Birtokosok és várományosok
Birtokosok és várományosok
Magyarországon az 1687. évi IX. törvénycikk kimondta, hogy a mágnások szerzeményi javaikból királyi jóváhagyással hitbizományt alapíthatnak. Az 1723. évi L. törvénycikk ezt a jogot a köznemesekre is kiterjesztette. A hitbizományban működtetett családi birtoknak általában az a legfőbb jellemzője, hogy a tulajdonos halála után azt teljes egészében az elsőszülött fiú örökli – több nemzedéken át. Az öröklés a család tagjaira nézve előre megállapított jogutódlás szerint történik, és a birtok elidegeníthetetlenül a családban marad. Régebben azt tartották, hogy a hitbizományi vagyon tulajdonosa az egész család, az örökös csupán haszonélvezője a birtoknak. Később megváltozott a hitbizomány birtokosa (az elsőszülött fiú) és a családtagok (várományosok) közti viszony. Eszerint az örökös tulajdonába került a hitbizomány, aki azonban csak a király engedélyével idegeníthette el annak részeit. A történelmi magyar családok azért hoztak létre birtokaikból vagy azok egy részéből hitbizományokat, hogy az elkülönített birtoktest ne aprózódjon fel. Ezzel biztosították, hogy az elsőszülött vigye tovább a család tekintélyét, rangját.
A hitbizományok létrehozásával kapcsolatban az 1868. évi LIV. törvénycikk és az 1869. április 9-i igazságügy-miniszteri rendelet új eljárási szabályokat léptetett életbe. Ami nem változott: a hitbizományt királyi jóváhagyással, megerősítéssel lehetett ezután is létrehozni, és az öröklés rendjén királyi, majd 1920 után kormányzói hozzájárulással lehetett csak változtatni. Továbbra is királyi, illetve kormányzói engedélyre volt szükség az ilyen birtokok eladásához, cseréjéhez.
Magyarországon gróf Pálffy Pál alakította az első hitbizományt Pozsony vármegyében 1653-ban. A XIX. század második felében az Andrássy család idősebb és fiatalabb ága is létrehozta a családi hitbizományt. A fiatalabb (monoki) ágból Andrássy István fia, György 1867-ben alapította a kétközpontú monoki és Krasznahorka-váraljai hitbizományt: a monoki több mint tízezer, a Krasznahorka-váraljai pedig huszonhatezer holdas volt.
1874-ben a család másik (idősebb vagy betléri) ágában Andrássy Károly özvegye (született gróf Szapáry Etelka) biztosította fiai számára az örökséget családi hitbizományok formájában. A család zempléni birtokaiból így lett a parnói hitbizomány Manó, a terebesi Gyula, a homonnai Aladár öröksége. Az Andrássy családnak ez az utóbbi, betléri ága az ismertebb a politikai életben, történelmi szerepkörökben: Andrássy Gyula Zemplén megyei politikus a szabadságharc idején diplomata, a kiegyezéskor, 1867-ben miniszterelnök, 1871-től a Monarchia közös külügyminisztere. Síremléke Tőketerebesen áll. Fia, Gyula belügyminiszterként szintén ismert személyisége volt a hazai közéletnek.
A kétközpontú, a monokit is befogadó hitbizomány alapítója, Andrássy György 1797. február 5-én született Kassán. Apja gróf Andrássy István, édesanyja gróf Festetics Mária. Andrássy György már az 1820-as években csatlakozott Széchenyi István hazafias törekvéseihez. Gömör vármegye követeként részt vett a reformkort megnyitó országgyűlésen 1825–27-ben. 1825 novemberében tízezer forinttal járult hozzá az Akadémia megalapításához, melynek mindvégig egyik igazgatója maradt. Kölcsey Ferenc a reformtörekvések egyik leghatalmasabb támaszának tartotta. Házában gyakran gyűltek össze az országgyűlés jeles képviselői. 1833-ban német nyelvű röpiratában a reformeszmék mellett kötelezte el magát. A budapesti Lánchíd építésének előkészítése érdekében Széchenyivel együtt utazott Angliába. Erről közösen írtak magyar és német nyelven jelentést. Dernői vasgyárában alkatrészeket készíttetett a hídhoz. Az 1838-as pesti árvíz idején mentette a bajbajutottakat, segélyezte a károsultakat.
1839-ben megházasodott, felesége gróf Königsegg-Aulendorff Franciska. Házasságukból két fiú, Dénes és az 1881-ben elhalt György, valamint két leány, Mária és Erzsébet született. Mária gróf Maldeghem Károly, Erzsébet Széchenyi Pál hitvese lett.
Andrássy György a szabadságharc után az ország gazdasági fejlesztésén buzgólkodott. Egyik elnöke a gazdasági egyesületnek, elnöke a Tisza-vidéki vasúttársaságnak és a felső-magyarországi bányászegyesületnek. Híressé tették vasgyárai, a vasiparban bevezetett újításai. A közismert dernői vasgyár mellett Monokon is épít hámort, de ennek emlékét ma már csak egy 1838-ban kelt levél őrzi. Sáros vármegye főispánjaként, 1863-ban országbíróként is tevékenykedett. Betegsége miatt azonban lemondott tisztségeiről és visszavonult birtokaira. Mindvégig hű maradt elveihez, igazságos és hazafias viselkedésével köztiszteletet vívott ki magának. 1872. december 17-én hunyt el Bécsben. Az utókor gazdasági szakíróként, akadémikusként, az Akadémia egyik alapítójaként őrzi emlékét.
A halála után a monoki–krasznahorka-váraljai hitbizomány tulajdonosa Andrássy György elsőszülött fia, Dénes lett. A krasznahorkai, a csetneki, a lazonyi, a dernői és monoki uradalom jelenti az ifjú Andrássy örökségét. A monoki birtokrész a következő: „…áll a majorsági birtokból s királyi s teritoriális haszonvételekből Monok és Bekecs egész és Szada fél helységekben, a harangodi és a taktaföldvári pusztákból, Megyaszó mezőváros kétnyolcad részéből, a legyesbényei, mádi és tarcali szőlőkből s részbirtokokból, a tarcali kuriális házhelyből, melyek Monaky Anna fiúsítása folytán családomnak egyedül finemzedékére, reám azonban csak egyrészben örökség képen háramlottak s melyeknek másrészét vétel útján megszerezvén, az egész uradalmat építkezésekkel és egyéb beruházásokkal nevezetesen javítottam. Ezen uradalomnak egész összessége 8654 hold szántóföldből, szőlőkből, 2074 hold rétből, 3255 hold legelőből, 1584 5/8 hold erdőből állván, ennek összes értéke a királyi haszonélvezetekkel együtt általam 840 000 új forintra tétetik ki.”
A monoki hitbizomány a monoki, a taktaszadai, a taktaföldvárpusztai, a bekecsi, a csillagharangodpusztai, a megyaszói, a szerencsi, a halmaji területeket foglalta magába. A hitbizomány a legnagyobb szántóterületet, legelőt, szőlőt és erdőt településünk határában birtokolta, de Megyaszón és Bekecsen szintén több mint ezer holdon gazdálkodott. A legnagyobb rétek Bekecsen, Taktaszadán, Taktaföldváron feküdtek.
Andrássy Dénes 1835. november 19-én született, tanulmányai befejezése után a kancellárián fogalmazó, később magas rangú hivatalnok, a főrendi ház örökös tagja. 1866-ban kötött házasságot Hablawetz Franciskával, egy bécsi zenész színésznő leányával. A család nem fogadta el ezt a házasságot, de a művészetet szerető gróf – maga is művészember, festő – boldog volt. Visszavonultan élt feleségével, és birtokai jövedelméből pártfogolta a művészetet, jótékonykodott, alapítványokat létesített. Saját nevével kétszáznegyvenezer korona alaptőkével díjat alapított, amelynek kamataiból évente díjat adott egy-egy alkotónak. Az Akadémia működését húszezer koronával támogatta. 1906-ban a Magyar Tudományos Akadémia igazgató tanácsának tagjává választották. Kedves tartózkodási helye Krasznahorka-váralja volt. Ide építtette képtárát nemzetközi hírű képgyűjteménye számára. Szeretett feleségének mauzóleumot emeltetett.
A monoki hitbizomány területi megoszlása művelési ágak és települések szerint (katasztrális holdban)
| Település | Szántó | Kert | Rét | Legelő | Erdő | Szőlő | Parlag |
| Monok | 2454 | 27 | 118 | 643 | 1195 | 52 | 62 |
| Taktaszada | 812 | 3 | 400 | 200 | – | – | 89 |
| Taktaföld-várpuszta | 152 | – | 365 | 381 | 16 | – | 451 |
| nádas |
| Bekecs | 1068 | 3 | 415 | 368 | – | 10 | 41 |
| Csillagharangod-puszta | 844 | 1 | – | 208 | – | – | 52 |
| Megyaszó | 1336 | 1 | 51 | 73 | – | – | 43 |
| Szerencs | 492 | 2 | 197 | 124 | 48 | 12 | 27 |
| Halmaj | 687 | 5 | 256 | 282 | 9 | – | 11 |
Andrássy Dénes keveset törődött a gazdálkodással, de birtokait hozzáértő szakemberek irányítására bízta. Vállalkozásai, haszonbérletei is gyarapították jövedelmét. A bekecsi, harangodi birtokrészeket bérbe adta a Magyar Cukoripari Részvénytársaságnak. Az 1907 április 1-jétől 1925 március 31-ig terjedő szerződés alá vont területet kilencvenhárom tételben sorolták fel a tulajdoni lapon. Ezek között találunk szántót, legelőt, kertet, rétet, nádast, mocsarat, hidat, gazdasági épületet. Ugyanakkor ő maga is termesztett közeli birtokain cukorrépát, répamagot, dohányt. A gőzekét gazdaságában használták először a környéken.
1912-ben kimutatás készült a magyarországi hitbizományok nagyságáról. Ebben a Krasznahorka-váraljai birtokot 43 600 hold területűnek tüntetik fel, amelyben valószínűleg benne vannak a zempléni és gömöri hitbizományon kívüli lazonyi és gömöri uradalmak is.
Andrássy Dénes 1913. február 26-án bekövetkezett halálával a régi hagyományt követve megint meg lehetett fordítani egy dicső család címerét Monokon: akkor volt ez szokás, ha kihalt egy család fiúágon. Az utolsó monoki Andrássy gróf felesége mellett nyugszik Krasznahorha-váralján. Az utókor Andrássy Dénest kora egyik legműveltebb emberének tartja, aki művészeti kérdésekben szaktekintélynek számított, és jelentős összegekkel támogatta a művészeteket.
Andrássy Dénes halála után a monoki hitbizományt húgának, Andrássy Erzsébetnek az elsőszülött fia, gróf Széchényi Aladár örökölte, Krasznahorkát pedig nővérének, Máriának a fia, gróf Maldeghem Ferenc kapta meg. A két örökös megállapodásban rögzítette a monoki és a Krasznahorka-váraljai hitbizomány kettéosztását. E szerint Széchenyi Aladár teljes egészében megkapta a monoki hitbizományt, az erdőbirtokokat, a szőlőket, pincéket, az uradalomhoz tartozó minden ingó vagyonnal, kegyúri jogokkal. A Krasznahorka várában őrzött gyűjteményekből a könyvtár is Széchenyi Aladár hitbizománya lett. Az örökség része volt 1350 ezerkoronás névértékű Transdanubia Egyesült Gőzmalom Rt. részvény is.
Gróf Széchényi Aladár 1862-ben született Bécsben. Apja Széchényi Pál, korábbi földművelési, ipari és kereskedelmi miniszter. Aladár jogot tanul, majd huszártiszt, többször választották meg országgyűlési képviselőnek. Három évtizeden át részt vett az országos és – Somogy vármegye főispánjaként – a vármegyei közéletben.
Az új tulajdonos idején a hitbizomány területe többször is megfogyatkozott. Öröksége átvételekor nem fizette ki rögtön a törvény által előírt illetéket. Ezt csak az első világháború után, Nagyatádi Szabó István minisztersége idején rendezte. Ekkor ugyanis megszavazták az alsóházban, hogy az örökösödési illeték földdel is fizethető. Ezt kihasználva a gróf alacsony aranykoronájú földjeit ajánlotta fel adóssága kiegyenlítésére. Csökkentette a hitbizomány területét az is, hogy Széchényi Aladár mint kegyúr a legyesbényei görög katolikus egyháznak harminc hold földet adományozott. Kaptak földet a monoki római katolikusok és a szerencsi reformátusok is. Az 1920-as, 1930-as években a földreform és a vitézi telkek kiosztása miatt fogyott tovább a hitbizomány birtoka. 1934-ben a szerencsi Polgári Lövészegyletnek engedett át területet a bekecsi határban. 1936-ban egyik monoki házában szállásolta el a csendőrőrsöt. (A szerződés szerint 1941. október 31-ig bérelte a kerületi parancsnokság.) 1938-ban Horthy engedélyével Taktaszada határában 149, Megyaszó határában 157 hold földet adtak el a birtokból, hogy a befolyt összegből a modernizálás költségeit fedezni tudják.
A gazdálkodás korszerűsítése folyamatosan zajlott. A bérlői lakot felújították, átépítették a cselédházat, Földváron hodályt, sertéshizlaldát építettek, Csillagharangodon kutakat mélyítettek, a Disznós-tanyán lecsapolási munkák folytak, a monoki Zsebrik-dűlőben erdőt telepítettek. Megkezdték a filoxéra pusztítása során tönkrement szőlőültetvények újratelepítését. A Nagyléte-dűlőben tizenöt, a Kisléte-dűlőben három holdat telepítettek furmint és hárslevelű fajtákkal. Százhúsz centiméter sor- és tőtávolságot tartva négyezer tőkét plántáltak el, felhasználtak továbbá ugyanennyi száznyolcvan centiméteres akác- és tölgyfakarót. Ugyancsak a Kisléte-dűlőben több mint két holdat gesztenye-, mandula- és diófával, valamint fenyővel, akáccal ültettek be. A monoki nagykastély kertjében a 734 öles kísérleti szőlőmintatelepen hétféle bor, és huszonháromféle csemegeszőlő-fajtát telepítettek.
A monoki Alsó-Nagykert kilencholdas gyümölcsösét a XIX. században telepítették az Andrássyak. A XX. század elejére azonban már elöregedtek a fák. Széchenyi gróf a beteg állományt kivágatta, majd megnövelte, és újratelepíttette a területet: 1926 és 1932 között 578 téli almát, 98 körtét, 98 kajszibarackot, 21 cseresznyét, 346 besztercei, 807 veres szilvát ültettek. A facsemeték védelmére a gyümölcsös északi oldalára jegenyefákat telepítettek.
Széchenyi Aladár a reneszánsz stílusú Monaky-kastélyban (kiskastélyban) rendezte be lakosztályát. A kívülről ódon épületet belül korszerűsíttette, és pompás bútorokkal, tárgyakkal rendezte be. 1923-ban bevezettette a villanyt a hitbizomány tulajdonában lévő épületekbe és a középületekbe (Kossuth-ház, községháza, római katolikus plébánia), majd 1936-ban az iskolába. Később a jobb módú családok is követték a példát. A százhúsz voltos áramot a hitbizomány saját gépházában termelték.
A nagy kastélyt a hitbizomány római katolikus iskolának engedte át 1936-ban. Egykori parkjából két holdon gyümölcsöst telepítettek (faiskola és szőlőgyűjtemény volt a többi részén). A gyümölcsösben főleg jonatánalma termett, de volt benne körte, mandula, cseresznye, meggy, kajszibarack, őszibarack, ringló, besztercei szilva, birs, som, mogyoró is. Az utak mellé szegélynek ribizli-, köszmétebokrok kerültek.
Andrássy Dénes és felesége jobbára külföldön tartózkodott, birtokaik közül legjobban Krasznahorkát szerették. Az Andássyak által épített monoki kastélyra lakóhelyként nem volt szükségük. A használaton kívül helyezett, egykor pompás épület pusztulásnak indult a XIX. század második felében. Az első világháborút követő események (a Tanácsköztársaság alatt a helyi kommunista vezetők apparátusa és családja költözött ide, a hadiözvegyek szintén évekig lakták földszinti szobáit) tovább gyorsították ezt a folyamatot. Az új tulajdonos, Széchényi Aladár sem akarta az elhanyagolt külsejű épületet saját céljaira felújítani: nem az Andrássy-kastélyban kívánta a lakóhelyét, rangját reprezentáló uradalmi központot kialakítani. Az épületnek csak azt a keleti földszintes szárnyát építették újjá, amelyben Szalay Jenő uradalmi titkár lakott.
1936-ban szakértő leírás készült az épület állapotáról: „Az épület lábazata és felmenő falai terméskőből építve, kémények égetett téglából. A földszinti szobák, zárt folyosók és emeleti nagy terem mennyezete égetett téglaboltozattal. Az emelet többi részén sűrű gerendás mennyezet, alsó része nádazva és vakolva, részben korhadt és beszakadozott. Fedélszerkezete faragott fenyőfából. Két álló székszelemenes szerkezettel. Konty alakban végződik. A díszterem feletti magasabb fedél vasbádoggal fedve, fekvő ereszcsatornával és villámhárítóval van ellátva.
Az épület beosztása: a földszinten egy tágas főbejárati előtér, az udvar felől két részből álló zárt folyosó, egy lépcsőház, 10 lakószoba és 5 mellékhelyiség. Az emeleten 1 lépcsőház, az udvar felől végig futó, több részre osztott zárt folyosó, egy díszterem szabad előtérrel, 10 lakószoba és 4 mellékhelyiség.
A padlók a földszinten: két szobában tölgyfa padló, a többi szobában puhafa padló, a folyosók kőburkolattal. Az emeleten a díszterem és előtere puhafa padló, a lépcsőházban kőlépcsők, a pihenő tér kőburkolattal és kőkorláttal van ellátva, a többi szobák padlózata, úgyszintén a zárt folyosók kőburkolata nincsen meg.
Két földszinti helyiség alá van pincézve. A földszinten lévő ajtók és ablakok erősen elavultak és részben korhadtak. Az emeleten a dísztermen és előterén három ajtó van, ezek is erősen avultak. Az ablaktokok külső zsalus szárnyai és ablaktokjai korhadtak, az ablakok szárny nélküliek. Az emeleti szobákban ajtók nincsenek. Az épület légfűtéssel volt ellátva, de ezen berendezésnek csak romjai vannak meg. A nagykastély déli szárnyához van hozzáépítve egy téglány alakú földszintes lakóház.”
A végső értékelés: „Számításba véve az épület körülbelőli 100-150 éves életkorát és különösen azt, hogy látszat szerint az épületen soha nagyobb mérvű javítás nem történt, ellenben a kommunizmus (1919!) alatt igen nagy rombolásnak volt az épület kitéve és azt, hogy az ajtók és ablakok nagyobbrészt megsemmisültek és még meglévők teljesen elavultak és korhadtak, úgyszintén padlózatok és mennyezetek és fedélszerkezetek erősen szúette, az emeleti mennyezet egy része teljesen korhadt és helyenkint beszakadt, a cserép és bádogfedés, valamint a bádogból készült fekvő fedélcsatorna egy része erősen elavult, a külső vakolatok nagyobb része elmállott és lehullott és általában az épület elhanyagolt romszerű állapotban van.”
Széchényi Aladár már nem tehetett semmit a kastély állapotának javításáért: a felmérés évében, 1936-ban meghalt. A hitbizomány örököse gróf Széchényi György lett. Széchényi György 1889-ben született, Széchényi Aladár elsőszülött fiaként, testvére Széchényi Mária a közeli Sárospatak úrnője, Herceg Windisch-Grätz Lajosné. A legitimista új tulajdonos felsőbb tanulmányait a kassai jogakadémián és a Müncheni Egyetem erdészeti fakultásán végezte. Huszártisztként részt vett az első világháborúban. 1917– 18-ban Zemplén vármegye főispánja. A Tanácsköztársaság idején letartóztatták, majd olasz közbenjárásra szabadon engedték. Egyik alapítója és vezérigazgatója a Központi Sajtóvállalatnak. 1931-ben fiatal katolikus írókkal és újságírókkal Korunk Szava címmel folyóiratot indított. Demokratikus, haladó, katolikus álláspont megjelenítése a céljuk a folyóirattal, melynek haláláig kiadója és felelős szerkesztője volt. 1935-ben a Keresztény Gazdasági és Szociális Párt képviseletében a tokaji kerületben parlamenti képviselővé választották. Pártjában a mérsékelt szárny tagjaként éles küzdelmet folytatott a kékkeresztesekkel. (A Kék Kereszt az iszákosság felszámolására és a mértékletesség terjesztésére 1877-ben Svájcban alakult egyesület. Magyarországon az 1890-es években jöttek létre csoportjai.) Később Széchényi György kilépett a pártból, és független képviselőként dolgozott 1937– 38-ban. A totális államberendezkedéssel szemben a polgári és parlamenti jogok védelmét tartotta fontosnak. Ellenezte a felsőház jogkörének a kiterjesztését, az első zsidótörvényt.
A monoki hitbizomány új tulajdonosa, Széchényi György a kor színvonalát meghaladó gazdaságot vehetett át: az uradalom fő terményének számító cukorrépa termelése alagcsövezett területeken folyt, az egyes gazdasági egységeket keskeny nyomtávú gazdasági vasút kötötte össze és szállította a répát a szerencsi cukorgyárba. Az 1936-ban készült hitbizományi leltár a földterület változatlan nagysága mellett az alábbi monoki épületeket tartalmazta: nagykastély (5910 P), kertészlak (324 P), szőlőhajtató ház (494,40 P), erdőőri lak (649,60 P), nagypince (1252,80 P), Fogyasztási Szövetkezet (1942 P), Kossuth-ház (2817 P), Kossuth-ház tartozékai (700,80 P), cselédlakás (358 P), óvoda alatti pince (742,40 P), kiskastély, személyzeti lak (8586 P), kiskastély (26 626 P), magtár és pince (371,20 P), villanytelep és autó garage (5597,60 P), tanítói lakás (4900,20 P), iskolaépület (10 640 P), cselédlakás (408 P), cselédlakás 408 P), juhakol (5930,40 P), csendőr altiszti lakás (2124 P), csendőrlaktanya (3624 P), cselédlakás (278,40 P), gazdalakás (278,40 P), istálló (723,90 P), gazdalakás (343 P), pince (88 P), magtár és csűr (7161,08 P), kertészlakás (1099,80 P), rakodószín (402,70 P), kerítések, kutak (254 P). Összes értékük 95 536,80 pengő. Ezt még kiegészítette a Kaptár-majorban a cselédlakás, az istálló, a zsizsiktelenítő, tyúkólak, gép- és kocsiszín, magtár, pince 57 794 pengő értékben. A Dénes-majorban a cselédlak, a tábori kemence, a juhakol, a füstölő, a vízvezeték értéke 25,338 pengő. Lőrinckepusztán az épületek értéke 30 668,20 pengő (tisztilak, gazdalakás és iroda, cselédlakások, lóistállók, takarmánykamrák, mosókonyha, pácoló és szerszámkamra, göbölyistállók, kerékgyártó- és kovácsműhely, szénkamra és gépszín, méhes, kukoricakasok, birkaólak, vízvezetékek). Új-tanyán a cselédház, a sőreistálló, a kutak értéke 31 164 pengő. Majospusztán a tiszti lak, a magtár, a cselédházak, a ló-, ökör-, sőreistállók, a kukorica kasok, a pajták, a kutak értéke 82 895 pengő.
Gróf Széchényi György 1938. augusztus 26-án halt meg Monokon. A hitbizományt fia, Pál örökölte. 1944-ben súlyos háborús károk érték az uradalmat. Az átvonuló katonai egységek kirabolták a magtárakat, elhurcolták a készleteket, az állatokat. A közeledő front hatására a fokozódó hitleri fasiszta elnyomással szemben erősödött a magyar ellenállási mozgalom tevékenysége is. Széchényi Pál budapesti lakásán gyakran találkoztak azok, akik nem értettek egyet a németek és a nyilasok tevékenységével. A fővárosban megalakult a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottsága. Ennek 1944. november 22-i megbeszélésére igyekezett Széchényi Pál zászlós is. A találkozóhely csapda volt, csendőrök várták őt és a vele együtt érkező társát. Tűzpárbaj alakult ki, amelyben Széchényi Pál megsebesült. Kórházba szállították, de másnap belehalt sérüléseibe. A Farkasréti temetőben temették el november 29-én. Innen a család kérésére Monokra szállították és a római katolikus templomban lévő családi kriptába került. 1945-ben ellenállási tevékenységéért és hősies magatartásáért Széchényi Pált a honvédelmi miniszter főhadnaggyá léptette elő.
A harcok elcsitultával a monokiak igyekeztek túlélni az ínséges időszakot, újrakezdeni az életet. Az uradalom tulajdonosai, a gazdatisztek elmenekültek, csak az alacsonyabb rangú vezetők maradtak a helyükön. 1945 elején a cukorgyár újraindításához az uradalmi cselédek közmunkában öszszegyűjtötték a még kint lévő termést.
A monoki hitbizomány birtok 1945 után részekre hullott. A cselédek lakhatóvá tették lakásaikat, birtokba vették a földeket. A földosztás során a tanyák körül igényeltek területeket. A tanyaközpontokban állami gazdaságok alakultak.
Gönci hordók a Kossuth Emlékmúzeum pincéjében
