Szerb templom, szerb iskola

Teljes szövegű keresés

Szerb templom, szerb iskola
A török elől menekült, Čarnojević Arzén pátriárka vezetésével Magyarországra érkezett családok közül 1690–1700 között több család telepedett meg az oszmán hódoltság alatt elnéptelenedett Csepel-szigeti falvakban. Így érkeztek a korabeli szóhasználattal rácoknak nevezettek a Ráckeve mellett fekvő egykor lakott Lórévre is. A vándorlással, berendezkedéssel járó nehézségek ellenére igyekeztek a számukra fontos, közös imádkozásaikhoz elengedhetetlen templomot mihamarabb felépíteni. Az építkezés eredményéről az alábbiakat írta Bél Mátyás az 1730-as években, latinul megjelent Notitiájában (a könyv Pest megyére vonatkozó anyaga 1977-ben jelent meg magyarul): „A lakosok néhány családra korlátozott rácokból állanak. Köztük vannak, akik Buda visszafoglalása után jöttek ide Szerbiából. Görög szertartásúak, vannak papjaik és templomuk, amit a saját költségükön emeltek, illetve állítottak helyre falmaradványokból.”
Feltehetőleg a Bél által említett templomról írták 1905-ben a karlovaci metropolita egyházi fennhatósága alá tartozó településeket ismertető almanachban: „1714-ben épült Vic´entije Popovic´ [Vityentije Popovity] episzkoposz idejében. A templom Szent Miklós földi maradványai áthelyezése ünnepének lett felszentelve. A templombúcsút Nagyboldogasszony másnapján tartják. A templomépület és a templomkert rendezett. Az ikonosztáziont 1901-ben Evgenije Dumča [Dumcsa] jótéteménye segítségével újíttatták fel – Hofrichter műhelyébe (Galnoc – Csehország) adták festeni.” Más forrásból ismert, hogy az épületet magát 1895-ben újították fel.
A templomhoz tartozó parókia alapítási éve a temploméval egyező. Az épületet ekkor VI. osztályú paplakként minősítették. Az anyakönyvezés a XVIII. századtól folyamatos, a keresztelési mátrikulát 1778-tól, a házasságit 1771-től, a halotti anyakönyvet pedig 1781-től pontosan, az előírásnak megfelelő módon vezetik.
A faluban tevékenykedett szerb pravoszláv lelkészek közül 1895-ben Petar Mirković (Mirkovics), 1899-től Vasilije Hužvik szolgált, 1930-ban Grigorievits Miklós a helyettesítő lelkész, 1931-ben Jorgovits Konstantin a pap. A lelkészek – életrajzi adataik szerint – Magyarországon születtek, és egyházi tanulmányaikat Karlócán végezték.
A templom egyhajós, homlokzati toronnyal, egyszerű, 1800 körül épült copf stílusban – az 1958-ban megjelent, Pest megye műemlékei című kötet szerzői szerint. Ikonosztáza készítési idejét a XIX. század második felére teszik, a templomban elhelyezett ikonokat XIX. századinak tartják.
A falu lakói számára saját templomuk mellett a kezdetektől különleges jelentőséggel bírt a szomszédos Ráckevén található gótikus szerb pravoszláv templom, amelyet Hunyadi Mátyás uralkodása idején eredetileg is szerb templomnak építettek. Szépsége, freskói megkülönböztetett figyelmet érdemelnek. A török hódoltságot viszonylag jól átvészelte, és a szigetre települt szerbek központjává vált. A ráckevei szerb lakosság jórészt asszimilálódott, illetve a XX. század elején elköltözött, így a Lóréven élő ortodox szerb pap és közössége gondozta ez időtől kezdve a templomot. Ez a szerep máig megmaradt, olyannyira, hogy a ráckevei szerb pravoszláv templom búcsúját tartják a lóréviek saját búcsújuknak, augusztusban, Nagyboldogasszony napján. (A lórévi templom védőszentje Szent Miklós, ünnepe május 22.)
A XVIII. századi római katolikus egyházlátogatási jegyzőkönyvek között található Séllyei Nagy Ignácnak, a székesfehérvári római katolikus egyházmegye püspökének canonica visitatiója, amelyet a ráckevei katolikus templomról és annak lórévi leányegyházáról az 1778. május 23-án tett látogatása alkalmából írt. Ebben rögzíti, hogy a lóréviek jelentős részben „schismaticik”, vagyis pravoszlávok, akiknek „habent Ecclesiem, Popam et Ludi-Rectorem”, vagyis templomuk, pópájuk és iskolamesterük van. Ez a feljegyzés tanúsítja, hogy az iskolamesteri munka szerepet kapott a falu életében. Ezt a korai, illetve folyamatos jelenlétet támasztja alá az az 1850-ben felvett lórévi telekkönyv is, amelyben a kilencvenhárom telekkönyvi tulajdonosi bejegyzésen tizenhárom esetben nem kereszttel tanúsították a leírtak igazát, hanem saját nevük aláírásával az érintettek. A aláírók többsége (Vidák Péter, Sztankó Vászó, Miter Jászó, Szobota Koszta, Dragula Atyim, Popovits Gábor, Becsei Emmanuel, Becsei István, Maja Tódor, ifjú Málus Mihály, ifjú Becsei Péter) nevét magyar helyesírással írta a papírra, egy személy, Malus Zsifkó szerbül. Az egyházgondnok 1850-ben Simon Márton, aki a földkönyvben felsorolt szerb egyház tulajdonát képező szántó, kaszáló, szőlő és szálláskert körüli teendőket végezte.
A szerb egyházi iskolát 1862-ben, egyes források szerint 1866-ban építették. Ebben az időszakban az iskoláskorú gyermekek két osztályban, életkorukhoz igazított tanterv szerint tanultak. Az iskolaköteles tanulók száma az egyházi iskola államosításáig ötven és száz között ingadozott. A faluban élt nyugdíjasként 1905 táján Georgije Bečeić [Becseity], aki 1861-ben Zomborban végezte a tanítóképzőt. Tizenkilenc évig tanította a helybeli gyerekeket. Djordje Petrović [Petrovics] 1888-tól szolgált a faluban. 1905-ben az egyházközség elnöke Avramovic´ [Avramovics] Lyubomir földműves, az iskolaigazgató Hužvik Vasilije, a tanító Ristovic´ [Risztovity] Milán, aki Lóréven született, képesítését Zomborban szerezte, majd szülőfalujában tanított, s egyúttal az egyházközségi ülések írnoki teendőit is ellátta. A gondnoki feladatokat Georgije Bečeic´ [Becseity] és Sava Maluš [Szava Malus] végezte ekkor.
A gyerekeket az évek során nemcsak férfi tanárok oktatták. Jovic´in [Jovityin] Danica 1930-ban már két éve tanított a faluban, Petrovics T. Vera tanítónő nevét többek között egy 1930-as megyei adattár is megőrizte. A szerb egyházközség vagyona az épületekből, a parókus földjéből, a tanítói földből, valamint értékpapírokból és ingóságokból tevődött össze. Ennek összes értéke 1905-ben 43 133 korona nyolcvan fillért tett ki.
A lórévi és a ráckevei képviselő-testület XIX. században élt kiemelkedő személyiségéről, Ludaics Miksáról napjainkban is rendszeresen megemlékeznek. Ő 1818. február 21-én Szabadkán, görögkeleti lelkész fiaként született. Középiskolai tanulmányait szülővárosában és Pécsett végezte, jogi tanulmányait, Pozsonyban. Magyarországot 1848-ban nemzetőrként szolgálta. Az elnyomás időszakában Budán és Ráckevén ügyvédeskedett, majd 1862-ben járási szolgabíró lett. Nyáry Pál javaslatára Pest megye ülnökévé választották 1867-ben, később, az igazságszolgáltatás és a közigazgatás különválasztását követően, 1872-ben, Ráckevére nevezték ki járásbírónak, és itt tevékenykedett 1886-ban történt nyugdíjba vonulásáig. A sziget fővárosában hunyt el 1897. december 10-én. Emléktáblájánál Ráckevén az emberre, példamutató tevékenységére minden évben tisztelettel emlékeznek. Hivatali és egyházi teendői mellett foglalkozott a sziget történelmével. Gyakran írt szerb nyelven, így tudományos és írói munkái elsősorban anyanyelvén ismertek.
Az 1948–1949. tanévben a felekezeti iskolákat államosították. A lórévi évszázadokon át működő egyházi iskola helyett azóta állami, 1990-től önkormányzati iskolában tanítják a gyerekeket. Középiskolai tanulmányaik folytatására Budapesten a szerb gimnáziumban nyílik lehetőség vagy többek között a ráckevei – 1950-ben Gödöllőről átköltöztetett – Ady Endre Gimnáziumban. Az általános iskolai oktatás keretei között ma is tanítják a szerb nyelvet.
A faluban élők körében a szerb nyelvhasználat mindvégig természetes maradt, de második nyelvként beszélik a magyart is. A XX. századi népszámlálások nemzetiségi vonatkozású adatai szerint az 1960-as években is a lakosság háromnegyede vallotta magát szerb nemzetiségűnek. Ez az arány a népességszám csökkenésével és a lassú, természetes asszimilációval folyamatos fogyást mutat.
A XX. századi háborúk, az optálás a magyarországi szerbek számát az ezredfordulóra körülbelül tízezer főre apasztotta. A kulturális hagyományok őrzése, a nyelv ápolása a közösség fontos feladata. A szerb gyermekek nyelvismeretét, nemzetiségi kötődését az 1990 után rendszeresen Lóréven megrendezett nyári táborokkal, közös programokkal segítik. A hagyományok őrzésére hozták létre a Magyarországi Szerb Színház Kht.-t 1999-ben. Főleg szerb nyelvű előadásokat tartanak. 1994-ben alapított Kortárs Művészeti Galériában jugoszláviai művészek képeiből rendezett kiállítás tekinthető meg. A falu zártsága, amely a XX. században sokszor hátrányt jelentett, most a magyarországi szerb kultura ápolása szempontjából előnnyé változott.

A szerb templom a XX. század elején

A szerb iskola az 1920-as években

A lórévi szerb iskola diákjai (1916)

Az első állami elemi iskolai csoportképek egyike (1932)

Iskolai csoportkép az iskola udvari folyosórészletével 1930 körül

Lórévi alsó tagozatos diákok (1996)

Ludaics Miksa emléktáblájának koszorúzása a ráckevei szerb templomnál

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages







Arcanum Újságok

Arcanum Újságok
Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem