 1948. szeptember 17-én szervezték újjá a Magyar Vöröskereszt helyi szervezetét, melynek elnöke Nádhera Magdolna lett. 1948. november 12-én alakult meg a Magyar Nők Demokratikus Szövetségének (MNDSZ) nagybörzsönyi csoportja, s ügyvezető elnökévé Nyers (?) Samunét választották. Működött még a 48-as Ifjúság helyi szervezete is.
Sportolási lehetőséget 1945 előtt a leventemozgalom biztosított, ennek csekélyke vagyonát megszűnése után a Kinizsi és a Barátság sportegyesület vette át. 1954-ben alakult meg a Traktor SE labdarúgó és atlétikai szakosztállyal. 1960-ban a községi KISZ-szervezeten belül szerveződött a Hunyadi Sportkör, mely a tsz-től kapott telket sportpálya céljára a Gevendi dűlőben. Labdarúgó, kézilabda, röplabda, asztalitenisz és sakk szakosztálya volt. 1964. május 10-től működött a Magyar Honvédelmi Szövetségen (MHSZ) belül egy lövészklub. 1980-ban lett készen lőterük a régi futballpálya közelében.
1949 végére az egyesületeket feloszlatták, gyakorlatilag csak a Vöröskereszt, néhány sportkör, az MHSZ lövészklubja és a tűzoltó testület működhetett tovább. 1971-ben szervezték meg a Nagybörzsönyi Baráti Kört, melynek célja a település hagyományainak ápolása volt. 1988-ban alapították meg a Nagybörzsöny Községi Horgász Egyesületet, s ez a szervezet működteti a Farkas-völgyi víztározót és bérli a községi vendégházat. 1988. február 11-én alakult meg Nagybörzsöny Község Környezetvédő és Szépítő Egyesülete azzal a céllal, hogy megóvja az építészeti emlékeket, parkosítson és játszótereket létesítsen.
1945 előtt nem rendelkezett kultúrházzal a község. A megszűnt DÉFOSZ székházát alakították át kultúrházzá, és avatták fel 1948. december 19-én. 1949 januárjától szervezték meg a Szabad Föld téli estéket, melyeken szőlészeti, gyümölcstermelői és méhészeti ismereteket oktattak a falu gazdáinak, tartottak analfabétáknak tanfolyamot. 1953-tól időről időre megújuló színjátszó csoport, énekkar és tánccsoport, az 1970-es évek közepén pávakör, fotóklub, beatzenekar, irodalmi színpad, nyugdíjas klub, ifjúsági klub és gyermekklub is működött a falain belül. Itt helyezték el a falu első tv-készülékét 1963-ban, és 1989-ig mozielőadásokat is tartottak. A napjainkban meglehetősen elhanyagolt állapotban levő kultúrház Szijjártó Lajos, az egykori Eötvös-kollégista nevét viseli, aki a második világháború idején partizánként halt meg a nagybörzsönyi határban.
Az 1945 előtt létező gazdasági népkönyvtár a második világháború alatt megsemmisült, majd ezt követően sokáig húzódott egy önálló községi könyvtár létrehozása. 1953-ban a kultúrházban helyeztek el könyveket, állománya 550 kötet volt 1962-ben. 1972-ben létesített a községi tanács a tsz-szel közösen egy 2400 kötetes klubkönyvtárat, amit már 1974. január 1-jével a község saját kezelésébe vett, a művelődési otthonban helyezett el, és függetlenített vezetőt nevezett ki az élére. Az 1970-es évek közepén német nyelvű letéti állománya is volt.
1976-ban a Nagybörzsönyi Napok keretében nyitották meg az egykori bányagazda-házban, most már tájházban a hely- és bányatörténeti kiállítást. Ez 1986-ig a Rudabányai Érc- és Ásványbányászati Múzeum kiállítóhelye volt, majd a Soproni Központi Bányászati Múzeum vette át, napjainkban a község kezeli.

A Nagybörzsönyi Levente Egyesület pecsétje (1925)

Mozdonyfecskendő a Tájház udvarán

A farkas-völgyi víztározó és horgásztó

Tánccsoport az 1960-as években

Színjátszócsoport az 1960-as években

Az egykori bányagazda-ház, ma tájház

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages