Magyarcsanád Összefoglaló
Magyarcsanád
Összefoglaló
Összefoglaló
Magyarcsanád megkülönböztető sajátossága, hogy nem régi település, és három nemzetiségnek, valamint négy vallásnak adott és ad ma is otthont. A falut I. Lipót rendelete alapján a kamara létesítette szerb határőrök idetelepítésével. Katonai őrhelyet hoztak létre a Maros jobb oldalán, az egykori Őscsanáddal átellenben, hogy vigyázzák a török, illetve a Habsburg-birodalom közötti határt. A románok az Alföldre vezető vándorlásuk során népesítették be a határőrtelepet a XVIII. század közepén. Magyarok is érkeztek a faluba, akiket a kamara uradalmi alkalmazottként telepített le. Így kialakult a falu hármas nemzetiségi arculata, mely a történelem során csak belső arányaiban változott. A marosi határőrvidék polgárosításakor, 1751-ben a vármegyei függést és jobbágyi életmódot nem vállaló szerbek nagy csoportja elvándorolt Csanádról, és helyüket bevándorló románok foglalták el. A XVIII. század végére már román többség alakult ki, ami megmaradt a XX. századig. Trianon után a magyarság népességi fölénye alakult ki, melyet a mai napig őriz.
A falut történelme során különböző névvel illették. Alapítása után hivatalosan Újcsanádnak nevezték, utalva a betelepített szerbek őscsanádi eredetére. Népi nyelven Kiscsanádnak hívták, megkülönböztetve a történeti Csanád helységétől. A XIX. század elejétől állandósult mai elnevezése, Magyarcsanád, amiben a magyar jelző nem a falu domináns etnikai jellegére utal, hanem a Csanád megyén belül megszilárdult községi szervezetére. Történetinek mondott közigazgatási pecsétjének felirata például megegyezik Csanád vármegye pecsétfeliratával.
Históriája bővelkedik egyedi vonásokban. Mint hódítással visszaszerzett terület, nem került magánföldesúri hatóság alá, hanem az uralkodót képviselő kamara irányította. Lakossága jobbágyokra és zsellérekre tagolódott, akik ugyanúgy robotoltak, fizették a kilencedet, mint a magánföldesúri falvak. A románok és a szerbek gazdálkodásukat tekintve, saját előzmények híján, alkalmazkodtak a magyar gyakorlathoz. 1848 egy ízig-vérig magyar közigazgatási és szociális keretű falut talált, amit azonban nemzetiségi kultúra és ortodox vallási szellem töltött ki.
Az etnikai identitás legfontosabb záloga a felekezeti önállóság és az anyanyelvi iskoláztatás volt. Magyarcsanád századfordulós lakosságából, mintegy 3000 főből 2750-en követték a görögkeleti egyházat, s a maradék pár száz fő reformátusokra és katolikusokra oszlott. A hitük szerint azonos, de nemzetiségi származásuk szerint különböző ortodox hívők sokáig közösen használták az egyetlen templomot és iskolát. A türelem jegyében felváltva, de azonos cél érdekében. Az etnikai arányok megbomlása azonban kikezdte a megértést, és a románok megváltották az eredetileg szerb templomot. Nem sokkal később a szerbek másikat építettek maguknak. A két görögkeleti népcsoport a századfordulóra megteremtette saját, független iskolai szervezetét is. Segítségükkel élénk társadalmi és kulturális élet bontakozott ki a faluban.
Magyarcsanádon a római katolikus és református templom tornya magasodik még az ég felé. Építési idejük jelzi, hogy a magyar lakosság számbeli és anyagi ereje csak az első, illetve a második világháború előestéjén érte el azt a szintet, ami a saját templom építését szükségessé és lehetővé tette. Három nemzet, négy vallás fért meg egy faluban, tisztelve a másik, egyben őrizve a saját identitását. 1945 után az államosítás egyházi hátterétől fosztotta meg az oktatást, a téeszesítés pedig a nemzeti önállóság létalapját számolta fel. Az emberek betagolódtak a szocialista építőmunka rendszerébe, a saját nyelv és szokásrend gyakorlása visszaszorult az otthon falai közé. Azóta az általános iskola egy régi szép gyakorlat felújítására vállalkozott: magyarok és nem magyarok tanórákon sajátíthatják el egymás nyelvét.
A község polgári közigazgatása is visszatükrözte nemzetiségi jellegét. Amikor felülről nevezték ki az elöljárókat, a magyar megye urai vigyáztak rá, hogy a hivatalokat megosszák a nemzetiségek között. Ennek köszönhetően egyszerre működött a faluban román bíró, szerb végrehajtó és magyar jegyző. Hasonlóan alakult a községi elöljáróság és képviselő-testület etnikai összetétele is. A tanácsrendszer nem ismerte a demokratikus önszerveződést, így az etnikai arányokra ügyelő helyi közigazgatást sem. Ha mégis találunk szerb és román községi vezetőket 1950 után, az már elsősorban a politikai megbízhatóságnak köszönhető.
Magyarcsanád sorsát döntően befolyásolta az első világháború kimenetele. Trianon elvágta a falut éltető gazdasági közegétől, a Bánságtól. Az első világháború előtt ezer szál kötötte össze a csanádi embereket az őscsanádi részekkel. Eljártak oda dolgozni vagy terményüket értékesíteni, de sokaknak ott feküdt a földbirtoka. A földrajzi érintkezés vasúton és országúton is adva volt Nagyszentmiklós irányába. Új helyzetet teremtett az, hogy a falu hirtelen határközség lett. Elvágott kapcsolatok, derékba tört életek ösztönözték a háború utáni nagy migrációt, amikor szerbek és románok hagyták el falut, magyar menekültek költöztek a helyükre. Az új hazájukban csalódott román és szerb lakosokat a hatalom már nem engedte visszatelepülni. Sajnos a közös sors vállalásán alapuló egyetértés, ami a millenniumkor még patrióta közösségbe olvasztotta Magyarcsanád minden lakóját, zátonyra futott a nagypolitika tengerén.
A háborút követő földosztás egyszerre jelentette a reményt és csalatkozást. Megoldódni látszott a szegények földhöz juttatása, ám a hatalom új birtokosai egymás között „osztozkodtak”. Elsősorban magyarok jutottak birtokhoz. De ez nem nemzetiségpolitikai, hanem szociológiai okra vezethető visssza: magyarok voltak a nincstelenek.
Később a téeszekben a szerb és román gazdák nem vállalták a csoportmunka kényszerét. Sokukat kuláklistára vették. A megaláztatások miatt a felnövő generáció számos tagja vándorbotot fogott és az ország iparosodottabb vidékeire vándorolt. Akik maradtak, helyben Makó és Nagylak ipari üzemeiben helyezkedtek el.
A falu népessége fogy, a korábbi elvándorlásokat nem tudta kiheverni. Kevés házasságban kevés gyermek születik. A hagyományőrzés és kulturális élet azonban új erőre kapott, a gazdák megint saját földjükön dolgoznak, ami reményt ad, hogy Magyarcsanád három történeti, népi közösége fennmarad.
