Mesztegnyő és a Hunyadyak

Teljes szövegű keresés

Mesztegnyő és a Hunyadyak
Mesztegnyő a kéthelyi uradalom levéltárában őrzött hivatalos számadások szerint már 1728-ban a Hunyady nemzetség birtoka volt – olvashatjuk a plébánia Emlékiratában. Címerében ott találjuk ugyan a csőrében arany gyűrűt tartó hollót, de mégsem a törökverő Hunyadiak leszármazottai.
A család a XVI. században tűnik fel először Bars és a vele szomszédos vármegyékben. Hunyady (I.) Andrásnak 1607-ben adományozott címeres nemesi levelet Rudolf császár, nem sokkal később a Bars megyei kiskresztyeni nemesi kúriára, és 1694-ben Nyitraszegre is nemesi adománylevelet nyertek. Ettől kezdve mindkét előnevet, de leginkább csak a Kiskresztyenit használják. Hunyady András felesége, Viszocsányi Borbála, a Gordovai Fanchy család leányági leszármazottja, akik már a XV. századtól kezdve királyi adományként bírták Kéthely és Mesztegnyő birtokait.
A nemzetség fiúági leszármazását – mint már említettük – András (I.) idejétől levezethetjük, akinek házasságából nyolc gyermek született: László (I.), Ilona, Anna, Zsuzsa, Judit, Kata, Erzsébet és Ferenc (I.). A család fiúágon László és Ferenc vonalán élt tovább. A két fiú 1653-ban megosztozott a kiskresztyeni nemesi udvartelken, majd nem sokkal később Ferenc Somogy vármegyébe költözött, és ott telepedett le. László a nemesi ágat vitte tovább.
A család felemelkedése, a grófi ág, Ferenccel kezdődött. Ferenc (I.) és Varsányi Erzsébet házasságából két fiú született: László (II.), aki kancelláriai személyi titkár lett, valamint András (II.), akit Bars vármegyében alispánná választottak (1693–1694), majd 1709-ben az alnádorságig vitte. Hancsok Judittal kötött házasságából öt gyermek született: Judit, István, József, György és Antal. A négy fiú közül István csaknem nyolc évig volt Nyitra megye alispánja, többször országgyűlési követ, a királytól aranysarkantyús vitézi címet kapott, 1743-ban bekövetkezett halála után Ürményben temették el. A Bars, Nyitra és Heves megyeiek mellett Kéthelyen is volt birtoka. Gyermeke sem neki, sem pedig Józsefnek nem született, György fivére Trencsénben jezsuita páterként működött. A negyedik fiú, Antal 1730-ban Bars megye alispánja lett.
A kéthelyi uradalmat, melyhez Mesztegnyő is tartozott, István és Antal 1733-ban vásárolta meg – ahogy erről már megemlékeztünk – Harrach Rajmund nápolyi alkirálytól. A ferencesek Mesztegnyőre telepítését még István határozta el, de az alapítólevelet már Antal írta alá 1744-ben. Antal a majki néma barátok klastromában is egy cellát alapított, ahol az ajtó felett a címere látható. Antal és felesége, Mattyasovszky Borbála házasságából két gyermek, Mária (Szerdahelyiné) és Nepomuki Jánosról elnevezett János született. A család 1745. december 22-én nyerte el, s ettől kezdve használja a kéthelyi nemesi előnevet.
Antalt 1747. április 6-án temették el az ürményi nemzetségi sírboltban, epitáfiuma (síremléke) a kéthelyi templomból később a sáripusztai kastélyba került. A család 1753. március 24-én bárói rangra emelkedett. Hunyady (Nepomuki) Jánosnak 1792. június 6-án a király magyar grófi címet adományozott, majd 1797. március 8-án a birodalmi grófságot is megkapták.
A család címere a bárói cím adományozásával jelentősen bővült, de a grófi címer a báróit nem változtatta: arany mezőben levágott természetes fatörzsön ülő, csőrében ékköves gyűrűt tartó, jobbra fordult természetes hollóval díszített szívpajzzsal megrakott, négyelt pajzs, jobb felső és bal alsó ezüst mezejében zöld pázsiton lábaival nádszálat tartó, befelé forduló, ágaskodó medve; jobb alsó és bal felső kék mezejében markával három keresztbe tett nyílvesszőt tartó, jobbra fordult páncélos kar. A pajzs fölött grófi korona látható, melynek ágain két egymással félszembe néző koronás sisak áll, ezek díszei jobbról: aranyrúdról csüngő kétcsúcsos két vörös zászló közt két nyitott, fekete- és aranyszínű sasszárny; balról kékkel és arannyal váltakozva vágott két szarv között a pajzsbeli kar. A sisaktakaró: jobbról fekete-arany, balról kék-ezüst. Pajzstartók: két hátranéző, ágaskodó sárga agár, aranykarikás nyakörvvel.
A XVIII. század első harmadától kezdve több mint kétszáz esztendőn át, egészen az 1948-ban bekövetkezett államosításig Mesztegnyő a Hunyady-uradalomhoz tartozott. Így története elválaszthatatlanul egybefonódott a nagybirtokoscsalád mindenkori gazdasági és társadalmi helyzetével, modernizáló törekvéseivel. Úgy is mondhatnánk, hogy a falu a korábbi századok alig követhető birtokosváltozásaival szemben kedvezőbb vagy inkább kiszámíthatóbb életet élhetett, amelyet azonban természetes módon meghatározott, esetenként súlyosbított a kor feudális sajátosságaiból adódóan a földesúri és jobbágyi függőségi viszony.
A korszerű gazdálkodásra törekvő uradalom majorsági földterületeket bővítő akciói jogosan sértették a község jobbágynépének érdekeit. Az allodizációs programból adódó mélypontot a mesztegnyői jobbágyság helyzetében a reformkor időszaka jelentette, amely végül az 1840. évi zendüléshez vezetett. Ennek ellentmondani látszik a tény, hogy a község nagyjából éppen ebben az időszakban szerezte vissza a török uralom idején elvesztett mezővárosi rangját. Az is igaz ugyan, hogy a dualizmus polgáriasodó közigazgatása idejére aztán újból községi státust kapott.
A falu egyházi és művelődési viszonyaira jótékonyan hatottak a Hunyadyak által betelepített szerzetesrendek.
A község lakosságát a XIX. század végétől elharapódzó kivándorlási láz a megye többi településéhez viszonyítva kevésbé érintette, az uradalomnak mindig szüksége volt munkaerőre. A tőkeerős és áruit exportra termelő gazdálkodás a vasúti szállítás nélkül hátrányba kerül, így 1893-tól a település lakói is élvezhették a vasúti közlekedés előnyeit. Később erdei kisvasutat is építettek, amely még ma is működik.
A grófi család a somogyi birtokközpontban, a Kéthely melletti Sáripusztán rendezte be főúri kastélyát, de kapcsolatait ápolva sokat időzött Bécsben és a felvidéki Ürményben. Mutatja ezt az is, hogy a család több tagja Bécsben vagy Ürményben született, és ott halt meg. A „selyemjuhairól” ismert gazdaságban jelentős volt a lótenyésztés is.
Kevesen tudják, hogy a balatoni fürdőkultúra kialakításában milyen úttörő szerepet játszottak. A tó mellett a legelső, kimondottan csak pihenésre szolgáló nyaralót Balatonberényben gróf Hunyady Imre építtette 1882–83-ban, és a tavi kirándulásokhoz egy propelleres gőzhajót vásárolt. 1891-ben a grófi nyaraló közelében újabb négy nyaralót építettek. (A siófoki strandfürdőt csak 1893-ban nyitották meg, és gróf Széchenyi Imre 1894-ben alapította a balatonföldvári üdülőtelepet.)
Mesztegnyő Kéthely mezővárosát követően az uradalom legnagyobb falujának számított. Ez a birtokrész – még ma is úgy tartják – nem a szántóföldi művelés, hanem a hatalmas erdőség, a vadászat, a halastavak, a halászat miatt volt különösen értékes. A grófi család tagjai ritkán jutottak el Mesztegnyőre, a birtokot legtöbbször bérbe adták, irányítását képzett gazdatisztekre, intézőre és erdőmérnökre bízták, akiknek a faluban biztosítottak lakhelyet. A majorság cselédeinek a környező pusztákon építtettek lakásokat, de volt cseléd- és zsellérház a faluban is. A falu lakói ma is úgy emlékeznek vissza, hogy a bérlők idején sokkal rosszabb volt a megélhetés, és gyakran emlegetik Imre grófot, aki apja halálát követően 1942-ben, maga is képzett szakember lévén, megszüntette a bérletet, és kézbe vette a birtok ügyeit: gépkocsiján jószágigazgatójával együtt gyakran felkereste a falu intézőjét, szociális intézkedések sorát hozta, a cselédlakásokban téglás konyhát és padlós szobákat alakíttatott ki.
A grófi család élete a távolság ellenére is foglalkoztatta a falu lakóit, a belga származású fiatal grófné titokzatos öngyilkossága 1914 karácsonyán csakúgy, mint az afrikai oroszlánvadászaton tragikusan elhunyt László gróf esete 1927-ben, vagy az idős legitimista József gróf hirtelen halála Budapesten, amikor 1942 februárjában Horthy Miklós kormányzó váratlanul magához rendelte. A templomépítő János grófról pedig egyenesen az a hiedelem járta, hogy szürke ló képében jelenik meg éjszakánként a kripta melletti Pajtás-kertben.
A kapcsolat a grófi családdal ma is tart, hiszen a ferences rend megszűnése után a XVIII. század utolsó évtizedétől kezdve a kegyúri templom szentélye alatti kripta a család temetkezési helye lett. Elsőként a templomépítő Hunyady Nepomuki János hamvait helyezték el itt. A második világháború idején megrongált és kifosztott kripta helyreállítására azonban csak a rendszerváltást követően, az 1990-es évek elején került sor, amikor a család utolsó, Kéthelyhez és Mesztegnyőhöz kötődő tagját, Hunyady Henriettet 1991-ben ide temették. Úgy tudjuk, hogy vele együtt, a kétszáz esztendő lefolyása alatt, tizennégy családtagot helyeztek itt örök nyugalomra.
A legfiatalabb utódok egyike, gróf Hunyady József néhány esztendővel ezelőtt Olaszországból hazatelepült. A kárpótlásból a mesztegnyői határban visszaváltotta az ősi birtok egy részét, s jelenleg a szomszédos Kelevízhez tartozó hajdani pusztán él, a felújított udvarházában.

A Hunyadyak grófi címere

A Hunyady család templom alatti kriptájának kkerítéses lejárata

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages