Források
Források
A Szerencsi-hegy tövében. A Zempléni-hegység és környezetének természetföldrajzi leírása széles körben hozzáférhető különböző publikációkból. Az országos összefoglalások mellett érdemes felütni a Frisnyák Sándor által szerkesztett Zempléni-hegység turistakalauzát. Miskolc, 1978.; A vidék történelmét a Magyar városok monográfiájából ismerhetjük meg. IX. kötete Szerencs környékét mutatja be Barna János szerkesztésében. Budapest, 1931.; A település nevének eredetéről Kiss Lajos munkájában, a Földrajzi nevek etimológiai szótárában olvashatunk, Budapest, 1980.
Ahol Árpád áldomást ült. Monok településtörténetét részletesen bemutató monográfia még nem készült. Hegyaljai Kiss Géza Monok története címen 1926-ban megjelent ötvennégy oldalas kötete egyik-másik témában nagyon jó alapinformációkkal szolgál. A két világháború közt Monokon szolgáló református lelkész azonban csak az Adalékok Zemplén vármegye történetről című kiadvány forrásközleményeit és a helyben gyűjtött adatokat, illetve a helyi egyházi feljegyzéseket ismerhette. A település neve írott forrásban először 1409-ben szerepel, ez egy 1273-as adomány megerősítése. Az irat Wenzel Gusztáv: Árpádkori új okmánytár. IX. kötet. (Pest, 1871.) című kötetben jelent meg latinul. Magyar fordítását e kötet számára Csalog Judit készítette el. A Monaky-család történetéhez kapcsolódó iratok a Mályusz Elemér által szerkesztett Zsigmond-kori oklevéltárban jelentek meg Budapesten. A település és a Monaky-család történetének összeállításakor a Magyar városok monográfiája IX. kötetét (szerkesztette Barna János) Budapest, 1931. és Feld István közelmúltban megjelent írásait használtam fel. Feld István: A monoki reneszánsz kastély. In: A Herman Ottó Múzeum évkönyve XXXVII. (Szerkesztők: Veres László–Viga Gyula.) Miskolc, 1999. pp. 403–416.; Feld István: 16. századi kastélyok Északkelet-Magyarországon Sárospatak, 2000. Az Andrássy család történetének bemutatásához Nagy Iván Magyarország családai czimerekkel és nemzedékrendi táblákkal (1. kötet, Pest, 1857) munkája szolgált segítségül.
Cum Deo pro Patria et Libertate. A Rákóczi-szabadságharc története jól feldolgozott, gazdagon publikált korszaka történelmünknek: Magyarország története 1686–1790 (Főszerkesztő: Ember Győző, Heckenast Gusztáv. Akadémiai Kiadó Budapest, 1989.); Magyarország hadtörténete. (Főszerkesztő: Liptai Ervin. Budapest, 1985.); A szabadságharc eseményeit tárgyaló kötetek – mivel nem zajlottak itt országos jelentőségű harci cselekmények, tárgyalások – Monokot nem említik. Az itt történtekről forrásközleményekből szerezhetünk információkat, így például gróf Bercsényi Miklós II. Rákóczi Ferenchez írott leveleiből: Székesi gróf Bercsényi Miklós levelei Rákóczi fejedelemhez 1704–1712. (Közli: Thaly Kálmán.) Budapest, 1877.; A szabadságharcban részt vett monokiak bemutatásához a közelmúltban publikált forrást használtam: Mészáros Kálmán: Zemplén vármegye katonai összeírása in: Zemplén népessége, települései. Szerkesztette: Tamás Edit, Sárospatak, 1999. pp. 112–238.; Az Andrássy család szerepvállalásához Nagy Iván Magyarország családai czimerekkel és nemzedékrendi táblákkal 1. kötete Pest, 1857.) nyújtott forrást.
Az jobbágyoknak kötelességei. Az úrbérrendezés országosan jól feltárt és publikált. A Monokon történt megvalósításról nem készült korábban feldolgozás. A jobbágyság XVIII. századi jogairól és kötelességeiről ugyanakkor készült régiónkban forrásközlemény: Takács Péter–Udvari István: Zemplén megyei jobbágyvallomások az úrbérrendezés korából III. Periférián Könyvek 3. Nyíregyháza 1998. pp. 507–514; Az úrbérrendezés monoki végrehajtásának bemutatásánál a Zemplén vármegye levéltárában, Sátoraljaújhelyen található forrásokat használtam: Urbárium: Loc. 75. 1774. szám alatt található. Ugyancsak ott őrzik a település urbáriumait évről évre a XVIII. században. A bemutatásra kerülő 1790-es jegyzék Conscripcio Possessionis 1790. néven keresendő. A népességtörténet bemutatásakor országos és regionális összefoglaló munkák Monokra vonatkozó adatait elemeztem: Acsády Ignác: Magyarország népessége a Pragmatica Sanctio korában 1720–21. Magyar Statisztikai közlemények XII. kötet. Budapest, 1896.; Danyi D.–Dávid Z.: Az első magyarországi népszámlálás 1784–1787. (Budapest, 1960.); A munkácsi görögkatolikus püspökség lelkészségeinek 1806. évi összeírása. Vasvári Társaság Füzetei 3. Nyíregyháza, 1990.; Tamás Edit: A szlovák–magyar–ruszin nyelvhatár a történelmi Zemplén és Ung megyében. In: Az interetnikus kapcsolatok kutatásának újabb eredményei. Szerkesztette: Katona–Viga Gyula, Miskolc, 1996. pp. 267–284.
Kossuth szülőfaluja. A reformkor és a szabadságharc eseményeit országos és regionális összefoglalások révén sokoldalúan feldolgozták. Az uradalom tulajdonosa, Andrássy György is szerepet vállalt az eseményekben, életműve a Révai Nagy Lexikonában (1. kötet, Budapest, 1912.) szerepeltek szerint került bemutatásra. Kossuth pénzügyminiszteri levele Monok adósságának átütemezéséről már megjelent publikációban: Édes szülöte földem, Zemplén. (Összeállította Hőgye István, Miskolc, 1993.). A település anyanyelvi és vallási összefoglalását bemutató táblázat és az ez alapján készült elemzések történeti statisztikai és statisztikai munkák monoki adatainak felhasználásával készültek, Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico statisticae inclyti regni Hungariae. 1–2. Budapest, 1828.; Fényes Elek: Magyarország geográphiai szótára, 1–2 kötet. Pest, 1851.; Pietsch W:.: A zsidók bevándorlása Galíciából. In: Valóság 1988/11. pp. 46–59.;1881-ben végrehajtott népszámlálás főbb eredményei… Budapest, 1882.; 1900. évi népszámlálás 1. rész, Magyar Statisztikai Közlemények Új Sorozat I. kötet Közlemények 42. kötet. (Budapest, 1912.); 1920. évi népszámlálás. Magyar Statisztikai Közlemények. Új Sorozat. (Budapest, 1922.); 1930. évi népszámlálás 1. rész, Magyar Statisztikai Közlemények. Új Sorozat. 83. kötet. (Budapest, 1932.); 1941. évi népszámlálás. Magyar Statisztikai Közlemények. (Budapest, 1943.)
Birtokosok és várományosok. A fejezet megírásához felhasználtam Hőgye István: Az Andrássy család hitbizományi birtokai és gazálkodása 1867– 1944. című, kéziratos munkáját, amely a Zemplén vármegyei levéltár forrásanyaga alapján készült. Andrássy György és Dénes életének bemutatásakor Nagy Iván (Magyarország családai czimerekkel és nemzedékrendi táblákkal 1. kötet, Pest, 1857.) és Hőgye István adatai voltak mérvadók. Széchényi György életrajzához: Magyar életrajzi lexikon, II. kötet. (Főszerkesztő: Kenyeres Ágnes.) Budapest, 1969. Felhasználtuk továbbá Hegyaljai Kiss Géza: Monok, 1926 című munkáját, és a sátoraljaújhelyi levéltárban fellelhető Közigazgatási Tájékoztató Lap közleményét: Zemplén megye alispáni iratok: 12070/1925. A Zemplén megyei 1869. évi népszámlálási iratok levéltári gyűjteménye 1869. Monok. Zemplén vármegye levéltára, Sátoraljaújhely: XV. 16.
Lehetőségek, kudarcok, kitörési pontok. A helyi eseményeket a levéltárban megmaradt Községi elöljáróság iratai, továbbá helyi visszaemlékezések alapján elevenítettem fel; Az országos események megírásakor Horváth Csaba: Magyarország 1944-től napjainkig (Pécs 1991.) című munkája segített. A XX. század közepén lezajlott társadalmi gazdasági folyamatok megírásakor a bőséges levéltári forrás és fotó: Zemplén vármegye levéltára, Sátoraljaújhely: Monok Község Elöljárósága iratai; Monoki Községi Tanács Végrehajtó Bizottságának iratai. A jövő lehetőségeinek felvázolása Csordás Ferenc polgármester szóbeli tájékoztatója és az általa és munkatársai közreműködésével összeállított fejlesztési tervek áttanulmányozása nyomán készült.
Monok polgárai és lakói. Az országos folyamatok bemutatásakor összefoglaló művet használtam. Magyarország története 1686–1790. (Főszerkesztő: Ember Győző, Heckenast Gusztáv.) Akadémiai Kiadó Budapest, 1989.; Az Andrássy család birtokmegosztásait levéltári források alapján rekonstruáltam: Zemplén vármegye levéltára, Sátoraljaújhely: Loc. Jur. 2. No. 49.; Loc. Jur. 2. No 51.; A vallási arányok megváltozásáról és a rekatolizáció folyamatáról Hegyaljai Kiss Géza Monok című munkájában is olvashattunk. A lakosság vallási megoszlásának megírásakor azonban több adattárra is lehet támaszkodni: Tamás Edit: Regio et Religio In: Regio et religio. Herman Ottó Múzeum Miskolc, 2000. pp. 13-27.; Lexicon Locorum regni Hungariae… 1773. Magyarország helységeinek 1773-ban készült hivatalos összeírása. (Budapest, 1920.); Magyarország történeti névtára Zemplén megye 1773–1808. (Budapest, 1998.); Az egyházakról is találunk levéltári forrásokat, például a református templom építéstörténetéről a sátoraljaújhelyi levéltárban: Fasc. 121. No. 41.
Urak gulyája, gyalogok csordája. A fejezet megírásában nagy segítségemre volt az alábbi néprajzi gyűjtés feldolgozásaként készült tanulmány. Szikora András: Legeltetési rend a századelőn. In: Herman Ottó Múzeum évkönyve, 24. Miskolc, 1985. pp. 303-315.
Üzemek, bányászat, mesterek. A mesteremberek bemutatásakor levéltári forrásként támaszkodtam az 1874-es Kassai Iparkamara iratanyagára, az monoki Elöljáróság iratanyagában megőrződött iparos összeírásra; Ugyancsak levéltári adatok segítették az egyes ipari üzemek megírását. A bányászat feltérképezésekor természetföldrajzi összefoglaló munkákat használtam és egy megjelent tanulmányt: Szikora András: „Háztáji” kaolinbánya Monokon. In: Herman Ottó Múzeum Közleményei. 16. Miskolc, 1977. pp. 56–58.; A szövetkezeti mozgalom monoki megjelenésének megmaradtak az iratai: A monoki hitelszövetkezet alakuló közgyűlésének jegyzőkönyve, 1899.; A monoki keresztény fogyasztási szövetkezet alapszabálya. 1907.
Fecskék nyomában. Monok népi épületeinek elemzésével, feldolgozásával még adós a néprajztudomány. A tájegység háztípusának megismerésekor két összefoglaló munka segített. Balassa M. Iván: A parasztház története a Felföldön. (Miskolc, 1994.); Borsod-Abaúj-Zemplén megye népművészete. (Szerkesztette: Fügedi Márta. Miskolc, 1997.); A házak építőanyagának statisztikai adatai a korábban már felsorolt népszámlálási kötetek ide vonatkozó fejezeteiben kereshetők ki. A monoki kőművesekről találunk adatokat a XIX. századi alispáni iratokban éppúgy, mint az 1874-es Kassai Iparkamara iratanyagában és a monoki Elöljáróság iratai között. Korábban már megjelent egy tanulmány a témáról, igaz, annak egyes adatai ellentmondanak a levéltári forrásoknak. Szikora András: Monoki kőművesek. In. Herman Ottó Múzeum közleményei 25. Miskolc, 198/89. pp. 160–164.
Egy híres borvidék peremén. A terület körülhatárolásáról Bodó Sándor: Tokaj-Hegyalja körülhatárolása. In: A hegyaljai mezővárosok történeti néprajza. Szerkesztette: Bencsik János–Viga Gyula. Miskolc, 1988., pp 14-21.); A legteljesebb összefoglalás a témáról Balassa Iván: Tokaj-Hegyalja szőleje és bora. (Tokaj, 1991.); Természetföldrajzi, gazdasági adatokat, statisztikai kimutatásokat találunk. Dr. Boros László: Tokaj-Hegyalja szőlő- és borgazdaságának földrajzi alapjai és jellemzői. Miskolc–Nyíregyháza, 1996.
Az én nevem abban legyen mindörökké. A reformáció magyarországi megjelenését és elterjedését az országos összefoglalások segítségével vázoltam fel. A Zemplén vármegyei és monoki folyamatok megírásában a következő munkák voltak segítségemre: A magyar református egyház története. (Írták: Bíró Sándor, Bucsay Mihály, Tóth Endre, Varga Zoltán, Sárospatak, 1995.); Tamás Edit: Regio et Religio In: Regio et religio. Herman Ottó Múzeum Miskolc, 2000. pp. 13–27.; Dienes Dénes: Minthogy immár schola mestert tartanak… Sárospatak, 2000. A monoki egyházakat bemutató rész megírásakor előzményként támaszkodhattam Hegyaljai Kiss Gézának a településről készült munkájára. (Monok, 1926.) Az ebben leírtakat egészítettem ki a rendelkezésre álló római katolikus templom leírással, a plébánosok és a református lelkészek névsorának XX. századi adataival, helyszíni megfigyelésekkel, adatgyűjtéssel. A református templom építésével kapcsolatos levéltári források a Sátoraljaújhelyi Levéltárban találhatók: Fasc. 121. No. 41.
Iskolák, egyesületek, mulatságok. Az iskolák bemutatása sátoraljaújhelyi levéltári adatok tanulmányozása alapján készült: Zemplén megyei Tanfelügyelőségi iratok; Monok római katolikus iskola, monoki református iskola adatai. Sátoraljaújhelyi levéltári források alapján készült az egyesületekkel, rendezvényekkel foglalkozó rész is: A monoki katolikus kör alapszabálya 1906. IV. 1417 no. 341; a Monoki Katolikus Agrárifjúsági Legényegylet: IV. 1417. 12. 1175. 4655/1942 alispán; a Monoki Polgári Lövész Egyesület: IV. 1417. 10. 944. 4608/1936. Alispán.; a Monoki Önkéntes Tűzoltó Egyesült: IV. 1417. 9. 835. 13.013/1930. Alispáni.
Épített örökségünk. A terület szinte teljes, bár nagyon vázlatos leírása a műemlékekről rendelkezésemre állt. Tokaj és környéke. Borsod-Abaúj-Zemplén megye képes műemlékjegyzéke, IV. (Szerkesztette: Szabadfalvi József–Cseri József, Miskolc, 1992.); A kiskastély bemutatásakor a közelmúltban megjelent tanulmányok áltak rendelkezésemre. Feld István: A monoki reneszánsz kastély. In: A Herman Ottó Múzeum évkönyve XXXVII. (Szerkesztők: Veres László–Viga Gyula. Miskolc, 1999., pp. 403-416.); Feld István: 16. századi kastélyok Északkelet-Magyarországon. (Sárospatak, 2000.); A 2000-ben végzett régészeti kutatás alapvető változást hozott az épület korának megállapításában. Feld István–Simon Zoltán: A monoki „kiskastély” régészeti kutatása. Kutatási dokumentáció. (Kézirat. Budapest, 2000.); Az Andrássy-kastély bemutatására jól használható könyv jelent meg 1995-ben. J. Dankó Katalin: Monok – Látnivalók. Tájak Korok Múzeumok Kiskönyvtára 514. (Budapest, 1995.) A Kossuth Emlékmúzeum épületét Zsuffa Tibor munkásságából is ismerhetjük. Zsuffa Tibor: Kossuth Emlékmúzeum. (Budapest, 1972.)
Nagynevű fiának kegyelme jeléül… Kossuth Lajos monoki kultuszának őrzéséről Zsuffa Tibor kézirata adott nagyon jó áttekintést. Zsuffa Tibor: Kossuth hagyományok és emlékek. Monok Adattár 91. 5. A Kossuth emlékmúzeum kultuszápoló tevékenységét az intézmény történészeként a szerző ismeri. Az 1994-ben nyílt állandó kiállítás forgatókönyvírójaként személyes tapasztalataira támaszkodhat. A kiállítás elkészültekor már készített egy összefoglalást. Tamás Edit: Monok – Kossuth Lajos Emlékmúzeum. Tájak Korok Múzeumok Kiskönyvtára 482. (Budapest, 1994.)
