A Szerencsi-hegy tövében
A Szerencsi-hegy tövében
Monok a történelmi Zemplén megyében, a Szerencsi-dombság területén, Szerencstől tizenkét kilométerre fekszik. A dombvidék a vulkanikus eredetű Tokaji-hegység egyik kistája. A Tokaji-hegység az Eperjes-Tokaji-hegylánc déli része, a Kárpátok belső vulkanikus vonulatához tartozik. Észak-déli kiterjedése ötvenöt-hatvan, nyugat-keleti szélessége tizenöt-harminc kilométer között mozog. Az 1436 négyzetkilométernyi területen fekvő hegyvidék legmagasabb pontja a közel kilencszáz méteres Nagy-Milic, nagy része négyszáz-ötszáz méter magasságú. A vonulatokat alkotó fiatal, harmadkori vulkanikus kőzetek, a riolit, az andezit, a dacit és tufáik tizenkét-tizenöt millió évesek. Kisebb foltokban tengeri üledékek, jégkori és jelenkori képződmények (nyirok, lösz, lejtőtörmelék, kavics) borítják a felszínt.
Az ember is formálta, alakította a természeti tájat az évszázadok alatt. Ennek intenzitása a XIX–XX. században vált erőteljessé. A hegység kismedencéi és peremterületei ma már kultúrtájak, az eredeti növénytakaró helyén szántóföldeket, gyümölcsösöket, szőlőterületeket látunk. Szembeötlő antropogén felszíni képződmények az egykori szőlőtermő teraszok, a bányagödrök és a meddőhányók.
Nyugatról kelet felé haladva a Szerencsi-dombság a Tokaji-hegység első önálló kistája. Abaújszántó, Golop, Megyaszó, Ond és Szerencs jelölik ki határait. A 110 és 336 méter közötti átlagos tengerszint feletti magasságú dombvidék a Tokaji-hegység hegylábfelszíne. Legmagasabb pontja a Nyírjes. A kistájat a Tokaji-hegységtől a Szerencs-patak völgyét követő szerkezeti vonal különíti el. A felszín több mint nyolcvan százalékát szarmata riolittufa fedi, a nyugati részt pannon üledékek borítják. A felszín három, közel észak-déli csapású dombhát, völgyközi hát sorozatából áll, ezek átlag kétszázötven méter magasak. Az északkeleti lejtők erősen, a felszín egésze közepesen erózióveszélyes. A szerencsi Köves(Árpád)-hegyen a vulkáni utóműködés eredményeként létrejött hidrokvarcitmezőt csodálhatjuk meg. A legyesbényei Fuló-hegy (256 méter) kovásodott riolittufájában és a hidrokvarcit felhalmozódásokban barlangokra emlékeztető, három–nyolc méter hosszú üregek képződtek. Hasznosítható ásványi nyersanyagai közül jelentős a zeolitos riolittufa, a kaolinos és a bentonitos nemes agyag, valamint a hidrokvarcit.
A Tokaji-hegység időjárása és éghajlata változatos. Különösen kedvező a hegyaljai szőlővidék és a kismedencék mikroklímája. A Hernád felé néző hegységperemé alig tér el síksági előteréénél. Uralkodóak az északkeleti szelek. A Szerencsi-dombság déli részén az éghajlat mérsékelten meleg – mérsékelten száraz, északon mérsékelten hűvös – mérsékelten száraz. Az évi napfénytartam kevéssel 1900 óra alatti, a nyári 730-740 óra. Az évi középhőmérséklet 9,7–9,9, a vegetációs időszaké 16,5–16,8 Celsius fok. Az évi csapadékösszeg hatszáz milliméter körüli, a tenyészidőszakban 370-380 milliméter eső a megszokott. Nyáron gyakoriak a zivatarok, a jégeső sem ritkaság.
Felszíni vizekben szegény a térség. A Szerencs-patak alsó szakaszán kívül egyedüli állandó vízfolyása a Gilip-patak. Egyetlen állóvizét ez utóbbin duzzasztották (területe harminckilenc hektár) az árvizek visszatartására és mezőgazdasági vízellátásra.
A táj szépségét a földrajzi sajátosságain kívül növényvilágának köszönheti. A terület a magyar (pannóniai) flóratartomány egyik önálló flórajárását alkotja (Tokajense). A völgyvonulatok mélyén gyertyános és cseres tölgyesek, a szárazabb lejtőkön melegkedvelő tölgyesek élnek, és megjelennek a szárazságtűrő pusztai vegetáció olyan jellegzetes fajai, mint az árvalányhaj, a szürke gerebcsin, a különböző fűfélék. A Fekete-hegyet – Monok környékét – gyönyörű erdők borítják.
A terület természeti adottságai a mezőgazdaság számára közepes feltételeket teremtenek. A többségében nyirokszerű agyagon és a löszön képződött barna földön búza, tavaszi árpa, cukorrépa és vörös here, a déli-délkeleti lejtőkön Golop, Rátka, Ond, Szerencs, Bekecs és Monok határában szőlő terem.
Monok északi irányban nyitott völgykatlanban fekszik. A települést az Alsó- és Felső-Őr-hegy, a Szőlős-hegy, a Szentes-hegy, a Kővágó-tető, a Zsebrik, a Falugaza-hegy, a Kaptár-hegy és az Ingvár öleli körbe. A község a Monoki-patak két oldalán két–két és fél kilométer hosszan nyúlik el, szélessége is meghaladja a két kilométert. Belterületén kívül a Lőrincke-tanyán és a Kaplár-tanyán éltek lakosai. A szomszédos Golop öt, Felsődobsza hét, Hernádkércs hét, Megyaszó nyolc, Legyesbénye öt kilométerre fekszik Monoktól.
A községet övező festőien szép dombok könnyen megközelíthetőek, várják a természetkedvelő turistákat. Kerékpártúrák fogadására is alkalmas a terep. A közelben lovaglásra, szekerezésre is van lehetőség. Az Ingvár-hegy természetvédelmi körzetében vörös jáspiskőre, a Tetlinkén faopálra bukkanhatnak a természetjárók. Az Ingvár-tó az erdővel borított domb aljában a horgászok paradicsoma. A közismert hideg-völgyi Kossuth túraútvonal is átvezet a településen. A huszonegy kilométer hosszú kellemes, lankás dombok között vezető túra a szerencsi vasútállomásról indul. A Hideg-völgyön át vezető út során csodálatos kilátás nyílik a Tokaji-hegységre. A Kővágó és a Szentes közötti nyeregről széles kocsiút vezet Monokra. A falut elhagyva az Őr-hegyen, majd a Fekete-hegy oldalán visz az út az Aranka kőbányához, ahonnan gyönyörű a kilátás Tállya és Mád irányába. Az út az Árpád-hegyi kőtengeren át vezet vissza a szerencsi várkerthez.
Kossuth Lajos szülőfaluja történetét egészen a honfoglalás koráig vezette vissza, de a település neve 1273-ban fordul elő először Monak írásmóddal. Kiss Lajos szerint neve a „monoh” (barát, szerzetes) szóból keletkezett. Jászay Pál a Magyar Nemzet napjai című művében kun eredetű szónak tartja, és egy Monok nevű – a történetírásban ismeretlen – vezér nevéből származtatja.
Monok az útikönyvek szerint a Szerencsi-dombság legszebb, legismertebb települése. Ismertségében szerepet játszik az is, hogy Kossuth Lajos szülőhelyét évente tizenöt-húsz ezren keresik fel.
Régi kőbánya Monok határában
Halastó
