A vízvirágtól a piros almáig
A vízvirágtól a piros almáig
A kalendáriumi, naptári napokhoz, ünnepekhez számtalan szokás, hiedelem, időjárási regula kapcsolódik Mesztegnyőn is. Ezek nem pusztán az ünneplés, a megemlékezés vagy a szórakozás alkalmait jelentették hajdan, hanem a bőség, a termékenység ősi varázslásának lehetőségeit kínálták egész évben mindazoknak, akik ezeket a szokásokat követték, előírásait betartották. A hiedelmek, regulák (jóslás) több évszázados vagy annál is régebbi tapasztalatok, megfigyelések nyomán alakultak ki és hagyományozódtak tovább egy-egy közösségre jellemző módon.
Mesztegnyőn e hagyománykincsből az elmúlt évtizedekben többen merítettek. Kövesdi Tiborné tanítónő és a honismereti gyermekcsoport tagjai, valamint Némethné Boncz Hajnalka és Németh Márta tanítóképzős főiskolai hallgatók szedegették össze a szokásanyag megmaradt morzsáit. Király Lajos néprajzkutató az ő gyűjtéseiket is felhasználta Kalendáriumi jeles napok népszokásai című megyei összegező kiadványában. Mindezt összevetve s e sorok írójának saját kutatásaival kiegészítve – Király Lajos rendszerezését követve – a mesztegnyői jeles napi szokásokról és hiedelmekből az alábbiakban adunk közre egy kis ízelítőt.
Január 1., újév napja. Hát újévkor korán röggel vizet köll húzni és a vízvirág ágában mög köll mosakodni, akkor a lányoknak sok kérőjük lössz – mesélte Banicz Lászlóné, Rozi néni.
Január 6., vízkereszt, háromkirályok napja. A háromkirályjárást Gönczi a harmincas években írta le, 1992-ben még ismerték a faluban, és részletesen el tudták mondani. A szokáshoz időjárási regula (jóslás) is kapcsolódik: Ha fagyos a vízkereszt, / soká tart, míg fölereszt, / ám ha enyhe, olvadásos, / hózimankós februárt hoz.
Január 22., Vince napja. Időjárási regula: Hogyha szépön fénylik Vince, / mëgtellik borral a pince. A mesztegnyőiek ilyenkor néhány tőkét megmetszettek, és azt tartják, hogy ezen a napon sok bort kell inni, hogy több teremjen majd.
Január 25., Pál napja. Pálfordulókor azt mink is szoktuk, tudom, amikor én olyan kislán vótam, rátettük a rostát az asztalra, körül köllött fogni, mi, kislányok pedig mondtuk: Szent Péter és Pál fordítsd meg a rostát, ez meg ez hány évig él. Na, aztán amikor a rosta elindút, el köllött ereszteni. Ahányat fordút, akkor az az illető annyi évig élt – így mesélte 1970-ben Foki Istvánné.
Február 2., Gyertyaszentelő Boldogasszony napja. Már minden fa tövébe egy szál gyertya ég, az már olyan meleg, hogy elolvad a hó a fának a tövébe.
Február 3., Balázs napja. Balázs-áldás: Szent Balázs püspök ünnepe, a katolikusoknál régi szokás. Mesztegnyőn a pap mise után a templomban két szentelt gyertyát keresztbe összekötve az eléje járuló hívek álla alá tartja, és megáldja torkukat, hogy a torokfájás elkerülje őket. Balázs-járás: Szent Balázs a diákok patrónusa, ilyenkor szoktak a fiúk adományokat gyűjteni az iskola és a templom javára. Legtovább a megye nyugati felében őrződött meg, Gönczi Ferenc ekkor még eleven szokásként gyűjtötte össze Mesztegnyőn és környékén.
Február 14., Bálint napja. A mesztegnyőiek szerint a Bálint-napi hóvirág a tél végét jelenti.
Február 22., Üszökös Szent Péter napja. Tél végi időjárásjósló nap, ezen a napon nem kezdtek semmilyen munkába, mert féltek, hogy amihez nyúlnak, üszkös lesz. Rigmus: Ha ködös Péter, / üszkös a fészer.
Február 24., Mátyás napja. Időjárásjósló nap. Mesztegnyőn megjelölik
a Mátyás-napi libatojást, mert a néphit szerint az nem jó, nem kel ki vagy hibás kisliba lesz belőle.
Farsang. Vízkereszttől hamvazószerdáig tart. A farsang utolsó vasárnapjának estéjén rendezték a farsangi bálokat. Mesztegnyőn a cselédség és a szegények a poletárban (proletár: a falu alsó utcái) lévő kocsmában, az iparosok, az erdészek, halászok a Varga-kocsmában (a Cseh utca elején), a pógárok a Horváth-kocsmánál báloztak. A fiatalok nem keveredtek, mindenki a maga társadalmi csoportjában mulatott. A vasárnaptól húshagyókeddig tartó vidám szórakozás, pinceszer az éjféli harangszóval ért véget. Ekkor kezdődött a nagyböjt időszaka. Jellegzetes étel volt ilyenkor a farsangi fánk: az első kisütött fánkot szétcsipködik a tyúkoknak, hogy sok tojás lögyön, mög kotlós – mondták. Perecet is sütöttek, ezt a maszkások kapták. A maszkázás a farsang utolsó napján, húshagyókedden általánosan elterjedt szokás volt, néhány községben, így Mesztegnyőn ma is élő hagyomány. Ilyenkor a fiatalok álarcot öltöttek, a nők férfinak öltöztek, a férfiak asszonyruhába bújtak, menyasszonynak, apácának öltöztek, arcukat bekormozták. A nők söprűt vittek, a férfiak borosüveget, és ijesztgették a járókelőket. A maszkások vidáman, nagy lármával, táncolva közeledtek, ha több csoport volt a faluban, előfordult, hogy összetűztek, miközben igyekeztek leleplezni egymást. A házaknál fánkot, perecet sőt tojást is gyűjtöttek.
Kicsúfolták a pártában maradt lányokat: húshagyókedd éjjelén madzaggal a kilincsükhöz kötöttek egy tuskót, és reggel a lány csak úgy tudott kijönni az ajtón, ha ezt a tuskót meghúzta (a tuskóhúzást még az 1960-as évek végén Mesztegnyőn is sikerült felgyűjteni, noha a legfrissebb szakirodalom csak a megye északi részéről ismer adatokat). A vénlánycsúfolás másik módja a szamárháton való elárverezés: Véget ért a rövid farsang, / búsulnak a lányok, / ettől a nagy búsulástól / ráncos a pofájuk. / Nem tudsz férjhez menni, / vőlegényt keresni. / Vedd elő az olvasódat, / kezdj el imádkozni! / Húshagyó, húshagyó, / lányokat itt hagyó. / Imádkozik Sári, / imádkozik Mári. / Szamárháton úgy könyörög / a mesztegnyői Náni.
A bandák este összegyűltek és éjfélig mulattak.
Mesztegnyőn Némethné Boncz Hajnalka gyűjtése szerint húshagyókor olyan tréfákat is tettek, amely másutt április 1-jéhez vagy húsvéthoz kapcsolódik: Levötték a kisajtókat a lányos házná, asztán ugy cseréték mög, hogy evitték majdnem a falunak az asó felére, onnan mög ehozták a lányos házhó. Húshagyókeddhez hiedelem is fűződik: a szőlő négy sarkát – még rossz időben is – megmetszették, hogy jó termés legyen, ajánlatos volt a káposztamagot is elvetni, mert ebből jó palánta fejlődik. Ezen a napon délben az asszonyoknak le kell feküdni, hogy egész évben legyen tojás.
A farsangi szokásokat a faluban ma is őrzik, a honismereti kör tagjai minden évben részt vesznek vidám összeállításukkal a kaposvári farsang rendezvényén.
Hamvazószerdán szigorú böjtöt kellett tartani, az ételek készítéséhez zsírt sem lehetett használni, Mesztegnyőn főtt tojás, sósperec, kukoricaprósza, paprikás pogácsa volt a böjtös eledel. Ezen a napon a templomi hamvazkodás példájára népi alakoskodó hamvazás is szokásban volt: Ment a püspök, a halál, meg az ördög, volt egy edénybe egy kis hamu, és a püspök megszentűte az illetőt, megkeresztűte a homlokát hamuva. Ojjan vastagon, hogy megértek utánna lemosni. Szentőtvízzel odalottyantottak, de víz vót ám, nem szentűtvíz! A halál meg azér ment, hogy így lesző, ha nem tartod be ezt a böjtöt.
A farsang befejezéseként csonkacsütörtökön még bált rendeztek, melynek végén a zenészek eltemették a nagybőgőt.
Március 19., József-nap. A mesztegnyőiek szerint, ha József napján fúj a szél, akkor hetekig fúj. A jó idő bőséget jelent: Ha József naptyán derül, / a bőség hozzánk beül. Jósoltak a József-napi szivárvány színéből is: Amellik szín jó látszott, abbu jó termést várhattunk. Ha bordó színű vót az égboltozat, akkor sok bor vót, ha ződ, akkor sok gabona, ha sárga látszott vastagon, akkor mög kukorica.
Nagyböjt. A negyvennapos böjt egyes szakaszait Somogyban is megkülönböztették, ennek részletei azonban mára elhomályosultak. A húsvét előtti negyedik hét a guzsahét. A név magyarázatára utal a következő mesztegnyői szokás: Guzsahéten ha kotyút a liba vagy a tyúk, akkor babicát, guzsát tekertek alá, szalmábu, ojan kis tekercsfélét. Azt alátették a tyúknak, hogy ne legyenek guzsásak a kislibának vagy a csirkének a lábai. Guzsahéten vetegelődni se szoktunk, mög még csibét se szabad vót űtetni, azér mer mind nyomorúttan kenek ki. Szerintük, ahogy mondták, mögguzsad a vetemény, kidől a paprikapalánta.
Nagypénteken korán reggel napkelte előtt fel szoktak kelni, és a lakásban összesöpörték a sarkokat, s azt mondták: Csótányok, poloskák, tisztújjatok! Nem raktak korán tüzet: mindig azt lesték, mellik ház kéménye füstül, csak utána rakták meg otthon, mert azt tartották, hogy aki előbb tüzet rak, ahhoz sereglik az összes féreg.
Húsvét. Ételszentelés után mindenki nagyon sietett haza, mert megyeszerte úgy tartották, hogy aki először hazaér, az lesz az első kapás. Mesztegnyőn voltak olyan buzgó hívek is, akik mezítláb vitték a templomba a szentelni valót, utána futottak hazáig: mer aki elsőnek ér haza, az meg fog üdvözűni.
A húsvéti piros tojás héját a lányok kivitték a búzába, s odamentek pünkösdkor hajnalban megmosakodni, hogy ne legyenek szeplősök.
Április 14., Tibor napja. Időjárási jóslás kapcsolódik e naphoz: Ha virágzik a cseresznye, jó lesz a szőlő. Ha szép zöld a vetés, jó termés várható.
Április 24., Szent György napja. Ez a nap jó az uborkavetésre, mert akkor nem lesz keserű. A boszorkány elleni védekezésül előző nap: ki szoktak menni az erdőre nyírfaágat szedni, s mielőtt lefeküttek, telerakták az ablakot kilincset, tikólat, hogy a boszorkányok meg ne nyomjanak senkit, mer akit mögnyomtak, azon kék, ződ fótok szoktak keletközni. A hiedelem szerint, ha hajnalban a lányok megmosakodnak, nem lesznek szeplősök, hanem szépek és egészségesek. A Szent György-napi harmattal kapcsolatos egy török kori történeti mondánk, melyet a századfordulón a Csánki Dezső szerkesztette megyei monográfia is megemlített. 1992-ben Némethné Boncz Hajnalkának még sikerült felgyűjtenie: Szentgyörgy harmatját, pünközsd záporát mindig várhatjuk. Mer abba az üdőbe elfogta a török vezér a magyar katonát. Aztá monta neki, hogy átkozza mög Magyarországot, akkor mögmenekűhet. Letérdet a magyar katona, főnézött az égre, összetötte a kezit és aszongya: Verd mög Isten a szép magyar hazát Szentgyörgy harmatáva, pünközsd záporáva.
Május 6., Babevő János napja. A mesztegnyőiek szerint ekkor kell elvetni a babot, mert így nem kel ki a fagyosszentek előtt, és nem fagy el.
Május 16. Nepomuki Szent János napja. A cseh királyné gyóntatója volt. Mivel nem árulta el a gyónási titkot Vencel királynak, ezért az a Moldvába vettette. A nép körében kedvelt, a vízen járók védőszentje, a mesztegnyői templom névadója. Mártíromságát ábrázoló Dorffmaister-festmény látató a templomban. A faluban a névnapot követő vasárnapon tartják a templomi búcsút.
Május 12–14., a fagyosszentek napjai. A Pongrác-napi eső jó a mezőnek, de árt a szőlőnek.
Május 25., Orbán napja. Akkor van vége a fagyosszenteknek, ha Orbán leszáll a kéményből. Orbánig nem szabad elvetni a paprikát, uborkát, mert elfagyhat.
Június 8., Medárd napja. Aki Medárd napján ülteti el a káposztát, jó termésre számíthat.
Június 24., Szent Iván napja. Keresztelő Szent János ünnepe. A nyári napforduló ünnepének ősi rítusai, hiedelmei keverednek a keresztény ünneppel. A kereszténység korai szakaszában terjedt el, bizánci hatást tükröz, hazánkba délszláv közvetítéssel került. Somogyban jelentős kultusza volt. De Király Lajos szerint a szentiváni tűzgyújtás és tűzugrás szokása inkább a Dráva menti délszáv településekre volt jellemző, Mesztegnyőn újabb eredetű, Kövesdi Tiborné honismereti szakkörvezető tanította be. Véleményem szerint az is lehetséges, hogy régebbi korokban mégis ismerték a szokást a faluban, legalább is erre utal 1901-ben az Ethnográfia című szaklap egyik tanulmánya (Hosszú József–Szabó János: Szent Iván-napi népszokások).
Június 29. Péter és Pál napja. Ezen napon kezdődött az aratás. Ha rossz idő volt, akkor is kimentek a határba, és kalaplevéve a jó termésért, jó időért fohászkodva mindenki vágott le egy keresztre valót. Egy kepének meg kellett lennie, ez volt a pálkereszt.
Július 2. Sarlós Boldogasszony napja. Római katolikus egyházi ünnep, Szűz Mária Szent Erzsébetnél tett látogatásának napja, a Mária-kegyhelyeken búcsúnap. Mesztegnyőn úgy tartották, hogy a Sarlós-napi eső negyven napig tart.
Július 25., Jakab napja. Ha tiszta az ég, sok gyümölcs lesz. A zabot erre az időre le kellett aratni.
Augusztus 10., Lőrinc napja. Ha szép az idő, napsütéses ősz, jó bortermés várható.
Szeptember 1., Egyed napja. Ha jó az idő, akkor jó lössz az ősz meg a bor is. Ezen a napon Mesztegnyőn a szoptató anyák a templomba mentek, Szent Egyed közbenjárását kérték, hogy pici gyerökük egészségös lögyön.
Szeptember 8. Kisasszony napja. Mária születésének napja, jelentős ünnep. Somogyban a katolikusok körében él az a hiedelem, hogy Kisasszony napján a felkelő nap koronájában látható a napba öltözött Mária. A mesztegnyői asszonyok ezért hajnalban felkeltek, és figyelték a napkeltét. A hagyomány szerint csak az láthatja meg Máriát, aki megérdemli.
Szeptember 29., Szent Mihály napja. A pásztorokat a nyáj őrzésére Szent György-naptól Szent Mihály-napig fogadták fel, ez a nap volt a számadás ideje. Az 1815. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint a már említett Nepomuki Szent János napjához kötődő búcsú mellett Mesztegnyőn ez a két nap egyaránt jelentős ünnepnek számított, mindkét napon külön misét tartottak a híveknek.
Október 20., Vendel napja. A jószágtartó gazdák, pásztorok, főként a juhászok védőszentje. Mesztegnyőn az főút mellett, az Újvári-ház előtti téren emeltek szobrot a tiszteletére, melyet Vendel-képnek neveznek. Az egyházi körmenetek idáig jönnek el, itt fordulnak vissza a templom felé.
November 1., 2. mindenszentek és halottak napja. A temetőben a dombon lévő kőkeresztnél mindenszentek este létányát (litániát) tartanak. A hozzátartozók a síroknál gyertyát mécsest égetnek és imádkoznak. Jellegzetes étele az ünnepnek a sült kacsa, a dinsztűt (dinsztelt, sült) káposzta és a rétes. Szokás volt régen vacsorakor az elhalt családtagok számára is megteríteni, és az ételt ilyenkor az asztalon kellett hagyni reggelig.
November 25., Katalin napja. Kedvelt női keresztnévnek számított, ezért ilyenkor bált szoktak a faluban tartani. Időjárásjósló nap is volt: Ha Katalin kopog, karácsony locsog.
November 30., András napja. Szent András vértanú születésnapja a karácsonyi ünnepkör kezdetét is jelentette, a lányok számára fontos férjjósló alkalom volt. Mesztegnyőn a lányok este bal lábbal léptek föl az ágyra, és ezt mondták: Ágyamba lépök, / Szent Andrást kéröm, / sugjad mög az éjjel, / ki lössz majd a férjem. És várták, hogy a hiedelem szerint éjszaka a leendő férjük megjelenik álmukban. Ezen a napon a lányok böjtölni is szoktak, három szem búzát ettek, egy csepp vizet ittak, és éjszaka megálmodták, ki lesz a jövendőbelijük. Mások: András naptyán gombócokat csinának papirbu, ráírják egy fiunak a nevét, s amikor kész a tizenhárom gombóc, vizzel leöntik, amelliket előbb főhozza a víz ollyan nevű lösz az ura.
December 13., Luca napja. Luca nap jelentős esemény volt a falusi háziasszonyok számára, ekkor dőlt el ugyanis, hogy melyiküknek lesz több kotlósa, hol tojnak a legtöbbet a tikok. Ezért aztán sok varázslási praktikát ismertek. Luca naptyán hajnaba eszoktak mönnyi forgácsot lopnyi, hogy jobban kotyújjanak a tikok, aztán bedobták az óba, és az monták: Az én tikom mindig tojjon, kotyújjon, a másé kotkodájjon. Aztán jöhetnek a kotyuló legények: Kotyuláskor kora hajnaba fát lopnak, aztán eviszik oda, ahun kotyúni akarnak. Igen nagy darab fát szoktak vinnyi, letöszik a konyha közepire, a háziasszony mög szór alájuk kukoricát, mög vizet ad nekik Aztán ekezdik a mondókát: Jó rögget a Lucának / Luca fekszik ágyában / Szóma sincs az ágyába / Kity-koty gelegonya kettő, / neköm is van kettő / Bíró hátán teknyő / benne ül a jegyző. / Kity-koty gelegonya kettő / neköm is van kettő. / Kentöknek a lányának akkora csöcsei lögyenek, mint a bugyogós korsó, / A seggin úgy gyűjjön a fing, mint a kéményön a füst. / Kity-koty gelegonya kettő / neköm is van kettő / Kentöknek annyi csirkéje lögyön, mint égön a csillag, fődön a fűszál / Olyan vastag szalonnája lögyön a disznajának, mint a mestergerenda / Kity-koty gelegonya kettő, / neköm is van kettő / Kentöknek annyi teje lögyön, túró,vaj, mint kútba a víz / Kity-koty gelegonya kettő, / neköm is van kettő.
Lucától karácsonyig tizenkét nap telik el, ezt az időszakot időjárásjóslásra is felhasználták. A hagyomány szerint minden nap a következő év egy-egy hónapjának időjárását mutatja, januártól decemberig. Alkalmas volt ez az adventi várakozás a férjjóslásra is: A lányok irnak tizenhárom fiunevet, aztán összesodorják, és minden rögge bedobnak egyet a tüzbe, amöllik megmarad, ollan nevü ura lössz. Ezekben a napokban készítették a Luca-széket, innen ered a mondás, ha valami túl lassan készül: Úgy készül, mint a Luca széke. Ezzel kapcsolatos és a sámánhit emlékét őrzi a következő hiedelem monda: Régön vótak boszorkányok. Hát aztán egy fiatalembör is elhatározta, hogy mögtuggya, ki a boszorkány a falujában. Csinyát Luca-széket. December 13-án kezdte el, mindennap csinyát rajta valamit. Pont karácsonra készűt el. Hát a gyerök emönt karácsonkor az éféli misére. Ráűt a székre. Hát egyszer láttya ám, hogy gyün be az öregannya az ajtón. Akkora szarva vót, hogy férehajtotta a fejit, úgy fért be csak az ajtón. De ezt csak a gyerök látta. Fét ám, igön fét a gyerök. De előre elátta magát körű szentűtt vizzel, mer ha nem tött vóna így, széttépték vóna a boszorkányok. Mikor hazamönt a gyerök, mongya ám az annyának: Na, édösanyám, most aztán mögláttam ám, hogy a maga annyának mekkora szarva van. Bizon az is boszorkány!
Szentcsalád-járás. Karácsony előtt kilenc nappal kezdődött, kilenc templomba járó család vett részt egy csoportban. A szent család képét minden este másik házhoz vitték, ott díszes házi oltáron helyezték el, az asszonyok gyertyával érkeztek, és énekszóval kértek bebocsátást: Szállást keres a szent család, / de senki sincs, ki helyet át. / Nincsen, aki befogadja / őt, ki égnek-földnek ura. A házban lévők kinyitották az ajtót és így válaszoltak: Ne sírj tovább, Szűz Mária, / Ne menjetek ma máshova, / Szállásunkat mi megosztjuk, / Kisjézuskát befogadjuk.
A szálláskeresés szenteste fejeződött be, az éjféli misével. A szokás leginkább Somogy északi felén él, Mesztegnyőn az apácák honosították meg. A szálláskeresés bibliai legendájának különleges aktualitást adott a második világháború. 1944 decemberében a falu lakóinak menekülniük kellett a front elől, és hónapokig arra kényszerültek, hogy a megye más településein húzzák meg magukat. Ezért a háború végén a romba dőlt, kifosztott faluba hazatért mesztegnyői asszonyok számára a szent család adventi szálláskeresése még sokáig személyes élmény maradt. Az idősebb generáció elmúlásával időközben elhalványodott hagyomány az utóbbi években a honismereti kör jóvoltából újjáéledt.
Betlehemezés. A faluban napjainkig fennmaradt a bábtáncoltató betlehemezés középkori hagyománya. Úgy tartják, hogy a dramatikus népszokást a XIX. század első felében betelepített cseh zsellérek hozták magukkal. Gönczi Ferenc felgyűjtötte a mesztegnyői betlehemezést is, és 1937-ben a Somogyi gyermek című könyvében feldolgozta. A pásztorok beszélgetéséből idézünk: Huhuhu! Gimbőcös-gombócos cifringes-cafrangos, pocakos jó estét szerelmes fiaim! Láttam fiaim, hajtogattátok kulacsotokat. De miért nem vártátok meg ezt a vén Gariba Csicsa öregapátokat? Ebből vélem minden álnokságtokat. Mik lesztek? Nem vagytok ti béresek, hanem juhpásztorok. Kilenc sallangszíjat hasítok hátatokból, tele kulacsomat verem a fejetekhez, csirimpős-csorompós botomat ütöm a hátatokhoz – méltatlankodik az öreg dadó. – Ó, én édes-kedves öregapám, csak azt az egyet engedje meg, hogy kilenc mérő sörke lepje meg keenek a dérvette szakállát! Igyál, Lapos, igyál! Hajtsd ki kulacsodat, hogy a rozsda lepje meg a penészes torkodat!
Gönczi könyvében a mesztegnyői bábuk rajzát is megadja, és leírja a bábtáncoltatás sorrendjét: a két pásztor szerepel először, utána az ördög és a kéményseprő verekedik, eltűnnek, majd előjönnek, táncolnak, utánuk Jutka és Marinka és a magyar paraszt bábuja következik, táncolnak, csókolóznak, őket Laczkó és az ördög követi, a végére csak egy marad, a menyecske egy zacskóval, amelybe a mutatványért szánt pénzt lehet belerakni.
Panyi Éva főiskolai hallgató gyűjtéséből tudjuk, hogy a karácsonyt a zárda óvodás növendékei is megünnepelték a téli szünet megkezdése előtt. Pásztorjátékot adtak elő a teremben felállított színpadon, melyhez a szükséges kellékeket – bundakabát, suba, csörgős-láncos bot, kender, bajusz, szakáll, angyalruha – hazulról hozták a gyerekek. Az egyik jelenet, amikor a pásztorok kicsúfolják Heródes katonáit, különösen kedves volt számukra, ezt énekelték: Jeruzsálem, Jerikó, / okos madár a rigó, / Eredj zsandár, hess, hess, hess, / Pukkadjon meg Heródes. / Van már ugyis királyunk, / akit áldunk, imádunk. / Eredj zsandár, hess, hess, hess, / Pukkadjon meg Heródes.
Az ünnepségen a falu földesura is részt vett a családjával. Az öreg grófné, Hunyady Imréné – a mesztegnyői altemplom kriptájában nyugszik – minden karácsonykor megajándékozta a gyerekeket. A szegényebbek cipőt és ruhát is kaptak. A kiscsizmákat Meggyesi cipész készítette, a gyapjúból készült meleg kendőket a grófné kötötte, horgolta egyik karácsonytól a másikig. Az ünnepségen a szülőknek belépődíjat kellett fizetni, a bevétel az első világháborús hadiárváké lett.
Sok régi szokás, varázsolás fűződik a karácsonyi ünnepekhez. A karácsonyi köszöntők között Mesztegnyőn gyűjtött anyagot is találunk a Magyar népzene tárában.
Karácsonyi kolompolás. Az utcákon estefelé szürkületkor a suttyó legények elkezdték rázni a kolompot, ez volt a karácsonyesti meghitt ünnepség kezdete.
A karácsonyi asztal. Mesztegnyőn három fehér abroszt terítettek az asztalra, ez a következő évi gazdagságot jelképezte, erre állították a karácsonyfát. Az abroszok alá fokhagymát, kaszakövet és nagykést tettek rontás ellen, és hogy jó vastag szalonna kerüljön az asztalra. A fára almát, fényes papírba csavart diót és pattogatott kukoricát függesztettek. A fa alatt elhelyezték a család tagjainak egy-egy ruhadarabját, hogy békességben és egészségben együtt maradjanak a következő esztendőben is. Az asztal alá kiskosárba szénát, köténybe kukoricát raktak, hogy a következő évben is legyen az állatoknak bőséges elesége.
Férjszerzésre javasolták: Karácsonkor tögyenek mézet az asztara a lányok, aztán utána kennyék mög vele azt, aki tetszik nekik, akkor összekerülnek.
Mások mesélik: Karácsonkor sok helen kocsonyát szoktak főzni. Ami csont megmaratt, kidobták a kutyáknak, de előtte elnevezték: ez ezé a lányé, az meg a másiké. Aztán megfigyeték, melyiket kapja el a kutya előbb, akkor az megy férhő.
Az éjféli miséhez fűződő szokások. Éféli misére mikor emönnek, aztán gyünnek haza, akkor ki kő mönni, a disznóólat mög kő rugni, ahányat röffenik a disznó annyi év múlva mönnek férhő. Azt is mondják: Éféli misekor ha valaki otthun van, ha harangoznak mönnyön ki az istállóba, möghalhattya, hogy a tehenek mit beszélnek. Megint mások felidézik: A karácsonkor összesöpörtük a szemetet, és gyümőcsfák tüjébe öntöttük, mindegyikhő egy kicsit, hogy jó terömjön. Vót is mindig sok ómánk.
December 28., aprószentek napja. A korbácsolás. A fiúk, a legények erre a napra korbácsot fontak nyolc szál fűzfavesszőből, és korán reggel, még azt sem várták meg, hogy beengedjék őket, berontottak a házba. Ahány jókívánságot mondtak, annyiszor üthették meg a fehérszemélyeket: Jó légy! / Friss légy! / Keléses ne légy! / Vizér küldnek, borér menj, / Borér küldnek, vizér menj / Jó kapás légy!
December 31., Szilveszter napja. Tollas pogácsát sütöttek. Minden családtag számára készült egy pogácsa, amelybe fehér libatollat szúrtak, és úgy tették be a sütőbe sülni. A szélén a legidősebb családtag pogácsája volt, és így tovább kor szerint. Akinek a pogácsáján a toll megpörkölődött, beteg lett, akinek a tolla elégett, az meghalt az új évben.
Mesztegnyi maszkások a kaposvári farsangon (dr. Linha Teréz felvétele)
Szent Vendel szobra az Újvári-ház eltt
Régi síremlékek a mesztegnyi temetben
A faluház gyűjteményében a régi bábos betlehem is helyet kapott
