Nagynevű fiának hálás kegyelme jeléül… | Száz Magyar Falu

Nagynevű fiának hálás kegyelme jeléül…

Monokon az 1880-as évek elejétől rendszeresen megünnepelték Kossuth születésének évfordulóját, szeptember 19-ét. 1884. november 25-én egy névnapot ünneplő monoki társaságban vetődött fel először a gondolat, hogy emléktáblával jelöljék meg Kossuth Lajos szülőházát. A kortársak közül azonban sokan feltették a kérdést: melyik épületben született Kossuth Lajos? Általánosan elfogadták, hogy abban a házban, melyben apja az Andrássy-birtok fiskusaként lakott. Igen ám, de erről az egykorú tanúk véleménye igencsak eltért. Egy korabeli megyei folyóirat így írt erről: „Az egyik rész határozottan állítja, hogy az úgynevezett Kastély-dombon levő házban, szemben a római katolikus plébániával és templommal. Ez az öreg Apjok András állítása. A másik rész azonban azt állítja, ezek között két öreg, Papp György és Papp István, hogy ezen a soron ugyan, de az urasági kastélytól jóval távolabb eső, szintén az Andrássy gróf uradalmának tulajdonát képező házban volt egy ideig az urasági fiskális lakása; harmadik ház a községházának tőszomszédságában az urasági kasznári laknak, a nagy urasági magtárnak által ellenében. Még a hatvanas évek (1860-as) elején sok olyan öreg falusi gazdát kérdeztem a fentebbieken kívül, kik Monokon emlékeztek reá, hogy az urasági fiskális lakása az volt, hol a hatvanas évek elején Klein Ignác monoki kinevezett postamester maga is határozottan állította, hogy abban a szobában született Kossuth, ahol ő a postahivatalt elhelyezte; ennek tőszomszédja az öreg Papp György szintén ugy nyilatkozott, aki ekkor 76 éves lehetett, hogy ő emlékszik arra, mikor Kossuth született és abban az időben a Kossuth szülei az ő szüleinek szomszédságában laktak… Strömpl József, Monok nagyközségének jelenleg jegyzője, hozzá e tárgyban intézett levelünkre választ ugyan még nem adott, hanem tudomásunkra juttatta, hogy a Kossuth L. szülőháza Monokon emléktáblával megjelölve máig sincsen! Az adakozás már egy ízben megindult és befolyt 42 ft. Még mielőtt ujabb adakozás folytán a méltó emléktáblához megkivántató összeg együtt lesz: kívánatos, hogy a szülőház kérdése kétségtelenül tisztáztassék.”

Bizonytalan Kossuth Lajos születésének dátuma is. Kossuth saját levelében azt 1802. szeptember 19. napjára tette. Ez a levél a tállyai evangélikus egyház levelesládájába került, és 1892-ben, a Kossuth Lajos kilencvenedik születésnapjára rendezett ünnep alkalmából ki is nyomtatták.

Mi okozza a bizonytalanságot? A régi anyakönyv, melyben Kossuth Lajos születésének adatai be voltak írva, 1810-ben elégett. Az új anyakönyv első lapjára Hajász Pál lelkész bemásolta azt a levelet, amelyet Kossuth Lajostól kapott.

Nagytiszteletű Lelkész ur!

Én ugyan bármi nagy emberre nézve is, annál inkább igénytelen személyemre nézve, nem magánjogi, hanem történelmi érdek szempontjából nagyon henye dolognak tartom annak kutatását, hogy ki, mely napon született, miután ez a nyomokat, miket egy vagy más ember tettekben s eszmékben után hátrahagyatott, sem meg nem örökítheti, ha veszendők, sem el nem törülheti, ha maradandók: mindazonáltal Nagytiszteletűséged iránti tekintetből teljes készséggel adok annyi felvilágosítást april 26-áról keltezett levelében hozzám intézett kérdésére, amennyit adhatok. Feleletem azonban csak csonka lehet, mert azt tudom ugyan, hogy hol s mely évben születtem, de születésem napját nem tudom, hónapja felől sem vagyok bizonyos.

Szüleim helyesen vannak velem közlött keresztelési bevallásban megnevezve. Atyám kossuthi és udvardi Kossuth László volt; s mert a László nevet ugyanazon egy időben családomban többen viselték (László volt a s.-a.-ujhelyi járás főszolgabírája, ki Magyar-Jeszterben, szintugy László volt, ki Szalókon lakott, mindkettő Zemplénmegyében, családom ezen ága r. catholicus volt, a mi águnk evangelikus) megjegyzem: hogy atyám családunk ősrégi fészkében, Kossuthon Turóczmegyében született, fia volt Kossuth Pálnak és Benyiczky Zsuzsannának. Anyám volt Wéber Sarolta, Tyrlingi Wéber Andrásnak (a 17-ik századbeli vallási üldöztetések egyik vértanuja utódjának és Hidegkövy Erzsébetnek leánya, ki Zemplénmegyében Liszkán született, hol atyai a Mária-Terézia idejébeni háborúk alatt szerzett katonai érdeme jutalmául kapott postaállomást birta.

Én magam a szüléktől 1802-ben születtem Zemplénmegyében, Monokon, hol atyám ifju korában a gróf Adrássy-család uradalmi ügyvéde volt.

Ennyi az, amit egész bizonyossággal mondhatok. Többet nem.

Emlékszem az aranyozott, rézcsattos nagy bibliára, melyből szokás volt atyám házánál vasárnaponként néhány fejezetet felolvasni s egy-egy zsoltárt elénekelni, s melybe az én nővéreim születésnapjaink, a keresztelés adataival, ősi szokás szerint be volt jegyezve. A szüleim iránti kegyeletnél fogva ereklyéül becsülném ezen rézcsatos bibliát, ha megvolna. De nincs. Elpusztult az is viharos életem fergetegeiben, mint sok egyéb, mire ész és szív becset helyeztek. S mert vidékünkön s koromban inkább a tágas körben ismert név, mint születésnapokat volt szokásban „megülni”; én pedig emlékezőtehetségem fiókjában nem igen tartottam érdekesnek hasznosabb dolgoktól helyet lopni a csekély magamra vonatkozó biographiai akták számára, hit biz’ én lassan-lassan születésem napját és hónapját elfelejtettem emlékezetemben megtartani. Mind-össze is azon negativ reminiscenciám van felőlük, hogy nem a légmérsékleti változékonyság hónapjában, nem áprilisban születtem, hanem – hogy mikor? Azt teljes bizonyossággal meg nem mondhatom. Ugy rémlik előttem, hogy szeptember 16-ika és 19-ike közt; alkalmasint 19-én. De nem merném reá szavamat adni, ámbár gyanitom, hogy az eseménynél, mely számomra but sokat, örömet vajmi keveset hozott, alkalmasint jelen voltam, bár ha talán burokban is, mert burokban születtem, mely azonban az én esetemben bizony nem igazolta a népies babonahitet, hogy „burokban születni szerencsét jelen”.

Tehát ha az anyakönyvtartási pontosság, a csorba keresztelési bevallás kitöltését csakugyan megkívánná, méltóztassék odajegyezni nevem mellé, hogy születésem hónapja s napja nem tudatik. Mindennek meg van a maga haszna. Születésem napja nem lévén tudva, nem lesz nap, amely emlékezetemben feléleszsze, s így nevem hamarébb lesüllyed oda, ahová vágyakozom, a feledékenység örvényébe.

Adjá át lelkész ur, kérem, öreg kortársam s barátomnak, Nagytiszteletű Nagy Mihály lelkész urnak barátságos üdvözletemet s fogadja ön szívesen nagyrabecsülésem kijelentését.

Kossuth Lajos

Miközben szóban és írásban folyt a vita Kossuth születési helyéről és idejéről, Monokon a szülőház megjelölésére készültek. Negyedszázad elteltével ugyanis megvalósult a társadalmi összefogásból kiindult terv: 1911. május 27-én leplezték le a díszes svédgránit emléktáblát. Kossuth domborműve alatt aranybetűs szöveg: „EBBEN A HÁZBAN SZÜLETETT KOSSUTH LAJOS 1802. SZEPTEMBER 19-ÉN” Az emléktábla leleplezésekor itt volt Kossuth Ferenc, a kormányzó fia is.

A főutca golopi végénél és a szülőház előtt diadalkaput állítottak. Az akkori bíró, Lemesánszky János, nem engedte meg, hogy a monokiak a vendégek megérkezése előtt átjárkáljanak alatta, csak az út menti árokban lehetett néhány napig itt közlekedni. Az 1970-es, 1980-as években a falu öregjei még emlékeztek a gyermekkorukban megélt ünnepségre. Mesélik, hogyan szaladgáltak a diadalkapuk körül. Azt is felemlegették, hogy a Kossuth Ferencet fogadó lovas bandériumnak egy kölcsönkért lóval tagja volt Gergely János bácsi is, akinek a lova megbokrosodott a díszlövésektől, és nekirohant a szögesdrótkerítésnek. A ló a balesetben kimúlt. Mikor erről Kossuth Ferenc értesült, egy „nagy bankóval” kártalanította a gazdáját. A díszebéd alatt egy idős néni odament Kossuth Lajos fiához, és ajándékul átadott neki egy Kossuth-bankót, amelyet eddig az imakönyvében őrzött. A hagyomány hozzáteszi, hogy Kossuth Ferenc ezt az ajándékot is egy másik „bankóval” viszonozta.

Nem ez volt Kossuth fiának első látogatása Monokon. Mint képviselő 1894. november 22-én érkezett Szerencsre, ahol Hodinka Mihály uradalmi főügyész fogadta, majd hosszú kocsisor kísérte át a falunkba. Az erdőnél az itteniek lovas bandériuma várta, a szülőháza előtt a községi jegyző üdvözölte. A díszebéd a nagykastélyban volt, tiszteletére ökröt sütöttek. Másnap szintén lovas bandériummal kísérték Tállyára.

„Amikor Kossuth Lajos született, csillag gyulladt Monok felett” – hagyományozódott ránk az Apjok, a Csordás és a Papp család leszármazottai által megőrzött családi tradíciók alapján. A monoki hagyomány szerint – ahogy már említettük – Kossuth a ház északi ablakú udvari szobájában született. Gárdi Józsefné Csordás Mária édesapjától és nagyapjától hallott a kékre festett, ringó talpú rózsás bölcsőről is, amelyben – a Papp család által megőrzött hagyomány szerint – „a hallgatag, égre néző szemű, gyönyörű teremtés” feküdt. Papp András családja büszkén emlegette, hogy szépapjuk dajkálta is a pólyás Kossuthot.

Vannak olyan vélemények is, hogy nem itt született Kossuth, hanem a Golop és Monok közötti úton, a postakocsiban. Még az életrajzírók feldolgozásaiban is találkozhatunk ilyen véleménnyel. Talán a Kossuth házaspár elsőszülött gyermeke valóban így született. Ő azonban nem maradt meg, csak pár hétig élt. Így színesednek a történetek.

Kossuth kereszteléséről kétféle hagyomány is fennmaradt. Az egyik szerint a tállyai evangélikus templomba vitték. Közben a bábaasszony, akire a csecsemőt bízták, túl sokat ivott, és elhagyta a gyermeket, úgy találtak rá az egyik utcasarkon. Ez a hagyomány elég hihetetlen. Mások az otthoni keresztelésről mesélnek történeteket. Kossuth Lajos előbb idézett hosszú levelében maga erősíti meg monoki születése és tállyai keresztelése eseményeit.

Monokon is úgy tudják, hogy Kossuth Lajost 1803 tavaszán szülei elvitték a faluból. Kossuth tehát alig nyolc hónapot töltött itt, és nem is jött többé vissza a községbe. Szülőfalujában azonban nagy tiszteletnek örvendett. Az egyik lengyel család sokáig rejtegette azt a kardot, amit az ősapa Kossuthtól kapott. A második világháború után elhunyt Szepesi Ferenc hozzátartozói pedig remekmívű, gyökérből faragott pipát őriztek, mint Kossuth Lajos ajándékát. Nagy tisztelője volt Kossuthnak Boros Dániel, aki „úgy beszélt róla (Kossuthról), mint egy szentről”. Emlegetik a községben Szakállas Jánost is. A neves kovácsmester János nevű fiával együtt egész életében Kossuth-szakállt viselt tisztelete jeléül.

Fennmaradtak a monoki Kossuth-kultusz első tárgyi emlékei: két gipsz dombormű. Az életnagyságú, ovális alakú keretbe foglalt ábrázolások egyike a fiatal, a másik az öreg Kossuthot ábrázolja. A XIX–XX. század fordulójáig a domborműveket az évfordulók ünnepi dekorációjára használták, később a római katolikus parókián őrizték, jelenleg az emlékmúzeumban láthatók. A századfordulón a helyi kultusz ápolására több mélynyomású képes levelezőlap készült. A legtöbbön „Kossuth Lajos szülőháza” felirattal az uradalmi tisztilak képe látható. Egy ilyen képes levelezőlapon megörökítette egy honfitársunk, hogy „igen szépen meghatóan ünnepelték a Nagy Hazafi születésének századik évfordulóját” Monokon. Megtudjuk a levélből, hogy Sárospatakról százötven diák jött el erre az alkalomra tizenkét tanár kíséretében, és az ünnepség után a szülőház kertjében „sátor alatt” díszebédet is rendeztek.

1894. március 20-án sírba szállt az „ország vezérlő csillaga”, Turinban meghalt Kossuth Lajos. Földi maradványait különvonattal szállították Budapestre. Az 1894. április 1-jén rendezett fővárosi temetés tízezres tömegében ott voltak a monokiak is. Nagy Sándor képviselő vezetésével huszonöt férfi és huszonöt nő hatalmas koszorút és egy lenvászon zacskóban a szülőház kertjéből vett földet helyeztek a koporsóra. 1909 novemberében a Kossuth Mauzóleum felavatásán a Kerepesi úti temetőben a szülőfalut Gortvay Aladár képviselte. A mintegy ötszáz koszorúzó között hatodikként helyezhette el a szarkofágon a falubeliek utolsó üzenetét. A gyászszalagra a következőket írták: „Nagynevű fiának hálás kegyelme jeléül, szülőföldje Monok község közönsége.”

Zemplén nagy fiáról nagyon sok Kossuth-életrajz készült. Az egyik legrészletesebb és leghitelesebb a hajdani monoki református lelkipásztor, Hegyaljai Kiss Géza munkája. Kossuth című élet-és jellemrajzát 1928-ban, majd 1930-ban Miskolcon jelentette meg, Kossuth Lajos élete című írását 1940-ben adta ki Budapesten. Hegyaljai Kiss Géza feldolgozta a helyi történeti mondákat és a Kossuth születésével kapcsolatos néphagyományokat is Csillag gyullad Monok felett és Napfény a Hegyalján című kötetében.

A monoki Kossuth-kultusz a második világháború után minőségileg megváltozott. A forradalom és szabadságharc századik évfordulójára emlékező ünnepségek keretében 1949. március 19-én megnyílt a Kossuth Emlékmúzeum. Monok nemzeti „zarándokhely” lett. Az emlékmúzeumban bemutatásra kerülő tárgyakat a megszűnt Parlamenti Múzeum relikviáiból, a Történelmi Múzeum, a Képcsarnok, a Hadtörténeti Múzeum, a Magyar Nemzeti Múzeum, a ceglédi Kossuth Múzeum gyűjteményéből válogatták. Helyben gyűjtött műtárgy sajnos nem került a kiállításba. A múzeum alapításakor idehozott anyag csak kevés személyes tárgyat tartalmazott. Köztük volt azonban Kossuth kormányzói díszkardja, néhány eredeti kézirata, turini kisasztala, a muzsikáló Kossuth-kép és több szabadságharc korabeli fegyver.

1959-ben a ház addig szolgálati lakásnak használt két szobája is felszabadult. Ekkor a Magyar Nemzeti Múzeum támogatásával új kiállítás nyílt. A Kossuth Emlékmúzeum és Zsuffa Tibor neve is ekkor fonódott össze: a község helytörténetének kutatója, a Kossuth-örökség gondozója életéből harminchárom esztendeig vezette a múzeumot.

A Kossuth Emlékmúzeum rangját jelzi, hogy 1963. január 1-jétől a Magyar Nemzeti Múzeum filiáléja, és 1989-től a Magyar Nemzeti Múzeum sárospataki Rákóczi Múzeuma működteti.

Az évekig tartó felújítási, restaurálási munkák során kívül-belül megújult az épület. Belső udvarában 1993–94-ben Török Péter és Fazekas Gábor tervei alapján egy kis park, a ház előtt előkert létesült.

Az 1994-ben megnyílt új állandó kiállítás Kossuth halálának századik évfordulójára emlékezik. Az „Édes szülötte földem, Zemplén” cím kifejezi, hogy a kiállításon Kossuth Lajos életútjának zempléni vonatkozásai kaptak központi szerepet. A hat termen végigsétálva megismerkedhetünk személyes tárgyaival, a kor legjelentősebb dokumentumaival, a történelmi eseményeket megörökítő ábrázolásokkal.

A múzeumba érkezőket Burger Lajos 1897-ben készült olajképe és a szabadságharc zászlói fogadják. Az előtérben elhelyezett emlékkoszorúk, virágcsokrok, emlékszalagok sokasága jelzi XIX. századi történelmünk kiemelkedő alakjának máig nem halványuló tiszteletét.

A kiállítás első terme maga a feltételezett szülőszoba. A következő az iskolaéveket foglalja össze, és felidézi Sátoraljaújhely, Eperjes, Sárospatak, Greguss Mihály, Kövy Sándor emlékét. A harmadik terem a Sátoraljaújhelyen indult hivatali és közéleti pályájától az ország első polgárának státusáig kíséri végig dokumentumokkal a karriert. Itt kapott helyet Kossuth iparegyleti íróasztala. A forradalom és szabadságharc eseményei vázlatosan, Kossuth életével összefüggésben elevenednek meg a sarokszobában. A kiállított pénzérmék, miniszteri pecsétnyomója, karosszékei pénzügyminiszteri tisztségét, a felöltöztetett zempléni nemzetőr az önálló haderő megteremtéséért tett lépéseit illusztrálják, a Habsburg-ház trónfosztására a Függetlenségi nyilatkozatra, a kormányzóelnökké választás felemelő pillanataira pedig a kormányzóelnöki díszkard és az eskü szövege emlékeztet.

Az emigráns Kossuth megtapasztalja a diadalt Amerikában, az újrakezdés lehetőségét az olasz, majd a német egységért vívott háborúkban és a meg nem hallgatás szomorúságát 1867-ben. Az idős, Turinban élő Kossuth személyes tárgyai közül írómappáját, poharát, fotókat és a sapkáját mutatja be még a kiállítás. Három ábrázolás jeleníti meg a nagy hazafit: Kossuth fia, Ferenc 79 éves korában, Parlagi Vilma 85 évesen örökítette meg festményén. Aradi Zsigmond fehér carrarai márvány mellszobra 65 éves korában ábrázolja a volt kormányzót. Az 1894. március 20-án elhunyt Kossuth arcvonásait gipsz halotti maszkja őrzi.

1960. szeptember 18-án – ahogy már említettük – Monok szobrot emelt nagy szülöttének. Kisfaludi Stróbl Zsigmond 2,5 méter magas, egész alakos bronz szobra tállyai andezitből készült, csonka gúla talapzaton áll. A posztamens alsó és felső részét monoki riolittufából készítették. A svéd gránit emléktáblán a turini remete 1890. február 12-én írt leveléből vett idézetet olvashatunk: „Monokon születtem, / amott a szerencsi hegy tövében, / ahol a rege szerint Árpád a honalapítás / első áldomását megüllötte.”

1963 nyarán Erdélyi Endre tarcali festőművész a község részére három Kossuth-arcképet festett. Az olajfestmények az Eybl-féle kőrajz után készültek. Egyet kapott a múzeum, egyet az iskola, egyet a tanácsháza. Ez utóbbit a tanács Collegnónak adományozta, amikor Torinó elővárosának polgármestere Monokon járt. Ezzel köszönte meg a település azt a támogatást és szeretetet, amelyet Kossuth élete utolsó éveiben a várostól kapott.

1989-ben alakult meg a Monoki Kossuth Kör. Itt szerveződött meg a Kossuth Alapítvány (1990) és a Kossuth Szövetség (1992) is. A március 15-én rendezett megemlékezések az évek során rangos ünnepséggé váltak. Monok, a Kossuth Szövetség és a Kossuth Alapítvány éppúgy magáénak érzi ezt az ünnepséget, mint a tudományos, társadalmi és politikai élet vezető személyiségei, képviselői. Ebben az is szerepet játszik, hogy az ifjúság hazafias nevelése korunkban különösen fontossá vált: akkor leszünk egyenrangú polgárai Európának, ha tisztában vagyunk önnön értékeinkkel.