Iskolák, egyesületek, mulatságok

Teljes szövegű keresés

Iskolák, egyesületek, mulatságok
Monok régi iskoláiról keveset tudunk. Az iskolaügy a reformációnak köszönheti fellendülését településünkön: a híveket meg kellett tanítani magyarul írni és olvasni, hogy önállóan forgathassák a vallásos tárgyú könyveket, megértsék az Újszövetséget, az énekeket, zsoltárokat.
A reformáció tevékenysége ezen a téren a régi káptalani és plébániai iskolák birtokbavételével és működtetésével kezdődött, majd számtalan új intézmény szervezésével, alapításával folytatódott. A protestáns prédikátorok valósággal kiharcolták az iskola építését, fenntartását. 1596 és 1672 között az anyaegyházak több mint harmadában működött tanintézet térségünkben. A gönci iskola közvetlenül a pataki kollégium alá tartozott, Tállyán és Szántón nagyobb számú tanulót befogadó gimnáziumok voltak, kisebbek működtek Mádon, Szerencsen. Ezek a jelesebb iskolák a környező helységek gyermekeit is fogadták. A hegyaljai településeken a magasabb színvonalú oktatás alapját a mezővárosok fejlődése biztosította. Kiépülőben volt az alulról fölfelé építkező rendszer, csúcsán a pataki kollégiummal.
Az iskolai oktatás központi alakja a protestáns prédikátor volt a XVI–XVII. században, de lassan kialakul a világi pedagógustársadalom is. A falusi iskolákban mindenütt tanították a latin nyelvet, de sok esetben a mesterek megelégedtek a vallási ismeretek szóbeli átadásával, s az írás-olvasás tudományát sem osztották meg mindig a diákokkal.
A tanító egyházi és jegyzői feladatokat is ellátott. A mester, az iskolarektor jövedelme változó volt, az egyházközség tagjainak számától és a gazdaság körülményeitől függött. A tehetősebb egyházközségek szántóval, réttel, szőlővel is rendelkeztek, ami részét képezte jövedelmüknek. Pénzjuttatás járt a szolgáltatásokért, a keresztelővíz viteléért, a temetési éneklésért, a jegyzői feladatokért. A tanító étkezését a lelkész biztosította.
Egy XVII. század elejéről megmaradt egyházlátogatási jegyzőkönyvben Monak elnevezéssel szerepel a település, és egyértelműen kiderül belőle, hogy a faluban iskola működött.
A korabeli magyar nyelvezet sajátos ízét megőrző átiratban ezt olvashatjuk: „Akinek húsz kalongya búzája vagyon, a mesternek egy kalongyával tartozik. Tizenöt kalongyás embertől egy kereszt búza jár. Akinek szőlője vagyon, egy köböl borral tartozik, ha búzát nem adhat. Akinek sem ekéje, sem szőlője nincsen, házasember huszonöt pénzzel tartozik. A nőtlen tizenhárom pénzzel, az özvegy aszerint. Didactrum a gyermekektől, akivel mint megalkudhatik a mester. Maga asztalán szokott lenni. Az urak adományából harmadrésze jár a mesternek. Levélírástól a vidékiektől tizenkét pénz jár, az itt valók nem tartoznak semmivel, hanem jóakartja, szerint aki házához hívja.” A betoldásban: „Vagyon egy szántóföld a Meggies mezőn a mesterséghez való, másfél köböl alá való.”
Az ellenreformáció nagy gondot fordított a katolikus iskolák szervezésére. Ennek monoki eredményeit nem ismerjük. Azt viszont tudjuk, hogy a XVIII. század végén új katolikus elemi épült a településen (ma az óvoda működik falai között). Az Andrássy család jó pártfogója volt ennek az intézménynek is Támogatta felújítását, majd a Széchenyi örökösök átadták a nagykastélyt az iskolának 1936-ban. A nagyon lepusztult épületet negyvenezer forint államsegélyből újították fel. A földszinten egy- és másfél szobás lakásokat alakítottak ki négy tanító részére. Az igazgatói háromszobás lakrészt az épület nyugati szárnyában újították fel. Az emeleten voltak a tantermek. A hatosztályos elemi iskola igényeinek megfelelően hat tanteremben folyt a tanítás. A tanulással kitöltött délelőtt után szabad mozgás a program vagy az iskola kertjében dolgoztak a diákok. Az intézmény irányítását, ellenőrzését az iskolaszék látta el.
A század elejétől a római katolikus népiskolában tanított többek között Bagazy Nándor kántortanító, Pintér Lajos, aki egy életén át nevelte itt az ifjúságot, Petsár Júlia, Soós Erzsébet, Géressy György, Marczi János, Bőgős János, Ardey Erzsébet.
A többségében római katolikus vallású település nagy létszámú katolikus elemi iskolájában 322-en tanultak 1941-ben. Az intézmény bútorzata teljes volt, a szemléltető eszközöket kismértékű hiányosság jellemezte. A diákok táplálkozását, ruházatát és tanszerellátását a hivatalos vizitációk nyolcvan százalékban jónak minősítették. Hat jó állapotú tanári lakás tartozott az iskolához. A hat államsegélyes tanítói állást világi személyek töltötték be: Marci János az elsősöket tanította, és egyben ellátta a kántori teendőket is. A legidősebb a tantestületben Pintér Lajos igazgató, ő a második osztályban tanított. Homonnay Sándor mezőgazdasági tanfolyamot is végzett, és a harmadik osztály tartozott hozzá. Felesége, Ardey Erzsébet a negyedik, Bőgős János az ötödik, felesége, Soós Erzsébet a hatodik osztályt tanította, akinek a német nyelvtudását is kiválónak tartották. Az iskolaszék elnöki teendőit Petzár Gyula látta el.
A következő tanévben 351-en, 1945–46-ban 381-en tanultak a katolikus iskolában. A háború évei után az újrakezdés nehézségei megmutatkoznak a tanulók táplálkozásán, ruházatán is. A felmérés szerint táplálkozásuk harminc százalékban jó, hatvan százalékban gyenge, tíz százalékban rossz, ruházatuk ötven százalékban jó, harminc százalékban gyenge, húsz százalékban rossz. A taneszközökben negyven százalékuk gyengén, hatvan százalékuk rosszul ellátott.
Az iskolát 1948-ban államosították, az épület tetején lévő nagy vaskeresztet 1952-ben távolították el. 1953-ban a földszinten is tantermeket alakítottak ki. Ma is itt, az Andrássy-kastélyban működik a település egyetlen, önkormányzati fenntartású tanintézete.
A falu másik népiskoláját a reformátusok működtették. A statisztikák erről is sok mindent elmesélnek. 1941-ben a koedukált osztályokban ötvenegyen tanultak, harmincegyen reformátusok, tizenketten evangélikusok, nyolcan izraeliták. A diákok táplálkozása kilencven százalékban jó, tíz százalékban gyenge, ruházatuk tizenöt százalékban igen jó, harminc százalékban jó, ötvenöt százalékban gyenge, tan- és írószerekkel ellátásuk száz százalékban jó. A huszonkilenc fiú és huszonkét leány tanítója Koncz Istvánné Dömötör Ilona, aki 1941-ben Monokon kezdte pályáját. Az 1942–43-as tanévben hatvan diák tanult a református népiskolában. Az iskola bútorzatát, felszerelését hiányosnak értékelik. Pótolni kellene a kísérleti eszközöket, a térképeket, a szemléltető eszközöket. Az iskolaszék elnöke Molnár Ferenc lelkész. Délelőtt és délután is folyik az oktatás a hét osztályban.
A második világháború utáni első tanévben, 1945–46-ban negyvennyolc tanulója volt az intézménynek. A harminchat református és tizenkét evangélikus gyermek táplálkozása kielégítő, kilencvenöt százalékuk ruházata és cipője igen rossz – írja jelentésében Dömötör Ilona. Kilencven százalékban az iskolai felszerelésük is hiányos. Tavasszal jó idő esetén többen mezítláb jártak. A könyveket a családban egymásnak adták. Vászontáskába tett tízórai nem minden gyereknek jut. Akinél van, az kenyeret, szalonnát, zsíros vagy lekváros kenyeret hozott.
A monoki ortodox izraelita hitközség elnöksége – Krausz Jenő elnök, Engel Adolf, Fried Áron, Fried Ignác, Reich Dávid, Klein Sándor, Fried József, Hartstein József, Keszler Sámuel, Klein Mór, ifj, Klein Sámuel – 1909. január 3-án döntött úgy, hogy a településen elemi vegyes népiskolát alapít. Először Müller Ignác okleveles tanítót alkalmazták. Fizetésére Zemplén vármegye közigazgatási bizottsága kilencszáz koronát biztosított. Fennmaradt a Roth Gyula hitközségi elnök által 1910. augusztus 26-án fogalmozott díjlevél, amelyben ismerteti Atlasz Mór, az új tanító javadalmazását: törzsfizetés készpénzben a hitközség iskolai pénztárából, havonként előre fizetve évi száz korona. Fizetéskiegészítés a vallás- és közoktatásügyi magyar királyi miniszter úr tárcájából állami segélyezésül havonként előre fizetve évi kilencszáz korona. Lakáspénz a hitközség iskolai pénztárából havonként előre fizetve évi kétszáz korona. Kertváltság a hitközség iskolai pénztárából havonként előre fizetve évi húsz korona. A tanító kötelességeit is rögzítették: az iskolában az országos törvények, a kormányrendeletek és az izraelita hitközség különös szabályai szerint elöljáróinak megelégedésére teljesíteni.
A második világháború után a Magyar Kommunista Párt monoki szervezete 1945-ben azzal a kéréssel fordult a miskolci tankerület főigazgatójához, hogy a községben állami polgári iskolát létesítsenek. Már egy 1945-ös rendelet szerint a község képviselőtestülete köteles megszervezni és működtetni az általános iskola ötödik osztályát. Az iskolareform következtében az 1945–46-os tanévtől ez lép a polgári iskola első osztálya helyébe.
Az állami általános iskolában 1945-ben kezdődött a tanítás. Az iskola részére igényelték a kiskastély épületét, melyet a helyi földigénylő bizottság és a vármegyei földrendező tanács a kultusztárca rendelkezésére bocsátott. A tanulók létszáma a felmenő negyedik osztályosokból, a városból visszajövő elsős gimnazistákból és elsős polgári iskolai tanulókból tevődött össze.
Az első óvoda településünkön Andrássy Dénes és felesége támogatásával a régi magtár helyén álló épületben intézményesült. 1911. február 9-én Fábián Erzsébet óvónőnél leltárt készítettek a gyermekek által használt játékokról és az épület berendezéséről. Érdemes a kilencven évvel ezelőtti lista néhány tételét felidézni. Az óvodások nevelését szolgálta húsz nagy és húsz kicsi szemléltető kép, húsz első évi, húsz másodévi, húsz harmadévi játékszer, egy doboz szemléltető játékszer, harminc palatábla, öt kis zászló, hat puska, tizenkét papír csákó, tizenöt agyaghoz való fatábla, tizenkilenc fakés, egy tizenhat darabos gazdaságieszköz-készlet, egy hét darabos iparieszköz-készlet, két trombita, tizenkét patron táska, egy játék róka, egy játék farkas, egy játék csengő, egy tizenegy darabos játék bútorkészlet, egy tizenkét darabos játék konyha készlet, egy nyolc darabos játék konyhabútor, egy doboz lerakókő, egy doboz táblácska, huszonkét darabos kuglikészlet, egy doboz fadarab, két hinta, nyári játékszerek, hat furik, egy kocsi. A kisdedóvoda berendezését húsz iskola pad (lóca + szék), egy asztal és szék az óvónő részére, egy állványos tábla, két fogas, egy szekrény a játékok számára, két mosdótál (víztartály, mosdó edény, mosdótál), egy hajkefe, két fésű, egy szekrény, egy kalaptartó szekrény, öt ivópohár, két vizes vedér, egy tanácstermi asztal és nyolc szék, hat törülköző, két kályha, három pokróc jelentette.
Az óvónők általában nem helybeliek, és sokszor nem értették meg egymást: egymás közti torzsalkodásaikról korabeli iratok gyakran szólnak. A helyi óvoda folyamatos működtetéséről a megyei tanfelügyelő és a település vezetése gondoskodott.
A két világháború között számos egyesület működött Monokon. Ezek egy része a fiatalok testi és szellemi nevelését tűzte ki célul. Más szerveződések a falu tűz elleni védelmét vagy a katolikus életelvek népszerűsítését vállalták. Természetesen nemcsak egyesületek adtak keretet társadalmi, közművelődési, ifjúsági kezdeményezéseknek. Időről időre kisebb-nagyobb csoportok verbuválódtak lelkes szervezők vezetésével egy-egy színdarab bemutatására, táncmulatság megszervezésére.
1925-ban alakult a faluban a leventeegyesület. Feladata a fiatal fiúk testi és szellemi nevelése volt. A rendezvényeken háromszáz tagjuk sorakozott százlójuk alá. „Istenért, Hazáért!” jelszóval köszöntötték egymást. A szentmise és az istentisztelet kezdetéig tartott a kötelező foglalkozás. A megjelenést az oktatók szigorúan megkövetelték. A leventeegyesületben együtt volt a falu népe, még a fiatal gróf Széchényi Pál is részt vett a foglalkozásokon, amikor Monokon tartózkodott. Az oktatást tartalékos tisztek irányították, akik figyelemmel kísérték a leventék sportbeli előmenetelét is, és a tehetségeseket benevezték járási versenyekre.
A két világháború közötti években színjátszó csoport, tánccsoport és énekkar is működött a faluban. A felkészítést a tanítók vállalták. A színjátszóknak különösen nagy sikerük volt az Úr keze és a Mindnyájunknak el kell menni című darabbal, amelyeket Homonnai Sándor tanító és Korcsmáros István káplán tanított be. Az ötvenfős énekkar általában a Kassán, Sárospatakon rendezett minősítő versenyeken ért el szép eredményeket. A monoki tánccsoport a környékbeli településeken (Szerencs, Bekecs, Tállya) és Sárospatakon is többször fellépett.
A monoki társadalom jellemzésekor a vallásosság mindig hangsúlyosan megjelenik. Az itt élők hitükhöz való ragaszkodását az 1906. december 27-én létrejött kör is jelzi, amely a katolikus vallású, fedhetetlen jellemű embereket várta soraiba. Rendes tagok csak férfiak lehettek, pártoló tagok férfiak és nők is. A tagok legalább egy korona ötven fillér, az alapító tagok legalább húsz korona tagdíjat fizettek. Tiszteletbeli tagokat érdemeikért, a kör érdekeinek anyagi vagy erkölcsi előmozdításáért választott a közgyűlés. Az új belépők egy tag ajánlásával jelentkezhettek. Aki vétett a becsület és a jó erkölcs ellen, azt kizárták. A kör célja a Monokon lakó katolikusok szellemi, társadalmi, anyagi érdekeinek előmozdítása, a valláserkölcs és az összetartozás fejlesztése volt. Külön kiemelték a józan élet propagálását, a földművelési és gazdasági ismeretek terjesztését. Könyvtárral, hírlapokkal, folyóiratokkal rendelkeztek.
A Monoki Katolikus Agrárifjúsági Legényegylet is fontos szerepet szánt a fiatalok vallásos nevelésének. Célja a katolikus, nőtlen, földműves- és földmunkásemberek valláserkölcsi nevelése, nemzeti, szociális érzésük elmélyítése. Az egylet tagjai sorába vártak minden 16. életévét betöltött, de 24. életévét még el nem ért magyar honos, katolikus földművest. Az egyház kiemelt szerepét jelzi, hogy az 1941. december 5-én alakult egylet elnökének Petsár Gyulát, a falu plébánosát választották. Tizenhárom alapító tagot jegyeztek fel. Az országos szervezettségű, KALOT-ként rövidített szervezet alapszabályában a következőket olvashatjuk: „A vallási élet ápolása terén: előadások, közös misehallgatások, szentáldások, lelkigyakorlatok, világi apostolkodás stb. – Nemzeti és szociális érzés, hazaszeretet, szak- és általános műveltség, öntudatos élethivatás és családiasság gondolatának fejlesztése terén: népművelői, vezetői, szövetkezeti, szociális tanfolyamok, előadások és más kultúrtevékenységek. – Nemes, családias szellemű szórakozás ápolása terén: műkedvelés, zenekar, dalárda, sportélet kifejlesztése. Éjfélig tartó családias természetű összejövetel stb.” A KALOT rendezvényei népszerűek voltak a negyvenes években.
1930. március 19-től Polgári Lövészegyesület is működött Monokon. A céllövősport iránti érdeklődés felkeltését, a céllövés gyakorlását tekintette fő feladatának, de a sporton kívül a tagok vallásos és hazafias érzésének ébren tartását is felvállalta. Tagjai sorába várt minden feddhetetlen életű magyar állampolgárt, aki betöltötte tizennyolcadik életévét. A Potoczky Gyula elnök vezetésével megalakult egyesületnek kilencven tagja volt.
A Monoki Önkéntes Tűzoltótestület 1930. június 14-én alakult huszonkét taggal, de tagsága később ötvenre gyarapodott. A község területén, esetleg a szomszéd községekben fellobbanó tüzek oltását, egyéb vészhelyzetekben a segélynyújtást tekintették feladatuknak. A testület a Magyar Országos Tűzoltószövetség által alkotott szolgálati szabályzat szerint dolgozott. A község birtokában levő tűzoltó felszereléseket a testület kezelte.
Monokon a helyi tantestület szervezte és irányította a művelődési ház működését, mely egyetlen helyszíne volt a falusi kulturális rendezvényeknek az 1950-es, 1960-as években. Szerdán, szombaton, és vasárnap szervezték a műsorokat és a tanfolyamokat ősztől tavaszig. A műkedvelő előadások szórakozási lehetőséget nyújtottak és közösségi életet teremtettek a hosszú téli hónapokban. Egyesek színészként, rendezőként, szervezőként, mások, nézőként kapcsolódtak a rendezvényekhez. Sokan ma is emlékeznek az egykor oly sikeres előadásokra. 1961-ben például a János vitéz négy előadását közel ezren nézték meg. Szerveztek táncestélyeket és nyolc hetes tánciskolákat is. Volt olyan év, amikor tizennégy táncestélyt rendeztek.
Az ismeretterjesztő előadások a szórakozást és a továbbképzést szolgálták. A természettudományok kevesebb érdeklődőt vonzottak, mint a táncestélyek, de ezekre is mindig szerveződött közönség. Érkeztek távoli előadók is, de zömmel a helyi pedagógusok lelkes közreműködésével szerveződtek ezek a rendezvények.
Az 1950-es évektől működik Monokon a községi könyvtár. Az olvasók száma évről évre gyarapszik. A tánccsoport és az énekkar folytatja a háború előtti hagyományokat. A dalárda a községi és a Kossuth Lajoshoz kapcsolódó hagyományok ápolását tekinti fő céljának. A társadalmi és egyházi rendezvények állandó, sikeres közreműködői.

Monoki gyerekek az 1950-es években

Ebéd a napközi otthonos óvodában (1960-as évek eleje)

Monoki tánccsoport az 1960-as évek végén

Dudás Márta és Cs. Tóth László a tánccsoport tagjai az 1960-as évek végén

Az ötven éves Önkéntes Tűzoltó Egyesület jubileumán (1978. június 5.)

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages